Népújság, 1990. július-december (34. évfolyam, 25-49. szám)

1990-07-06 / 25. szám

A MEGSZÁLLÓ FOGALMÁT NEM ÉRTJÜK ÖNMAGUNKRA RÉSZLET POZSONEC MÁRIÁNAK, A MU­­RA VIDÉKI NEMZETISÉGI KÖZÖSSÉG ELNÖKÉNEK BESZÉDÉBŐL, AMELY A LENDVAI KÖZSÉG ÜNNEPE ALKALMÁ­BÓL SZERVEZETT KÉPVISELŐ-TESTÜ­LETI ÜLÉSEN HANGZOTT EL A többségi nemzet viszonya a múltban türelmes, megértő és segítőkész volt a nemzetiség iránt. Nincs okunk kételkedni abban, hogy így lesz a jövőben is. A köztársasági törvények és az alkotmány által biztosított különjogaink itthon, ebben a parlamentben, a mindennapi életben, az intézményekben, a gyárakban, az utcán valósulnak meg. Gyakorlati megvaló­sításuk nélkül csak világviszonylatban is példaértékű szép előírások maradnak. Ezzel mi, nemzetiségiek nem alamizsnát kérünk. Mi is itt vagyunk itthon immár egy évezred óta. Mindig vállvetve, együtt dolgoztunk. Itt éltek, ezekbe a rögökbe építették bele erejüket, életüket apánk s nagyapáink. Nyíltan kimondjuk, hogy a megszálló fogalmát nem értjük önmagunkra. A mi elődeinknek kevés beleszólása volt Ma­gyarország akkori politikájába és a mi őseinknek is csak az jutott osztályrészül, ami általában a szegényeknek szokott: békeidőben verítékkel, míg háborúban vérrel kell öntözni az édes anyaföldet. Miután nyíltan és részvéttel beszélünk Kočevska reka áldozatairól, ki kell mondanunk, hogy bűntelenül szenved­tünk mi is Hrastovec és Stental gyűjtőtáboraiban és sok család lelkén még nem gyógyult be a seb szerettei elvesz­tése miatt. Asszonyok és kisgyermekek haltak meg ott éhha­lálban és járványokban. Sajnos, sokan már elmentek a régi foglyok közül, s már nem mondhatjuk meg nekik, hogy tudjuk, ők is áldozatok voltak, annak a törvényszerűségnek az áldozatai, hogy a háborúkat mindig a szegények sínylik meg. Ilyen elismerések után a közös út víziója reményt adó és egyedül járható. Községi ünnepünk akkor lesz felemelő, ha tudatosul bennünk, hogy a létért folyó harc központjában az ember áll. Vigyázzunk nagyon egymásra. Nagyon vigyáz­zunk a kisgyerekes családokra. Tegyük lehetővé, hogy felne­veljék gyermekeiket, mert bennük alszik, mint búzaszemben az élet és községünk jövője._________________________ Dobronak KÉSZÜL AZ ÜGYRENDI SZABÁLYZAT FONTOS NEMZETISÉGI KONFERENCIÁK, JELENTŐS MŰVELŐDÉSI RENDEZVÉNYEK­­ MEGALAKÍTJÁK A MAGYAR NEMZETISÉGI KÜLDÖTTEK KLUBJÁT A múlt csütörtökön Dobronakon tartották meg a Muravidéki Ma­gyar Nemzetiségi Önigazgatási Közösség Végrehajtó Tanácsának 2. rendszeres ülését. Az ülés fő napirendi pontja az ideiglenes ügyrendi szabályzat és statutáris határozat tervezetének megvitatása volt. A küldöttek pont­ról pontra vizsgálták a két fontos dokumentum szakaszait és úgy döntöttek, hogy a következő ülésre már kész javaslattal lépnek a tanács tagjai elé. Az egyéb jogi kérdések megvitatásán kívül elfogad­ták még az 1990-es év első félévi pénzügyi tervének megvalósításáról szóló beszámolót. Ezzel kapcsolatban úgy döntöttek, hogy a külön­böző mentoroknak és külföldi művelődési szakembereknek a napidíjat ezentúl nem a falusi kultúregyesületek, hanem az érdekközösség szakszolgálata fizeti. A tanács tagjai meghallgatták Hajós Ferenc téjákoztatóját a nem­zetiségi konferenciáról és úgy döntöttek, hogy tekintettel arra, hogy e konferencia egyik fő mozgatója és szervezője éppen ő ezért az idén ő képvisel bennünket