Népújság, 1992. október (44. évfolyam, 193-215. szám)
1992-10-01 / 193. szám
Ma nyílik meg a Bukaresti Magyar Kulturális Központ ■Ukarestben ma avatják fel a mgyár Kulturális Központot. iatislei utca 39. szám alatti 7ar Művelődési Központ célhozzájárulni Magyarország lírájának és művészetének liszteséhez, valamint a Roia és Magyarország közötti lurális kapcsolatok kiszélesítiek. Az avatóünnepség 17 .or kezdődik, s műsorában ■-V zene-előadás szerepel, Mi- Eminescu és a magyar költő alkotásaiból fognak szai, valamint jelenkori litográfiai kiállítást nyitnak meg. Ez alkalommal Bukarestbe látogat egy magyarországi kulturális küldöttség, élén Andrásfalvy Bertalan művelődésügyi miniszterrel. A kölcsönösség alapján október S-án, Budapesten felavatják a Román Kulturális Központot Ez alkalommal a budapesti nézőközönség előtt fellép a kolozsvári Erdélyi Kvartett, román népzeneműsorra kerül sor és román népművészeti kiállítást nyitnak meg. , ,ií CONSTANTINESCU FIGYELMEZTET: Aggasztó a balra tolódás Emil Constantinescu, a Roma Demokratikus Konvenció amelnök-jelöltje, az elnökválosok második fordulójának i éevője, szeptember 29. keddiajtókonferenciáján köszönondott a több millió vá~ polgárnak, aki rá szavazott, ő nem rá adta voksát. íjakkor felhívást intézett a szástól távol maradottakhoz, sok szavazati jogukkal a idik fordulón. továbbiakban Emil Constanscu felolvasta az összes rolai demokratikus politikai «höz intézett felhívását, amlyben többek között hangsúlyozza: Az a tény, hogy a várópolgárok több mint egynada a stagnálásra szavanora csak a változástól való félelmet, hanem a politikai porond aggasztó balra tolódását is bizonyítja, arrafele, ahol ma az NDMF, a Románia Maré és a Szocialista Munkapárt családja van. A felhívás figyelmeztet annak lehetőségére, hogy újracsoportosulnak azon politikai erők, amelyek a reform leple alatti kis lépések hívei, s ennek következménye a stagnálás gazdasági és szociális téren, nemzetközi viszonylatban pedig az ország kelet felé való elkötelezése. A politikai tényezők kiegyensúlyozásának egyetlen reménye a következő négy évben tehát egy józan, a demokráciát tisztelő ,s ennek értékeit védelmezni képes, a jogállam elveinek tiszteletben tartását szavatoló elnök lehet. Ion Iliescu nemzeti egységkormányt javasol erdai sajtókonferenciáján Iliescu tévesnek minősítette olyan politikai konklúziók 1 nására irányuló próbálkozás at, mint amilyen például az állítás, hogy Románia az eiüli kelet-európai ország, a'nem volt kommunista elvan, vagy hogy az NDMF akommunista struktúrákat is el. Immár sem Románi, sem Európában nincs a kommunizmushoz való ■azatérésre — jelentette ki. A sajtókonferencián elhangzó kérdések zöme a román uradalom szociális, politikai gazdasági életére vonatkozik. A több mint 2 órás dialógus vezérgondolata azonban az új kormány megalakításának lehetőségeire, az e téren adódó nehézségekre összpontosult. Ilyen értelemben Ion Iliescu nyíltan olyan álláspontra helyezkedett, amely egyesíti az összes politikai erőket, hangsúlyozva, hogy döntő helyzetekben a partizán álláspontok háttérbe kellene hogy szoruljanak. A következő tárgyalásokról — mondotta — egyetlen politikai pártot sem zárnak ki és a dialógus nemzeti egységkormányt kellene eredményezzen. Késnek a választások végleges eredményei »Mint olvasóink a rádió és tévéközvetítésekből tudomást szedettek róla, zavarok álltak elő a Központi Választási Irodánál adatfeldolgozásban, amely az alkotmánybíróság beavatkozását is kiváltotta. A választások végleges eredményei mára vagy holnapra várhatók. MAROS MEGYEI NAPILAP. XLIV. évfolyam 193 (12453) sz. | 1992. október 1, csütörtök | 4 oldal, ára 10 