Népújság, 1993. május (45. évfolyam, 84-104. szám)
1993-05-01 / 84. szám
Megkérdeztük az „utca emberét“... (Folytatás az L oldalról) Szerintem, katasztrofális helyzet várható. Így fogok alkalmazkodni hozzá, hogy nem vásárolok semmit. Szerencsém van a szüleimmel, mert náluk lakom, nagyjából ők tartanak. Fábián Ilona, Idős utcai virágárus: Nem tudom, mit mondjak, de még azt sem tudom, hogyan fognak alakulni az árak. Jó nem lesz, az biztos. Egy tornatanár: Már most mínuszban vagyok, hisz minden elsejétől drágul, a fizetést pedig csak a hónap végén kapom meg. Lacatu: Marica, középkorú utcai kéregető: Jaj, drága uram, éhen halunk! Nehogy valami rosszat tegyen nekem uram azzal, hogy „megír“. Névtelen rendőr! Hát, én mit mondjak? Nem tudom, mi menynyire drágul, de ha eddig megéltünk, ezután sem halunk éhen. Egészen biztosan a kormány tudja, mit csinál. még a régi Áron garázdálkodhatnak! Kihágók, szabálysértők, csalók, tolvajok, betörők, gyilkosok! Jóó hírrel szolgálhatunk önöknek: május elsejétől nem nőnek a büntetések. Nagyon megnyugtató... A munkásosztály a kenyérsorba megy NEHÉZ A MÚLT RENDSZERTŐL BÚCSÚT VENNI... NSPÜJSAG «- 8 OfDAtk Még mielőtt éhen halnánk Valamikor egy nagy humoristánk azt mondotta, hogy egy nép addig örüljön, amíg a saját nyomorán nevetni, derülni tud. A baj akkor kezdődik, amikor már nevetni sem tudunk a saját bajainkon. Nos, itt állunk a nagy „hopp“ előtt. Mától a kormány megvonja az ártámogatást, következésképpen az árak a csillagos égig ugranak. Hölgyeim és uraim! Nevessünk. Vagy legalább mosolyogjunk! Hátha így valahogy átvészeljük ezt az időszakot is. Hisz már annyi mindent átvészeltünk! Nem fogunk tán pont ebbe belebukni... Bukjon inkább a kormány! Úgy talán nekünk is jobb lesz. Mosolyogjunk tehát! Sőt, röhögjünk! A nevetés állítólag hizlal... Az oldalt összeállította: BAKÓ ZOLTÁN Fotó: VAJDA GYÖRGY Az utolsó 16 lejes tejsor TEJ DRÁGÁN ÉS SZŰKÖSEN Aki eddig nem fürdött tejben, vajban, ezután biztos nem fog. Mert a tej ára literenként 85 lej, a tejpor kilója 730 lej, egy táblá vaj pedig 330 lej. S úgy sem biztos, hogy lesz. A szána, tejföl, tejszín, fagyi marad a régi árban, ugyanis azt már jó drágán vettük eddig is. A Marosvásárhelyi Tejfeldolgozó Vállalat igazgatója, Berszán István azonban derűlátó, mint mondja, Maros megyében nem lesznek ilyen magas árak, egy kicsit együttéreznek a vásárlókkal, s lefaricskálnak a számokból. Hogy ez mennyire sikerül nekik az attól is függ, hogy a tej felvásárlási árát mekkorára szabják a fent ülő „tehenészek". NEVESSÜNK MEZÍTLÁB Ugyanis tegnap lapzártakor még nem lehetett tudni, mennyi lesz a cipőjavítások ára. Annyi viszont nem hivatalos forrásokból már kiszivárgott, hogy olyan 75 százalékos árdrágításra számíthatunk. Javaslatunk: nevessünk hát mezítláb a fűben (különösen májusban, mert az jót tesz az idegeknek). Egyébként a Maros megyeiek tudják: hozzánk még az influenzajárvány is két héttel később érkezik. Hát még az új központi árlisták... SZEGÉNYSÉGI BIZONYÍTVÁNY Aki eddig még nem írta meg szegénységi bizonyítvány-kérelmét, jó, ha a tegnap megvásárolt kérvénypapírra írja. Akkor ugyanis még csak 3 lej volt egy ív. Hogy mennyi lesz holnap? Tessék valami könnyebbet kérdezni! Például azt, hogy meddig lehet még szorosabbra húzni a nadrágszíjat. Ezt ugyanis meg tudjuk mondani: addig, amíg a pecek eléri a csat varrásvonalát... SÓS, BORSOS ÁRAK A konzervgyárnak nagyon sietős dolga volt, április 22-től drágított. A FORTUNA kereskedelmi társaságtól megtudtuk a termelő által gyakorolt árakat. Egy nagy borsókonzerv 149 lej, a vágott uborka 154 lej, a kompótok 114—128 lej között, a nagy barackkompot 206 lej. A lekvárok 236—266 lej közötti árban kerülnek a kereskedőkhöz. A termelő drágán, 190 lejért ad egy liter ecetet, 110 lejért egy üveg mustárt. A húskonzervek árai: a 400 g-os marhahús 516 lej, a 200 g-os 370 lej, a 300 g-os disznóhús 396, a 200 grammos 286 lej, vagdalt marhahús 477 lej. A 200 g-os pástétom 227 lej, a 100 g-os 130 lej, a 75 g-os 90 lej. De vigyázat ezekre az árakra, a kereskedelmi társaságok még rásóznak 30 százalékig terjedő adalékot Pedig a só is drága. Régi vicc újszülötteknek gurítAS Karéjba gyűlt toprongyos gyerekek beszélgetnek. Azt mondja az egyik: „Mi már olyan szegények vagyunk, hogy napok óta egy karéj kenyér sem jutott az asztalunkra.“ Mire egy másik: „Az semmi! A mi családunk a télen egy kerek hónapig éhen volt halva!“ Ulunká&mndu&á Kidobtak a gyárból, most „szabad“ vagyok, fölöttem a vörös csillag bambám vigyorog — éljen hát a május, éljen a munkás — csapjon le a burzsujra a sarlókalapács! Somerpénzem sincsen, éhes a gyerek, Vacaroiu magyarázza a csődtömeget, éljen hát a május, éljen a nyomor, ezt korogja diadallal millió gyomor! Megkavarták szépen a politikát, nem adják el a Nyugatnak ezt a szép hazát, éljen hát a május, mindenki privát! éljenek a prefektusok — punéré vivát! Elmegyünk mi innen vendégmunkásnak, s hozunk sok valutát a munkáspártnak, éljen hát a május, piacgazdaság! Éljenek a neokomcsi frontdemokraták! flaiasztinduld Visszaadták a fődet, mit csaljak vele — nincsen vetőmagom, mit rakjak bele? Éljen a parasztság, én, a dolgozó, éljen a kollektívföldön osztozó! Apám vette földem felveri a gaz, parlagon találta azt az új tavasz. Éljen a fiam, a somer blokkiaké, kapára-kaszára már nem kapható! öreg vagyok én és mindgyárt pucolok, itthagyom a földet, itt a birtokot, éljen az agrárpárt, a sok garázda, akadjon a torkukon a barázda!