Eisenstadtban, ahol előadást tart majd a nyelvi egyenjogúságról, a nemzetiség nyelvén folyó oktatásról, a nemzetiség gazdasági helyzetéről, az anyanemzeti kapcsolatokról és a nemzetközi szervezkedés lehetőségéről, valamint a nemzetiségi parlamenti képvi­selet biztosításáról. Az eszéki nemzetiségi találkozó fő témája A nemzetiségek szolidaritása címen folyik és erre a találkozóra Pozsonec Mária készít majd beszámolót a muravidéki magyarság helyzetéről. Az ügyviteli szabályzat és statútum jogi megfogalmazásával Bíró Terézt, Hajós Ferencet és Gönc Lászlót bízták meg. Ezenkívül az ülésen még számos küldöttet és bizottsági tagot is választottak. Az érdekközösség végrehajtó tanácsa támogatja Tőkés László béke No­­bel-díj kitüntetésre való javaslatát és írásban is csatlakozik az új Nemzeti Színház építése körüli akcióhoz. A küldöttek hosszabban elidőztek az új kishatármenti átkelők megnyitásának kérdésénél, és azt a határozatot hozta, hogy a Martinje - Felsőszölnök, a Nemesnép - Kobilje és Tornyiszentmiklós - Pince határátkelők megnyitásához még csatolják hozzá a pártosfalvi határ­­átkelőhely megnyitását is. A hagyományos magyarországi kultúrnapot az idén szeptember elején szervezik meg. Az érdekközösség ezenkívül több javaslatot tett a különböző magyar­­országi rendezvényeken való részvételekre és pontosan meghatározta, hogy melyik ünnepélyen melyik kultúrcsoport képviseli színeinket. NÉPÚJSÁG 1990. július 6. NEMZETISÉGI ÉLET Ki kit tart bolondnak, miniszter úr? Nem lesz könnyű dolga az új szlovén kormány nemzetiségi miniszterének. Nem csak azért, mert a határokon kívül élő szlovén kisebbség, a vendégmunkások és a kivándo­roltak mellett gondoskodni kell a Szlovéniában élő magyar és olasz nemzetiségről, hanem azért is, mert valamennyi felsorolt közösség teli van problémákkal, amelyeknek már csak a megismerése is sok időt vesz igénybe. Ezenkívül azonnal megválasztása után DR. JANEZ DULAR konkrét problémákkal találta szembe magát, nevezetesen a lendvai rádió stúdió helyzetével.­ ­ Muravidéki látogatása alkalmával Lojze Peterle kormányfő egy igen érde­kes javaslatot tett, hogy a kormány támogatni fogja a nemzetiségi közösség által készített és benyújtott élet­képes fejlesztési programo­kat. Ez teljesen új, hiszen évek hosszú során Muravi­déken azt hangoztatták, hogy nem lehet nemzetisé­gileg tiszta vállalatot, szö­vetkezetet alapítani. Mi­lyen a kormány álláspontja most? - Ez valóban érzékeny téma. Különbségek vannak a hozzáállásban már az olasz és a magyar nemzeti­ség soraiban. Különbözőek a hagyományok, az álla­mok közötti megállapodá­sok is. Az olaszországi tőke közvetlenül is segíti az olasz nemzetiséget, míg Magyarországgal sem meg­beszélés, sem megállapodás erről nincs. Ezért Peterle úr javaslata inkább egy ví­zió, mint pedig egy valósá­gos terv része. Alaposan át kell tanulmányozni ezt, nem csak tartalmilag, ha­nem taktikailag is, mert egy elfogadható dolog is negatív hatást kelthet, ha nem megfelelő helyen, idő­pontban és módon van be­mutatva. Nehezen beszél­hetnék most még konkrét lehetőségekről. Közel állt ehhez a dobronaki gyár esete, de mégsem sikerült megvalósítani az elképze­léseket. Azért is érzékeny dolog ez, mert a térség szó­­szerint vegyesen lakott, egy faluban, egy házban él­nek magyarok és szlové­nek. Más eset volna, ha egy-egy falu, település tö­mören nemzetiséglakta volna. Akkor senkit sem zavarna, ha egy-egy ipari vagy más létesítményben a faluban beszélt nyelvet használnák csak. Viszont ott ahol mindkét nyelv je­len van, nehéz azt monda­ni, hogy itt és itt csak ma­gyarul vagy csak szlovénul beszélünk. Vannak persze dolgok, amely mindkét fél érdeke, mint például a ha­tármenti utak rendezése, ez mind a szlovéneknek, mind a magyaroknak érdeke.