Népújság, 1987 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-09 / 1. szám
1987. január 9. Decemberi számadások, leltárok és tervezgetések A ködben elvesztek a falvak. Az öreg kalendárium decembert mutat, s annak is második felét. Mit csinál ilyenkor a jó gazda, amikor a földműveléssel már átalakította a nyers természetet, földbe tette a magot, barázdákat hasított a nagy vasekékkel? Amióta az ember földművelővé lett, megváltozott a föld arculata. Az ember telephelyeit körülvevő, sakktáblaszerűen változó mezőkben a természeti erők merevségén diadalmaskodó emberi szellemet kell megéreznünk. A földművelő életformájával együtt kialakult az ember világszemlélete, műveltsége, társadalmi berendezkedése, művészete. A földművelés helyhezkötöttséget jelent és így alapjául szolgálhat az állandó, letelepedésnek, egy sajátos műveltségnek, amire egy társadalmi réteg nagyjából támaszkodik. Mennyire falu a falu, hogyan él a hagyomány, mi az új, az előnye és a hátránya, melyek a hétköznapok gondjai— ezekre és még sok más kérdésre próbáltam felelet kapni a dobronaki szövetkezeti alapegységben a társult termelőktől és a vezetőtől ezen a decemberi napon. Elöregedés útján a falvak — Mi a legégetőbb gond a szövetkezetben? — szegezem a kérdést Cár Józsefnek, a dobronaki szövetkezeti alapegység igazgatójának. — A sikeresőszi betakarítás után a műtrágya és a kukorica-elszámolás most aktuális, hiszen az ősszel 526 tonna termést vásároltunk fel — ennyit még sohasem sikerült, hiszen ez duplája a tavalyinak, előbb kukoricafelesleg nálunk nem volt 42 dináros áron. A pinci takarmánygyár, ahol a szemet szárítottuk, sokkal magasabb nedvességfokot számolt el és így 268 000 dinár veszteség keletkezett. Nagy volt a kínálat kukoricából, ez pedig azt jelenti, hogy csökkent az állattenyésztés, kiöregedtek a földművesek, s akik munkaviszonyban vannak, inkább kukoricát búzát és cukorrépát vetnek, mert lényegében kevesebb munkát igényel és könnyebb az értékesítése. — Hogyan sikerült az őszi vetés? — A szövetkezethez tartozó hét falu — Dobronak, Zsidkóc, Kámaháza, Radamos, Göntérháza, Strehovci és Kebele területén a társastermelők 70 tonna minőséges vetőmagot vásároltak és műtrágyát is megfelelő mennyiségben és minőségben. Aki idejében gondoskodott az újratermelési anyagokról, az beszerezhetett mindent. — Mivel foglalkoznak főként itt az emberek? — Mint már említettem sok az idős földműves a szövetkezet területén és ez az állattenyésztés csökkenését jelenti. Inkább azokra támaszkodhatunk, akik munkaviszonyban vannak és a vállalati nyolc óra letelte után itthon is dolgoznak a földön. Ezek érthető, leginkább növénytermesztéssel foglalkoznak. Sajnos újabb beruházások nincsenek a szövetkezet területén az állattenyésztésre vonatkozólag. El kell mondanom, hogy a mi területünkön legnagyobb a földkínálat és az állami gazdaság a lendvai község területén éppen nálunk talál legtöbb eladó földet. A szövetkezet és a falu vezetősége arról gondolkodik, hogy egy megfelelő üzemet létesítene a faluban, amely lekötné és itthon tartaná a fiatalokat. Ez azt jelenti, hogy ezek a magyarlakta falvak bizonyos szempontból kezdenek kiürülni? — Ha már erre a témára tértünk — én a helyi közösség elnöke is vagyok — megállapíthatjuk, hogy érezzük ezt jelenséget. Például az 1981-es és 1985-ös választások között 46 polgárral volt kevesebb a szavazólistán.Nagyobb részük kiköltözött, tehát az elvándorlás jelen van, nem a nemzetiségi problémák miatt, hanem a gazdasági okok miatt. — Egy kis statisztika: hány háztartásban foglalkoznak tisztán — mezőgazdasággal? — A szövetkezethez tartozó falvakban mi praktikusan azt tartjuk mezőgazdasággal foglalkozónak, ahol van szarvasmarha. Az adataim t tavalyelőttre vonatkoznak és ezek szerint akkor még a családok 70 százaléka tartott szarvasmarhát. — Ezek után hogyan öszszegezhetnénk: a dobronaki szövetkezet beváltja-e a hozzáfűzött reményeket? — Az egész beszélgetésünk talán egy kicsit pesszimista hangnemű volt, de szerintem mégsem reménytelen a helyzet. A jövőnket a növénytermesztésben kell keresni, sajnos, az állattenyésztésben nem tudunk célt érni, mert lényegében nem lesz kivel. ..deklődöm, mert cukorrépát akarok vetni. — Milyen az