Népújság, 2016. január-június (60. évfolyam, 1-26. szám)
2016-01-07 / 1. szám
Interjú Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzetiségi Közösség elnöke „Ha nem tudjuk megoldani a mi Horváth Ferenc jelenleg második mandátumát tölti a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzetiségi Közösség Tanácsának élén, megközelítőleg egy éve hivatásos elnökként. A muravidéki magyarság vezetőjével a magyar közösség aktuális kihívásairól, problémáiról beszélgettünk. Tomka Tibor____________eS tibor.tomka@neDuisaa.net M - Elnök úr, egy éve hivatásosan gyakorolja a muravidéki csúcsszervezet elnöki tisztségét. Hogyan látja egyéves távlatban, jó döntés volt? Úgy gondolom, ez egy nagyon fontos lépés volt, amelyet a közösségnek már sokkal korábban meg kellett volna tennie. Ha 8-10, vagy akár még több évvel ezelőtt egy főállású elnök képvi selte volna a muravidéki magyarságot, akkor valószínűleg előbbre lennénk sok kérdésben. Ez a munkakör egyszerűen megkövetel egy teljes embert, és örülök annak, hogy a tanácsban volt annyi bölcsesség, hogy minden személyes intrikát és egyéb személyes sérelmet félretéve a hivatásos elnöki poszt mellett döntött. A jelölésem előtt én nem árultam zsákbamacskát, elmondtam a döntéshozóknak, csak akkor vállalom az elnöki posztot, ha a teendőimet hivatásosan tudom ellátni. Már az előző mandátumomban láttam, milyen mennyiségben várnak rám feladatok, és őszintén megmondom, ebben az egy évben meglepődtem azon, hogy még sokkal több a feladat, mint előzetesen gondoltam. Végül is így utólag ez várható volt, ha ugyanis az ember több helyen megjelenik, több szervezettel, intézménnyel van kapcsolatban, akkor ezek új kapcsolatokat, feladatokat serkentenek. Ezt abszolút pozitív értelemben állapítom meg, ezáltal ugyanis rengeteg új lehetőség nyílt meg előttünk. Ennek részben már vannak eredményei, de igazából a következő években várom a hozadékát. - Már 40 esztendeje az MMÖNK képezi a hidat Magyarország és Szlovénia között. Milyennek látja a kapcsolatokat a két ország között? Azt hiszem, a kapcsolatok nagyon jók, meg merem kockáztatni azt is, talán sohasem voltak ilyen jók a kapcsolatok Szlovénia és Magyarország között. Biztos vagyok abban, hogy ebben jelentős szerepet játszott a két őshonos közösség, a rábavidéki szlovén és a muravidéki magyar közösség. Ezt a meggyőződésemet alátámasztotta a 40 éves jubileumunk alkalmából szervezett miniszterelnöki találkozó is, majd a vegyes bizottsági ülés is. Feltűnő volt számomra, hogy a korábbi évekhez képest nem az ellenfelet kerestük egymásban, hanem azokat a pontokat, amelyek összekötik a két nemzetet. Ezekből bőven van, és úgy gondolom, hogy egy közös eurorégióval és azokkal a javaslatokkal, amelyeket megtettünk a két kormány felé, nagy előrelépéseket tehetünk. Minden oldalon megvan a hajlandóság, tehát optimista vagyok. Évek óta hangoztatjuk, hogy a kultúra, a tájékoztatás mellett a muravidéki gazdaság fejlődése nélkül csak nehezen tudunk megmaradni magyarságunkban. E téren a magyar nemzetpolitika, illetve a szlovén állam részéről is pozitív fejlemények történtek. Milyen lépések várhatók muravidéki magyar szinten? Az MMÖNK már évek óta, sőt talán már egy jó évtizede a gazdasági kérdéseket próbálja napirenden tartani. Sajnos hol a muravidéki magyarság berkein belül, hol a két kormányzatban nem volt meg igazán a kellő affinitás. Nem véletlen, hogy éppen egy ilyen válságos időszakban összefutnak a szálak, vagyis találkozik egyrészt az MMÖNK elképzelése a magyar kormányzat elképzeléseivel, a szlovén állam költségvetésében pedig elkülönítenek az őshonos nemzetiségek gazdasági alapjának megteremtésére külön eszközöket. Fontos kiemelni, hogy szinte minden fontos kérdésben egyeztetünk Göncz László és Laj Ferenc képviselőkkel, így általában közös