Népújság, 1969 (12. évfolyam, 1-49. szám)

1969-01-11 / 1. szám

LÁTOGATÁS A LENDVAI NÉPKÖNYVTÁRBAN■ SZELÍD intés ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 1968 novemberében múlt három éve annak, hogy a lendvai temetőben örök nyugdalomra helyeztük VLAJ LAJOS, a költőt, az ismert közéleti munkást. A halkszavú, érzékeny lelkű költő azon a napon halt meg, amikor a Nagy Októberi Forradalom évfordulóját ünnepeltük — november 1-én. Ismerősei és barátai tudják, hogy Vlaj Lajosnak — aki súlyos betegsége miatt már életében is barátkozni kényszerült a korai halál gondolatával — az volt a vágya, hogy az októberi forradalom napján a proletariátus sorsdöntő napján mondhasson búcsút az életnek. _______________________________| Vlaj Lajos. Ezzel részben talán el is mondtam azt ami Vlaj Lajos költészetére jellemző. Mert a hallk szavú költőt nem csak a színes, muravidéki táj ihlette meg. Alig van verse, amelynek sorai között ne bujkálna a forradalmár, az a forradalmár, aki nem csak szóval, de tettel is kiállt a munkásosztály, a parasztság igazáért. Vlaj Lajos első verseskötete 1962ben jelent meg. A második versekötet, Szelíd intés címel post humus kiadásként az elmúlt év decemberében látott napvilágot a Murska Sobota-i Pomurska založba gondozásában. A verseket, a költő hagyatékából, Varga József válogatta, s mint a kötet utószavában írja: »E nehéz feladatra vállalkozva megpróbálom megközelíteni a költőt, hogy műveit olvasgatva, elemezve és boncolgatvamegtaláljam az embert, s hogy igaz arcképetkészíthessek Muravidék egyetlen magyar ajkú költőjéről. Szeretnék behatolni az emberlélek legbensőbb rétegeibe, hogy a költői rokonlélek megismerni vágyásával felszínre hozzam a napfényt, a meleget, a szépet, a derűt, a mosolyt, a forrongást, a dalolást, a madárfüttyöt, a rétvirágot, az erdősusogást, a patakcsobogást, a világderülést, a rácscsákorgást, a gyomortkorgást, a pinceszagot, a börtönhangot, a kaszapengést, a lány kacagást, a vöröslángot, a Mindent és a Semmit... mindazt, amit átél az ember és megír a költő«. A muravidéken élő szórvány magyarságnak valóban Vlaj Lajos volt az egyetlen költője, »inkább átélő, mint szemlélő költője. Többet felfog a lelkével, mint a szemével... Az ember jellemzésében és boncolgatásában főleg a belső lényeg érdekli. A fákkal, növényekkel, virágokkal és állatokkal beszélget. E beszélgetések nem öncélú, szórakozni vágyó csevegések. A kis egér sirama a szél sóhaja, a fák nyögése mint egy-egy fohász, ima, a jövőhivés egyegy reménysugara.« — írja Varga József a nemrég megjelent Vlaj-kötet utószavában. Muravidéken ő volt az egyetlen ember, aki a költői szó ihletével, és saját költői erejének lehetőségei között próbált hangot adni mindennak a kérdésnek, meglátásnak, ami végeredményben minden ember ügye. Talán ez a túlságos elmélyülés elvonatkoztatás és általánosítás teszi verseit kissé nehézkessé; birkózik a szavakkal, kifejezésekkel és a nagy mondanivalót gyakran túlságosan leegyszerűsített formában önti versé. Vlay Lajos tehát nem tartozik a forma bravúrokkal dicsekvő költők közé, noha nyelvét és stílusát szemlélve kétségtelen, hogy kifejezésmódjával, a szavak súlyát mérlegelve kitörni készült a vidékies költők rimecskéi közül. Mégis az az érzésem, hogy a mondanivaló, a meglátás a megérzés nem mindenütt kapott méltó költői formát. De akármilyen is ez a költészet kifejezésmódját, mesterségbeli fogásait illetően, egy bizonyos: »Költeményei a hazai tájat, a hazai emberélet vívódásait örökítik meg. Lehet, hogy az »elhivatottak« állója nagyon megnyirbálja Vlay Lajos költészetét. Lehet, hogy gyenge osztályzatot kap az úgynevezett értékelőbizottságtól, mégis szerénykedem megjegyezni: költészete vidékünk lankáit járja be, szőlőszagú dombjainkon remeg, gólyabirvirágos rétjeinken diszlik, vadcikláment-nyíló völgyeinkben fakad, suttogó erdőink lágy ölén pihen, kényes patakjaink vizfodrán csobogy az embert keresi, az embert neveli.