Népújság, 1993. július (45. évfolyam, 127-149. szám)

1993-07-01 / 127. szám

ISsHiszMWS l^j .: f /,­­ - - 11 me w maKsmasr­­i§*g N^dw&sar4seh* M Mi,„,„, XM MAROSVÁSÁRHELY NYITOTT KAPUI Mint ahogy az ország kapui a határátlépő állomások, azonképpen a város kapui a vasút- és autóbuszállomások, itt talál­ja szemben magát első ízben az idegen a várossal, itt alakul ki benne az első — és általában maradandó — kép a településről, az itt élő emberekről, a civilizáció fokáról. Későbbi barangolásai során óhatatlanul visszatér gondolataiba a KAPU képe. Függetlenül attól, hogy a kaput minek nevezik, Ó- és újdemokratikus rongyrázással pályaudvarnak, állomásnak, vagy csak hivatalosan és mindközönségesen megállónak, mint ahogyan az a hivatalos okiratokban szerepel. Alkalmi vasutas ismerősüm világosított fel egyszer, hogy pályaudvar egyedül a fővárosban van, az összes többi megálló, jobb esetben állomás (stație, illetve gară). Vis­­­szatérve a rongyrázásra — lássuk, milyen port ráznak a szemünkbe Marosvásárhelyen? (Ankétünk a 3. oldalon.' Alapítvány Maros­vásárhelyért szóltunk már lapunkban arról a 1 5 millió, lej értékű ajándék­ra amelyet" a Marosvásárhelyért Alpítvány a városi tanácsnak, a polgármesteri hivatalnak ado­­mnyozott, és amelyet a tanács ótlan meglepődéssel fogadott, z ajándék egy seprőgépből és íjszerű irodatechnikád felszere­­lőkből áll: számítógép lézer ronutatóval, Panasonic Qzenet­­gzítő, négy elektromos írógép. Mivel eddig keveset hallottunk alapítványról, Fülöp G. Dé­­­s református lelkipásztori ker­etük létrejöttéről, céljairól.­­ Ezt az ajándékot egy ellen­­­­es hangulatú világban a be­­csség gesztusának szántuk, és­zt reméltük, hogy mindenkinek romot okoz. Marosvásárhely régi tudomá­­nyos, kulturális, történelmi és vallásos hagyományokkal rendel­­­kező település, amelyben euró­pai értékek épültek, s lakói kö­­zött a teljes etnikai türelem nyilvánult meg. E türelmi szel­­lemet szeretnénk fenntartani a­­lábbiakban is. 1989 decemberi események uta Ihetőség nyílt Marosvá­­sáro­n is arra, hogy egy démotikusan választott ön­­kormázat az etnikumközi szét­húzás az erők megosztása, szembetása helyett pártoktól független törődjön a lakosság helyzeti, naponként számba­­vegye Elmerülő problémákat, és korsi adatkezeléssel, eu­rópai mn> tárgyilagos infor­mációkra alapozottan vezesse a várost. Az ország és e város szellemi­­lelki,erkölcsi-gazda­sági egysé­gének helyreállítása egy hiteles információ-adatbázisra épülhet. Mert ebben az országban fél év­százada — a napi politikai ígé­retektől a gazdasági tervek és mutatók „nesze semmi fogd meg jól“ — kínálatáig minden főleg a hazugságra épült. A világmé­­retű intézményrendszerek is megtervezik egy olyan adatbank­rendszer létrehozását, amely ki­mutatja egy tájegység szegény­ségét (adatszerűen feltárható mutatóival) s az elfekvő és moz­­gósítható anyagi és szellemi erő­ket egynránt. Ez a világterv feltétele­ , hogy a helyi önkor­mányzatok tudományos módsze­rek igénybe vételével elkészítsék a település helyzetével kapcsola­tos információs adatbázist, mely családokra és személyekre le­­bontottan nyújt tükörképet a gazdasági, társadalmi, kulturális, vallási, közigazgatási