a kölcsön? — Trágyaszóró pótkocsit szeretnék vásárolni, felét készpénzel fizetném, a másik felére kölcsönt vennék — mondja és még hozzáteszi, hogy másgépei, ami egy tízhektáros birtokra kell, megvannak. Búzára, kukoricára és cukorrépára a többi gazdával közösen vásárolt kombájnt. — Hány hektár földön gazdálkodik és mi a fő termelési irányzata? — Jelenleg kilenc hektáron, mind a saját területem, egy hektár rosszabb minőségűt bérbe adtam az állami gazdaságnak, mert kiszámítottam, hogy így több hasznom lesz. A piaci növényeken kívül takarmányt is termelünk, mert állatokat is tartok. Ezt a munkát hárman elbírjuk. Bognáréknál tíz évi munkaviszony után az örökös úgy határozott, faogy itthon maradt és földműveléssel keresni meg a kenyerét. Kérdésemre, hogy ez kifizetődőbb-e,azt a feletet kaptam, hogy a fiú szeret a földön dolgozni, így a maga gazdája. Annak idején nem tanult mesterséget, most itthon jól feltalálja magát. — Ami a kifizetődést illeti, az embernek mindent nagyon jól meg kell gondolni. Mi megtaláltuk a számításunkat a cukorrépával, de a trágya és a hozam miatt állatokat is kell tartani. Szerintem a hiba abban van, hogy sosem tudjuk mit kellene termelni. Ami egy évben kicsit többet ad, mint például az idén a krumpli, azon már nem lehet túladni. Másik évben pedig majd húsból lesz hiány, vagy többlet. .. Ezt valahogyan a felsőbb szerveknek összhangba kellene hozni, hogy a parasztlegalább 4—5 évre tudna tervezni. — Amit itt elmondott, elmondhatta volna a szövetkezetben is... — Elmondtam. Elmondtam ezt és még sok mást is, mert tagja vagyok a tanácsnak. Sokszor vitatkoztunk, ők egyetértenek velünk, de sajnos, segíteni nem nagyon tudnak... — Meg van elégedve a szövetkezettel? — Az utóbbi évben nagyon elégedett vagyok, bár a múltban voltak összetűzéseink, gyerekek nem jönnek Dobronakra a földre dolgozni. A gépezet java része megvan. Mindig érdemes valamivel foglalkozni. Most jó a cukorrépa. Tavaly 70 árról a tiszta haszon 60 millió volt, az idén 1 hektárt írattam és 100 millióra számítok. A gyerekek, ha nálam nagyobb szaktudással rendelkeznek majd, könnyebben gazdálkodhatnak, vagy fordíthatnak az életükön. Ilyenkor télen több idő jut a véleménycserére: Bognár János termelő és Cár József, a dobronaki szövetkezeti alapegység igazgatója beszélgetés közben. A bizonytalan holnap Bognár Jánossal a szövet- — Mi járatban van? kezet irodájában találkoz- — Valami kölcsön dolgom faun, van, meg mészport iránt ér NÉPÚJSÁG 3 A magántermelő saját maga fordít a sorsán Bornecéknél a meleg konyhában vannak a család női tagjai, — a háziasszony, a nagynéni és a legkisebb lány —, babot válogatnak. Pál gazda a ház körül tesz-vesz. — Fával van most dolog, meg a ház körül is van még sok tennivaló. Ezelőtt két éve bővítettük, ráépítettünk a régi lakásra. Bojneó Pál: — Nehéz a földműves sorsa, de mindenkinek a maga módján kell megkeresni a mindennapi kenyeret. Nekünk is könynyebb volna, ha a társadalom jobb mezőgazdasági politikát folytatna. — Igaz-e hogy a paraszt először istálót, az ólakat, a gazdaságot építi ki és csak utána a saját lakását? — Minálunk is éppen így volt. Nyolcvanban megépítettük az istállót, s csak utána bővíthettük a lakást. — Miből építette az istállót? — Az istálló 20 férőhelyes és a szövetkezettel együtt kooperációban építettük. Abban az időben 40 millió dinár kölcsönt vettem, magam ennyi készpénzt sosem szedhettem volna össze. Még három évig kell törlesztenem — meséli a gazda, s közbe az asztalra kerül a Borshegy nedve, a vágott zsír és a hazai kenyér. Szívesen kínálnak. A szokás íratlan illemkódexe, a mindennapi életben — a köszönésben, a társalgásban, a vendégfogadásban — a megkövetelt tisztességtudást szabályozza, mérsékli és éppen ezért valami patriarkális előkelőséggel tölti el parasztságunk életét. Kívülállónak ez a figyelem kevésbé tűnik fel, a parasztsors könnyen érthetőnek, egyszerűnek tetszik és nehezebben veszi észre a szövevényes rendet, az egyszerűséget, amely az élet kultikus felfogásában nyilatkozik meg. — Az após Lendvahegyen kínált szőlőt, de mi a mezőn vagyunk elfoglalva munkával, a gondozatlan szőlőnek meg potya a szüretje... Itt a közelben van 16 ár, 1600 tőke, de ebből még csak 300 