« De hadd idézzem a kötetben megjelent Bátorság című verset, amely részben rávilágít Vlay Lajos egész eszmevilágára, gondlokodásmódjára, költőiállásfoglalására: A tűzhely csak úgy lángol, ha fütik, Engem a szabadság-vágy süt belül. Lelkem eszme-hasáboktól fülik, Mig a légen zsarnokság füstje ül. Tüzem mindig tisztább lánggal lobban, Gaz füvek rongy-büzébe nem merül. Parazsában fehér izzás dobban; így élek én lelkesen, emberül. Néha lángjaimról messzenézek, Rokon-tüzek biztató jele int. Éljek csak a jelen küzdelmének. Bátorság! Gyémántszikrák elveinek. S kézfogára roppant erők várnak Fényénél a szellem-tüz-világnak. Vlaj Lajos első, 1961-ben megjelent kötetének felőlapja. Szép eredmények az elmúlt évben Országszerte evévi leltározás folyik. Üzemek, üzletek, vállalatok, intézmények, sőt magánosok is számvetést eszközölnek, mit végeztek el az elmúlt év folyamán, milyen terveket és elképzeléseket valósítottak meg, és persze keresik a hiányosságok okát, az elvégzetlen feladatok akadályozó körülményeit. Megkérdeztük Szabó Ferencet, a lendvai Népkönyvtár könyvtárosát, adjon felvilágosító választ néhány kérdésünkre. Beszélgetésünk elején megtudtuk, hogy a könyvtár könyvállománya közvetlenül a leltározás után 14.817 kötet. Ebből 9.037 szlovén, 3.792 magyar, 1534 szerbhorvát azaz horvátszerb, 305 német, 121 angol és 28 francia nyelvű. — Hány könyvet adott ki az 1968-as évben, és hány olvasója volt? — Tavaly 17.915 kötet könyvet adtam ki az olvasóknak. Ha figyelembe vesszük azt, hogy jelenleg 902 olvasóm van, látjuk, hogy az áltagosan majd 20 kötet személyenként. Ez igen szép eredmény! — Milyen könyvek a legkelendőbbek? — Erre igen könnyű a felelet: szépirodalom. Közel 92% szépprózai művet olvastak el a tagok az elmúlt esztendőben. A 8% főleg politikai és szakirodalom. — Képes-e az igényeknek megfelelően gazdagítani a könyvtár állományát? Mekkora volt a költségvetési keret? — Az olvasók sokszor olyan követelményekkel jönnek a könyvtárba, amit szinte lehetetlen kielégíteni. Még szerencse, hogy a könyvtáros nemcsak gépiesen működő kiszolgáló, hanem kultúrterjesztő, s egy kis rábeszéléssel, felvilágosítással (persze szakértelemmel) mindig talál módot arra, hogy a nemlétező könyvet kérő látogatót kielégítse. Tavaly 7.700 új dinárért vásároltam könyveket, 5.000 új dinárt a lendvai községi költségvetésből, 2.700 új dinárt pedig a kétnyelvűségi alapból kaptam. — Hány könyvvel tudta gazdagítani a fenti összegen a könyvtár állományát? Kapott még valamilyen segélyt? — 1924kötet könyvvel bővült a könyvtár. Ebből 580 rvftet? vásároltam, 1344 kötetet pedig ajándékként kaptam. Az ajándékba kapott könyvek főleg gazdasági és politikai műveik. — Az olvasók életkorát illetőleg, milyen az arány? — Legtöbbet az iskolások olvasnak, 61°/o; felnőttek 39%. Ez érthető is, hiszen a korszerű iskolarendszer megköveteli, hogy a tanulók sokat olvassanak. — Milyen hiányosságokat észlel az olvasásterjesztés és nevelés terén? Van-e valamilyen kívánsága? — Hiányolom, hogy eddig még nem sikerült megoldást találnunk egy olvasóterem megnyitására. Az olvasóterem nagyban elősegítené az olvasásigény kialakítását és a könyvek megszerettetését. Gazdagítani kellene a szlovén könyvek számát. Magyar nyelvű szakkönyvekre is szükségünk lenne, hiszen ilyen jóformám nem is található nálunk. Még mindig nagyon hiányos a gyermekirodalmi művek száma. Fáj a szívem, amikor a mesét váró gyermekszemek előtt le kell sütnöm a szemem, s azt kell mondanom, hogy sajnálom, nem adhatom neked Csipkerózsikát vagy Hamupipőkét... Reméljük, hogy az új helyiségbe költözött lendvai Népkönyvtár kedves dolgozói megvalósíthatják elképzeléseiket az új évben. Varga József jelentik. Dobronak December 28-án bennünket is meglátogatott a Télapó. A kultúrteremben vártunk rá. Előtte tarka műsort rendeztünk. Vidám verseket szavaltunk és énekeltünk a Télapóról. A magyar irodalmi csoport sikeresen adta elő az »Ébresszük fel Csipkerózsikát« című jelenetet. Hamarosan megjött ő is, a Télapó. A kíséretében kedves erdei állatkák, hópelyhek