Népújság, 2004. január-június (48. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-08 / 1. szám
MURAVIDÉK« A keresztény sriškrsudijiiijjjíj volt tejbílí Jnki»^. ■ Duka-Zólyomi Árpáddal, a Magyar Koalíció Pártja elnökhelyettesével az „Antall József és kora” címmel a Magyar Tudományos Akadémián megtartott konferencia szünetében beszélgettünk közös dolgainkról, a szlovákiai magyarság jövőjéről. - Szlovákia május elsejével uniós tagországgá válik. Brüsszel elfogadhatónak tartja a szlovákiai magyar kisebbség helyzetét. Ön hogy látja ezt? - 1998-ban a szlovák demokratikus erőkkel együtt lehetőségünk nyílt arra, hogy kormányt alakítsunk. Az a négy év, 2002-ig egy kísérleti időszak volt számunkra is, ugyanis mi sem voltunk teljes mértékben felkészülve arra, hogy kormánytényezőkké válunk. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy nemcsak a törvényhozásban vannak képviselőink - hiszen vannak 1990-től -, hanem a végrehajtásba, az államigazgatásba, a pénzvilágba is bekerültünk, és a gazdasági világban is ott vannak a képviselőink. Tehát ilyen szempontból nagyon reményteljes időszak elé nézett a felvidéki magyarság. Tudni kell, hogy magyarlakta vidékeinken is elég sok gazdasági-szociális probléma van, nagy a munkanélküliség, és azzal, hogy részt vettünk a kormányzásban, fokozatosan javítani tudtunk saját nemzeti közösségünk helyzetén. Természetesen voltak olyan megkötések, amik nekünk nem tetszettek, de 2002-ben még erősebben kerültünk ki a választásokból, így még erősebb pozícióból tudjuk folytatni a megkezdett munkát. - Milyen konkrét eredményekről számolhat be? - A kormányban való részvételünknek köszönhetően elértük, hogy a tavalyi évben a parlament megszavazta a magyar egyetemet. Megszavaztattuk az új földtörvényt, ami lehetővé teszi azt, hogy az ismeretlen tulajdonosú földek az önkormányzatok vagyonába kerülhessenek. Számunkra nagyon fontos volt, hogy a magyar községek ősi földjei ne kerülhessenek bárki kezébe. Iskola, kultúra vonalán is valóban többet tudtunk tenni, de természetesen továbbra is maradtak még problémák. - Melyek ezek? - Az idei évben szeretnénk elfogadtatni a kisebbségi törvényt, s dolgozunk egy másik törvényjavaslaton is, mely a kulturális szervezetnek a működési költségét biztosítaná. Itt elsősorban a 80 ezer főt tömörítő Csemadokra gondolok, akik szinte csak pályázati pénzekből működnek. Végül annyit szeretnék még megjegyezni, hogy az MKP programjának nagy része bekerült a kormányprogramba, és a feladatunk „csak” az, hogy következetesen, szívósan „ráerőszakoljuk” a koalícióra ezek megvalósítását. - December közepén szlovák-magyar kormányközi szerződés született a kisebbségek kölcsönös kulturális és oktatási támogatásáról. Ez Brüsszelnek szólt, hiánypótlásnak szánták, vagy újító jellegű feladatok megoldására szolgál? - Valójában ez egy nagyon érdekes dolog, hiszen szinte ki lett kényszerítve ez a szerződés. Tudjuk, hogy a 2001-ben megjelent kedvezménytörvénnyel szemben Szlovákia volt a leggörcsösebb ellenálló. Minden téren - nemzetközi porondra is bevitte, az Európa Tanács, az Európai Unió, az EBESZ elé - abszolút elutasító magatartást vett föl a szlovák politikai képviselet. Még a törvény módosítása sem felelt meg a szlovákoknak. Ekkor született a támogatás megvalósítására ez az ötlet, hogy kétoldali szerződéssel kell megoldani a problémát. El kell mondani, hogy egy nemzetközileg is teljesen különös helyzet alakult ki, a magyar