Népújság, 2005. július-december (49. évfolyam, 27-52. szám)

2005-07-07 / 27. szám

CSINÁLUNK b- «- ra Nyár elején, a mezőgazdasági be-HIlVDifűi takarítási szezon kezdetén, az aratás ali UeHUrülli közvetlen közelében a földműves berkek háborognak. A búza ára már szinte hagyományosan rejtély marad az aratás előtt, a tárgyalások folynak, de ahogy ez az elmúlt évben is volt, az árakat, illetve a felvásárlási feltételeket a malomipar szabja meg. Ha pedig így lesz az idén is, sok jó nem várható, hiszen a szlovéniai malomipar (is) a nemzetközi piacokon érvényes árakhoz - leginkább a budapesti árutőzsdéhez - köti saját felvásárlási feltételeit. A magyarországi magtárak tele vannak a tavalyi terméssel, bajban van az egész anyaországi mezőgazdasági szféra, egyszerűen nem tudják hová tenni a jónak ígérkező idei termést. Tehát a kínálat-kereslet szabályai szerint árzuhanás várható, vagyis lehet, a búzából nem is kenyér, hanem takarmány lesz. Persze ez is kérdéses, mert lassacskán már szinte rendkívülinek számít a háztáji jószág vidékünkön. A tejtermelésben ugyanis hasonló a helyzet, az árak alacsonyak a földművesek kereslet nélkül termelnek, egy évtized alatt felére esett a termelés, a termelők száma - sajnos lassan odajutunk, hogy a vidéken élő gyerekeknek majd a nagyvárosi állatkertekben kell megismerkedniük a háziállatokkal, ha nem azt akarjuk, úgy gondolják, a tehén lila színű. Nem jobb a helyzet a sertéstenyésztésben sem. Folytatván a sort, az uniós csatlakozásunkkal úgy látszik, megszűnik a cukorrépa-termelés is, sőt a legutóbbi brüsszeli fejlemények alapján nagyon kérdéses a földművesek számára viszonylag kedvező, közös mezőgazdasági politika, a különböző támogatások sorsa is. Ha ehhez hozzátesszük a szintén válságban lévő - legalább is vidékünkön - szőlészeti és borászati ágazatot, a már több mint egy évtizede lábadozó, de sehogy sem lábra álló, mezőgazdasághoz köthető idegenforgalmat, nem sok jóban reménykedhetünk. Igen, sokan mondták, valószínűsítették, hogy az unióval nem sok jót remélhet a muravidéki parasztság, néhány nagyobb, fejlődőképes, a támogatási, pályázási rendszer útvesztőit jól ismerő gazda marad majd csak a vízfelszín felett. De mi lesz a sok picivel, akik a nyolcvanas évek - félreértés ne essen, nem megalapozott - „aranyesztendőiben” a közben szintén megszűnt nagyipari cégekben dolgozva, és a háztáji gazdálkodás eredményeiből emberhez méltó életet éltek, a korhoz képest jó pénzt kerestek. Ha a dolgok nem mozdulnak kedvező irányba, mást nem várhatunk, mint azt, a vidék elnéptelenedik: az öregek, elesettebbek maradnak, a fiatalok, álmodozók, fejlődésképesek mennek, aki hová látja. Talán csak keresztet vethetünk, vagy imádkozhatunk, reménykedhetünk, ne így történjen? Itt . _ ^ Felelős szerkesztő, igazgató: Bence Lajos V fimysrt ■ 11 Szerkesztőség: Horváth Ferenc, Király Meselič Jutka, ■ 111 III IV' Al Solarič Nad Klara, Tomka Tibor. .. I Li ¥ kjrm ¥ Technikai szerkesztő: Meselič Ladislav Szerkesztőségi titkár: Lebar Vesna Kiadja a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet - Lendva Szerkesztőség: 9220 Lendva, fő u. 124., tel: 02/ 5776 -180, telefax: 02 / 5776 - 191, Email: nepujsag@sid.net Ára: 120 SÍT, Előfizetési díj: harmad évre (4 hónap) 1.500 SÍT, egész évre 4.500 SÍT, külföldre: 50 EUR, tengerentúlra: 100 CAD Folyószámla: 01259-6030354008 Arad Republike Slovenije za javna plačila, enota Murska Sobota A Népújság azok közé a nyomtatási termékek közé tartozik, amelyek után 8,5%-os általános forgalmi adót kell fizetni. Ez a szám a Matisk d.o.o. nyomdában készült 2000 példányban. Levilágítás: Repro studio, szedés és tördelés: Népújság. ■ |1. 