és a mesebeli Piroska volt. Mivel sietős volt az útja, a tanítónénikre bízta az ajándék kiosztását. Mindenkit egyformán ajándékozott meg. Köszönjük jóságodat és a jókívánságokat, kedves Télapó. Reméljük, hogy jövőre is ellátogatsz hozzánk! Gaál Marika IV. oszt. Dobronak Szilveszteri Dicséretes dolog, ha az óév búcsúztatását, az új év születését vidám társaságban, jó hangulatban ünnepük meg hazánk dolgozói. Szép, ha minden kis elmaradott faluban rendeznek szilveszteri mulatságot. Megszokott dolog az is, hogy ilyenkor sok kellemetlenség érheti az ünneplőket: veszkedés, verekedés, részegség, de főleg műveletlen udvariasság. Hasonló esetet éltek át vidékünk lányai is (három), akik a hosszúfalusi »kulturotthonban« várták az 1969-es év megérkeztét. A vidám est közben a »részeg kályhacső« le udvariasság ugrott a kályháról és falról, majd a közelben levő lányok ölébe esett. A mentési akció meghozta az eredményt: csak három nylonharisnya és egy kéz kapott égési sebeket! A kár megtérítését követelő lányok hosszas küzdelem után kaptak egy liter »ingyenbort«! Ez igen! Az égési kár helyett egy liter »isteni nedű«! Még jó, hogy a lányok azzal vigasztalhatják magukat, hogy ők takarították el a szemetet, mint vendégek, hogy tovább szórakozhassanak a szép és zökkenőmentes boldog új évben ... V. J. Képes krónika az ünnepekről Helyes volt-e „nem”-et A lendvai községi képviselőtestület múlt évi utolsó összejövetelén napirendre került az a kérdés is, hogy a polgári házasságkötéseket egy helyre, Lendvára kellene összpontosítani. Az eddigi gyakorlat szerint ugyanis minden helyi hivatal székhelyén vannak polgári házasságkötések. A házasságkötő termek, szobák — Lendvakivételével — mindenütt eléggé rendezetlenek. A helyi hivatalok ugyanis mindenütt régi, rossz állapotban levő épületekben vannak és nem alkalmasak arra, hogy megfelelő házasságkötő termet lehetne berendeni azokban. A másik probléma pedig az, hogy egy ilyen terem berendezése nagy anyagi kiadással is jár és feltehető a kérdés, hogy helyes volna-e például Gyertyánosban és Csendében nagyobb összegeket áldozni a termek rendezésére, amikor mind a két helység Lendvától csak néhány kilométerre van. Ugyanez vonatkozik Velika Polanára is, amely csak néhány kilométerre fekszik Crensovcitól. Ezekben a helyi hivatali körzetekben évenként legtöbb 12—18 házasságkötés van. Nyári időben pedig a legtöbbször hónapokig zárva vannak ezek a helyiségek. Mindezeket a tényeket szem előtt tartva, a községi képviselőtestület általános és belügyi tanácsa úgy határozott, hogy javaslatot terjeszt a képviselőtestület elé a polgári házasságkötések központosítására Lendvára, ahol új, korszerű és szépen rendezett terem várja a házasulandókat. A képviselőtestület tagjai a javaslatot nem szavazták meg és egyelőre minden marad a régiben. Az még véleményem szerint érthető, hogy a crenšovci, tumiščei és dobronaki bizottsági tagok kifogásolták a központosítást a távolságra hivatkozva. Annak azonban, hogy például a csentesek és a gyertyánosnak Lendvára jöjjenek, semmi akadályát sem látom. A házasságkötés a fiatal pár életében jelentős napnak számít, és nem mindegy, hogy ez az esemény milyen mondanis helyiségben történik. Ezt kellett volna szem előtt tartaniuk a bizottsági tagoknak abban a pillanatban amikor a haladás ellen szavaztak. Remélem, hogy ez a mulasztás még helyrehozható. V. S. B. K. Zs. NÉPÚJSÁG • Télapóünnepség az iskolán A lendvai Jože Kramar-Juš elemiben — mint minden évben — az idén is szépen feldisztített fenyő és ajándékcsomag várta az iskolásokat újév előtt. Különösen jól sikerült Télapó-ünnepséget tartottak az iskola vidéki tagozataiban: Petesházán, Pincemajorban, Csentén és Völgyifaluban ahol vidám, alkalmi műsor keretében várták a Télapót. Az ünnepségre a szülőket is meghívták. A Jože Kramar-Juš iskola vöröskereszt szervezetének fiatal tagjai az idén is ajándékcsomagokkal kedveskedtek az év végén 10 idős asszonynak, akik hozzátartozók nélkül, egyedül élnek.