Népújság, 2003. január-június (47. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-09 / 1. szám
CÍMOLDALUNK Fele vagy más? - ez itt a kérdés, utalhatnánk Shakespeare „lenni vagy nem lenni”-jére, de talán azért mégsem ennyire kritikus a helyzet. A szilveszter előtti muravidéki csúcsszervezeti elnökválasztás, Tomka György és Vida Ferenc 8:8 arányú „döntetlenje” új „kialakult helyzetet” eredményezett a nemzetiségi politikában. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy volt már, még a községi tanácsok megalakulása előtt egy igen felemásra sikeredett akció, mellyel a goricskói magyar vezetőket kívánta Pozsonec Mária parlamenti képviselő visszacsalogatni a csúcsszervezetbe. A fölajánlott 3-3-3-3-3-as összetétel, mely állítólag igen jól funkcionál a tengermelléki olasz kisebbségieknél, nálunk erősen aránytévesztett állapotokat szülne. Bár el tudom képzelni, hogy a mi fejletlen, erőpolitizáláshoz szokott viszonyaink között mindez mivel járna. A konszenzuson alapuló politizálásnak pedig a nemzetiség háza táján az utóbbi kéthárom választások közötti ciklusban csak halvány jelét tapasztaltam. Talán ott a legelején... Talán ha összmagyarságban tudnánk még gondolkozni, s nem a koncepció és stratégia nélküli kapkodás jellemezné a „gyerekcipős” és a nagypolitika „vegyülékével” jellemezhető politizálásunkat, melynek különös ismertetőjeleként a sértődött bosszút hozhatnánk fel, és a hatalomgyakorlást mindenáron. A fenti dilemma a mostanra ténylegesen is kialakult felemás helyzetre utal. Rossz indulást előlegez, megosztottságunkat is elővetíti. Az immár 8 éve tartó perpatvart, bár jobban szükség lenne valamire, ami az egység felé mutat. A minimálisra fogyatkozott muravidéki magyarság valós érdekeit szem előtt tartó közös gondolkodásra és közös akaratra. Különösen most, amikor Európa kapui kitárulnak előttünk. Mely bizonyára nem a mennyországot fogja jelenteni számunkra, de talán nem is a poklot. • -ce Szerkesztőség: Horváth Ferenc, Király Meseliő Jutka, Solarič Nad Klára, Tomka Tibor, Koncs Attila Felelős szerkesztő, igazgató: Bence Lajos Technikai szerkesztő: Meseliő Ladislav Szerkesztőségi titkár: Lebar Vesna Kiadja a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet - Lendva Szerkesztőség: 9220 Lendva, Fő u. 124., tel: 02/ 5776 - 180, telefax: 02 / 5776 - 191, E-mail: nepujsag@sidl.net Ára: 120 SÍT, Előfizetési díj: harmad évre (4 hónap) 1.500 SÍT, egész évre 4.500 SÍT, külföldre: 50 EUR, tengerentúlra: 100 CAD Folyószámla: 51900-603-32099 Agencija RS za plačimi promet, nadziranje in informiranje, enota Murska Sobota A Népújság azok közé a nyomtatási termékek közé tartozik, amelyek után 8,5%-os általános forgalmi adót kell fizetni. Ez a szám a Tiskarna Florjančič nyomdában készült 2000 példányban. Levilágítás: Repro studio, szedés és tördelés: Népújság. NÉPÚJSÁG 2003. január 9. IRÁNYTŰ« A nemzetegyesítés ügye bizonyos időre elnapolva Elkészült A határon túli magyarokról szóló törvény legújabb változata, adta hírül a sajtó és az elektromos média az ünnepek utáni első számaiban. A dolog csak azért érdekes, mert a minimálisra tervezett módosításból mára a törvény gyökeres átrendezése várható, mert nem „eurokonform”. Tudtuk, többször is leírtuk már, hogy nem számunkra lesz fontos a törvény életbe lépése. Sőt, azt is tudtuk, hogy rövid távon érezteti majd hatását nálunk. Amennyiben 2004- ben országunk az Európai Unióba felvételt nyer, a státustörvény hatályát veszti. Arról is tudomásunk volt, hogy a törvényt nem nézik jó szemmel azok, akik valamilyen módon sárosak a témában. A státustörvény „diszkrimináló” jellegét sem azért tartják annak, mert a minimális anyaországi támogatás olyan mértékű lenne, hogy azt egyesek gazdasági gyarapodásuk fő pontjának tekinthetnék. Nem. Hanem az zavarja a szomszédokat, hogy nem lehet már a kisebbségi magyarokat nyomorban tartani. S az ebből való felszabadítás után autonómia-igényeik is nőnek. Ezekhez is történelmi példát szolgáltattunk. Példának okáért a Kossuth-Széchenyi-vita egyik sarkalatos eltérését lehetne felhozni. A vitatkozó felek, a magyar történelem talán két legnagyobb alakja éppen a reformkorban fejtették ki nézeteiket a magyarországi nemzetiségekről, szerbekről, szlovákokról, románokról stb. Kossuthnak az volt a véleménye, hogy a magyarországi körülmények demokratizálódásával a nemzetiségek elégedettek lesznek saját sorsuk jobbra fordulásával, s természetszerűleg magyarokká válnak. Ezzel szemben Széchenyi azt hangoztatta, hogy a demokratizálódás inkább növelni fogja a nemzetiségek szabadság- és függetlenedési vágyát. A történelem ezúttal nem Kossuthot, hanem néhány évtizeddel később az általa „legnagyobb magyarnak” nevezett Széchenyit igazolta a trianoni békediktátum elkészítése folyamán, amikor a Kis-Antant formáció területi igényeinek alig tudott eleget tenni a Népszövetség. Kovács László külügyminiszter az egyik Nap-keltében az újságírói kérdésre válaszolva a szomszédos országok státustörvényeiről elmondta: azért elfogadhatók, mert nem tesznek különbséget egy adott ország állampolgárai között. Tehát országon belüli dolog marad. Érdekes, én azt hittem, hogy a szerbek, a románok és más hasonló törvénnyel rendelkező szomszédok a határon túli nemzetrészek megsegítésére találták ki a törvényt. Mert másképp értelmetlen az egész. De az is lehet, hogy Európában még nem ismerik a pozitív diszkrimináció elvét, esetleg a kisebbségi ügyekkel sincsenek teljesen tisztában? Egy azonban most már bizonyossá vált: a határok eltűnése nem minden esetben jelent felhőtlen megoldást. Integrálódásunk a nyomtalan beolvadás esélyét is magával hozza. Ez pedig egy talajvesztett kisebbség esetében tragikus is lehet. 3