újtermésű. A többit majd idejével cseréljük ki. — A jelen pillanatban jól megy-e a földművesnek? — Erre nagyon nehéz választ adni, legyen így vagy úgy, velünk még mindig úgy játszik ki a társadalom, ahogyan akar. Nézze, a nyáron 230 millióért vettünk egy traktort. "Két hónappal ezelőtt pedig 23 millióért eladtam egy bikát. Tehát 12 állat az ára. Bojneó Pál 8 hektár saját és 1 hektár bérelt földet művel meg. A munka zöme ráhárul, hiszen a gyerekek még kicsik: kettő középiskolás, egy lány elemista és a legkisebb óvodás. — A legnagyobb fiam Mariborban jár középiskolába, mezőgazdasági gépésznek tanul, a másik meg elsős, ő Rakičanban a mezőgazdasági iskolában próbálkozik. — Valamelyik majd átveszi a birtokot? — Majd csak talán: nézze, a ljubljanai és a maribori Göntérházán a Kovács portán József gazda a traktor körül tett-vett. Dancs István a szomszédból átnézett néhány percre és jó alkalom volt, hogy megörökítsem a »göntérházi legényeket«. A háziasszony a tornácról néhány csípős megjegyzést is tett irányukba, majd tovább takarította a kéményseprő után maradt nyomokat. "Úgy éreztem felesleges feltenni a kérdést, hogy mit csinál a földműves, amikor már elvetett és a mezőn nincs munka. A nagy gazdasági épület után ítélve, itt mindig akad teendő. A szerszámot javítani kell, fát kell vágni és istálló sem vár. — Ekkora gazdaságban elkelnek a gépek... — És bizony, a legszükségesebbeket beszereztük. Két traktor, silókombájn, vettőgép, eke, tárcsa, kukorica daráló — ez mind megvan. — A felsoroltakból következtetve főleg kukoricát vet? — Átlagban 2 hektár búzát vetek leginkább pedig siló- és szemes kukoricát termelek. — Miből van a fő haszon? — Leginkább az állatokból, csakkétszer kell érte megdolgozni. Először a termést kell betakarítani, utána pedig az állatokat kell felnevelni, s csak utána van valami kis jövedelem. — Hány állat van a jászolhoz kötve? — Jelenleg 18, ebből 6 fejőstehén. — Mennyi tejet adnak el? — Attól függ, volt hogy 120—130 litert naponta, vagy csak 30 litert, ha kevesebb tehenet fejünk. Ez még kifizetődik, bár a többi árhoz képest a tejár nem a legjobb, sok dolog is van a tejjel. — Nem jönne-e jobban rá a számítás,, ha a terményt eladná, hiszen az állatokat legalább 1 évig etetni kell. — Eladni a termést, az rizikó! Szerintem sokkal jobban kijövök, ha feletem a termést. A terménynek nincsbiztos ára, sem piaca. Megtanított bennünket a burgonya és a kukorica. Az állat biztosabb, de meg kell érte szenvedni. — Maga a nagyobb munkát vállalja, bár közel jár a hatvanhoz. — Sajnos, csak ketten az asszonnyal műveljük meg ezt a 10 hektárt. Én 67, ő 66 éves. — Bírják a munkát? — Amíg egészség lesz, addig nem akarunk lepangatérozni, de ha beáll a taj, azonnal likvidáljuk a gazdaságot. — Kapnak nyugdíjat? — Mind a ketten, én a hagyományos parasztnyugidíjat, a feleségemnek meg befizettünk az ötödik kategóriára, ő többet kap. — Hány órakor kel a nyugdíjas paraszt? — Minden reggel pontosan ötkor. Az istállóban kezdem és egész nap folytatom. — Hol vannak az örökösök? —A lányom Radamosban van férjénél, a fiam Völgyifaluba házasodott, az unokák kicsik. — Ki is akar ma a földdel dolgozni? — veti oda keserűen a háziasszony. — Miért, olyan nehéz a földdel dolgozni? —Nekünk nem, de a fiataloknak, igen. Szélben, fagyban, napsütésben és esőben is dolgozni kell. — Mikor volt könnyebb a sorsa, amikor hintón járt, vagy most, amikor traktort vezet? — Igaz, valamikor hintón jártam, de most traktorral dolgozunk. Bizony valamikor ilyen munkaerőivel, mint ami a házunknál van, nem sokra mentünk volna, most a traktor meg a gépek mindent elvégeznek. Mikor volt jobb? Több mint valószínű — most. Magasabb az életszínvonal, de sokat dolgozunk. — Itt a tél. Több idő jut a pihenésre és a szórakozásra. — Néhanapján az ember átnéz kicsit a szomszédba... — Itt még él a régi szomszédolás, tartják a szokásokat? — Az igazi szomszédolás, a tökmagköpesztések, a tollfosztások már elmaradtak. Most már csak pár órát elbeszélgetünk, s televíziót nézünk. Mindenki el van foglalva. .. Mindenki siet valahova, pivarella Munka, az mindig akad... A »güntérházi legények«, ahogyan megörökítette őket a fényképezőgép: Kovács József, Varga Sándor és Dancs István.