Népújság, 2004. január-június (48. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-08 / 1. szám

MURAVIDÉK« A keresztény sriškrsud­ijiiijjjíj volt tejbílí Jnki»^. ■ Duka-Zólyomi Árpáddal, a Magyar Koalíció Pártja elnökhe­lyettesével az „Antall József és kora” címmel a Magyar Tudomá­nyos Akadémián megtartott konferencia szünetében beszélgettünk közös dolgainkról, a szlovákiai magyarság jövőjéről. - Szlovákia május elsejével uniós tagországgá válik. Brüsszel elfogad­hatónak tartja a szlovákiai magyar kisebbség helyzetét. Ön hogy látja ezt? - 1998-ban a szlovák demokratikus erőkkel együtt lehetőségünk nyílt arra, hogy kormányt alakítsunk. Az a négy év, 2002-ig egy kísérleti időszak volt számunk­ra is, ugyanis mi sem voltunk teljes mér­tékben felkészülve arra, hogy kormányté­nyezőkké válunk. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy nem­csak a törvényho­zásban vannak képviselőink - hiszen van­nak 1990-től -, hanem a végrehajtásba, az államigazgatásba, a pénzvi­lágba is bekerültünk, és a gaz­dasági világban is ott vannak a képviselőink. Tehát ilyen szempontból nagyon remény­­teljes időszak elé nézett a fel­vidéki magyarság. Tudni kell, hogy magyarlakta vidékein­ken is elég sok gazdasági-szo­ciális probléma van, nagy a munkanélküliség, és azzal, hogy részt vettünk a kormány­zásban, fokozatosan javítani tudtunk sa­ját nemzeti közösségünk helyzetén. Ter­mészetesen voltak olyan megkötések, amik nekünk nem tetszettek, de 2002-ben még erősebben kerültünk ki a választások­ból, így még erősebb pozícióból tudjuk foly­tatni a megkezdett munkát. - Milyen konkrét eredményekről számolhat be? - A kormányban való részvételünknek köszönhetően elértük, hogy a tavalyi év­ben a parlament megszavazta a magyar egyetemet. Megszavaztattuk az új földtör­vényt, ami lehetővé teszi azt, hogy az is­meretlen tulajdonosú földek az önkor­mányzatok vagyonába kerülhessenek. Számunkra nagyon fontos volt, hogy a magyar községek ősi földjei ne kerülhes­senek bárki kezébe. Iskola, kultúra vona­lán is valóban többet tudtunk tenni, de természetesen továbbra is maradtak még problémák. - Melyek ezek? - Az idei évben szeretnénk elfogadtat­ni a kisebbségi törvényt, s dolgozunk egy másik törvényjavaslaton is, mely a kultu­rális szervezetnek a működési költségét biztosítaná. Itt elsősorban a 80 ezer főt tömörítő Csemadokra gondolok, akik szin­te csak pályázati pénzekből működnek. Végül annyit szeretnék még megjegyezni, hogy az MKP programjának nagy része bekerült a kormányprogramba, és a felada­tunk „csak” az, hogy következetesen, szí­vósan „ráerőszakoljuk” a koalícióra ezek megvalósítását. - December közepén szlovák-ma­gyar kormányközi szerződés született a kisebbségek kölcsönös kulturális és oktatási támogatásáról. Ez Brüsszel­nek szólt, hiánypótlásnak szánták, vagy újító jellegű feladatok megoldá­sára szolgál? - Valójában ez egy nagyon érdekes dolog, hiszen szinte ki lett kényszerítve ez a szerző­dés. Tudjuk, hogy a 2001-ben megjelent kedvezménytör­vénnyel szemben Szlovákia volt a leggörcsösebb ellenálló. Minden téren - nemzetközi porondra is bevitte, az Euró­pa Tanács, az Európai Unió, az EBESZ elé - abszolút el­utasító magatartást vett föl a szlovák po­litikai képviselet. Még a törvény módosí­tása sem felelt meg a szlovákoknak. Ek­kor született a támogatás megvalósításá­ra ez az ötlet, hogy kétoldali szerződéssel kell megoldani a problémát. El kell mon­dani, hogy egy nemzetközileg is teljesen különös helyzet alakult ki, a magyar kor­mányt