Népújság, 1994. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-07 / 1. szám

így látom én Rólunk van szó, magyarokról Gál Sándor, kassai magyar költő, a Keleti Napló főszerkesztője, a CSEMADOK képvise­lője, az Anyanyelvi Konferencia társelnöke. A Magyarságtudat kisebbségben című mura­vidéki konferencia alkalmával járt Lendván. Előadásában a szlovákiai magyarság Trianon utáni sorsát vázolta. - Lendván először járt. Milyenek az itt élő magyar­sággal kapcsolatos benyomásai ? - Lendvát szép kisvárosnak találom. Kedves, közvet­len emberek élnek itt, ezt két napja tapasztalom. A konferencián beszámoltam a hazai tapasztalataimról. Nyilvánvaló, hogy minden magyar régióban más-más az emberek magyarság­képe, hiszen figyelembe kell vennünk azt a történelmi­ élményrendszert, amely bele­épül az ember génjeibe is. Így Szlovákiában más helyzet alakult ki, mint Muravidékén, hiszen ott sokkal nagyobb tömegben él a magyarság, mint itt. - Miben nyilvánul meg még ez a másság ? - Több mint 40 esztendős intézményhálózatunk van, ha mindig nem is volt olyan, amilyent szerettünk volna, de kialakítottunk egy olyan immunrendszert, amely megtartotta ezt a népet, hiszen a szlovákiai magyarság nem fogy, hanem tízévenként néhány ezerrel növek­szik. A szlovákság növekedéséhez képest azonban valójában a magyarajkúak számának gyarapodása lemaradt. Ez pedig negatív tényező. Nekünk van két színházunk, van egy szövetségünk, amelynek 95 ezer tagja van és 12 járási választmánya, valamint 550 alapszervezete. Többszáz országos rendezvényt szer­vezünk. Öt-hat könyvkiadónk van, amelyek folyamato­san megjelentetik a szlovákiai magyarság szépirodalmi alkotásait. - A rendszerváltás mit hozott a Felvidéken ? - Az elmúlt négy évben a szlovák és a magyar lakosság között voltak viszályok, amelyek abból szár­maztak, hogy az elmúlt negyven év alatt sok mindent elhallgattak, amelyek felszínre kerültek. Ezeket kell valahogyan, konszenzusokkal tisztáznunk. Nem egé­szen egy éve Csehszlo­vákia két részre szakadt, s Szlovákia önálló állam lett, amely 70 éves együttélés után sajátos utat keresett. A szlovákság most éli a nemzettéválás zavarait és örökös ellenségképet keres, amelynek mi vagyunk az áldozatai. Ez, megítélésem szerint, sokáig nem tarthat, mivel sem ők, sem mi nem tudunk továbblépni. Nagyon kemény gazdasági gond­jaink vannak, amelyekkel szembe kell néznünk. Olyan törvényeket hoztak, amelyek nem felelnek meg a magyar kisebbségnek, hiszen korlátozzák a nyelvi megnyilvánulásukat és a politikai életüket. Sajnos Szlovákiában vannak nacionalista pártok és erők, ame­lyek mindebből még tőkét tudnak kovácsolni. - Milyen úton juthat el mégis a magyarság Euró­pába ? - A magyarság mindig is Európában vott. A magyar­ság volt az egyik, amely a múlt században eltartotta a Monarchiát. Európa vagyunk. Ez csak gazdasági kér­dés. A Nyugat bukik bele az egészbe. Azt a nyomorzó­nát, amely Keleten kialakulóban van, azt a Nyugat nem képes kompenzálni. - Milyen értékeink vannak, amelyeket még nem mutattunk meg Európának ? - Ki kellene építenünk egy olyan politikai érvelési rendszert, amely kézzelfogható tényekre épül és nem elvont dolgokra. Ez vinne bennünket előre. rest Muskátlit, ne deszkatáblát az ablakba! márciusban megkezdik az út újjáépítését mmmmmmmmmmmmm­ ­ Szellőztetem a lakást, a nyitott ablakon keresz­tül pedig sáros vízcseppek potyognak a szobába. A nagy kamionok az úttesten keletkezett lyukakba hajtanak, kifröcskölik belőle a vizet, ez pedig potyog a szobába, az ablakra, hogy a ház vakolatáról ne is szóljak, hogy néz ki. Korábban ez nem volt, nyugodtan lehetett itt élni. Viszont szellőztetni továbbra is fogok, de úgy, hogy desz­kából kerítést csinálok az ablak elé, s lefilmezte­­tem, az újságba tetetem, hadd lássa meg Szlové­nia, hogy szenvednek a muravidéki magyarok - mondotta teljesen elcsüggedve 1993. december 28-án egy gyertyánosi asszony, amikor december­ben már másodszor tartották meg a polgárok gyűlését az M­ 10 út Alsólakos-Kapca közötti sza­kaszának minél előbbi felújításával kapcsolatban, mert a déli szél szinte járhatatlanná tette az utat... Bizonyára senkit nem le­pett meg, hogy elfogyott a lakosiak, a gyertyánosiak és a kapcaiak türelme, s az említett út azonnali re­konstrukcióját követelik. Ha ez nem következik