Népújság, 2009. január-június (53. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-08 / 1. szám
NÉPÚJSÁG 2009. január 8 évvel Schengen után pozitívum, hiszen nem szeretnek az emberek várakozni, nem szeretik, ha meg kell mutatniuk a csomagjaikat vagy amit éppen vásároltak. Biztos, hogy a kereskedelemhez való hozzáállás dr. Avasné növekedett Siklér Ibolya kamionforgalom. Ezen kívül szűntek meg munkahelyek, vagy áthelyezések történtek, ami miatt az embereknek messzebbre kell bejárni dolgozni. Ami szintén kissé nyugtalanító, hogy most bármely ország állampolgára szabadon közlekedhet, ezért is gondolom úgy, hogy kell a rendőri jelenlét, az ellenőrzés” - nyilatkozott dr. Avasné Siklér Ibolya Bajánsenyéről. Újraegyesült, ami egykor el volt választva! Tulajdonképpen kétszer vágunk neki az útnak egy hosszabb lendvahegyi iszogatást követően. S amikor már megvolt a „plán”, mindig közbejött valami, egyszer a kedv, máskor a megfelelő kocsmázásra való alkalom hiányzott. Természetesen úgy lett volna teljes a „búcsú”, ha a „hetési templom” után kanyarodunk be a kocsmába, ahogy az már illik, hiszen az egykori körjegyzőségi épületben üzemeltetett kocsma a templommal szemben található. De térjünk vissza az utazás körülményeire, mert Gáborjánháza hiába esik néhány száz méterre Göntérházától, télvíz idején megközelíteni igen körülményes. Mégis először Göntérházánál próbálkozunk, gyalog, de a csípős szél és az év vége zimankója eltántorít bennünket szándékunktól. - A határig még csak istenes, de a sóder annyira meggyűrődött, hogy autóval nem tanácsos - mondja unokabátyám, aki régi „zöldhatáros” múlttal rendelkezik. Akkor is itt járt át, amikor tiltva volt. Tudta ezt az egész falu, de nem foglalkoztak vele. Maradt végül a kerülő, később derül ki, a rosszabb, hiszen az aszfaltúthoz szokott kocsi a „makadámot” nem csípi. Zsitkócot elhagyva jön a feketeleves, por, kavicsfelcsapódás, később keréknyomsáv-szlalomozás, míg végül Jósec után végre aszfaltút, de milyen... Aztán takaros házaival Bödeháza, majd a célfalu, Gáborjánháza következik. A kocsma udvara szinte kihalt, pedig vasárnap van, s ilyenkor hangos szokott lenni a kocsma tájéka. Hallomásból tudom, a schengeni határnyitás óta szinte mindennapos vendégek itt a zsitkóci, göntérházi, dobronaki és hosszúfalui vendégek. Belépve a kocsmába kellemes búboskemencemeleg fogad bennünket. A pult mögött a mindig mosolygós és jó kedélyű Gyuri - mert mindenki csak így szólítja („civilben” alpolgármester) - szolgálja ki a vendégeket, kiegészítve a kért italt egy kis karácsonyi „gyümölccsel”. - Nagyon örülünk a szlovéniai vendégeknek. Itt az elmúlt egy évben sokan megfordultak innen a szomszédból. Kiabálás nem nagyon volt, inkább csendes szórakozás, baráti iddogálás. Ma a rédicsi plébános is betért hozzánk mise után, hiszen a zord időjárás miatt ma csak két szlovéniai jött el a szentmisére. Máskor többen jönnek, tíznél is többen. A lendvai plébános minden alkalommal megköszöni, hogy eljöttek. Én is boldog vagyok, hiszen a „senkiföldjén” ma már nyugodtan alhatok - mondja, de már fordul is, hiszen szólítják innen is, onnan is. Hamarosan megtelik a kis helyiség. Szinte furának tűnik, hogy itt mindenki magyarul szól a másikhoz. Aztán a következő pillanatban már a búbos kemence padkáján ülök, s a falu „frissen” választott polgármesterével, Bekő Lajos úrral cseverészek. - Hogy milyen volt az egy év? Én amondó vagyok, hogy több volt a hozadéka. Persze nem lehet egy év alatt megváltani a világot. Egy azonban bizonyos: főleg szellemi hozadékai vannak a schengeni határbontásnak. Nagyon sok új barátság kötődött. A tavalyi határbontást is szépen megünnepeltük, bár lehetett volna jobb is. Valahogy sehogy sem sikerült közös terminust találni a göntérháziakkal. De azóta a dolgok rendeződtek. Példának okáért elmondhatom: együtt arattunk, együtt kaszáltunk a kisbirtokokon, a szlovéniai hetési gazdák segítségével. Éppen a múltkori „közmeghallgatáson” (közgyűlés) viccesen állapítottuk meg: dobronakihegyi és lendvahegyi bort iszogattunk, s hosszúfalui házi kolbászt eszegettünk. A Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézettel is jó kapcsolatot alakított ki önkormányzatunk. Lendvai Kepe Zoltán könyvének bemutatójára mintegy 40-en gyűltünk össze - sorolja Bekő Lajos polgármester. Közben újabb vendégek érkeznek. Boldog újévet kíván mindenkinek egy harsány hang, aztán ismét visszatér a már megszokott kocsmamoraj. Az emberek beszélgetnek, egymást biztatják, míg mi az ez évi tervekről kérdezzük a polgármestert. - Először is augusztus 20-ig, a búcsú napjáig járhatóvá szeretnénk tenni a trianoni határon átvezető, a Gáborjánházát Göntérházával összekötő utat. A fő gondot az jelenti, hogy nincsenek a tulajdonunkban azok a területek, ahol az út áthalad. Mivel szélesíteni is kell, a tulajdonossal egyeztetve csereegyezményt kötünk. A patakparti részen mintegy 500-600 méter megvásárlásáról lenne szó. Ezt meg fogjuk tenni! EU-s pályázatunk van a Rédics-Göntérháza útszakasz kiépítésére is (rédicsi postaút), de csak májusban várható döntés. Főleg a magyar hívek miatt is meg kell oldanunk ezt a problémát! Bekő úrral (jobbról) Göntérháza „gyöngyei” a búbos kemence padkáján. Nyakas György, akit mindenki csak Gyurinak szólít. 5 Muravidék