b) Éretlenségi bizonyítvány Még csordogálnak a választási „becslések“ és eredmények, de nincs, amit szépíteni, ki kell mondani: a román társadalom újra kiállította éretlenségi bizonyítványát. Van-e okunk emiatt csalódást érezni? éled mindjárt a legkézenfekvőbb kérdés a közhangulat érzékelése nyomán. Van, ha nem látjuk be, hogy igen-igen felfokozott várakozásokkal néztünk a minapi választások elébe, alapvető, gyökeres fordulatban reménykedve. Újra bebizonyosodott azonban, hogy a valóság sokrétű összefüggései által érlelt változásokat, a valóság öntörvényű ritmusát a szándék, a remény nem siettetheti. Akkor sem, ha ezernyi érv szólna a siettetés, a ritmusváltás indokoltsága, szükségessége, netán a változások halaszthatatlansága mellett. Így hát be kell érnünk a nyers, érzelemmentes valósággal, s akkor juthatunk használható következtetésekre, ha tárgyilagosan tudomásul vesszük a tényeket. A szeptember 27.-i választások kapcsán ilyen tényként kell kezelnünk, hogy a változások, az átalakulások lassú üteme dacára, mégiscsak erősödött a társadalomban a demokratizálás igénye, tovább oldódott a diktatúra talán legsúlyosabb öröksége, a nyájszellem. A közvélemény mindinkább megbarátkozik a pluralizmus gondolatával, növekvő toleranciával viszonyul a vélemények sokféleségéhez. Ez olyan nyeresége közelmúltunknak, amit helytelen lenne lebecsülni. Az elmozdulás különösen az 1990 májusi választásokhoz képest válik szembetűnővé. Akkor az állampártot halottaiból támasztotta fel, némi demokratikus mázzal, az állampolgárok millióinak „egységfrontos“ szavazata és a tekintélyuralmat hitelesítette Ion Iliescu elnökké választásával. Ám sem a parlamenti szavazógép, sem az egyértelmű megfellebbezhetetlennek látszó elnöki hatalom nem állhatta útját a demokratizálás folyamatának. Mindinkább erőre kapott a kezdetben dekoratív ellenzék, s az időről-időre megrendezett bányászlátogatások vagy egyéb, kisebb horderejű diverziók sem fojthatták le a diktatúra bukásával megindult erjedést! Mi több, maga az állampárt omlott össze belső ellentmondásainak és felvállalt szerepének súlya alatt. Iliescu elnök elégedett lehet a személyére most leadott magas szavazataránnyal, de aligha a pártjának 30 százalék alatti eredményével. Még kevésbé, ha szembenéznek azzal a tényel, hogy (Folytatás a 3. oldalon) MAKRAI JÁNOS Csendes taxis felvonulás Talán sokan észre sem vették Marosvásárhelyen, hogy tegnap délben 12 órakor a Jeddi útról a főtéren keresztül, az új kórházat is érintve kilométernyi hosszú taxisor vonult végig a városon. A tüntetést e szakmai kategória városunkbeli képviselői kezdeményezték, s velük több más város taxisofőrei szolidarizáltak. A hosszú kocsisor a felvonulás után a sportcsarnok elé érkezett, ahol a taxis társaságok vezetői szóltak a gépkocsivezetőkhöz. Elmondták, hogy beadványt küldtek a polgármesterhez és a kormányhoz, melyben kérték: a taxisok ne fizessenek előre negyedévenként 30 000 lejt, hanem a mindenkinél felszerelt óra lapján megállapítható bevétel szerint adózzanak. A kormány differenciáltan állapítja meg az adót, hiszen Marosvásárhely nem főváros (mint Bukarest), nem turisztikai központ (mint Brassó), és nem határmenti város (mint Nagyvárad), ahol könnyebben lehet keresni taxizással. A beadványt szeptember 29-én telefaxon küldték el a kormányhoz. Nagy Győző polgármestertől ígéretet kaptak arra, hogy — akárcsak más városokban is — Marosvásárhelyen külön benzinkútnál vehetnek majd benzint a taxisofőrök. (máthé) I. Florea felvétele see Tőkés László Hó • A/' ortodox pap szerint, jöjjön, de . . . nem most © A polgármester a nép nevébe'n nemet mond « Az iskola-iazgatónőnek más a véleménye ® jár érkezesünkkor magyar foszlámjokro.leszünk fiftyel?