Népújság, 2014. január-június (58. évfolyam, 1-25. szám)
2014-01-09 / 1. szám
Nemzetiség Schwetter Éva, ljubljanai magyar nyelvi lektor Ha a diák tanulni akar, sosem már Schwetter Éva, a Ljubljanai Egyetem Bölcsésztudományi Kara Általános és Összehasonlító Nyelvészeti Tanszéke keretében működő magyar nyelvi lektorátus fiatal, aktív lektora 2012 októberében kezdte meg négyéves vendégoktatói megbízatását Szlovéniában. Budapestről érkezett, az idén elsőéves doktori hallgató. Lelkesen tanít, kulturális eseményeket szervez a diákoknak, tanul szlovénul, a magyar nyelv és kultúra népszerűsítése érdekében együttműködési lehetőségeket keres a nagykövetséggel... A második egyetemi év derekán a szlovéniai tapasztalatokról beszélgettünk. Király M. Jutka__________& jutka.kiraly@nepujsag.net II - Egy nyelvi lektor küldetése, ha lehet így fogalmazni, a nyelvoktatás mellett mindig a kultúra megismertetése, népszerűsítése is. Mik a tapasztalatai az elmúlt bő egy évben Ljubljanában? - Ljubljanában nagyon más a magyar nyelv oktatása, mint Budapesten, ahol a nagy csoportokhoz és az intézményes oktatáshoz szoktam hozzá. Különösen más itt amiatt is, mert a magyar a kötelező választható tantárgyak egyike, így a tanszéken a japán, a kínai, az arab és a magyar közül lehet választani. Az elmúlt tanévben éppen gyan lehetséges, hogy alig tudunk egymásról valamit - és ez kölcsönös jelenség. Magyarországon például azt tapasztaltam, hogy sokszor előfordul Szlovénia és Szlovákia összekeverése, s míg sok magyar ember tudatában ott van Ausztria és Horvátország, a köztük elterülő Szlovénia nem. Ami azért is különös, mert van itt magyar nemzetiségi terület, ami nem olyan számottevő, mint Romániában vagy Szerbiában, de mégiscsak furcsa, hogy alig van információ. Meg hát szomszédok vagyunk... Ezt tapasztalom itt is. Többször volt olyan esetem, hogy megkérdezték, honnan jöttem, s amikor megmondtam, visszakérdeztek, hogy „Aaa, Madžarska?”, de látom, hogy nem világos nekik. Többek között ez a kölcsönös ismeretlenség volt az egyik motivációm, amikor jelentkeztem a lektori állásra, a másik pedig személyes ok volt, mivel jártam Szlovéniában turistaként, és egyszerűen beleszerettem Ljubljanába, a hegyekbe, a tavakba. Szakmai motivációként viszont leginkább valóban az mozgatott, hogy egy ilyen pozícióban, mint a lektori, mit lehet tenni egymás jobb megismeréséért. Tudom, hogy a kiküldetésem elsősorban a nyelvórákon alapul, nyelvtanár vagyok. De az elmúlt egy évben szembesültem azzal, hogy ez mennyi mindent jelent még és hogy mennyi lehetőségem van. - Hány egyetemista választotta, illetve tanulja a magyar nyelvet ebben a tanévben? - Ebben az egyetemi évben 15-18 diák tanul magyarul a lektorátuson, három szinten folyik magyar nyelvi oktatás. Minden évben van egy kezdő csoport, az idén ez a legtömegesebb. A diákoknak itt egy hónapjuk van eldönteni, hogy járnak az órára vagy sem - ez nagy különbség Budapesttel szemben, ahol egy hét a döntési idő -, ami a nyelvi órák esetében nem mindig szerencsés, hiszen később nehezebb bekapcsolódni az oktatási folyamatba, valamint nehezebb így az oktató számára is. Voltak ilyen esetek, ezért indítottam később külön kezdő csoportot is. Nincs rá külön keret, de nem ez az elsődleges. Ha itt áll a diák és tanulni akar, akkor nem mondom, hogy nem. Aztán van a második csoport, melyet szeretnék továbbvinni és ők is szeretnék folytatni, valamint a legkisebb létszámú, haladó hármas csoport. - Miben látja az okát, hogy a nyelvészhallgatók között nem nagyobb a magyar nyelv iránti érdeklődés? - A legnagyobb gond szerintem, hogy a bolognai folyamat megérkezésével magyar nyelvből a korábbi négy félév helyett csak egy félév kötelező. Lehetséges ugyan hat féléven át tanulni, de amennyiben a diákok úgy döntenek, hogy csak a kötelező első félévet csinálják meg és utána nem szeretnék folytatni, akkor nem kell. A négy félév egészen mást jelentett, ha azt nézzük, hány diákot tud az ember megszerezni, aztán megtartani is. Nehézséget jelent például az is, hogy a magyar nyelv három kreditpontot hoz, míg más nyelvek több, akár hat, hét és nyolc pontot is. Összefoglalva: a magyar egyébként sem könnyű nyelv, ráadásul kevés kreditpontot ér, s elég, ha a diákok egy félévet teljesítenek. A lektorátus nagy kihívása az, hogy a diákok a második, harmadik és negyedik félévben is folytassák a nyelvtanulást, s úgy érzem, hogy valamit kínálni, mutatni kell, hogy maradjanak és érdeklődjenek. - A muravidéki magyar, illetve a magyar kultúrához kötődő egyetemisták esete külön történet. Már évek óta valójában az adott lektor „jókedvétől” függnek az órák, hiszen nem lehet felvenni lektori órákat, az egyetemmel folytatott tárgyalások nem hoztak eredményt. Milyen jelenleg a helyzet? A Muravidékről ketten vannak, akik hivatalosan regisztráltak az órára, de többen jönnek más karokról is. Összesen hatan vannak. Ezt anyanyelvápoló, illetve hungarológiai programnak lehet nevezni, tehát nyelv, irodalom, irodalomtörténet, művelődéstörténet, gasztronómia... - és nagy kár, hogy nem lehet hivatalossá tenni. Most valójában szakkörként működünk, a diákok Azt gondolom, egyszerűen abszurdum, hogy egyáltalán kétséges, kell-e magyar lektor egy szomszédos országban, csak belecsöppentem az egészbe, nem is ismertem a rendszert, idén azonban már másképp álltam hozzá. Plakátokat, felhívásokat helyeztem el, kapcsolatba léptem az Erasmus csereprogram diákjaival... Mivel elég eldugott helyen van a mi kis tanszékünk, így a színes hirdetéseket a tanszék könyvtáránál helyeztem el. A felhíváson nyelvi és más érdekességekkel, például a lángossal, a Túró Rudival, a Sziget Fesztivállal, a Balatonnal próbáltam kiemelni, hogy miért kellene magyarul tanulni. Egyébként egy nagy kérdés a következő: hu 4 NÉPÚJSÁG 2014. január 9.