Népújság, 1997. július-december (41. évfolyam, 26-51. szám)

1997-07-03 / 26. szám

CÍMOLDALUNKON Bizonyára régen volt akkora esemény Kapornakon, mint a múlt vasárnap, ugyan­is ekkor — június 29- én — avatták fel a Hodos—Salovci köz­ség állandó néprajzi gyűjteményét. Mint arról már tudósítot­tunk, az utódok nélkül maradt Skerlák család örökségét, egykori csa­ládi házukat és tulaj­donképpen az egész portát amolyan falu­múzeumnak, tájház­nak rendezték be. Az ötlet két évvel ezelőtt született a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet illetékeseinek fejében, a kivi­telezést pedig nagy részben a Hodos—Salovci község Magyar Nemzeti Önigazgatási Közössége vállalta. Természetesen raj­tuk kívül még számos intézmény, magánszemély is kivette részét a munkából. Nem is készülhetett volna el a takaros ki­állítás, amennyiben nincs ez az összefogás a határon innen, határon túl. Sokan talán nem is tudják, miért fontos egy kiállítás, miért fontosak a múzeumok. Nem másért, mint azért, hogy megőriz­zék őseink tárgyi, szellemi hagyatékát, azt megfelelő helyen hozzáférhetővé tegyék részint a kutatóknak, részint kiállítá­sokon az érdeklődőknek, a nagyközönségnek. Így van ez a kapornaki állandó néprajzi gyűjteménnyel is, melynek kiállított darabjait a falusiak adományozták a kiállí­tás részére. Hol padláson, pajtában vastag por alatt hányódó, hol családi ereklyeként őrzött tárgyakról volt szó. Megtisztít­va, kellő információkkal ellátva most már a látogatók csodála­tára várnak. Az eredményeket látva talán más községekben, települése­ken is kedvet kapnak hasonló kiállítás megszervezésére. Nép­rajzi anyag még mindig akad a falvakban, vannak szakembe­rek, akik összegyűjtik és feldolgozzák, bizonyára helyiség is biztosítható a kiállításnak. Azt már mondani sem kell, hogy mekkora mérföldkő egy ilyen tájház berendezése a népi kultúra megőrzésében. A mai “összkomfortos” világban honnan is ismerhetnék meg a legki­sebbek, hol és hogyan éltek nagyszüleik és azok szülei, az “ősök”? • HA V w' W' Szerkesztőség: Halász Albert, Horváth Feri, ■ ¥'1¥V¥ Tfl 1 I j Király Jutka, Solarič Nad Klára ■ IJ Ifi l­ Alf Megbízott fő-és felelős szerkesztő: Bence Lajos ■ Kil I JI lil I Technikai szerkesztő: Meszelics László 1 * ^ Szerkesztőségi titkár: Vida Vesna Kiadja a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet - Lendva Megbízott igazgató: Cár József Szerkesztőség: 9220 Lendva - Lendava Partizán u. 120, tel: 069/ 75 - 085, 77 - 412, telefax: 77- 412 Ára: 120 SÍT, Előfizetési díj: harmad évre (4 hónap) 1.500 SÍT, egész évre 4.500 SÍT, külföldre: 100 német márkának megfelelő dollár összeg Folyószámla: 51920-603-32099 Agencija RS za plačim­i promet, nadziranje in informiranje, enota Murska Sobota A Népújság azok közé a nyomtatási termékek közé tartozik, amelyek után 3 %-os forgalmi alapadót kell fizetni. Ez a szám a Tiskarna Florjančič nyomdában készült 2000 példányban. Levilágítás: Repro studio, szedés és tördelés: Népújság. NÉPÚJSÁG 1997. JÚLIUS 3. IRÁNYTŰ« Csatlakozni vagy nem csatlakozni? Ez a kérdés ilyen formában már fel sem merül az em­lékezetes clintoni kijelentés óta, mely az első korban az észak-atlanti katonai szövetségbe (közismertebb nevén: NATO) csupán három tag felvételéről beszélt (Lengyelor­szág, Csehország és Magyarország), amelyek minden szem­pontból “érettek” a NATO-s tagságra. Pedig hát lenne mi­ről elgondolkozni, ha másért nem, hát a délszláv válság kapcsán. A hármas bővítés esetleg ötre való felcserélése esetére Szlovénia legfőbb támaszát a nemrég még igen erőteljesen ellenséges magatartást tanúsító olasz szomszédban talál­ta meg. (A másik oldalon Romániát a NATO-tagsággal nem rendelkező Franciaország vette pártfogásba). Vasár­nap ugyanis a hármas bővítés megmásítását követelve nyílt levélben szólította fel az Egyesült Államokat Zoran Thaler szlovén külügyminiszter és olasz kollégája, Lamberto Dini. A nyílt levél szerint Szlovénia már a tagfel­vétel minden egyes pontjában leírtaknak eleget tesz. Az érvek között az is szerepel, hogy országunk demokratikus ország hírében áll és stratégiailag is rendkívül fontos sze­repet tölt be. Továbbá fontos szerepe van abban is, hogy Magyarországnak közvetlen összeköttetése legyen Olaszor­szággal és a NATO többi államával. A nyílt levél tartal­ma kitér azokra a pozitívumokra is, amelyek ugyancsak indokolnák a felvételt; ilyen például a rendkívül intenzív gazdasági növekedés, mely garantálja a felvétel pénzügyi feltételét is. Érdemes egy pillantást vetni a másik fél — főleg az Egyesült Államok — álláspontjára is. Míg az amerikai fegyvergyárak — a fegyveriparban bekövetkeztett pangást ellensúlyozandó — az újabb bővítéstől óriási üzletet re­mélnek, a másik oldalon éppen az elmúlt hétvégén juttat­ta el az amerikai szenátorok húszfős csoportja levelét Bill Clinton elnöknek, melyben az amerikai kormánytól rész­letes indoklást kérnek a NATO bővítéséről és az azzal járó terhek mértékéről, egyszerűen kifizetődő voltáról. A levélben többek között az a kérdés is felvetődik, hogy egyáltalán van-e készség az amerikai népben, hogy a ke­let-európai országok esetében is ugyanolyan nagylelkűen viselkedjen, mint az eddigi tagfelvételek során? Részletes beszámolót kérnek arról is, hogy miként járul hozzá a bővítés az Egyesült Államok és Európa biztonsági növeke­déséhez. Nem utolsósorban — utalva Közép-Kelet-Euró­­pa zűrzavaros történelmi múltjára — szóba került lehető­ségként annak a veszélye is, hogy az új tagok és az “előszo­bában” várakozók között nem szül-e az esetleges meggondo­latlan és gyors döntés újabb konfliktushelyzeteket? A kér­dés tehát cseppet sem olyan egyszerű, mint azt gondolnánk. Legalábbis nem annyira, hogy elhamarkodott döntésre késztesse országunk vezetőit és a tapasztaltnak nem ép­pen mondható szlovén diplomáciát. 3

Next