Népújság, 1998. január-június (42. évfolyam, 1-25. szám)
1998-01-08 / 1. szám
CÍMOL Negyven éves lett a Népújság! 1958 februárjában - hosszabb előkészület után - jelent meg az az újság, amely a muravidéki magyar sajtó történetében új fejezetet nyitott. Eddig ugyanis a Pomurski vestnik című muravidéki szlovén hetilap mellékleteként jelent meg csaknem két éven keresztül. A kiadó a Pomurjei Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége volt. Ez tekinthető a Népújság ősének. Arról, hogy a négy évtizedben milyen erőfeszítések árán maradhatott fenn, a szerkesztők tudnának a legtöbbet mesélni. (Alkalomadtán a Népújságban majd velük is készítünk néhány beszélgetést.) Egy azonban bizonyos: a nehézségek ellenére is sikerült a négy évtizedet sikeresen átvészelnie, az anyagi gondok mellett főleg a katasztrofális újságíróhiányt, de nagyobb léptekkel - mely hosszú ideig négy oldalnyi terjedelmet jelentett! - , csak a hetvenes évek közepétől kezdett el fejlődni. Ekkor új rovatokkal is bővült az újság. Természetesen a Népújság, mint az állami szervek által (SZDL-DNSZSZ) alapított és az államtól támogatott újság természetesen nem tudta magát az “ideológiai kötöttségek” alól sohasem kivonni. Főleg a kezdetekben a szerkesztőket gyakran érte az a vád, hogy a Népújság nem egyéb, mint a kommunista ideológia szócsöve. Lehetetlen e rövid cikkben a négy évtized történéseit felsorolni, hiszen ahogy egy ember élete is tele van felemelő és magasztos pillanatokkal (s annak ellentétpárjaival), nemkülönben egy lap életében is bőven akad mindkettőből. A lapok fel- és letűnésének nehéz időszakában mit is kívánhatnánk egyebet a lap szerkesztői és olvasói nevében a Népújságnak, mint azt, amit az I. évfolyam 1. számában a szerkesztők eképpen fogalmaztak meg: “Ne legyen senki Önök között, aki nem járatná a Népújságot!” Szerkesztőség: Horváth Feri, Király Jutka, Solarič Nad Klára Felelős szerkesztő, igazgató: Bence Lajos Technikai szerkesztő: Meselič Ladislav Szerkesztőségi titkár: Vida Vesna Kiadja a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet - Lendva Szerkesztőség: 9220 Lendva - Lendava Partizán u. 120. tel: 069/ 75 - 085, 77 - 412, telefax: 77- 412 Ára: 120 SÍT, Előfizetési díj: harmad évre (4 hónap) 1.500 SÍT, egész évre 4.500 SÍT, külföldre: 100 német márkának megfelelő dollár összeg Folyószámla: 51920-603-32099 Agencija RS za plačimi promet, nadziranje in informiranje, enota Murska Sobota A Népújság azok közé a nyomtatási termékek közé tartozik, amelyek után 3 %-os forgalmi alapadót kell fizetni. Ez a szám a Tiskarna Florjančič nyomdában készült 2000 példányban. Levilágítás: Repro Studio, szedés és tördelés: Népújság. NÉPÚJSÁG 1998. JANUÁR 8. Az ezredforduló felé Az ünnepek után kicsit gémberedetten áll hozzá mindenki a munkához. Általában mindenki megállapítja: túl hosszúra nyúltak idén az ünnepek, de azért a semmittevés, nagy eszem-iszomok fáradalmait sem ártana most már kipihenni. S már indul is a munka, s kezdődik minden elölről. Ugyanúgy, mint tavaly ilyenkor. Mintha mi sem történt volna, mintha már az új sem lenne a ... régi. Ami a nemztiségi-kisebbségi “vonalat” illeti, nagyobb megmozdulás az év vége előtt nemigen várható. Még jó, hogy a négyévenként tartandó parlamenti és a köztes helyhatósági választások kötelező jellegűek. Másként könnyen megtörténne, hogy az antipolitikus magatartás örök érvényű politikai tisztségviselőket szentesítene. Mondván: most már úgyis ismeri őket mindenki, könnyebben boldogulnak, mint a tapasztalatlan újak. Apropó: lemondatások, lemondani szándékozók, örök másodikok. A sorozatos határozatképtelenségek miatt félő, hogy a lemondási igények a “kézfelemelgető képviselők” távolmaradása miatt hónapokig kielégítetlenek maradnak. Addig azonban a nemzetiségi-kisebbségi politika háza táján nem várható nagyobb változás. Legalábbis ez volt leolvasható az év végeelőtti 22. rendszeres (vagy inkább rendszertelen) ülés látogatottságáról. Ezen ugyanis a nemzetiségi politika szempontjából termékenynek nem, inkább terméketlennek mondható év banketttel is kecsegtető ülésén a képviselők többsége nem kívánt részt venni. Talán beleuntak az egészbe? Vagy talán belátták a törekvés hiábavalóságát, hasznavehetetlenségét? Pedig hát lenne miről tárgyalni. Például a nemzetiségi intézményrendszer pénzelése terén. Általános ugyanis a megállapítás, hogy míg a tevékenységre úgy-ahogy csurran-cseppen az államháztartási pénzből, a fejlesztésre évek óta nem jut szinte semmi. Minden szinten a tartalékok teljes felélése történik... Hogy a tartalmi dolgokkal nem foglalkozunk kellő komolysággal (például azokkal, amelyek talán az évtizedek óta kétszámjegyűvé duzzadt tízévenkénti asszimilációs rátát tovább fokozzák), még csak hagyján, de az ezredforduló lázas készülődése, az “ezredfordulós láz” is elkerül bennünket, már szinte hihetetlennek tűnik. Pedig ilyenkor szoktak ám történni az igazán nagy dolgok... 3 IRÁNYTŰ.