helyzetről és aktuális tennivalókról Ez ma a városi tanács működésé­nek és hatóerejének létkérdése, enélkül csak egy tudománytalan ügyködés és hiteltelen üresjárat áldozata mind a polgármesteri hivatal, mind a tanács. — A korszerű adminisztráció megteremtésében szeretné tehát segíteni a várost az alapítvány. (bodolai) (Folytatás a 2. oldalon) Román—magyei kapcsolat Nem kirakat-diplomáciára van szükség A magyar fél nem utasítja el a szakértői szintű tárgyalásokat és a csúcstalálkozókat Romániá­val Ugyanakkor úgy véli, hogy mindkét félnek hasznosak azon politikai kontaktusok, amelyek kézzelfogható eredményekkel jár­nának a két ország polgárai számára — jelentette ki Herman János magyar külügyi szóvivő. Magyarország nem a kirakat­diplomáciában, hanem a gyakor­lati együttműködésben érdekelt, hangsúlyozta a magyar diploma­ta. Sajnálatosnak minős­í­tette, hogy a román fél nem veszt el egyetlen alkalmat sem, hogy ki­fejezze tárgyalási készségét, vi­szont következetesen elutasítja a szakértői szintű tanácskozásokra vonatkozó összes magyar javas­latokat. A román vezetőség úgy véli, hogy a kétoldalú kapcsola­tok kulcskérdése az államközi alapszerződés megkötése, s ennek keretében az úgynevezett terüle­ti záradék megfogalmazását tá­mogatja — írja az MTI, a szó­vivőt idézve. Ez csak a szerződés egy része, amelyet egységes rend­szerben kell elképzelni, más, nem kisebb jelentőségű előírá­sokat is magába foglalva. A ma­gyar fél szerint — mondotta Herman János — a két ország közötti kapcsolatrendszer — s ezen belül az alapszerződés — egyik kulcsfontosságú eleme a kisebbségvédelmi együttműködés időtálló alapokra helyezése. Egy ilyen együttműködés tette lehe­tővé a magyar—ukrán alapszer­ződés parlamenti ratifikálását is — mondotta a magyar diplomata. A hadsereg tagadja a terroristaképző központok létezését A hadsereg sajtóhivatala köz­li, hogy a hadsereghez vagy más állami militarizált intézményhez tartozó egyetlen hazai katonai egységben sem képeznek ki ide­geneket terrorista célokra. Cáfolatot nyernek ilyképpen azok a sajtóin­­esztelések, misze­rint Fogarason terrorista kikép­ző központ működne, továbbá, hogy hazánk támogatja Irakot vegyi fegyvereinek rejtegetésé­ben. A Romániának ártó hasonló helyzetek jövőbeli elkerüléséért a hadsereg sajtóhivatala szigo­rúan szükségesnek véli, hogy az újságírók a forrásnál ellenőriz­zék közlésre szánt információi­kat. Egyei árnyalatok (4.) A fitok máshol »elődnek A tegnap­­i részletek miatt, Ha művelődj Mert a „másik diszkóban" li i* lehet, itt ugye, nem. A fal most felkínált egy csomó olyan t­ azt, ami az ön­­művelődési vb legalább csak talál­kozási-csotosulási vágyai nullára csapol Most van para­bola-antenna, i Duna-tévé, van egy rakat, bár5 igen, ott van, köhajk­asnyzra _ Marosvásár­hely Ott van­ ^hár, van disz­kó­­s, na01' s­inden egyéb ef­féle Zolinak. Mert ettől a aztán kiderül, hogy nen* Va, miként fogad­hatna 68Y '/Társulatot, egy táncegyüt­­t^igek (sajnos most is ér ., csalifogásai az f8y-P?háar­pából való meg­ Idnálásnak ér tovább Nem biztos, hogy , b­álja nem biztos, hogy r<! Ami viszont s em­ekj a fiatalembernek n £en­ ki a hóna alá (vagy ha megpró­bálta, elutasította a büszke le­gény), hiszen az ilyenekből Er­­nya nemzeti bajnokságot nyer­hetne — energiájuk okos fel­­használásával.