Népújság, 1998. július-december (42. évfolyam, 26-52. szám)
1998-07-02 / 26. szám
CSINÁLUNK “Hogy megbénul a táj? Kit izgat? Csak el ne hagyjuk odvainkat, Ijedtség ellen egyre félni, Halábújhegyen is - de élni!” -írja Baranyi Ferenc Rezzenetlen című versében. A kötődés, a szülőföldhöz való hűségnek a hitvallása is lehetne e költemény. Ha fellapozzuk a kapornaki tájház látogatóinak a bejegyzését, akkor néhány hasonló, a tájhoz való hűség szavaira bukkanunk, amelyet az innen elszármazottak ivadékai vetettek papírra. Az egyik így hangzik: “ Örülök, hogy őseim földjén járhattam, a szívem egy része itt maradt.” A másik: “Jólesett a múltba visszatekinteni e csodálatosan összegyűjtött és elrendezett kiállítás segítségével. Öröm látni, hogy a “gyökerek” még élnek.” Hogy milyen emlékeket tud felhozni az idő porából egy ilyen tájház, a népi kultúra termékeit felvonultató múzeum, arra a fenti szövegek jelentik a legszebb példát. Ha ezt a szellemet és lelket megmozgató élményt a jövőben anyagiakra is lehetne váltani, akkor ténylegesen elhihetővé válna az a múlt héten elhangzó mondás, mely szerint az Őrség jövője a hagyományok őrzésében van. Itt természetesen nem csak a folklórhagyományokra kell gondolnunk — bár ezek nélkül ma már a turizmus is nehezen képzelhető el —, hanem azoknak a paraszti kultúrában gyökeredző étkezési szokásoknak az újbóli felfedezésében, amelyeket időközben elveszítettünk, s melyből jószerével már csak a “bőbün” sült perec maradt. A néprajz, mint tudományág ebben sokat segíthet. A tájház így válik egy szűkebb közösség összetartozási érzésének a szimbólumává, szemléletalakító tényezővé, mely rossz beidegződésünkre, a civilizáció ártalmaira is ráirányítja a figyelmet. Nem utolsósorban jövőképünk alakításában is útmutatónk lehet. •ce ■ ^ ^ ^£\ Szerkesztőség: Horváth Feri, Király Meselič Jutka, 1 TITkTlTfl i I I Solarič Nad Klára ■ Ki Ifi |\ AIt Felelős szerkesztő, igazgató: Bence Lajos liji I |ll ll-Ml 1 Technikai szerkesztő: Meselič Ladislav Szerkesztőségi titkár: Vida Vesna Kiadja a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet - Lendva Szerkesztőség: 9220 Lendva - Lendava Partizán u. 120. tel: 069/ 75 - 085,77 - 412, telefax: 77- 412 Ára: 120 SÍT, Előfizetési díj: harmad évre (4 hónap) 1.500 SÍT, egész évre 4.500 SÍT, külföldre: 100 német márkának megfelelő dollár összeg Folyószámla: 51920-603-32099 Agencija RS za plačimi promet, nadziranje in informiranje, enota Murska Sobota A Népújság azok közé a nyomtatási termékek közé tartozik, amelyek után 3 %-os forgalmi alapadót kell fizetni. Ez a szám a Tiskarna Florjančič nyomdában készült 2000 példányban. Levilágítás: Repro studio, szedés és tördelés: Népújság. NÉPÚJSÁG 1998. JÚLIUS 2. IRÁNYTŰ« A falon túlról politikája, avagy a nyitott határok Ha a határok nélküli közös Európa kérdése kerül szóba, az embert olyan érzések kerítik hatalmába, mintha a keresztbe-kasul átjárható Európa maholnap megvalósuló vízióját nem kísérné mindenütt osztatlan siker. Hasonló érzés tölti el akkor is embert, ha a régiók Európája kerül szóba. Ennek okai talán sejthetők. A nemrég Muraszombatban megrendezett tanácskozás jeligéje (Élni a határok mentén, illetve a határokkal) is hasonló kétségeket vetett fel néhány jelenlévőben. Ebben még talán az sem számít mentségnek, hogy amolyan “visszatekintő”, az elmúlt néhány évtizednyi időszak eredményeit felvonultató, helyzetfelmérő tanácskozásról volt szó. A régióban élő kisebbségek (Rába-vidéki szlovének, magyarországi horvátok, ausztriai szlovének, Mura-vidéki magyarok stb.) szempontjából azonban rendkívül fontos “tényezőnek” számít a határok átjárhatósága, illetve azok végső eltűnése. Amikor egyikük szóvá tette a címben szereplő, mármár anakronisztikusnak tűnő, idejétmúlt kérdésfelvetést, a válasz az volt, hogy az európai uniós csatlakozás úgysem fog máról holnapra megvalósulni, így még nem kevés ideig aktuális lehet a határmentiség és a határokkal való “együttélés” kérdése. A dolog mögött bizonyára olyan történelmi tévedésekből származó kérdések húzódnak meg, amelyek itt, Közép-Kelet-Európában még mindig aktuálisak. Kis túlzással talán azt is mondhatnánk, máig sem rendezett, és immár nyolc évtizede (1920- tól) tabutémaként kezelt megkövült állapotokat érint igen érzékenyen. Fiatal demokráciákról és apró kis nemzetecskékről lévén szó, mindez az alig megszerzett függetlenség elveszejtésének a képzetével hozható összefüggésbe. Itt, Közép-Európában egyébként is hajlamosak vagyunk arra, hogy kulturális és egyéb értékeinket az izoláció árán próbáljuk felmutatni. Mondván: a falon túlról talán nagyobbnak látszik. Ezzel azonban még nem oldottunk meg minden problémát, talán még hozzá sem kezdtünk azok megoldásához. 3