Népújság, 1996. január-június (40. évfolyam, 1-24. szám)
1996-01-11 / 1. szám
CÍMOLDALUNKON Negyven évvel ezelőtt, pontosabban 1956. január 19- én jelent meg a Népújság első száma, a Pomurski vestnik magyar mellékleteként. A lap ettől kezdve, kisebb nagyobb megszakításokkal, de mégis hétről hétre közöl helyi vonatkozású híreket, eseményekhez kapcsolódó hosszabb-rövidebb beszámolókat a muravidéki magyarság életéből, mindennapjairól. Ha fellapozzuk a Népújság nevet viselő melléklet első számait és összehasonlítjuk a házigazda szerepét betöltő “Vesznikével”, akkor arra a megállapításra jutunk, hogy a lap munkatársai jószerével fordítói szerepet teljesítettek. Feladatuk az volt, hogy a magyarságot is érintő szlovén nyelvű cikkeket lefordítsák, s ezáltal a muravidéki magyar lakosság számára is érthetővé váljanak. Így ment ez 1958 januárjáig, amikor önálló kiadványként kezdett megjelenni, változatlan címmel. A muravidéki magyar sajtó II. világháború utáni történetében természetesen nem ez volt az első lapalapítási kísérete az itteni magyarságnak. A szép hagyományokkal rendelkező századvégi, és 20-as évekbeli törekvéseket követően már 1949- ben is történtek lépések a muravidéki magyar sajtó elindítása ügyében. Vlas Lajos volt az első kezdeményező, akinek a javaslatára a muraszombatban megjelenő Ljudski glas már a következő év februárjában felhívást tesz közzé a muravidéki magyarsághoz. Ebben a kezdeményező főleg tudósításokat, beszámolókat vár - írástudók híján - az itteni magyar pedagógusoktól. Ez a felhívás és a kezdeményezés azonban szinte egészében visszhang nélkül maradt. Nagyobb visszhanga csak az év júniusában megtartott kisebbségi konferenciáról közölt hosszabb esemény-összefoglalónak volt. A közben megszűnt Ljudski glas-t előbb az Obmurski tednik, majd 1955-től a Pomurski vestnik váltotta fel, amely Népújság című mellékletében főleg a tavaszi választások és az 1956-os, őszi magyarországi események kapcsán közöl több írást a magyar kisebbség életéből. #ce Szerkesztőség: Halász Albert, Király Jutka, Solari, Nad Klára Megbízott fő- és felelős szerkesztő: Bence Lajos Technikai szerkesztő: Meszelics László Szerkesztőségi titkár: Vida Vesna Kiadja a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet - Lendva Megbízott igazgató: Cár József Szerkesztőség: 69220 Lendva - Lendava Partizán u. 120. tel: 069/ 75 - 085,77 - 412, telefax: 77- 412 Ára: 75 SÍT, Előfizetési díj: fél évre 1.500 SÍT, egész évre 3.000 SÍT, külföldre: 70 német márkának megfelelő dollár összeg Folyószámla: 51920-603-32099 Agencija RS za plačimi promet, nadziranje in informiranje, enota Murska Sobota A Népújság azok közé a nyomtatási termékek közé tartozik, amelyek után 3 %-os forgalmi alapadót kell fizetni. Ez a szám a Tiskarna Florjančič nyomdában készült 2000 példányban. Levilágítás: MAT design d.o.o., szedés és tördelés: Népújság. NÉPÚJSÁG 1996. JANUÁR 11. IRÁNYTŰ. Jókívánságaink mellé Az elmúlt napokban jókívánságoktól voltak zajosak az utcák, egymásnak sok szépet és jót kívántak az emberek. Ezek általában személyes jókívánságok voltak, csak néhány felkért tisztségviselőnek, közéleti személyiségnek állt módjában elmondani azon jókívánságait, amelyek egy közösség közeli jövőjét, további tevékenységét, esetleg életbenmaradását meghatározzák. Azt mondják, egy újévi jókívánság akkor jó, ha rövid, de nem sztereotip. Ezért általában a "bort, búzát, békességet " mellé, az év első napjaiban jó egészséget, boldogságot szoktak kívánni az emberek egymásnak. Én is ezt teszem így utólag megtoldva azokkal a vágyakkal és kívánságokkal, amelyek e kis közösségnek, a szlovéniai magyarságnak talán csak vágyaiban, vágyálmaiban léteznek, csak tudatalattijában vannak jelen. Mivel mifelénk - félig viccesen, félig komolyan - jó fennálló képességet szokás kívánni, jó megmaradási kedvet azonban már kevésbé, én a szlovéniai magyarságnak ez utóbbit kívánom! Sok jókedvet a megmaradáshoz, hogy az önfeladástól és az asszimilációtól megtizedelt kisebbség az új szlovén államban végre magára találjon. Hogy az oly sokat hangoztatott és kizárólagos értékként elfogadott toleranciát ne meghunyászkodásnak értelmezze. Hogy anyanyelvét szabadon és félelem nélkül használhassa, hogy az öntudatra való ébredés mielőbb megvalósuljon nála. Mert a nemzeti tudat és a történelmi tudat nélkül nincs megmaradás, nincs felemelkedés, csak asszimiláció van. A gazdasági felemelkedés és a gazdasági háttér megteremtése nélkül - tudjuk jól - nincs szellemi, nincs kulturális felemelkedés. Ezért talán sohasem volt annyira fontos az a “gazdasági injekció”, amelyet a szlovén állam az olasz és a magyar kisebbség gazdasági felemelkedésére szánt. Ez főleg a kezdő, fiatal vállalkozóknak jelent lehetőséget az elinduláshoz, a jövő megalapozásához. Csak legyen hozzá elég vállalkozói kedv! Mert az önellátásra berendezkedés, szociális segélyből való élés, az önfeladás kétségtelen tünetének számítanak. Ily módon ne csodálkozzunk, ha az ország másod- illetve harmadrendű polgáraivá válunk. Végül a választások évében azt kívánom, hogy a szlovéniai magyarság olyan képviselői kért válasszon magának, aki(k) méltóképpen képviseli(k) a kisebbség érdekeit Ljubljanában és Budapesten egyaránt. 3