Népújság, 1993. július-december (37. évfolyam, 26-51. szám)
1993-07-02 / 26. szám
így látom én... KARDINAR NAGY MARIKA, dobronaki tekéző, kétszeres világbajnok, 1992-ben az év sportolója, elnyerte a BLOUDER-díjat, amelyet Szlovéniában a sport területén a legmagasabb elismerés. Mindig Muravidéken élt. Jelenleg a BMO-Celje csapatánál sportol, amely élenjáró klub Európában. - Mint többszörös világbajnok a versenyek befejezése után mindig visszajön Dobronakra, a magyarlakta faluba. Mi minden húzza vissza a szülőföldjére ? - Amikor az ember megéli a gyermekkorát, amely erősen kötődik a szülőföldjéhez, természetes dolog, hogy felnőttként mindig visszahúzza szíve. Őszintén bevallom, hogy nem tudnék nagyvárosban élni. - Mint magyar nemzetiségű élsportoló, Szlovéniát képviseli. Volt-e olyan élménye, helyzetszituációja, amikor a nemzetiségi hovatartozása is a sport keretében előtérbe került? - Nem mondhatnám, hogy valahol előterébe került. Régebben, amikor még Jugoszáviában éltünk, a sportolók is egységesen képviselték ezt a szövetségi alapon működő országot. Münchenben, 1986-ban megtörtént az, hogy tévesen úgy mutattak be, hogy magyar állampolgár vagyok és ebből kifolyólag Magyarországot képviselem. Valószínű az tévesztette meg őket, hogy magyar származású vagyok és ők nem tudták elképzelni, hogy Jugoszlávia szlovéniai részén élnek magyarok. Úgy mutattak be akkor, hogy magyarországi vagyok és átmenetileg Szlovéniában dolgozom. Az ember származásából adódhatnak nézeteltérések is. Münchenben, a világbajnokságon ez meg is történt. Tudjuk, hogy ilyenkor ennek jelentősége is van, mert nem mindegy, hogy melyik országot képviseljük. - Magyarországi versenyein voltak-e sikerei ? - Igen, 1988-ban volt Budapesten a világbajnokság, amelyen a jugoszláv válogatott csapat elnyerte az első helyet, Szegeden a világkupa bajnokságon a negyedik helyet szereztük meg. Mint játékost a magyarországi kollégáim megbecsülnek és elismernek, jók a kapcsolataim. - Hogyan látja a jövőt a sportágon belül és a rendszerváltást Szlovéniában ? - A sport terén sok minden megváltozott. Jugoszlávia szétesése után, kevesebb dotációt és egyéb anyagi támogatást kapunk, hiszen Szlovéniának újra lábra kell állnia. Rosszabb a gazdasági helyzetünk, sponzorokat kell keresnünk. Jelenleg még valahogy feltaláljuk magunkat, de szerintem kilátástalan a jövőnk. ZAGOREC Rólunk van szó, magyarokról Minden házba NÉPÚJSÁGOT! A lendvai község XXXVII. ünnepe SZÍNVONALAS MEGEMLÉKEZÉS Június 24-én tartották meg a lendvai község XXXVII. ünnepét, amely Szlovénia önállósulása után egybeesik az államiság napjának megünneplésével. Mint ez már 1978-tól szokásos, e ünnep alkalmából kiosztották a községi elismeréseket is. Az ünnepi rendezvényre a felújított Nafta teremben került sor. A kétnyelvű felirattal, a szlovén és a magyar zászlóval ellátott, szalmabálákkal és margarétákkal díszített színpadra, amelynek hátterében diavetítésben Lendva panorámája volt látható, a szlovén himnusz elhangzása (nem tudni, hogy a magyar miért nem csendült fel) után Štefan Cigut, a lendvai képviselő-testület elnöke lépett, s üdvözölte a község ünnepén jelenlévő vendégeket Lentiből, Szentgotthárdról és Csáktornyáról, valamint a többi egybegyűlteket is. Ezt követően felolvasta a krškoi községi vezetőség és Hajós Ferenc Szlovénia budapesti nagykövetének üdvözlő táviratát, valamint Ela Urich-Atena, Lendva község díszpolgárának táviratait is, aki az ünnepen személyesen nem tudott jelen lenni. A jókívánságok és a gratulációk után a jelenlévők egyperces csenddel tisztelegtek a szlovén háború áldozatai emlékének. A lendvai község ezúttal 37-szer ünnepel. Annak ellenére, hogy egyre