Népújság, 2016. január-június (60. évfolyam, 1-26. szám)

2016-01-07 / 1. szám

Interjú Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzetiségi Közösség elnöke „Ha nem tudjuk megoldani a mi Horváth Ferenc jelenleg második mandátumát tölti a Mura­vidéki Magyar Önkormányzati Nemzetiségi Közösség Taná­csának élén, megközelítőleg egy éve hivatásos elnökként. A muravidéki magyarság vezetőjével a magyar közösség aktuális kihívásairól, problémáiról beszélgettünk. Tomka Tibor____________eS tibor.tomka@neDuisaa.net M - Elnök úr, egy éve hi­vatásosan gyakorolja a muravidéki csúcsszervezet elnöki tisztségét. Hogyan látja egyéves távlatban, jó döntés volt?­­ Úgy gondolom, ez egy nagyon fontos lépés volt, amelyet a közösségnek már sokkal korábban meg kellett volna tennie. Ha 8-10, vagy akár még több évvel ezelőtt egy főállású elnök képvi­­ selte volna a muravidéki magyarságot, akkor való­színűleg előbbre lennénk sok kérdésben. Ez a munka­kör egyszerűen megkövetel egy teljes embert, és örülök annak, hogy a tanácsban volt annyi bölcsesség, hogy minden személyes intrikát és egyéb személyes sérelmet félretéve a hivatásos elnöki poszt mellett döntött. A jelö­lésem előtt én nem árultam zsákbamacskát, elmondtam a döntéshozóknak, csak akkor vállalom az elnöki posztot, ha a teendőimet hi­vatásosan tudom ellátni. Már az előző mandátumomban láttam, milyen mennyiség­ben várnak rám feladatok, és őszintén megmondom, ebben az egy évben meg­lepődtem azon, hogy még sokkal több a feladat, mint előzetesen gondoltam. Végül is így utólag ez várható volt, ha ugyanis az ember több he­lyen megjelenik, több szer­vezettel, intézménnyel van kapcsolatban, akkor ezek új kapcsolatokat, feladatokat serkentenek. Ezt abszolút pozitív értelemben állapítom meg, ezáltal ugyanis renge­teg új lehetőség nyílt meg előttünk. Ennek részben már vannak eredményei, de iga­zából a következő években várom a hozadékát. - Már 40 esztendeje az MMÖNK képezi a hidat Magyarország és Szlovénia között. Milyennek látja a kapcsolatokat a két ország között?­­ Azt hiszem, a kapcso­latok nagyon jók, meg me­rem kockáztatni azt is, talán sohasem voltak ilyen jók a kapcsolatok Szlovénia és Magyarország között. Biztos vagyok abban, hogy ebben jelentős szerepet játszott a két őshonos közösség, a rábavidéki szlovén és a mu­ravidéki magyar közösség. Ezt a meggyőződésemet alá­támasztotta a 40 éves jubileu­munk alkalmából szervezett miniszterelnöki találkozó is, majd a vegyes bizottsági ülés is. Feltűnő volt számomra, hogy a korábbi évekhez képest nem az ellenfelet kerestük egymásban, hanem azokat a pontokat, amelyek összekötik a két nemzetet. Ezekből bőven van, és úgy gondolom, hogy egy közös eurorégióval és azokkal a javaslatokkal, amelyeket megtettünk a két kormány felé, nagy előrelépéseket tehetünk. Minden oldalon megvan a hajlandóság, tehát optimista vagyok.­­ Évek óta hangoztat­juk, hogy a kultúra, a tá­jékoztatás mellett a mura­vidéki gazdaság fejlődése nélkül csak nehezen tudunk megmaradni magyarsá­gunkban. E téren a magyar nemzetpolitika, illetve a szlovén állam részéről is po­zitív fejlemények történtek. Milyen lépések várhatók muravidéki magyar szinten?­­ Az MMÖNK már évek óta, sőt talán már egy jó évti­zede a gazdasági kérdéseket próbálja napirenden tartani. Sajnos hol a muravidéki magyarság berkein belül, hol a két kormányzatban nem volt meg igazán a kellő affinitás. Nem véletlen, hogy éppen egy ilyen válságos időszakban összefutnak a szálak, vagyis találkozik egyrészt az MMÖNK elkép­zelése a magyar kormányzat elképzeléseivel, a szlovén ál­lam költségvetésében pedig elkülönítenek az őshonos nemzetiségek gazdasági alapjának megteremtésére külön eszközöket. Fontos ki­emelni, hogy szinte minden fontos kérdésben egyezte­tünk Göncz László és Laj Ferenc képviselőkkel, így ál­talában közös álláspontokat