1^ | |All¥ Lektor: Böröcz Nándor NÉPÚJSÁG 2005. július 7. Gondolatok a nyaralási szokásainkról Egy szlovén közvélemény-kutatás szerint a 2 milliós ország lakosságának csupán egynegyede készül idén nyaralni menni. Ez összehasonlítva az Európai Unió államainak pihenni, kikapcsolódni vágyó lakosságához képest a középmezőnyt jelenti. Tehát semmi megható, még kevésbé meghökkentő és mégis. A kérdés második pontjában, s talán inkább ez volt a sokkoló, a félmillió ember csupán egyhetes utazással egybekötött szabadságot jelölt meg, mint megengedhetőt, mely a pénztárcát és a családi kasszát sem „károsítja” túlságosan. Legalábbis nem olyan mértékben, hogy azt az év végéig a családnak nyögnie kellene. A hasonló európai statisztikák persze mást mutatnak. A franciák például a szabadságok hossza tekintetében az első helyen állnak. Náluk az éves tervezett szabadságátlag 39 napot tesz ki. Őket a németek követik 27 nappal, a hollandok 25, az angolok pedig a franciáknak mintegy a felét, 23 nap pihenőt engedhetnek meg maguknak. Ami a tengerentúli régiókat illeti, itt még érdekesebben alakulnak a dolgok. Pl. a kanadaiak kb. három hét szabadságra tartanak igényt, az Amerikai Egyesült Államokban 12 napi szabadságot enged meg magának egy munkás, Japánban pedig a szabadság fogalmát nem is igen ismerik. Az európai strandok és tengerek közül a legszebbnek minősített horvát tengerpart az utóbbi időkben a magyar turistáktól zsúfolt. Sokan vásároltak maguknak ingatlant a rendszerváltás utáni években, akkor, amikor a balatoni nyaraló árán egy méreteiben és kivitelezésében hasonlót lehetett kapni az éghajlat és vízminőség tekintetében is abszolút megbízható Dalmáciában vagy a még nem túlságosan felkapott szigeteken. Az egykor magyar tengernek is nevezett népszerű „Balcsi” előbb vízhiánytól és -romlástól, majd az ehhez köthető gyakori halpusztulástól ekkor kezdett haladásnak indulni. Nem csak a hálás és igénytelen keletnémet és a keleti (cseh, szlovák, lengyel) turista hiányzott, hanem a kilencvenes évek közepére a magyar is teljesen elfogyott, nem egy esetben a nyugdíjas lakosság kötögető-főzőcskéző-fűnyíró-kertészkedőparadicsomává vált. Pedig ritka volt az a család, aki a hetvenes évek konjunktúráját kihasználva ne épített volna vityillót (nyaralót). Ezek homlokzatára nem egy esetben az építés elhúzódásának az okát is felvésték. Így születtek a szellemesebbnél szellemesebb meghatározások, például a Kuporgat-lak, Szeret-lak stb. Egy magyar felmérés szerint talán éppen a szennyező külföldi turisták el-elmaradozása miatt a Balaton vize ismét „fürdőzésre alkalmas”. Egyébként a magyar üdülni vágyó turisták még mindig első helyen említik Közép-Európa legnagyobb tavát, függetlenül attól, hogy a fürdőidény néha a két hetet sem haladja meg, s a gyors hőmérsékletingadozás is megteszi a magáét. De hát, szegény ember vízzel főz, s ha a fenti fejtegetést is figyelembe vesszük - pl. a japánok nyaralási szokásait nem is állunk olyan rosszul.... 3 IRÁNYTŰ.