Népújság, 2015. július-december (59. évfolyam, 26-52. szám)

2015-07-02 / 26. szám

igi múzeumért ekképp folytatta gondolata­it.­­ Addig is, amíg a valódi intézmény létrejön, szeret­nénk a közösség bevonásá­val gyűjteni, népszerűsíteni, menteni az értékeket. Meg­teremteni ennek a jövőbeli intézménynek a társadalmi támogatottságát. Másrész­ről oldalunkkal szeretnénk felhívni a döntéshozók fi­gyelmét is arra, hogy ezzel a kéréssel nem vagyunk egyedül, a szlovéniai ma­gyarság tárgyi örökségének megvédése nem csak a mi személyes ügyünk, nem is csak a szlovéniai magyaro­ké, hanem az egész magyar­ságé, hiszen közös európai kulturális örökségünkről van szó. Az oldalnak eddig 1029 tagja van, és 11 ezer em­berhez jutottak el a híreik. A tagok között nemcsak muravidékiek és őrségiek vannak, hanem elszár­mazottak is jelentkeznek szép számmal, még a ten­geren túlról is. Sőt a ma­gyar múzeumi, néprajzku­tatói, történészi szakma, a határon túli magyarság is az ügy mellé állt. A virtuális múzeum nem helyettesítheti egy va­lódi múzeum szerepét, je­lentőségét. Nem is az a célja, de mindenképp egy jelentős lépés afelé, hogy a napról napra bővülő tár felhívja a figyelmet arra, hogy helye és ideje volna létrehozni a szlovéniai magyarság nem­zeti múzeumát! Ünnepelt a völgyifalui népdalkor 20 éven át zengett a dal Vasárnap ünnepelte a Völgyifalui Petőfi Sándor Művelődési Egyesület népdalköre fennállásának 20. évfordulóját. Ennek alkalmából elismerések kiosztására is sor került. A két évtized eredményeit Szabó Ferenc csoportvezető méltatta. Bence Lajos_____________eS lajos.bence@nepuisaa.net M Szabó Ferenc köszön­tőjében kifejtette: annyi egyéni elismerést talán egyetlen csoportnak sem sikerült begyűjtenie, mint a völgyifalui népdalkör­nek, melyek között arany és ezüst minősítés is talál­ható. A 1999-es muravidéki Kulturális Nívódíj is fénye­sen ragyog. „Amit teszünk, nem magunkért tesszük, hanem az egyesületünkért, a Muravidékért, a megma­radásunkért. Vágyunk és célunk, hogy kultúránkat átadhassuk az utódoknak, gyerekeinknek, unokáink­nak” - fogalmazta meg a hagyományőrzés fő cél­kitűzését. Ugyanakkor a köszönet hangján szólt a csoport tagjaihoz s a csa­ládtagokhoz is, hogy akkor is támogatták a csoport munkáját, amikor távol voltak tőlük. Megköszönte a magyar önkormányzatok és a nemzetiségi művelő­dési egyesületek szakmai és anyagi támogatását is, valamint a községi szervek segítségét, nem utolsósor­ban a Bethlen Gábor Zrt. 2015-ös támogatását. Az együtt eltöltött éveket és a sok kedves találkozást köszönte meg Kottingerné Fridrich Zsuzsanna szak­mai vezető is. A két évtized alatt az együttes bejárta a Kárpát­medencét, legtöbbször a felvidéki Pozsonyeperjesen szerepeltek, melynek lakó­ival testvér-települési kap­csolatot is létesítettek. A vasárnapi rendezvényen a pozsonyeperjesi Kis-Duna Vegyeskar járult hozzá a jó hangulathoz, további sike­res esztendőket kívánva a népdalkörnek. A Zala me­gyei Szilvággyal is hasonló­an évtizedekre visszanyúló baráti kapcsolatot ápolnak. Az ünnepélyes alkalmat a helybéli Pünkösdirózsa Citeraegyüttes, a Muravi­déki Nótázók, valamint a petesházi Florváth József ME népdalköre is megtisz­telte fellépésével. A hétvégi kercaszomori kiállítással befejeződött az immár 25. Nemzetközi Le­véltári Kutatótábor, melyet az idén a Maribori Terü­leti Levéltár és a Magyar Nemzeti Levéltár Vas Me­gyei Levéltára szervezett. Szlovéniában Fikšinci és Kramarovci, Magyarorszá­gon pedig Kercaszomor adott helyet a tábornak . A tábor munkájában tíz diák vett részt, akik a Mura­­szombati Gimnáziumból és Szombathelyről érkeztek.­­Az idén azért válasz­tották e két szlovéniai fa­lut, mert a 2. világháború­ban nem Magyarországhoz csatolták, hanem a Német Birodalomhoz. A harmadik német faluba, Ocinjebe pe­dig valószínűleg 2017-ben megyünk táborozni. A né­met lakosságot Fikoviciről és Kramarovciról 1945 júniusában először a hrastoveci lágerba hurcol­ták. Magyarországon pedig a legbátrabb faluban folyt a kutatás. A történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy Kercaszomort 1919 augusztusában megszáll­ták az SzDSz­ Királyság csapatai. Egy évvel ké­sőbb, 1920-ban a lakosság Rankay József hadnagy katonáival együtt fegyver­rel űzte el őket. A felkelés ugyan megbukott, a részt­vevők egy részét bebör­tönözték, mások pedig a szomszéd falvakba mene­kültek. A Határmegállapító Bizottság a lakosság bátor viselkedése miatt mégis úgy döntött, hogy a telepü­lés 1922. február 9-én újra a megcsonkított Magyaror­szághoz tartozzék. Az idei táborban nemcsak érdekes dokumentumokra buk­kantunk, hanem nagyon szomorú történetekre is! - mondta Ševegeš-Lipovšek Gordana, a Maribori Te­rületi Levéltár levéltárosa. Az összegyűjtött levél­tári anyagból készült kiál­lítás két hétig tekinthető meg, szeptemberben a pedig a Sv. Jurij-i általános iskolában mutatják be. Kmt Érdekes dokumentumok, szomorú történetek Az ünneplő völgyifalui népdalkor­a 20 év alatt sokat szerepelt itthon, s bejárta a Kárpát-medencét is. A táborban résztvevő diákok a helyi történelembe me­rülve. 5 NÉPÚJSÁG 2015. július 2

Next