Népújság, 1991. január-június (35. évfolyam, 1-24. szám)

1991-01-11 / 1. szám

NYITOTT HATÁROK DINÁRUNK DEVALVÁCIÓJA UTÁN AUSZTRIÁBAN Vége a szép életnek CSÖKKENT AZ ÉRDEKLŐDÉS A BEVÁSÁRLÓ TURIZMUS IRÁNT - SZÁZ DINÁRNAK ÖTVEN A FELE (VAGY 100 DINÁR 1 55 SCHILLING) Újév után, ahogy devalválódott konvertibilis dinárunk, ugrásszerűen csökkent az a hatalmas utasforgalom a nyugati országok felé, amely lassan kezdett már kibírhatatlanná válni. Ezzel egyidőben megszűnt a bankokban a korlátlan mennyiségű devizavásárlás dinárért is. Ezek a gyökeres változások igencsak gondba ejtették most mind a jugoszláv, mind a nyugati országok kereskedőit s vásárlóit is. Az elmúlt napokban kíváncsiságból az egyik délután mégis átruccantunk a szomszédos Radkersburgba, hogy lássuk hogyan fogadták a szomszédban Markovic kormányfőnk új rendelkezéseit. Már a határátkelőn arról győződhettünk meg, hogy alig van utas, most már fellélegezhetnek a vámtisztek is a többhónapos tumultus után, a határátkelők forgalma igen gyér. Hasonló kép fogadott bennünket a patinás Mura parti határvároskában is. A Hauptplatz (a Főtér) amely délelőtt s délután csak jugoszláv gépkocsikkal volt tele, most alig látható kettő-három. Egyik napról a másikra drága lett a schilling. A jugoszláv bankok árfolyama szerint 100 schilling 126,88 dinárt ér, a egy márka 9-et, míg az amerikai dollár 13,4 dinárt, de a bankokban csak kivételes esetekben lehet vásárolni, egyszerű halandó ember most már csak feketén juthat hozzá 15-25, vagy akár 30%-os feketepiaci felár mellett, így az osztrák diszkont áruházakból, szaküzletekből eltűnt a nagy tömeg, csökkent a forgalom, s bevétel is. Nem kell tolakodni sem a Hofer, sem a Billa áruház előtt, hogy mi is bejussunk. Örülnek most már a kereskedők is, ha valaki betér üzletükbe. Újév után a szomszédos Ausztriában nem változtak az árak, csak épp az árfolyamot igazították ki. Míg az ősszel még 0,75, 0,80 volt a dinár árfolyama, addigra most már 100 dinárért csak 55-56 schillinget halandók fizetni a váltókban. Hogy ezek után megéri-e majd Ausztriában, az NSZK-ban, vagy Olaszországban vásárolni jócskán meg kell gondolni mindenkinek. Még akkor is, ha a kifizetett összegből visszakapjuk a 20%-os forgalmi adót, s a mi oldalunkon 57%-os vámot fizetünk, ha kemény szívű aznap a vámosunk. Pedig hónapokkal ezelőtt már szó volt arról, hogy csökkentjük a vámilletékek magasságát bizonyos árucikkekre, de csak a 30 dolláros vámmentes kedvezmény maradt továbbra is életben (kicsit több mint 400 dinár). A duty free shoppokban az idei év első napjaiban kicsit tétováztak, volt úgy hogy csak devizáért, később egy újabb rendelet jött, s most már dinárért is lehet vásárolni a vámmentes üzletekben, csak a magasabb árfolyam alapján. P- 3- A további együttműködés alapjairól Polgármesteri Hivatalunk első külföldi útja Muraszombatba vezetett és ez is jellemzi mennyire fontosnak tartjuk a kapcsolatok kibővítését s megszilárdítását - köszöntötte BAUER KÁROLY, a szentgotthárdi polgármester ANDREJ GERENGERT, a muraszombati községi képviselő testület elnökét, amikor ÓNODY ENDRE alpolgármester és DR. NÉMETH VINCE, a nemzetiségi és a nemzetközi bizottság elnöke kíséretében pénteken Muraszombatba látogatott. A két polgármester a köszöntők után munkatársaival a további együttműködést elemezték. Brigita Barčar, a muraszombati községi végrehajtó tanács alelnöke és Eőry Ernő, a képviselő-testület nemzetiségi bizottságának elnöke számos kérdést tettek fel és számos kérdésre feleltek a nemzetiségi problémákat illetően. Tudni kell, hogy a mindkét oldalon beállt változások nem csak tartalmilag változtattak a nemzetiség státusán, hanem ez főleg Rábavidéken anyagilag is kezd megszilárdulni. A tartós anyagi alap a létfenntartásnak és az identitás megőrzésének. Nem volna felesleges a vegyesen lakott határmenti területeken az üzemek létesítése és mindkét fél a jövőben ilyen irányú intézkedésekbe kezd - hangoztatták, amikor a gazdasági együttműködést elemezték. Bizonyos formákban a határon túli kooperáció is számításba jöhetne. Számos közös égető kérdések