$ek. HamarosHP meg is győzünk: a központban magyar kmurikások aszfa’iQ^n0^’ a mi nileg megnyugtató. j$ső állasunk a helyi ortodox paró. Az udvaron egy Heffenles Mtú, negyven körüli erri^f '■rad, éppen tévéantennát hamarosan kiderül, hogy a pap. Szívélyesen leültet és 'l-két perc alatt átöltözve jön '•za. Egyből a tárgyra térek. - Mit szól Tőkés László püsp úr nyilatkozatához, miszet a megbékélés érdekében vetetkampányában szivesen írogatna Hódúkra, ökumenikus • ’’ntiszteletet tartani? ! Mbin Toderic még nem halta és nem olvasta ezt a púritkozatot. - Mint lelkész, mindig is agbékélés elvét vallottam. De én nem beszélhetek a közösség nevében. Tudja Hogy van, a viszály még fennáll... A sebek még nem gyógyultak be... Idő kell ehhez. ■ Az az érzésem, hogy talán még nincs itt az ideje. Ment elég, ha két-három ember felbuzdul, ugye? Tőkés úr szándékát jónak tartom. Azonban én egyedül nem dönthetek. X Közben Lenufa asszony kisuippan a verandára, s elnézésünket kéri, mivel az idei borral frt?g nem kínálhat, csak kávét terlel elénk. A termésről, a vaddisznók kártékonyságáról, a gazdaságból csevegünk, de akarva-akaratlaszul vendéglátónk mindig a romén-magyar viszonyhoz kanyarodik Vissza. — Higgyék el — mondja a tiszteletes, hogy ’90 márciusában nem volt könnyű dolgom Ország-világ szeme előtt Cofariu kijelentette, hogy a pap húzta félre a harangot. Mindenki engem hibáztatott. Csakhogy Cofariu nem tette hozzá, hogy ő nem is Hodákon, hanem innen hét kilométerre, Erdőlybánfalván lakik! Más gyülekezethez tartozik, nem vagyok a papja, és még csak nem is ismertem addig! A következő időszakban sem voltak nyugodt éjszakáim. Az emberek rettegtek. Baj van, mondták, mert megtámadnak a székelyek. Eredjetek dolgotokra, mondtam nekik, mert tudtam, hogy ez nem lehetséges. Mégis, néhányan átmentek a hegyen, Nyárádremete irányába, Üvegcsűr irányába, hogy lássák, tényleg veszély fenyeget? Hát mit ad az Isten, az ottani magyarok errefelé jöttek leselkedni, mert SZUCNER ERVIN (Folytatás a 3. oldalon) Aggodalomban fogant Emlékirat Nem tudom — s hirtelenjében nincs is lehetőségem felderíteni —, hogy mi okból, mely célból látogatott el Sepsiszentgyörgyre 1920 tavaszán Alexandru Averescu tábornok, Románia frissen kinevezett miniszterelnöke. Ekkoriban még nem volt divatja a vadászattal egybekötött főnöki munkalátogatásnak, ami később oly jelentős diszbukfenccé nőtte ki magát ezeken a tájakon. (Csak amúgy székely nézőbe utazott volna Sepsire a kormány első embere?) Mindemellett tudnivaló, hogy 1920. májusában még temérdek volt errefelé a bizonytalanság. A trianoni szerződést később június 4-én írták alá, s jó esztendő múltán, 1921. július 26-án ratifikálták.De mindezt megelőzően — 1919. december 9-én — Románia Párizsban kisebbségi szerződést kötött a szövetséges és társult főhatalmakkal. Erről egy ide becsempészett angol lappéldányból értesültek a magyarság vezetői.) Amikor Averescu tábornok Sepsiszentgyörgyön járt, Bernády György, a múlhatatlan érdemű városépítő már (és még) nem volt Marosvásárhely polgármestere. Egyetlen magyar képviselőnek — „hírmondónak“ — is később, 1922. márciusában jutott be a román parlamentbe. Azonban, ha átmenetileg épp nem is volt neki rangos hivatala, magas tisztsége — kivételes erkölcsi súlyát és közügyi illetékességét senki sem vonta kétségbe. Ez a Bernády György, az anyanemzettől elszakított erdélyi magyarság sorsáért aggódó, pillanatnyi politikai kötetlenségében is komoly felelősségtudattal rendelkező férfiú kereste fel 1920. május 25-én Sepsiszentgyörgyön az ott vendégeskedő kormányfőt, s nyújtotta át neki (Folytatás a 3. oldalon)