Népújság, 2009. július-december (53. évfolyam, 26-51. szám)
2009-07-02 / 26. szám
Kultúra Tisztelgés a nagy szülött előtt Zsitkócban A Deák-emlékszoba megnyitásával, falunappal, az elszármazottak találkozójával ünnepeltek Deák Ferenc emléke előtt tisztelegtek vasárnap Zsitkócban, ez alkalomból megnyitva a helytörténeti és néprajzi gyűjteménynek helyet adó padlásrészt a faluotthon újonnan épített részében. Bence Lajos____________g£ lajos.bence@nebuisaa.net M - Tartalmilag három jól elkülöníthető egység alkotja a bemutatott anyagot - hangzott dr. Kovács Attila bemutatójában. Az első a Deák család, illetve a család legkiemelkedőbb alakjának, Deák Ferencnek az életútját ismerteti. A néprajzi rész a falu gazdag textil- és fazekas-hagyományait, kultúráját mutatja be, de itt kell megemlítenünk a Hetést bemutató tablót is, melyhez Zsitkóc is tartozik. A harmadik egységet a helytörténet képezi, ahol a település történelme mellett bemutatásra kerül az egykor itt működő majorság, valamint a zsitkóci egyesületek. E bemutatóból is kitűnik, hogy a kiállítás rendezésében különböző tudományágak szakemberei vettek részt, akik ráadásul két különböző országból, Szlovéniából és Magyarországról érkeztek. Engedjék meg, hogy e kis nemzetközi csoportot név szerint is ismertessem. A Göcseji Múzeum két munkatársa, Béres Katalin és Marx Mária segítették szaktudásukkal a kiállítás és a gyűjtemény rendezését, Szlovéniából a Lendvai Múzeum munkatársa, Kepe Zoltán, a Maribori Egyetem tanára, Andrej Hozjan és jómagam, mint a Ljubljanai Etnikai Kutatóintézet alkalmazottja vettünk részt a munkában - mondta Kovács Attila történész, aki nagy vonalakban bemutatta a kiállítást. Marjan Kardinar, Dobronak község polgármestere köszönejében utalt a közönség kitartására a rossz idő ellenére, ahogy azok is kitartóan helyt álltak, akik a Deák-emlékszoba tervét megálmodták. A helytörténeti gyűjteménynek is helyet adó Deák-emlékhely rendeltetése sokkal távolabbra mutat, mint azt hinnénk. Ezért köszönetet kell mondanunk mindenkinek, a szomszédos településeknek a barátságért és az együttműködésért. - Tegnap Kehidakustányban jártam a küldöttség tagjaival Lázár István polgármester barátomnál, és megkerestük Deák Ferenc utolsó lakhelyét. Megérezhettük, milyen az, ha az emberek tisztelik saját anyanyelvüket, mert akkor, függetlenül attól, hogy más-más nemzet fiai, könnyebben megértik egymást. Ennek küldetés-üzenete van - mondta Kardinai. Majd kifejtette: a község, a nemzetiségi közösséggel együtt nagyon sok anyagit áldozott azért, hogy a tűzoltó- és faluotthon, valamint a Deák-emlékszoba ma igazi pompájában díszlik. A ház körül még akadnak tennivalók, de összefogással ez is menni fog. Car Ana, a Dobronak Községi MÖNK elnöke gratulációit fejezte ki mindenkinek, akik bármilyen módon is segítették az ügyet, és örömét fejezte ki, hogy e csodálatos emlékszoba megnyitásán részt vehet. A zsitkóciaknak pedig külön gratulált az elért eredményhez. Preinsperger Ernő, a ZsitkóciaK elnöke köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy sikerült közös erővel és összefogással megvalósítani a régen dédelgetett tervet, mellyel Zsitkóc település történelme megőrződik. A szónok Hack Jánosnak, az építészeti munkálatok kivitelezőjének, az MNMI-nek és a Szülőföld Alapnak is köszönetét fejezte ki a sokirányú segítségért. A 12. falunapot, az elszármazottak 6. találkozóját, a Gyöngyvirág ME népdalköre 22. évfordulóját is magába sűrítő rendezvényen a helybélieken kívül fellépett még a Völgyifalui Vegyeskar, a Muraszombati Baráti Kör női kara, a Dobronaki Nótázók férfikara, valamint a kehidakustányi táncosok. A rendezvényt közösségi játékokkal tették színesebbé a szervezők, volt többek között „kremsnit”-evés evőeszköz nélkül, lufifúvás „durranásig”, üvegcipelés tampon segítségével stb. A Gyöngyvirág népdalkor tagjai az elszármazottaknak elénekelték a már himnusszá vált dalukat. A pályázás kellékei a felettük őrködő anyafigurával. Deák Ferenc „íródeák” alakja. 2009. július Dr. Göncz László, nemzetiségi képviselő, történész: - Mi, akik végigkísértük Deák jelképes hazatérését, valójában a 90-es évek elején kezdtük ezt meg közösen, s az emléktábla-avatás kulcsfontosságú volt, hiszen azáltal tudatosult a helyiekben és a környékbeli lakosságban is, hogy ez nagyon fontos dolog. S azt követően, a határok átjárhatóbbá válásával párhuzamosan valahol a Deák melletti együvé tartozás is erősödésnek indult. Az MNMI-ben így képzeltük el az emlékszobát, s örülök annak, hogy a kiváló szakemberek közreműködése révén ez így is sikerült. Annak is örülök, hogy a helyi adottságok révén ez más, mint a kapornaki vagy a dobronaki, s a lendvai és a muraszombati múzeumoktól is különbözik. Azt is mondhatnánk, hogy sajátos. Most már csak azt kellene elérni, hogy kerüljön be a nyugat-magyarországi turisztikai kínálatba, ennek a technikai feltételeit kell valamilyen úton megteremteni. Ez jó promóció a Hetésnek, Dobronak községnek és a muravidéki magyarságnak. Sabján Sándor, a Lenti Honismere ti Egyesület elnöke: - Úgy látom, hogy akik közreműködtek a megvalósításban, köszönetet érdemelnek, hiszen olyan emléket állítottak itt, Zsitkócban, mely egy neves múzeumnak is becsületére válna. Gratulálunk hozzá, és sok látogatót kívánunk az emlékszobának, mely mindannyiunkat egyesíti! " Dr. Kiss Gábor, a Zala Megyei Könyvtár igazgatója: - Elsősorban a Hetéshez való tartozás, illetve összetartozás élményét nagyon elegánsan jelképezi ez a kiállítás. ' *1Bl. ~ Az identitás-élmény alakításában lehet nagyon fon'wBr . 1 tos szerepe egy falu lakossága számára. Magának a falunak ez egy különlegesség, s ezt népszerűsíteni kell a sajtón, médián keresztül. Világgá kell kürtölni. S ami különösen fontos, hogy a helyiek legyenek rá büszkék, mert általában azt tapasztaljuk, hogy ott működik ez a dolog jól, ahol az emberek büszkék arra, hogy tudnak valamit mutatni a múltból, illetve felmutatni a mából. Az elszármazottak számára is fontos, hogy büszkén mondhassák új szülőföldjükön, hogy onnan jöttünk, ahol ez meg az van. Ez azért is fontos, mert az ő segítségük visszahathat a saját településükre, a megmaradásra.