Néptanítók lapja 56. évfolyam, 1923
1923-0101
1. szám. Néptanítók I.apja . 5 után hatalmas mértékben fejlődött ki és a nemzeti egység Bismarck politikai egyéniségében jutott legpregnánsabb kifejezésre. Igen jól tudjuk, hogy a Schulmeisterek milyen fontos apostoli munkát végeztek és ezeknek a Schulmeistereknek volt köszönhető az a hatalmas virágzás, amely a múlt évszázadban Németországot Európában a nagyhatalmi pozzióra emelte. A kis Dánia, amikor Schleswig-Holsteint elvesztette, Kolt szavát követte : «Amit a fegyver elvett tőlünk, azt kultúrával visszaszerezzük.)) Mi is, t. Nemzetgyűlés, a megalázás szomorú korszakát éljük, nekünk is szükségünk van a nemzeti egységre, a művelődés egységére, hogy egyesült erővel, a nemzeti kultúra erejével s annak minden fegyverével mennél előbb visszaszerezhessük integer Magyarországunkat. ... Az iskola reformjára áttérve, az elemi iskola fölé van építve az ismétlőiskola, amelynek gazdasági, ipari, kereskedelmi, kertészeti szakiskolai típusát képzelem el. Ezek fölé épülnek az ifjúsági egyesületek a 15—21 éves ifjúság számára, a népművelési főiskolák 18—24 évig, e fölé pedig a népakadémiák felnőttek oktatására. A középiskolák, polgári iskolák fölé épülnek a különféle középfokú szakiskolák : a mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi, bányászati, erdészeti, vegyészeti, építészeti stb. szakiskolák. Azután vannak a reáliskolák és gimnáziumok, ezek fölött pedig a tudományos főiskolák. Az iskolák reformjára vonatkozókig bátor volnék felhozni, hogy szükségesnek tartanám, hogy a középiskolák négy alsó tagozata, illetőleg a reáliskola és a gimnázium nyolc osztálya végeredményben egyenjogúsíttassék. Ennek jelentőségét megadja az a körülmény, hogy a mai viszonyok között 10 éves korában van arra utalva az ifjú, hogy pályát válaszszon, mert hiszen határozott irányzatot adó iskolába kell lépnie. Éppen ezért szükséges volna — miként ez a nyugateurópai államokban már meg is van — hogy a gimnázium négy alsóbb osztályában a latin töröltessék. Fontosnak tartom itt megjegyezni, hogy én célszerűtlennek tartom úgy a magániskolák, mint a magánvizsgálatok intézményét és ezért szeretném, ha maga a kultuszminiszter úr is foglalkoznék azzal, hogy ezeket a bizonyítványgyárakat szüntessék meg , hogy minden tanköteles, iskolaköteles vagy iskolát végző ifjú a nyilvános iskolákban, állami, községi vagy felekezeti iskolákban személyesen, ténylegesen végezze tanulmányait. Egy másik szükséges dolog, amire felhívom a kultuszminiszter úr figyelmét, a délutáni oktatásnak lehetőleg bevezetése. Tapasztaljuk ugyanis, különösen az utóbbi időkben, hogy az iskolai erkölcsök terén igen nagy lazulás van, főként azért, mert az az ifjú délelőtt kijővén iskolájából, egész délutánja szabad, ami az utcára készteti őt, az utcai nevelés pedig, tudjuk, erkölcsi szempontból milyen káros. Az iskolai reform szempontjából szükséges a tanító- és tanárképzés reformja, valamint az iskolatípusoknak és azok tanrendjének reformja. Szükséges a tanügyi közigazgatás reformja is, a tanügyi közigazgatás egyszerűsítése, továbbá a kultuszminisztériumnak a bürokráciától való mentesítése s fontosnak tartom a tanfelügyelői állásokra vonatkozólag az 1883. évi I. t.-c. 8. §-ának módosítását is. Ez a szakasz ugyanis a tanfelügyelői minősítés szempontjából mindössze tanítóképzői oklevelet kíván. Nézetem szerint erre a fontos hivatásra magasabb kvalifikáció volna szükséges, éppen azért szeretném, ha a minősítési törvény módosításánál egyúttal a tanfelügyelői állás minősítése is erősebb, szigorúbb feltételekhez köttetnék. Örömmel vettem tudomásul a kultuszminisztériumnak azt a tervét, hogy járási tanfelügyelői állásokat szerveznek. Ezekre régóta nagy szükségünk van, mert hiszen jól tudjuk, hogy egy megyei tanfelügyelőre nézve, akit a bürokrácia szintén az irodához köt, fizikai lehetetlenség, hogy összes községeit és azok összes iskoláit sűrűbben meglátogathassa. A járási tanfelügyelő lesz majdan hivatva arra, hogy minél intenzívebben foglalkozva az ő iskoláival, meggyőződhessék arról, hogy az az iskolai nevelés a gyakorlati élet szempontjából tényleg helyes-e, vagy sem. Éppen ezért természetesen szükséges, hogy ezek a járási távfelügyelők megfelelő gazdasági és ipari gyakorlati