képviselünk. Magyarorszá­got illetően a legfontosabb az, hogy sikerült magunkat helyzetbe hozni, pozitívan feltüntetni a Kárpát-meden­cei magyarság térképén. Például a legutóbbi MÁÉRT- ülésen többször hangzott el a Muravidék szó, mint az ed­digieken együttvéve. Vagyis belekerültünk a köztudatba. És igen, ahogy bennünk is, úgy a magyar kormányzat­ban is tudatosult, hogy a kul­túra, a nyelv, a hagyományok megőrzése és továbbadása nagyon fontos, de ehhez elsősorban magyar emberek kellenek, emberek pedig akkor születnek és főleg maradnak meg magyarként a Muravidéken, ha van, illetve lesz munkahelyük, megélhe­tésük. Vagyis a legnagyobb kihívás számunkra is az, hogy munkahelyek jöjjenek létre. A közszféra telítődött, így a szabadpiacon kell meg­keresnünk a réseket, olyan projekteket, programokat indítani, amelyek részben közvetlenül, részben közve­tetten teremtenek új munka­helyeket.­­ Milyen munkahelyek­ről, milyen területekről be­szélünk?­­ Természetesen első­sorban a fiatalokról van szó, arról, hogy erősítsük a vállalkozási kedvet, az ön­álló kezdeményezést. Úgy tapasztalom, ez nagyon hi­ányzik a muravidéki magyar­ságból, talán még jobban, mint egyébként másutt is a környékünkön. Az MMÖNK ebben „élesztő­ szerepet” vál­lalhat, megkísérelhet olyan háttérkeretet teremteni, amelyben a fiatalok elin­dulnak a saját útjukon. Úgy vélem, ha ezt nem tudjuk megoldani, akkor egyszerű­en elvesztünk!­­ Esetleg konkrét össze­gekről, programokról tudna mondani valamit? Például a vajdasági terület esetében hallhattunk elég komoly keretekről, amelyeket a magyar kormány biztosít.­­ Összegekről még nem tudunk beszélni, tulajdon­képpen most készítjük a stratégiát, amelyet nagyjából január végéig szeretnénk összeállítani olyan szinten, hogy ezt komoly anyagként, tárgyalási alapként át tudjuk nyújtani a magyar külügy­­nek. Ennek egyik zászlós­hajója például a mintagazda­ság, amelyről az olvasók már biztosan hallottak. Ennek lesz egy központi intézmé­nye - amelynek helyszínéről még nem döntöttünk -, de belekapcsolódnak ebbe a táj házaink is, amelyeknek ezáltal gazdasági tartalmat is szeretnénk adni. A másik nagyobb horderejű elkép­zelésünk az úgynevezett inkubációs rendszer, amely új köntösbe csomagolva a vállalkozási kedvet hivatott serkenteni. A kisvállalkozá­sok mellett gondolkozunk a mezőgazdaságról is, ugyanis az itteni embereknek mindig is a föld adta a megélhetést. A Muravidéken szinte min­dent meg lehet termelni, meg kell találni azonban azokat a termékeket, ame­lyek kis gazdaságokban is profitokat hozhatnak. Össze kell egyeztetnünk az iskolai programokat és a gazdaság, a piac elvárásait is. Nem biztos, hogy mindenkinek diplomát kell szereznie, a szakképzett emberek szerin­tem legalább olyan fontosak, mint a diplomások. Felső határról nem beszélhetünk, elsősorban munkahelye­ket teremtő projekteken gondolkozunk, ahogy már említettem. Ezek egy része közvetlenül lesz a magyar állam részéről finanszírozva, részben pedig befektetési lehetőségeket biztosítanak akár hitel, akár vissza nem térítendő eszközök formá­jában. A keret tehát nincs megszabva, ez a stratégiánk alapján alakul majd. - Mindig is sarkalatos kérdés volt a kétnyelvű oktatás kérdése. Állítólag várhatók módosítások az oktatási törvényben a két­nyelvűségre vonatkozóan. Mögöttünk egy sikeresnek nevezhető projekt, előttünk egy másik. Mi várható? - Igen, a különoktatási törvény megnyitásra kerül. Az MMÖNK szakbizottsága megtette javaslatait, ezeket összegezzük, egyeztetjük a kétnyelvű iskolák igaz­gatóival, majd a tanács elé terjesztjük. Véleményem szerint lesznek igencsak jelentős változások, ugyanis több beleszólást, önállóságot .Azt hiszem, a kapcsolatok nagyon jók, meg merem kockáztatni azt is, talán sohasem voltak ilyen jók Szlovénia és Magyarország között. ” 4 NÉPÚJSÁG 2016. január 7

Next