Népújság, 1999. július-december (43. évfolyam, 26-51. szám)
1999-07-01 / 26. szám
“Az igazi kétnyelvűség nemcsak a két nyelv egyenrangúságát jelenti. A kétnyelvűség mérce, az emberek közti viszonyok minőségének mércéje” - írja Péter, 4. osztályos középiskolás a muravidéki kétnyelvű oktatás 40. évfordulója alkalmából kiadott Scréitse-Együttélés című kiadvány borítójának belső oldalán. Hasonló szép és nemes gondolatokat ír le Dominik, Laura, Ervin, Bell, Viktória ... a muravidéki kétnyelvű iskolák tanulói. Ezek a gyerekek valójában egyedülálló oktatási rendszerben tanulnak, és mint tanulók - reméljük - csak a legjobbat viszik el belőle. A kétnyelvű oktatás negyven éves múltra tekint vissza és e négy évtizeden át számos tapasztalat, sikeres és kevésbé sikeres lépés “került tarsolyába”. A jubileum megünneplése alkalmából rendezett központi ünnepély múlt héten Dobronakon is ezek jegyében zajlott. (Az ünnepségen sajnos nem volt jelen az előző nap váratlanul lemondott oktatási miniszter, a bejelentett ünnepi szónok, Slavko Gaber, ami kissé beárnyékolta az ünnepi pillanatokat.) A pedagógusok, akik - a tanulók mellett - nap mint nap közvetlen részesei a kétnyelvű oktatásnak, nem mondják, hogy ideális rendszerben tanítanak, nem tiltakoznak a módosítások ellen, de a modellt - melynek fő feladatává vált az anyanyelv megőrzése és a környezet nyelvének elsajátítása - még mindig a legmegfelelőbbnek ítélik. A legnagyobb szakmai hiányossága (és kudarca is), hogy 40 év alatt nem készült el a kétnyelvű oktatás módszertana és nem vált a tanárképzés szerves részévé: a kétnyelvű iskolákba készülő leendő pedagógusokat az egyetem nem készíti fel a kétnyelvű oktatás didaktikájára. Pedig egy (vagy több) jó tanáron múlhat egy generáció képzése. A módszertan kidolgozása most az elsődleges feladatok közé tartozik, mondják. Van-e alternatívája a kétnyelvű oktatásnak Muravidéken? - tették fel a kérdést már többen. A jelen társadalmi helyzetben nincs, szinte egyértelmű rá a válasz. A mostani oktatási rendszeren viszont szükséges lenne néhány módosítást végrehajtani. • Király M. Jutka Szerkesztőség: Horváth Feri, Király Meselič Jutka, Solarič Nad Klára, Tomka Tibor Felelős szerkesztő, igazgató: Bence Lajos Technikai szerkesztő: Meselič Ladislav Szerkesztőségi titkár: Vida Vesna Kiadja a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet - Lendva Szerkesztőség: 9220 Lendva - Lendava Partizán u. 120. tel: 069/ 788 - 810,069/ 788- 811,77-412, telefax: 77- 412, E-mail: nepujsag@sid.net, Ára: 120 SÍT, Előfizetési díj: harmad évre (4 hónap) 1.500 SÍT, egész évre 4.500 SÍT, külföldre: 100 német márkának megfelelő dollár összeg Folyószámla: 51920-603-32099 Agencija RS za plačimi promet, nadziranje in informiranje, enota Murska Sobota A Népújság azok közé a nyomtatási termékek közé tartozik, amelyek után 3 %-os forgalmi alapadót kell fizetni. Ez a szám a Tiskarna Florjančič nyomdában készült 2000 példányban. Levilágítás: Repro studio, szedés és tördelés: Népújság. NÉPÚJSÁG 1999. JÚLIUS 1. A terminológia és a nyelvi norma A nemzetiségi közösség készülő új alapszabályzata néhány terminológiával kapcsolatos kérdést is felszínre hozott. Legutóbbi ülésen a Lendva községi nemzetiségi tanács egy jogászokból, nyelvész(ek)ből és az írott sajtó, valamint az elektromos média területén tevékenykedő szakemberekből álló bizottságot is létrehozott. Ennek a bizottságnak a feladata az lesz, hogy egy-egy vitás terminológiai kérdésben javaslatokkal, tanácsadással tudjon szolgálni a tanácsnak. A gyűlésen többen is kifejtették: a közigazgatással, a helyi önkormányzatok kialakulásával szorosan összefüggő terminológia csak részben nyelvészeti probléma. S ebben a kérdésben egyáltalán nem mondhatjuk ki bizton, hogy egy magyar nyelvünk van, amely egy és oszthatatlan. Ha ezt tennénk, akkor a magyar nyelv táji tagolódásának a meglétét, az entitás különböző formáinak a meglétét vonnánk kétségbe. Ezek a terminológiai kérdések ugyanis a rendszerváltás után jelentkeztek először, legelőször a fiatal szlovén állam új pénznemének a meghatározásakor. A “szlovén” tolár és magyar megfelelőjének, a tallérnak a fúziójából végül is egy új, a szlovén specifikumot is magába foglaló tollár született, mely lassan, de kezd meghonosodni. Természetesen nem ez az egyetlen, a rendszerváltást követő évek rendszerbeliközigazgatási “módosulásai”által felvetett, nyelvi köntösben megjelenő probléma. így voltunk a polgármester szavunkkal is, amelyet az önkormányzati rendszerek újbóli felállításával kellett újra elővennünk. A már említett önkormányzat szavunk is ilyen. Közeli rokona az önigazgatásnak, de jellegénél, jelentésazonosító funkciójánál fogva ég és föld közöttük a különbség. A felsorolt példákból is látszik, milyen horderejű problémáról van szó. Mellesleg igen összetett szaktudást, több szakterület interdiszciplináris törekvéseit koordináló műhelyben kell gondolkodnunk. Mert nem kevesebbről van szó, mint a regionális köznyelv nyelvi normáinak a kialakításáról. Természetesen ilyen esetekben az a kérdés sem kerülhető meg, hogy mennyire célszerű új fogalmakat kreálni, vagy a már meglévő kifejezések helyébe milyen gyakorisággal célszerű újat állítani? Egy-egy kifejezésnek a meghonosodása a nyelvben igen hosszú folyamat. Garanciát sem tud senki biztosítani arra, hogy a nyelv maga hogyan viszonyul hozzá, hogy beépül, integrálódik nyelvünkbe, vagy a nyelv kirekesztő hatása lesz-e erősebb. Ebben a folyamatban a médiára az élő nyelvvel való aktív és “mindennapi” érintkezése által - nagy felelősség hárul. A nyelvi norma alakulása, a regionális köznyelv kiépítése ugyanis nagy mértékben a sajtó nyelvezetéhez igazodva valósul meg. Ezért nem lehetünk közömbösek iránta. 3 IRÁNYTŰ«