kormányt kötelezi bizonyos megoldásokra a kedvezménytörvény. Ezt Szlovákia nem ismeri el, ők csakis az 1995-ben aláírt kétoldalú alapszerződésből indulnak ki. Időközben a Strasbourgban megszületett vélemény után első lépésként a két külügyminiszter egyezett meg a kormányközi megállapodás lehetőségéről, majd a Szlovák- Magyar Kisebbségi Vegyes Bizottság, melynek én is tagja vagyok, próbálta előkészíteni a tervezetet. A tárgyalások során a legfőbb problémák egyikét az képezte, hogy a szlovák fél a kedvezményeket és az oktatási támogatást nem egyének, hanem közösségek számára tartotta elfogadhatónak. Végül is december elején sikerült elkészíteni a tervezetet, és így került a magyar és a szlovák kormány elé. Bár voltak még a szlovák kormánytagoknak, a külügyminiszternek utolsó próbálkozásai arra nézve, hogy lehetne valami módon nehézkessé vagy megvalósíthatatlanná tenni a szerződés létrejöttét, de itt már éreztük azt, hogy a kormányban és a koalícióban is van annyi erő, hogy ezeket kivédjük. Az uniós csatlakozás előtt felszínen tartják a kisebbségi kérdéseket. Vajon május elseje után ugyanilyen fontossággal kezelik-e a kisebbségekkel kapcsolatos kérdéseket vagy a kisebbségi kérdés is a politika sodrába kerül? Vannak nézetek—még a felvidéki magyarság körében is akár a magyar koalíció képviseletében is -, hogy ha Szlovákia, Magyarország, Szlovénia csatlakozik az Európai Unióhoz, akkor már nehéz lesz valamit is kiharcolni. Ezt ki kell várni. Én azt hiszem, ez csakis tőlünk fog függeni. Igaz, hogy az Európa Uniónak nincs joga a kisebbségvédelemre, s ez egy nagy hiányosság! Tudjuk, hogy a készülő uniós alkotmányos szerződésben sem volt semmi a diszkrimináció tiltásán kívül, de magyarországi kezdeményezésre azért valami bekerült. Ez talán kapaszkodónak elég lesz. Tagja vagyok az EU Tanács parlamenti közgyűlésének, és ott foglalkozunk azzal, hogy milyen az együttműködés az Európai Unió és az Európa Tanács között. Ott éppen egy MDF-es képviselő, Kelemen András vetette föl, hogy az Európa Tanácsnak számos kész kisebbségi dokumentuma, keretszerződése van, amely a nyelvhasználatról, a diszkriminációról szól, s ezeket ajánljuk átvételre az Európai Uniónak. Tehát látszik, hogy az Európa Tanács részéről is van egy ilyen törekvés, és ez a nézet támogatást kapott Strasbourgban. - Ön az egyik szónoka volt a Magyar Tudományos Akadémián megrendezett „Antall József és kora” nemzetközi konferenciának. Hogyan értékelné az egykori miniszterelnök politikai pályáját? - Én családi hátteremből adódóan egy keresztény-konzervatív nemzeti értékeket képviselő közegben nőttem fel, és annak idején édesapám révén kerültem kapcsolatba Antall Józseffel. A két család között hosszan tartó barátság alakult ki. A 90-es évben történt változások után az a különös helyzet jött létre, hogy Antall József megjelent a magyar politika élén, s én is akkoriban kerültem be a politikába, így hivatalosan is elég gyakran találkozhattam vele. Tény és való, ez elmélyíti az emberben azt az értékrendet, ami számomra is teljes mértékben elfogadott és követendő. A felvidéki magyarság elsősorban konzervatív értékrendet képvisel, ahogyan a határon túli magyarok többsége is. A keresztény értékrend egész történelmünkön végigvonul, mindig alapja volt a fejlődésünknek. Az, amit Antall József alkotott és ránk hagyott, erőt ad nekünk ahhoz, hogy ezen az úton haladjunk tovább. •Nagy M. Katalin Duka-Zólyomi Árpád NÉPÚJSÁG 2004. január 8.