­­ Már lendvai látogatása során felmerült a kétoldalú sajtó és könyvcsere kérdé­se, közben járt Magyaror­szágon is. Van-e valami új­ság ezt illetően? - Formális lépés ugyan nem történt, az élet azon­ban az előírások ellenére a saját útján megy. Célunk ugyan a jogállam, ellenben egyes dolgok az abszurdu­mig elferdültek, a törvény annyira tarthatatlan, hogy az életben megvaló­síthatatlan. Amint tudjuk, az egész világról lehetett irodalmat behozni, a leg­durvább pornográfiát is, amikor pedig a nemzetiségi sajtó és könyvek behoza­tala és kivitele óriási aka­dályokba ütközött. Szlo­véniában nyitottak va­gyunk eziránt, tekintet nél­kül az előírásokra. — Az utóbbi napokban egyre gyakrabban halljuk, hogy új, kishatárforgalmi átkelők nyílnak Pincén, Kobiljén, Martinyén és esetleg Pártosfalván is. Ed­dig semmi konkrét adatot nem kaptunk erről.­­ Gyakorlatilag én sem tudok konkrétat mondani, de volna egy enyhe bírála­tom. Az új átkelők megnyi­tására irányuló kezdemé­nyezések most is Zala me­gyéből, illetve e megyén ke­resztül érkeznek. Ellenben a Vas megye irányába való nyitás iránt alig van érdek, annak ellenére, hogy a martinjei átkelő megnyi­tását már évek óta kérjük s követeljük. A magyar fél eddig csak ígérgetett, még sincs eredmény, pedig ott már volt átkelő és nagyobb beruházásra sincs szükség. A kétszínűséget ugyan túl éles kifejezésnek tartom, de pillanatnyilag nem találok jobbat. Úgy látszik, Ma­gyarországnak érdeke, hogy ott nyissa meg a ha­tárt, ahol ezen az oldalon magyar nemzetiségiek él­nek, viszont ahol a magyar oldalon szlovének élnek ott nincs érdek, mi több állan­dóan húzzák a kérdés meg­oldását. Nekünk érdekünk a határ minél nagyobb nyi­tása Zala megye irányá­ban is, de mégis túl sok, hogy bolondoknak tartsa­nak bennünket. Bármen­nyire élesen is hangzik, én nem tudom másképp ma­gyarázni a helyzetet. Ko­biljén ugyan nem magya­rok élnek, de az ottani át­járó megnyitása is a dobro­naki és a környékbeli ma­gyaroknak volna haszno­sabb, mint a szlovéneknek. Nehogy félreértés essék, nem irigykedem, kell a ma­gyaroknak az átkelő, de kell a szlovéneknek is. A mostani helyzet túl szem­beötlő. A Zala megye irá­nyába való új átkelők meg­nyitása éppen úgy néz ki, mint ha mi most még új átkelők nyitását követel­nénk, tehát nem csak Mar­tinját, hanem feljebb is. Mert Apátistvánfalváról most, ha megnyílik a mar­tinjei átjáró, még mindig Szentgotthárdon keresztül lehet csak Szlovéniába utazni. Itt is jól jönne egy átjáró, de kíváncsi vagyok, hogyan reagálna a magyar oldal, ha most azonnal kö­vetelnénk az újabb határ­átjáró nyitását. Pedig ez legalább annyira igazolt, mint Kobilje vagy Pince vagy más. Eddig az interjú. Nem kell hozzá magyarázat, esetleg annyi: Talán a szlo­vén kormányban nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal kéz ? Vagy inkább bíz­zuk a kedves olvasóra a vélemény formálását a fenti beszélgetés után. Novák Császár Jolán 3 ——

Next