Népújság, 1994. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-07 / 1. szám
így látom én Rólunk van szó, magyarokról Gál Sándor, kassai magyar költő, a Keleti Napló főszerkesztője, a CSEMADOK képviselője, az Anyanyelvi Konferencia társelnöke. A Magyarságtudat kisebbségben című muravidéki konferencia alkalmával járt Lendván. Előadásában a szlovákiai magyarság Trianon utáni sorsát vázolta. - Lendván először járt. Milyenek az itt élő magyarsággal kapcsolatos benyomásai ? - Lendvát szép kisvárosnak találom. Kedves, közvetlen emberek élnek itt, ezt két napja tapasztalom. A konferencián beszámoltam a hazai tapasztalataimról. Nyilvánvaló, hogy minden magyar régióban más-más az emberek magyarságképe, hiszen figyelembe kell vennünk azt a történelmi élményrendszert, amely beleépül az ember génjeibe is. Így Szlovákiában más helyzet alakult ki, mint Muravidékén, hiszen ott sokkal nagyobb tömegben él a magyarság, mint itt. - Miben nyilvánul meg még ez a másság ? - Több mint 40 esztendős intézményhálózatunk van, ha mindig nem is volt olyan, amilyent szerettünk volna, de kialakítottunk egy olyan immunrendszert, amely megtartotta ezt a népet, hiszen a szlovákiai magyarság nem fogy, hanem tízévenként néhány ezerrel növekszik. A szlovákság növekedéséhez képest azonban valójában a magyarajkúak számának gyarapodása lemaradt. Ez pedig negatív tényező. Nekünk van két színházunk, van egy szövetségünk, amelynek 95 ezer tagja van és 12 járási választmánya, valamint 550 alapszervezete. Többszáz országos rendezvényt szervezünk. Öt-hat könyvkiadónk van, amelyek folyamatosan megjelentetik a szlovákiai magyarság szépirodalmi alkotásait. - A rendszerváltás mit hozott a Felvidéken ? - Az elmúlt négy évben a szlovák és a magyar lakosság között voltak viszályok, amelyek abból származtak, hogy az elmúlt negyven év alatt sok mindent elhallgattak, amelyek felszínre kerültek. Ezeket kell valahogyan, konszenzusokkal tisztáznunk. Nem egészen egy éve Csehszlovákia két részre szakadt, s Szlovákia önálló állam lett, amely 70 éves együttélés után sajátos utat keresett. A szlovákság most éli a nemzettéválás zavarait és örökös ellenségképet keres, amelynek mi vagyunk az áldozatai. Ez, megítélésem szerint, sokáig nem tarthat, mivel sem ők, sem mi nem tudunk továbblépni. Nagyon kemény gazdasági gondjaink vannak, amelyekkel szembe kell néznünk. Olyan törvényeket hoztak, amelyek nem felelnek meg a magyar kisebbségnek, hiszen korlátozzák a nyelvi megnyilvánulásukat és a politikai életüket. Sajnos Szlovákiában vannak nacionalista pártok és erők, amelyek mindebből még tőkét tudnak kovácsolni. - Milyen úton juthat el mégis a magyarság Európába ? - A magyarság mindig is Európában vott. A magyarság volt az egyik, amely a múlt században eltartotta a Monarchiát. Európa vagyunk. Ez csak gazdasági kérdés. A Nyugat bukik bele az egészbe. Azt a nyomorzónát, amely Keleten kialakulóban van, azt a Nyugat nem képes kompenzálni. - Milyen értékeink vannak, amelyeket még nem mutattunk meg Európának ? - Ki kellene építenünk egy olyan politikai érvelési rendszert, amely kézzelfogható tényekre épül és nem elvont dolgokra. Ez vinne bennünket előre. rest Muskátlit, ne deszkatáblát az ablakba! márciusban megkezdik az út újjáépítését mmmmmmmmmmmmm Szellőztetem a lakást, a nyitott ablakon keresztül pedig sáros vízcseppek potyognak a szobába. A nagy kamionok az úttesten keletkezett lyukakba hajtanak, kifröcskölik belőle a vizet, ez pedig potyog a szobába, az ablakra, hogy a ház vakolatáról ne is szóljak, hogy néz ki. Korábban ez nem volt, nyugodtan lehetett itt élni. Viszont szellőztetni továbbra is fogok, de úgy, hogy deszkából kerítést csinálok az ablak elé, s lefilmeztetem, az újságba tetetem, hadd lássa meg Szlovénia, hogy szenvednek a muravidéki magyarok - mondotta teljesen elcsüggedve 1993. december 28-án egy gyertyánosi asszony, amikor decemberben már másodszor tartották meg a polgárok gyűlését az M 10 út Alsólakos-Kapca közötti szakaszának minél előbbi felújításával kapcsolatban, mert a déli szél szinte járhatatlanná tette az utat... Bizonyára senkit nem lepett meg, hogy elfogyott a lakosiak, a gyertyánosiak és a kapcaiak türelme, s az említett út azonnali rekonstrukcióját