vannak, amelyek között legégetőbb a vadkár és itt közös nevezőre kell jutni, ez egy közös pont, ami ellen harcolni kell. A tárgyalások során elhangzott, hogy a magánvállalkozás új lehetőségeket nyújt és itt a tapasztalatcsere elmaradhatatlan. Muraszombatnak és Szentgotthárdnak is közös vonása a nemzetiségileg vegyes lakosság, a határmenti, gazdaságilag elmaradott sors, de ebből lehetnek előnyök is, főleg, ha a tervbe vett határátkelőket megnyitják Martinje és Felsőszölnök között, valamint Pártosfalvánál - hangoztatta mindkét fél a tárgyalások során, majd ezt követően megtekintették a Moravci gyógyfürdőt. - pivar 4 RÁBAVIDÉKI BESZÉLGETÉSEK Szlovén nyelven is prédikálok A rábavidéki tragédiának a legfájóbb része az asszimiláció. Régebben itt zárt közösség volt, különösen Felsőszölnökön. Egymás közt házasodtak az emberek, megmaradtak egy közösségnek. Ez volt többé-kevésbé jellemző Apátistvánfalvára is. A zártság megszűnt mert, helyben munkalehetőség nincs, mind bejárnak dolgozni Szentgotthárdra, ahol magyar emberekkel dolgoznak együtt, magyarul beszélnek és ezt a szokást lassan átültetik a családra is, ahol a szülők még szlovénul beszélnek, de a gyerekek már nem. Lényegében a magyar szó van használatban, a szülők gondolván, hogy a gyerekek majd csak valamit elsajátítanak a szlovénből is amikor hallják — mondja Tóth István apátistvánfalvi plébános, Rábavidék szülöttje, aki a teológiai tanulmányok befejezése után visszatért, nyája nagy része szlovén származású. A vidékhez való kötődés, a közös sors osztása miatt hivatott, hogy a szórvány sorsáról beszéljen. Az ön szavaiból azt hámozhatom ki tisztelendő úr, hogy a vidék gazdasági lemaradása, a határra ragadás is oka, hogy az emberekben nem él a nemzetiségi tudat, vagyis nem érzik szükségét, hogy szlovének maradjanak... - Azt hiszem ez az érzés nagyon sokakban megszűnt. Sajnos az elmúlt néhány éves tapasztalatomból tudom és ismerem. - Mit tehet az egyház, bár részben kötöttek a kezei, az öntudat felvirágoztatásáért? - Felelősséget érzünk ezen a téren. Az egyháznak nagy erkölcsi tekintélye van. Erkölcsi tekintélyünkkel fel kell lépni annak érdekében, hogy a gyerek megtanulja édesanya nyelvét. Nekünk akár magánbeszélgetésekben, akár a közösség előtt szóvá kell ezt tennünk. Ez a kötelességünk. - Szóvá teszi a szószékről? - Olyan mértékben szóltam, hogy szlovén nyelven is kihirdetem a fontos dolgokat. Adott esetben elhangzik a szlovénnyelvű prédikáció is. Természetesen én ellene sose mondtam, a szószéken kifejezetten propagálást nem tartok. Egymásközti beszélgetésekben ösztönözöm a hívőket a nyelvhasználatára, legtöbb esetben a híveimmel szlovénul beszélek, különösen az idősebb generációval. Eddig a beszélgetés Tóth István plébános úrral, akit egészen világias teendők közt ismertem meg. A Magyarországi Szlovének Szövetségének szölnöki alakuló közgyűlésen. Az egyházat és plébániájához tartozó szlovénséget képviselte az apátistvánfalvi küldöttséggel. A felszólalások során sokan méltatták, vagy bírálták az egyház szerepét, amely sokkal nagyobb mint a mai napig be mertük vallani... Pivar Ella Mindössze?! Vajdaság ugyan nem tartozik közvetlen szomszédságunkba, de hadd közöljünk onnan is egy igen érdekes adatot. A Magyar Szó január 4-ei számában bukkantunk az adatra, hogy a tartomány 45 községében a szerbhorvát nyelv van közhasználatban, harminckettőben egyenrangúan használják a magyart, tizennégyben a szlovákot, tízben a románt és hatban a ruszint is. Vajdaságban jelenleg 538 általános iskola működik, ebből 173-ban a tanítás valamelyik nemzetiség nyelvén is folyik. Mindössze 9000 magyar, román, ruszin és szlovák gyermek nem tanul különféle okokból - anyanyelvén. A Tanjug hír azzal zárul, hogy mindezzel a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége elégedetlen. Hát persze, hogy az »mindöszsze« 9000 nemzetiségi gyermek nem tanul (hat) anyanyelvén is. Összehasonlításképpen: a lendvai Drago Lugarič központi iskolába cca 1000 gyerek jár. Mindöszsze legalább 9 ilyen iskola hiányzik a vajdasági nemzetiségieknek. NÉPÚJSÁG 1991. január 11.