Népújság, 1996. július-december (40. évfolyam, 25-50. szám)
1996-07-04 / 25. szám
ALUNKCI MOL Idén első ízben - reméljük, nem utoljára - került megrendezésre Lendván a Folkart elnevezésű zenés délután, melynek keretében afrikai és latin-amerikai zenekarok szórakoztatták a közönséget a lendvai Sport és Rekreációs Központ területén, azaz a Lipa szálloda melletti strandon. A szervező a Lendvai Kultúregyletek Szövetsége volt. A hűvös június végi napot néhány fokkal melegebbé varázsolták a tüzes ritmusok, bár a meleg éghajlathoz szokott zenészek egyike-másika télikabátban volt kénytelen “fagyoskodni” a húsz fokos nyárban. A földi Paradicsomként is emlegetett Dominikai Köztársaságból érkezett Sand együttes ismert latin-amerikai dallamokkal teremtett hangulatot, a repertoárban szerepeltek többek között a La bamba, a Bambolero, a Paloma blanca, a Guantanamera című dalok. Az öttagú zenekar dobbal, csörgővel és gitárokkal felszerelkezve állt a színpadra. S ha valakinek nem volt elég a csaknem egy órás program, haza is vihette az együttes zenéjét CD-n. Nyugat-Afrikából, Szenegálból igazi “csokoládébarnára sült” énekesek és táncosok mutatták be nemzeti hagyományaikat. Sajátos, színes ruhákban, mezítláb elevenítették fel törzseik hajdani - és talán mai - szokásvilágát. Hangszereik kizárólag dobok voltak, de ennyi is elég volt hozzá, hogy a közönségnek ritmikailag gazdag zenét varázsoljanak elő. Láthattunk például rituális vadásztáncot, melybe a nézőket is bevonták. Az érdeklődők eredeti afrikai ékszerekből (karkötőket, láncokat) válogathattak, hogy az élmény maradandóbb legyen. A bejelentett gambiai és tajvani együtesek sajnos nem tudtak eljönni, a vízummal akadt némi problémájuk - mondták el a szervezők. Ennek ellenére mégis sikeresnek mondhatjuk a Folkart ’96 rendezvényét. Bizonyára a fellépők sem járnak gyakran errefelé, számukra is nagy kirándulás volt Szlovénia, Lendva. Jól jött ez a felüdülés a szabadságok, szünidő közben, főleg a fiatalok számára. Nagyobb koncertekre amúgy sem kerül sor Muravidéken, legalább ilyen alkalmiból lenne több - ha már a hosszú tél után a nyár is eléggé “nedves” mostanában. • HA Bővül a kínálat pouter 's Lendava - lendva Szerkesztőség: Halász Albert, Horváth Feri, Király Jutka, Solarič Nad Klára Megbízott fő- és felelős szerkesztő: Bence Lajos Technikai szerkesztő: Meszelics László Szerkesztőségi titkár: Vida Vesna Kiadja a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet - Lendva Megbízott igazgató: Cár József Szerkesztőség: 9220 Lendva - Lendava Partizán u. 120. tel: 069/ 75 - 085,77 - 412, telefax: 77- 412 Ára: 75 SÍT, Előfizetési díj: fél évre 1.500 SÍT, egész évre 3.000 SÍT, külföldre: 70 német márkának megfelelő dollár összeg Folyószámla: 51920-603-32099 Agencija RS za plačimi promet, nadziranje in informiranje, enota Murska Sobota A Népújság azok közé a nyomtatási termékek közé tartozik, amelyek után 3 %-os forgalmi alapadót kell fizetni. Ez a szám a Tiskarna Florjančič nyomdában készült 2000 példányban. Levilágítás: Repro Studio, szedés és tördelés: Népújság. NÉPÚJSÁG 1996. JÚNIUS 28. Génjeinkről Czeizel Endre, a népszerű és közismert magyar orvosgenetikus szerint a magyarság génjeivel nincs semmi probléma, azok nagyon is jó egészségnek örvendenek. Ez derült ki ugyanis abból a közös, magyar és német szakértők által végzett felmérésből, amely az anyaországban élő magyarok genetikai szempontú vizsgálatát végezte el. Arra voltak többek között kiváncsiak, hogy vajon a génjeink okolhatók-e azért, hogy nemzetünk fiai az európai átlagnál jóval nagyobb arányban követnek el öngyilkosságot. Az átlagosnál jóval nagyobb azoknak a száma is, akik a lelkileg labilis személyiségükből eredendően rossz szokásokat vesznek fel, mint például az alkoholizmus, újabb időkben a kábítószer stb. Az említett kutatási anyagból az is kiderült, hogy az oly sok esetben nagymértékű önpusztítási hajlamok nem genetikai eredetűek, nem is a huzamosabb ideig tartó “össztársadalmi depressziónak”, hanem a mármár kritikus fokot elérő önbecsülés hiánya okozza. A vizsgálat során az is kiderült, hogy gazdasági okokkal sem magyarázható ennek a tünetjelenségnek a nagyszámú jelenléte, hiszen a magyarságnál sokkal rosszabb gazdasági helyzetben lévő népek (pl. románok, bolgárok stb.) lelkileg kiegyensúlyozottabbak, erősebbek, önbizalomban sokkal magasabb szinten állnak. Erről a rendszerváltás (a félreértések elkerülése végett nevezzük 1990-nek) utáni közvéleménykutatások is alátámasztják népünk érzelmi szélsőségeit. Nevezetesen azt, hogy hirtelen kitörő örömünket csakhamar a levertség, az elkeseredés érzése váltja fel, anyaországi testvéreinken a szokásosnál is gyakrabban vesz erőt a kétségbeesés és a kiúttalanság érzése. A szlovéniai magyarságnál - talán mondanunk sem kell - az “otthonihoz” hasonló negatív jelenségek tapasztalhatók. A sűrűnek nem nevezhető szlovén kutatások ugyanis a két számjegyű asszimiláció rendkívül szerteágazó, búvópatak-rendszerhez hasonló szövevényének egyik nagyító nélkül is jó látható ágát éppen e nemzeti karakterjeggyé vált sajátosságban jelölik meg (pl. Genorio-Klemenčič). Mondván: ha az anyaországi magyarság ilyen jegyekkel rendelkezik saját országában, akkor milyennel rendelkezzen a kisebbségi sorban élő. S ebben van is némi igazság. A megoldás - valja Czeizel - abban van, hogy mielőbb változtassunk pesszimista szemléletünkön, mentalitásunkon, hiszen mint már említettük nem génjeinkben van, ezért könnyebben orvosolható problémával állunk szemben. Egyszerűen próbáljunk magunkra találni. ”