Népújság, 2017 (61. évfolyam, 1-52. szám)
2017-01-05 / 1. szám
ilyzet 2016-ban olyan állapotban, de a magyar közösség vezetőségével már áttekintettük a javaslatot, és különösebb tartalmi ellenvetéseket nem tapasztaltam. Jelenleg az olasz közösség még ott áll a megállapodásunk mögött, miszerint az első változatot nem támogatták, az újat viszont ilyen tartalommal igen, de természetesen erről az oldalról sincs még hivatalos megerősítés. Az új törvényjavaslatról megállapodtunk Cerar miniszterelnökkel, aki maga javasolta, hogy a nyári szünetig ezt hozzuk tető alá. A sajtó ugyan már beszámolt az új nemzetiségi törvény javaslatának tartalmáról, mégis arra kérem, röviden összegezze ennek a lényegét. A tervezet öt, nagyságrendjében igencsak különböző, de mégis egyenrangú, nemzetiségileg fontos tételt szabályozna. Az első és terjedelmében egyébként a legnagyobb rész a nemzeti közösségekről szóló eddigi törvényt helyettesítené. A jelenleg érvényes törvény már nagyon elavult, jóformán egyik cikkelye sem áll be, az utóbbi napokban arról értesítettek, hogy ezt is megnyitnák, módosítanák, és itt is javasolnak megoldást, amely véleményem szerint azonban nem jó. Természetesen itt is erélyegazdasági alap kérdéskörét, hasonlóképpen, mint ahogy rendezi a regionális pénzek esetében, és rendelkezne a privatizációból becslésem szerint az elmúlt két évtizedben fennmaradt 8-9 millió euró sorsáról. Rendeznénk a törvényben a nemzetiségi RTV programok mostani szintjét és egyben a nemzetiségi írott sajtó státuszát, stabilitását, illetve szabályozná, beiktatná a különböző ellenőrző mechanizmusokat is a nemzetiségi jogokat illetően, ami kitöltené az űrt a kiváló normatív, törvényi szabályozás és a silány operatív megvalósítás között. Az utóbbi években sokat beszéltünk a kormánynak a nyelvpolitikát, a közszféra kétnyelvűségének hatékonyságát növelő intézkedéscsomagjáról, amely csak nehezen hoz eredményeket. Mi a véleménye a kérdésben? - Úgy gondolom, hogy ezen a területen is megmozdult valami. Ha a minisztériumoktól, Ljubljanától lenne függő a dolog, akkor nagyon gyorsan megoldódna. Sajnos a rendszerbe egy több évtizedes rossz tapasztalat rögzült be, amely alapján mindenki tudta, mit ír elő a rendszabály, de ezt gyakorlatilag senki sem tartotta be. Ez nagyjából ma is így van. Alapvetően az a baj, hogy helyi szinten nincs meg a kellő őszinteség, amely a felső szinteken már megvan, ugyanis sem a magyar, sem az olasz közösség nem jelent semmilyen veszélyt a szlovén államra, sőt ezek a közösségek teljesen integrálódtak a többségbe, Szlovéniát tartják a hazájuknak. Az őszinteség hiánya helyi szinten abban nyilvánul meg például, hogy a központ felé küldött beszámolókban minden a törvények szerint van, például formálisan megfelel mindenki a munkahelyi kiírásnak, miközben helyi szinten pontosan tudjuk, hogy ez nem igaz. Ehhez párosul még az is, hogy abban az esetben, ha erre figyelmeztet a magyar közösség, akkor ezt azonnal bomlasztó, együttélést veszélyeztető, nacionalista megnyilvánulásnak, folyamatnak próbálják beállítani. Sajnos ebbe ez egészbe a magyarság már belefáradt, belefásult, az intézményesített kétnyelvűség nem működik, ezzel pedig évről évre csökken a nemzeti közösség ilyen igénye is. Ezeket a problémákat próbáljuk előadni az illetékes állami szerveknek, amelyek ezt sajnos kevésbé értik, mert úgy gondolják, a rendszer teljesen normálisan működik, a helyiekben pedig van egy negatív megrögződés, illetve védik a meglévő állapotot. Emiatt jelentős előrehaladásról sajnos nem beszélhetünk. Igaz, hogy a kormány részéről megvolt a hajlandóság, de sajnos egy furcsa körforgásban vagyunk, amelynek sosincs vége. Sajnos egy ilyen kicsi közösség esetében, amely már a kisebbséggé válás pillanatában igazából a megmaradás kritikus zónáján kívül állt, ez nagyon problematikus. Éppen ezért minden kezdeményezés, amilyen ez is, csak üdvözlendő, mert biztos, hogy nem negatív irányba vezet. „Helyi szinten nincs meg a kellő őszinteség, amely a felső szinteken már megvan...” már, és helyette egy olyan tervezeten dolgozunk, amely egyértelműen rendezi a nemzeti közösségek szervezettségét, beleértve a községi önkormányzatok és a csúcsszervezetek közötti kompetenciákat, viszonyrendszerét, belső szervezettségét és nem utolsó sorban a finanszírozást is. Ez a közelmúltban oly sokszor előkerült közvetlen finanszírozás, amely leginkább a községi önkormányzatokról szóló törvény „megnyithatatlansága” miatt maradt el. Közben fellépünk, hogy ezt a kérdést már itt, az alapoknál megoldjuk. Nagyon jó lenne ugyanis, ha nem kellene alkalmaznunk az új nemzetiségi törvény „lex specialis” mivoltát, amely ugyebár felülír minden egyéb törvényi rendelkezést. Az említett mellett az új törvény szabályozná az úgynevezett vétójogot, rendezné ennek hatását a nem kifejezetten nemzetiségi törvények esetében - amikor mondjuk csak egy-egy cikkely szól a nemzetiségről. Rendezné az új törvény az úgynevezett 3 NÉPÚJSÁG 2017. január 5. ifinvfitiség