követelik. Ha ez nem következik be, akkor - mint mondották - felássák az utat, lezárják a forgalmat, mert eleget vártak már, eleget ígérgettek nekik. Az emberek véget kívánnak vetni az immár több mint két éve beállt, vagy ahogy egyik lakosi polgár megfogalmazta, a rájuk erőszakolt kibírhatatlan közlekedési helyzetnek. A nagy nemzetközi tranzit-teherforgalom miatt életveszélyessé vált a közlekedés az M 10-es út említett szakaszán. A kamionok és a “slepperek“ súlyát az út egyszerűen nem bírja el, hiszen nem ilyen forgalom “szolgálására“ készült. Itt már nem lehet sem kocsival, sem biciklivel, sem gyalog közlekedni. A biztonságról ne is szóljak, hiszen még járdájuk sincsen. Az enyhe déli szél elvitte a havat, s meghozta a nagy gondokat. Az olvadó hó puhává tette a talajt s “megmozdult“ az út, az M 10-es út Alsólakostól Kapcáig a szó szoros értelmében “kivirágzott“, “szitává vált“, ahol több a lyuk, mint az ép aszfaltburkolat. A katasztrofális helyzetre nem csak az idevalósi polgárok figyeltek fel, hanem mindenki, aki ezen az útszakaszon legalább egyszer végighajt. Itt normálisan közlekedni tényleg nem lehetséges! Tudja ezt mindenki, csupán azok nem, akik a helyzeten javítani - nem enyhíteni, mint ahogy ezt a polgárok követelik - tudnának: a köztársasági illetékes szervek, a közlekedési és távközlési, valamint a területrendezési minisztérium. A polgárok az út rekonstrukcióját sürgetik, hiszen világos, hogy az út javítása gyakorlatilag nem tartós megoldás, hanem kidobott pénz. Követelve az említett útszakasz újjáépítését, 1993. december 21-én este a polgárok gyűlésére került sor Gyertyánosban, ahol az alsó- és felsőlakosiakon, a gyertyánosiakon és kapcalakon kívül jelen volt Andrej Berčič, a Köztársasági Útgazdálkodási Hivatal vezetője, Marko Magister, a köztársasági közlekedési felügyelőség igazgatóhelyettese, Milan Lovrin, a Lendva községi gazdasági infrastruktúra megbízottja és Pozsonec Mária országgyűlési képviselő. Az első összejövetel sikertelen volt abból a szempontból, hogy a köztársasági illetékesek gyakorlatilag semmi “kézzel fogható“ ígéretet nem tudtak adni. A gyűlésen végül is két határozatot fogadtak el, mely szerint az út javításához, “foltozásához“ azonnal hozzá kell látni (miként és mivel foltozzák, azt a szakma határozza meg), ezzel az út legalább minimálisan közlekedhető legyen. A második: ismételten összejövetel december 28-án a legfelelősebb köztársasági illetékesekkel a már kidolgozott ütemtervvel. A polgárok már az első összejövetelen is hangoztatták, hogy őket nem érdekli, honnan biztosítják az út rekonstrukciójára a pénzt, a járdák, a szennyvízcsatorna és a tisztítóberendezés építését is az államnak kell állnia, hisz a község és a falvak saját maguk ekkora beruházást nem tudnak maguk végrehajtani. Lakos, Gyertyános és Kapca környékén nagy gondot jelent a víz lecsapolása is, hiszen a talajjavítási műveletekre moratórium érvényes, így a tervezett munkálatokat nem lehet még ma sem elvégezni. Dušan Fatur, a közlekedési és távközlési minisztériumból, aki december 28-án jelen volt a gyertyánosi összejövetelen, elismerte, hogy az út rekonstrukciójával, még előbb a javításával, egy napot sem lehet várni. Kijelentette, hogy a költségvetésben az utak rendezésének céljára fenntartott 241 millió SZT-ből (a Lakos-Kapca közötti út állapotát elemi csapásnak nyilvánították) 1994. márciusában, azonnal, ahogy ezt az időjárás megengedi, meg kell kezdeni az út újjáépítését. Annak ellenére is,hogy a vizet lecsapoló rendszer e környéken nem készült el. A muraszombati Útgazdálkodási Vállalat szerint az út alatti tampont kell újra készíteni. A munka a tervek szerint, Lakosban és Gyertyánosban kezdődne és egymással szembe haladnának. Dušan Futur pedig erélyesen viszszautasította azt a szemrehányást, hogy Szlovénia azért viszonyul e falvak iránt ily közömbösen, mert itt nemzetiségiek élnek. Elmondta,hogy ami az utak építését illeti, ez forgalmi tanulmányokon, s nem a politikán alapult. Solarič Nan Klára A 7 kilométer hosszú útszakaszon Lakostól Kapcáig mintegy 2 kilométer a megrongálódott. Az ígéretek szerint, az út újjáépítése 1994. márciusában kezdődne el. A szlovén költségvetésben erre 241 millió SÍT áll rendelkezésre.