jobban távolodnak a II. világháború eseményei, a lakosság internálása, amelyre ezúton emlékszünk, ma olyan eleven van jelen a napi hírekben, hogy ez a fiatalabb generáció számára emlékezés és egyben figyelmeztetés is. Ilyennemű tettek áldozatai sosincsenek megszámolva és az igazságtalanság a legnagyobb akarat ellenére soha megfizetve. A nemzeti megbékélésnek manapság is vannak még bizonyos ú.n. fehér foltjai a háború utáni történelemből és innen vannak községünk magyar nemzetiségi polgárainak nagyobb hányadának igyekezetei a formális rehabilitáció megvalósításáért a háború utáni internálások végett - hangsúlyozta Štefan Cigut, a lendvai közégi képviselőtestület elnöke ünnepi felszólalásában, amelynek folytatásában megemlítette Szlovénia társadalmi rendszerváltását és önállósulását követően kialakult nehéz gazdasági és szociális helyzetét. A lendvai községben a gazdaság fejlődésére utaló adatok neatív előjelet viselnek és ez irány nagy fejlődési hátrányt jelent. A társadalmi rendszer megváltozásával az utóbbi időben a politikai erő nagy központosítása ment végbe, amitől sajnos nem tér el a gazdasági erő centralizációja sem, amivel az állam a határ mentét még inkább peremre sodorja. Štefan Cigut kifejetette, hogy a magasabb állami célok miatt Slovénia képes feláldozni vidékünk mezőgazdaságát, a kőolajiparát... Hozzáfűzte még, hogy továbbra is meg kell őrizni az itt élő népek békés együttélését. Mivel a horvátországi határ községünk számára létfontosságú, nem lehetünk közömbösek ennek megjelölésénél. Az ünnepi beszédet rövid, de színvonalas kultúrműsor követte a Községi Szlovén Kultúrszövetség és a MMNÖK szervezésében, amelyben érezni lehetett a szlovén és a magyar műkedvelő élet egybefonódását. A lendvai község XXXVII. ünnepe alkalmából a legérdemesebb polgároknak elismeréseket osztottak ki. Az idén a községi plakett a dobronaki Kardinai Nagy Marika tekézőt illette meg, míg községi elismerésben Gerics Ferenc, lendvai rajztanár részesült. Solarič Nad Klára A két kitüntetett: Gerics Ferenc és Kardinai Nagy Marika. Egy áthelyezés kapcsán már hosszabb ideje Velencei Tamás segédlelkész, aki Vajdaságból került Lendvára, segítkezett az itteni plébánia szertartásaiban. Dr. Franc Kramberger maribori püspökkel folytatott beszélgetés után - amelyen részt vettek úgy az érintett lelkész, mint Bernád József plébános úr - a püspök úr úgy látta jónak, hogy ez év július 1-jével Velencei segédlelkészt feloldja és áthelyezi a turniščei tárába, ahol szintén ideiglenesen a segédlelkész szerepét tölti be. Az áthelyezés nagy port kavart fel a lendvai plébánia hívői körében, annál inkább is, mert Velencei Tamás nem a szószéktől búcsúzott el a hívőktől, hanem a templomudvaron egy plakáton tudatta a püspök úr szándékát. A hívők felhívására kedden, Péter-Pál napján a mise után nyilatkozatra kértük fel az érintett lelkészt, aki kijelentette, hogy tiszteletben fogja tartani a püspöki dekrétumot, helyette pedig beszéljen a nép. Azonban a megkérdezett hívők nevük feltüntetése mellett nem akartak nyilatkozni, a más alapon elhangzottakat pedig a sajtótörvény értelmében nem közölhetjük. Azonban papírra kívánkozik, hogy Velencei Tamás nagy ismeretségi körre tett 10 hónapi itt-tartózkodása során szert és most sokan kifogásolják az áthelyezését. - A püspök úrnak komoly okai vannak, hogy miért határozott így - mondotta Bernard József plébános úr, amikor arra kértük, hogy részéről kommentálja az ügyet. A búcsút illetően pedig ennyit: a lendvai plébánián bevett szokás, hogy a távozó papok nem kihívóan búcsúznak, hanem a személyi változásokat mindig a hivatalos hirdetések között közüljük. Mást nem fűznék hozzá. Solarič Nad Klára