Népújság, 2002. január-június (46. évfolyam, 1-25. szám)
2002-01-10 / 1. szám
CÍMOLDALUNKON Szép jelen, szép csillag, szép napon támadt... - hallom vissza mintegy 3 évtized távolából nagymamám újév utáni énekét —, hol vagy, zsidók királya, mert megjelent csillaga?! A karácsonyi és az újévi ünnepkört befejező népszokások közé tartozott egykor nálunk is Háromkirály-járás. A betlehemezés a napkeleti bölcsek csillag utáni járását megjelenítő játékkal teljesedik ki. A „királyok” kellékeként is szerepel a betlehemi jászoly, bár a leglényegesebb különbség a királyi külső, az öltözék és a tömjénfüst és természetesen a betlehemi csillag. A vízkereszti „csillagjárás” előzményeit a néprajz a középkorba helyezi vissza. “Egy 11. századi latin játékszöveg azt bizonyítja, hogy a középkorban a templomban mutatták be dramatizált formában a három napkeleti király látogatását a szent családnál. Ebben a játékban is nagy szerepet játszik a napkeleti királyokat vezérlő csillag...” - áll az egyik feljegyzésben. A betlehemes játék és a háromkirályok köszöntése a falu népének sajátos bibliai megfogalmazásában jelenik meg. A jászolyban fekvő, állatokkal és pásztorokkal körülvett Kisjézus pedig a Karácsonykor újjászülető napisten jelképe is egyben. Képünk vízkereszt vasárnapján készült Lendván. A háromkirályokat és a hangszeres kísérőt gyertyánosi fiúk alakították. Énekükkel sok otthonba bekopogtattak, az adományokat az éhező gyermekek számára ajánlották fel. A “betlehembe” igen sok bankó gyűlt össze. Az ajtófélfára pedig felkerült a G+M+B monogram, hirdetve a keresztvíz általi áldás jelét. Csak örülni tudunk a régi szokás fölélesztésének, melyet a lendvai káplán tanított be a fiataloknak. A karácsonyi ünnepkör kiteljesedését jelenti, azét az időszakét, mely legtöbb szívet megdobogtatja, legtöbb boldogságot fakaszt, a lélekfürösztés reményét hozza el a megkövült emberi szívekbe. A megváltás reményét, gyógyírt megkövesedett emberi viszonyainkra, a kiengesztelődés és a megbékélés isteni reményét. •ce Szerkesztőség: Horváth Feri, Király Meszelics Jutka, Solarič Nad Klára, Tomka Tibor, Kovács Attila Felelős szerkesztő, igazgató: Bence Lajos Technikai szerkesztő: Meselič Ladislav Szerkesztőségi titkár: Lebar Vesna Kiadja a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet - Lendva Szerkesztőség: 9220 Lendva Fő u. 124. tel: 02/ 57 88 - 810,02 / 57 88 ■ 811, telefax: 02 / 5771412, E-mail: nepujsag@sid.net Ára: 120 SÍT, Előfizetési díj: harmad évre (4 hónap) 1.500 SÍT, egész évre 4.500 SÍT, külföldre: 100 német márkának megfelelő dollár összeg Folyószámla: 51920-603-32099 Agencija RS za plačimi promet, nadziranje in informiranje, enota Murska Sobota A Népújság azok közé a nyomtatási termékek közé tartozik, amelyek után 3 %-os forgalmi alapadót kell fizetni. Ez a szám a Tiskarna Florjančič nyomdában készült 2000 példányban. Levilágítás: Repro studio, szedés és tördelés: Népújság NÉPÚJSÁG 2002. JANUÁR 10. Jön a román, a roma, a tót! Riogatják a szocialisták az anyaországi munkavállalókat, féltve a munkaerőpiacot elárasztó román, roma, tót, rác nemzetektől, az elmúlt 80 év alatt elcigányosodott, elrománosodott, eltótosodott magyar nemzeti kisebbségektől. A magyar ellenzék (baloldal, liberális, sőt ultrabaloldal, “közérthető” nevükön kommunisták) a három hónap múlva esedékes választások előtt a legsúlyosabb kártyáját is kijátszotta a határon túli magyarok számára utolsó lehetőségként emlegetett kedvezménytörvény ellen, annak a munkavállalás és a vele együtt járó egészségbiztosítási járulékok ügyét hátba támadva a románoknál is erősebb ellenállást gördített immár otthon, a parlament által 93 százalékos többséggel megszavazott törvénnyel szemben. Hogy a kedvezménytörvény a kisebbségek és az anyaországiak között az alku tárgyát fogja képezni, nem hittem. Nem is hihettem, azt sem ismerve a magyar nemzet nagylelkűségét, szolidaritását más barátinak, sőt jó szomszédinak sem nevezhető nemzetek irányában. Mi, anyaországtól elszakítottak hosszú időkig szinte természetesnek vettük, hogy a határon túli magyarság véleményét úgysem kéri ki senki. Így volt ez akkor is, amikor a szomszédokkal való megbékélésre és az uniós elvárásokra való hivatkozással galoppszerű gyorsasággal „felettünk” ítélkezve megkötötték az alapszerződéseket. Sőt ellenünk! A legújabb, a románokkal történő egyezménykötést a „honi” ellenzék a munkaerő szabad és korlátok nélküli beáramlásával, s ezzel párhuzamosan a hazai munkaerő presztízsének rohamos csökkenésével hozta kapcsolatba. Hiába érvel a kormány illetékes minisztériuma, hogy a munkaerő áramlását a kedvezménytörvény mellett is szabályozni lehet. Az ügy mellett még a szakszervezetet és a munkaadók szövetségét is meg kívánta győzni, baleksággal, hazugsággal vádolva meg a kormányfőt és a kormányt. A magyar közvélemény azonban érett már annyira, hogy ne fogja fel másnak a támadást, mint a reklámkampány részének, mely 1998 óta különböző praktikákkal és machinációkkal próbálja az Orbán-kormányt lejáratni. Másrészt: minden normális, paraszti ésszel gondolkodó ember ugyanis tisztában van azzal, hogy nem a magyarországi munkaerőpiac „megrohanása” a kedvezménytörvény legfontosabb tétje. Ezt csak az nem látja be, aki maga is sanda gyanúval közeledik azok felé, akiknek a politikai baloldal végzetes hibái miatt (lásd: Károlyi gróf és társai) 80 évig szégyenkezve, félve és porig alázva kellett szenvedni, tűrni a megalázást, a lekicsinylő bánásmódot, a megalázást. Mert a határon túli magyart még a pokolban is megkülönböztetetten hátrányos helyzet illette meg. 3 IRÁNYTŰ*