szakismeretekkel rendelkezzenek. A tanító- és tanárképzést felette nagyfontosságúnak tartom. Erre igazán nagy súlyt kell fektetnünk, mert amilyen a tanító, olyan a tanuló és amilyen szellemet, lelket, jellemet nevel az a tanító vagy tanár abba az ifjúba, olyan"szellemmel, lélekkel fog azután az az élet porondján megjelenni. Középiskolai tanárképzésünk jelenleg tulajdonképpen nincs is, tehát itt alapos változásokra van szükség, mert a jelenlegi helyzet az, hogy valaki beiratkozik az egyetem bölcsészeti fakultására, egy-két pedagógiai előadást hallgat évente és tanulmányait elvégezve, így kerül azután az illető intézethez s egy gyakorlati év után mint rendes tanár megkezdi működését. Nézetem szerint ez pedagógiai és nevelési szempontból hiányos feltétel, mert hiszen alapos pedagógiai ismeretek nélkül lehetetlenség, hogy egy középiskolában, amely az ifjúság nevelése szempontjából magasabb követelményeket támaszt, minden egyes ilyen képzettségű középiskolai tanár teljesen megfelelhessen. Általában a középiskolai tanárképzésnél az egyetemi elv az, hogy tudósokat akarnak nevelni. Ehelyett szerintem fontosabb volna, hogy ezek a tanerők a gyakorlati szakismereteknek minél alaposabb tudásával rendelkezzenek. A mezőgazdasági szakoktatás intézéséhez mezőgazdasági szaktanárképzés szükséges. Felhívom a t. kultuszminiszter úr figyelmét, hogy ezt minél előbb tegye lehetővé, mert hiszen mezőgazdasági szakiskolákat minél előbb és miné nagyobb számban kell felállítani, hogy azután már kellő gazdasági szakismeretekkel rendelkező tanárok, tanerők álljanak rendelkezésre az iskolákban. A falusi és gazdasági szakismeretek tanítására szeretném, ha amezőgazdasági centrumokban állítatnának fel ilyen tanító- vagy tanárképzők, hogy abban a földmíves faluban vagy városban, abban az atmoszférában jusson minden egyes növendék a gazdasági ismeretekhez, amely atmoszférában fogja azután az ő jövő hivatását teljesíteni. Ilyen gazdasági szaktanár- vagy tanítóképzőknél a földmívelésügyi minisztérium, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és egyéb gazdasági intézményeink segítségével szükséges volna mintagazdaságok felállítása is, hogy a tanár- vagy tanítójelölt már az iskolai nevelés, kiképzés keretén belül a gyakorlati szakismereteket is elsajátítsa, megismerje a földnek lélektanát és megszeresse már azt a földet, amely szeretetet azután később át kell ültetnie a tanulók lelkébe is. A továbbképzésről röviden csak azt akarom mondani, hogy a" tanítóképző nem elegendő ahhoz, hogy olyan ismeretet adjon annak a tanítónak, amely elég legyen az egész életre. Szükséges a továbbképzéssel is foglalkozni úgy a tanároknál, mint a tanítóknál. Fel kell itt említenem azt is, hogy nálunk a tanítónőkben túltengés van ; még a közelmúltban is több volt a tanítónő, mint a tanító. Jelenleg is az a helyzet, hogy 43 % tanítónk és 57 % tanítónőnk van. Ezt én a nevelés szempontjából felettébb helytelennek tartom és éppen azért bátor volnék ajánlani, hogy a tanítónőképzők egyelőre bezárassanak, hiszen Amerika is rájött arra, hogy a tanítónők túltengése "a férfias nevelés szempontjából mindenesetre ártalmas. Különösen lehetetlenségnek tartom azt, hogy a felsőbb osztályokban tanítónők tanítsanak. Foglalkozván ily módon a tanítókkal és tanárokkal, erkölcsi kötelességemnek tartom azt, hogy elismerjem nagyfontosságú nemzetnevelési munkájukat, és éppen ezért erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy felhívjam a t. kormány figyelmét arra, hogy gazdasági téren és szociális téren minél jobban segítsen rajtuk. Sajnos, a tanítókat a múltban a legmostohábban fizették. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) Ez a ferdeség talán még abból az időből datálódik, amikor kezdetben, hogy a tanítói létszámot kitöltsék, sokszor kevésbbé kvalifikált embereket helyeztek el, úgyhogy a köztudatban a tanítóságot nem is értékelték oly módon, mint ahogyan értékelni kellett volna a hivatása folytán. A magam részéről teljesen a Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetségének kérelmét teszem magamévá és bátor vagyok azt a határozati javaslatot beterjeszteni, hogyutasítsa a nemzetgyűlés a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy a tanítóknak, tanítónőknek, óvónőknek a