be, akkor - mint mondották - felássák az utat, lezárják a forgalmat, mert eleget vár­tak már, eleget ígérgettek nekik. Az emberek véget kívánnak vetni az immár több mint két éve beállt, vagy ahogy egyik lakosi polgár megfogalmazta, a rájuk erőszakolt kibírha­tatlan közlekedési helyzet­nek. A nagy nemzetközi tranzit-teherforgalom mi­att életveszélyessé vált a közlekedés az M­ 10-es út említett szakaszán. A ka­mionok és a “slepperek“ súlyát az út egyszerűen nem bírja el, hiszen nem ilyen forgalom “szolgálá­­sára“ készült. Itt már nem lehet sem kocsival, sem bi­ciklivel, sem gyalog közle­kedni. A biztonságról ne is szóljak, hiszen még járdá­juk sincsen. Az enyhe déli szél elvitte a havat, s meghozta a nagy gondokat. Az olvadó hó puhává tette a talajt s “megmozdult“ az út, az M­ 10-es út Alsólakostól Kap­cáig a szó szoros értelmé­ben “kivirágzott“, “szitává vált“, ahol több a lyuk, mint az ép aszfaltburkolat. A katasztrofális helyzetre nem csak az idevalósi pol­gárok figyeltek fel, hanem mindenki, aki ezen az út­szakaszon legalább egy­szer végighajt. Itt normáli­san közlekedni tényleg nem lehetséges! Tudja ezt mindenki, csupán azok nem, akik a helyzeten javí­tani - nem enyhíteni, mint ahogy ezt a polgárok köve­telik - tudnának: a köztár­sasági illetékes szervek, a közlekedési és távközlési, valamint a területrende­zési minisztérium. A pol­gárok az út rekonstrukci­óját sürgetik, hiszen vilá­gos, hogy az út javítása gyakorlatilag nem tartós megoldás, hanem kidobott pénz. Követelve az említett út­szakasz újjáépítését, 1993. december 21-én este a pol­gárok gyűlésére került sor Gyertyánosban, ahol az alsó- és felsőlakosiakon, a gyertyánosiakon és kapca­­lakon kívül jelen volt Andrej Berčič, a Köztársa­sági Útgazdálkodási Hiva­tal vezetője, Marko Magis­ter, a köztársasági közle­kedési felügyelőség igaz­gatóhelyettese, Milan Lov­­rin, a Lendva községi gaz­dasági infrastruktúra meg­bízottja és Pozsonec Mária országgyűlési képviselő. Az első összejövetel siker­telen volt abból a szem­pontból, hogy a köztársa­sági illetékesek gyakorlati­lag semmi “kézzel fogha­tó“ ígéretet nem tudtak ad­ni. A gyűlésen végül is két határozatot fogadtak el, mely szerint az út javításá­hoz, “foltozásához“ azon­nal hozzá kell látni (miként és mivel foltozzák, azt a szakma határozza meg), ezzel az út legalább mini­málisan közlekedhető le­gyen. A második: ismétel­ten összejövetel december 28-án a legfelelősebb köz­­társasági illetékesekkel a már kidolgozott ütemterv­vel. A polgárok már az első összejövetelen is hangoz­tatták, hogy őket nem ér­dekli, honnan biztosítják az út rekonstrukciójára a pénzt, a járdák, a szennyvíz­csatorna és a tisztítóberen­dezés építését is az állam­nak kell állnia, hisz a köz­ség és a falvak saját maguk ekkora beruházást nem tudnak maguk végrehajta­ni. Lakos, Gyertyános és Kapca környékén nagy gondot jelent a víz lecsapo­­lása is, hiszen a talajjaví­tási műveletekre morató­rium érvényes, így a terve­zett munkálatokat nem le­het még ma sem elvégezni. Dušan Fatur, a közleke­dési és távközlési minisz­tériumból, aki december 28-án jelen volt a gyertyá­­nosi összejövetelen, elis­merte, hogy az út rekons­trukciójával, még előbb a javításával, egy napot sem lehet várni. Kijelentette, hogy a költségvetésben az utak rendezésének céljára fenntartott 241 millió SZT-ből (a Lakos-Kapca kö­zötti út állapotát elemi csapásnak nyilvánították) 1994. márciusában, azon­nal, ahogy ezt az időjárás megengedi, meg kell kez­deni az út újjáépítését. Annak ellenére is,hogy a vizet lecsapoló rendszer e környéken nem készült el. A muraszombati Útgaz­dálkodási Vállalat szerint az út alatti tampont kell újra készíteni. A munka a tervek szerint, Lakosban és Gyertyánosban kez­dődne és egymással szem­be haladnának. Dušan Fu­tur pedig erélyesen visz­­szautasította azt a szemre­hányást, hogy Szlovénia azért viszonyul e falvak iránt ily közömbösen, mert itt nemzetiségiek élnek. Elmondta,hogy ami az utak építését illeti, ez for­galmi tanulmányokon, s nem a politikán alapult. Solarič Nan Klára A 7 kilométer hosszú útszakaszon Lakostól Kapcáig mintegy 2 kilométer a megrongálódott. Az ígéretek sze­rint, az út újjáépítése 1994. márciusában kezdődne el. A szlovén költségvetésben erre 241 millió SÍT áll rendelke­zésre.

Next