álláspontokat képviselünk. Magyarországot illetően a legfontosabb az, hogy sikerült magunkat helyzetbe hozni, pozitívan feltüntetni a Kárpát-medencei magyarság térképén. Például a legutóbbi MÁÉRT- ülésen többször hangzott el a Muravidék szó, mint az eddigieken együttvéve. Vagyis belekerültünk a köztudatba. És igen, ahogy bennünk is, úgy a magyar kormányzatban is tudatosult, hogy a kultúra, a nyelv, a hagyományok megőrzése és továbbadása nagyon fontos, de ehhez elsősorban magyar emberek kellenek, emberek pedig akkor születnek és főleg maradnak meg magyarként a Muravidéken, ha van, illetve lesz munkahelyük, megélhetésük. Vagyis a legnagyobb kihívás számunkra is az, hogy munkahelyek jöjjenek létre. A közszféra telítődött, így a szabadpiacon kell megkeresnünk a réseket, olyan projekteket, programokat indítani, amelyek részben közvetlenül, részben közvetetten teremtenek új munkahelyeket. Milyen munkahelyekről, milyen területekről beszélünk? Természetesen elsősorban a fiatalokról van szó, arról, hogy erősítsük a vállalkozási kedvet, az önálló kezdeményezést. Úgy tapasztalom, ez nagyon hiányzik a muravidéki magyarságból, talán még jobban, mint egyébként másutt is a környékünkön. Az MMÖNK ebben „élesztő szerepet” vállalhat, megkísérelhet olyan háttérkeretet teremteni, amelyben a fiatalok elindulnak a saját útjukon. Úgy vélem, ha ezt nem tudjuk megoldani, akkor egyszerűen elvesztünk! Esetleg konkrét összegekről, programokról tudna mondani valamit? Például a vajdasági terület esetében hallhattunk elég komoly keretekről, amelyeket a magyar kormány biztosít. Összegekről még nem tudunk beszélni, tulajdonképpen most készítjük a stratégiát, amelyet nagyjából január végéig szeretnénk összeállítani olyan szinten, hogy ezt komoly anyagként, tárgyalási alapként át tudjuk nyújtani a magyar külügynek. Ennek egyik zászlóshajója például a mintagazdaság, amelyről az olvasók már biztosan hallottak. Ennek lesz egy központi intézménye - amelynek helyszínéről még nem döntöttünk -, de belekapcsolódnak ebbe a táj házaink is, amelyeknek ezáltal gazdasági tartalmat is szeretnénk adni. A másik nagyobb horderejű elképzelésünk az úgynevezett inkubációs rendszer, amely új köntösbe csomagolva a vállalkozási kedvet hivatott serkenteni. A kisvállalkozások mellett gondolkozunk a mezőgazdaságról is, ugyanis az itteni embereknek mindig is a föld adta a megélhetést. A Muravidéken szinte mindent meg lehet termelni, meg kell találni azonban azokat a termékeket, amelyek kis gazdaságokban is profitokat hozhatnak. Össze kell egyeztetnünk az iskolai programokat és a gazdaság, a piac elvárásait is. Nem biztos, hogy mindenkinek diplomát kell szereznie, a szakképzett emberek szerintem legalább olyan fontosak, mint a diplomások. Felső határról nem beszélhetünk, elsősorban munkahelyeket teremtő projekteken gondolkozunk, ahogy már említettem. Ezek egy része közvetlenül lesz a magyar állam részéről finanszírozva, részben pedig befektetési lehetőségeket biztosítanak akár hitel, akár vissza nem térítendő eszközök formájában. A keret tehát nincs megszabva, ez a stratégiánk alapján alakul majd. - Mindig is sarkalatos kérdés volt a kétnyelvű oktatás kérdése. Állítólag várhatók módosítások az oktatási törvényben a kétnyelvűségre vonatkozóan. Mögöttünk egy sikeresnek nevezhető projekt, előttünk egy másik. Mi várható? - Igen, a különoktatási törvény megnyitásra kerül. Az MMÖNK szakbizottsága megtette javaslatait, ezeket összegezzük, egyeztetjük a kétnyelvű iskolák igazgatóival, majd a tanács elé terjesztjük. Véleményem szerint lesznek igencsak jelentős változások, ugyanis több beleszólást, önállóságot .Azt hiszem, a kapcsolatok nagyon jók, meg merem kockáztatni azt is, talán sohasem voltak ilyen jók Szlovénia és Magyarország között. ” 4 NÉPÚJSÁG 2016. január 7