kötelezi bizonyos megoldásokra a kedvezménytörvény. Ezt Szlovákia nem ismeri el, ők csakis az 1995-ben aláírt két­oldalú alapszerződésből indulnak ki. Idő­közben a Strasbourgban megszületett vé­lemény után első lépésként a két külügy­miniszter egyezett meg a kormányközi megállapodás lehetőségéről, majd a Szlo­vák- Magyar Kisebbségi Vegyes Bizottság, melynek én is tagja vagyok, próbálta elő­készíteni a tervezetet. A tárgyalások so­rán a legfőbb problémák egyikét az képez­te, hogy a szlovák fél a kedvezményeket és az oktatási támogatást nem egyének, hanem közösségek számára tartotta elfo­gadhatónak. Végül is december elején si­került elkészíteni a tervezetet, és így ke­rült a magyar és a szlovák kormány elé. Bár voltak még a szlovák kormánytagok­nak, a külügyminiszternek utolsó próbál­kozásai arra nézve, hogy lehetne valami módon nehézkessé vagy megvalósíthatat­lanná tenni a szerződés létrejöttét, de itt már éreztük azt, hogy a kormányban és a koalícióban is van annyi erő, hogy ezeket kivédjük.­­ Az uniós csatlakozás előtt felszí­nen tartják a kisebbségi kérdéseket. Vajon május elseje után ugyanilyen fontossággal kezelik-e a kisebbségek­kel kapcsolatos kérdéseket vagy a ki­sebbségi kérdés is a politika sodrába kerül?­­ Vannak nézetek—még a felvidéki ma­gyarság körében is akár a magyar koalíció képviseletében is -, hogy ha Szlovákia, Magyarország, Szlovénia csatlakozik az Európai Unióhoz, akkor már nehéz lesz valamit is kiharcolni. Ezt ki kell várni. Én azt hiszem, ez csakis tőlünk fog függeni. Igaz, hogy az Európa Uniónak nincs joga a kisebbségvédelemre, s ez egy nagy hiányos­ság! Tudjuk, hogy a készülő uniós alkotmá­nyos szerződésben sem volt semmi a diszk­rimináció tiltásán kívül, de magyarországi kezdeményezésre azért valami bekerült. Ez talán kapaszkodónak elég lesz. Tagja va­gyok az EU Tanács parlamenti közgyűlés­ének, és ott foglalkozunk azzal, hogy mi­lyen az együttműködés az Európai Unió és az Európa Tanács között. Ott éppen egy MDF-es képviselő, Kelemen András vetet­te föl, hogy az Európa Tanácsnak számos kész kisebbségi dokumentuma, keretszer­ződése van, amely a nyelvhasználatról, a diszkriminációról szól, s ezeket ajánljuk átvételre az Európai Uniónak. Tehát lát­szik, hogy az Európa Tanács részéről is van egy ilyen törekvés, és ez a nézet támoga­tást kapott Strasbourgban. - Ön az egyik szónoka volt a Ma­gyar Tudományos Akadémián meg­rendezett „Antall József és kora” nem­zetközi konferenciának. Hogyan érté­kelné az egykori miniszterelnök poli­tikai pályáját? - Én családi hátteremből adódóan egy keresztény-konzervatív nemzeti értékeket képviselő közegben nőttem fel, és annak idején édesapám révén kerültem kapcsolat­ba Antall Józseffel. A két család között hosszan tartó barátság alakult ki. A 90-es évben történt változások után az a külö­nös helyzet jött létre, hogy Antall József megjelent a magyar politika élén, s én is akkoriban kerültem be a politikába, így hivatalosan is elég gyakran találkozhattam vele. Tény és való, ez elmélyíti az ember­ben azt az értékrendet, ami számomra is teljes mértékben elfogadott és követendő. A felvidéki magyarság elsősorban konzer­vatív értékrendet képvisel, ahogyan a ha­táron túli magyarok többsége is. A keresz­tény értékrend egész történelmünkön vé­gigvonul, mindig alapja volt a fejlődésünk­nek. Az, amit Antall József alkotott és ránk hagyott, erőt ad nekünk ahhoz, hogy ezen az úton haladjunk tovább. •Nagy M. Katalin Duka-Zólyomi Árpád NÉPÚJSÁG 2004. január 8.

Next