­­ ­ Az IKE művelődési központhoz jut? Bizonyítható tény: a volt fele­kezeti iskola az egyház (a refor­mátus egyház) tulajdona. Ott volt régebb a néptanács, aztán vala­milyen furcsa „párt“ kívánt ta­nyát ütni benne, most csak a ta­karékpénztár helyi kirendeltsége működik ott. Tehát az épület — mihelyt a törvényes visszaszol­gáltatás megtörténhet — vissza­kerül az egyház kebelébe. — Mire tudnák használni? kérdezzük az egyházközösség agi­lis lelkipásztorát, Komáromi Ist­vánt — Nemrégen mértük föl lehe­tőségeinket. Ha már ilyen mos­tohán kezeli az állam s annak költségvetése a művelődést itt lehetőség nyílna külországi hitsorsosaink jelentős segítségé­vel, egy ifjúsági keresztyén há­zat, konferenciaépületet-közpon­­tot, annak minden járulékával együtt tető alá hozni. Tehát a terv egyelőre, természetesen az egyházközség döntése a mérvadó, a presbitérium hozzáállása és a hívek megértő beleegyezése, hogy FALUJÁRÁS Ernya ifjúsága rendelkezhessék egy európai hírű ifjúsági keresz­tyén művelődési központtal, melynek révén mi, a falu lakos­sága , főleg a fiatalok, bekap­­csolódhassanak egy kicsit a mű­velt Nyugat - Európa művelődé­si életébe, ugyanakkor minél több barátság, szeretetkötelék köttessék minden fiatal között, felekezettől függetlenül, s hogy a falu visszanyerje azt az egykori jó hírét is, amelyet például Mak­kai Sándor szép regénye, a Mi, elnyelek szerzett meg hajdan a számára. Jóindulatban nincs hiány Világos, hogy mindenki javát akarja szülőföldjének, falujának. Errtye viszonylatában is erősen árnyalni kell, nehogy azok, a­­kiknek a neve itt szóba jött, megsértődjenek és duzzogva fél­reálljanak a közösségi munkától. A fiataloknak arra kell töreked­niük, hogy intenzívebben „szól­janak bele” az öregek dolgába, mutassanak elöljáró példát, ha kell (márpedig mindig is kellett) abban, hogy merészebben lépnek fel (nem hübelebalázs módjára, fejjel a falnak) a gondok orvos­lása érdekében. (Apropó, orvos­lás: azon a csütörtöki délutánon nem találtuk nyitva az egészség­­ügyi rendelő ajtaját. Udvara te­le jóféle tűzifával, de teremtett lélek nem volt ott! Igaz, a falu­si ember nyáridőben nem ér rá betegnek lenni, de azért mégis furcsa, hogy négy vagy öt orvos jár ki Ernyébe, egyik sem lakik ott, azt beszélik, délidőben rend­ BHIHMI DOMOKOS (Folytatás a 2. oldalon) Hol vannak ? A térképek A titok: Az ’50-es évek elején nagyrészt már készen voltak a kataszteri térképek. A szántóföl­dek, stb., egyszóval művelésre alkalmas mezőgazdasági terüle­tek nevekre szóló térképei. Köz­vetlen a kollektivizálás előtti i­­dőszakban azt is tudta mindenki, hogy ezen térképek négy pél­­dányban készültek. Egyet a föld­nyilvántartási hivatal kapott, e­­gyet az akkori helybeli népta­nács, a harmadik példány ké­sőbb eljutott a kollektív gazda­ságokhoz, a negyedik pedig beke­rült a megyei levéltárba. Nagyon sok faluban azonban egyszerűen nyomuk veszett ezeknek a tér­képeknek S hogy léteztek való­ban, erre egyetlen bizonyíték e­­legendő. Tollas Jenő csittszent­­iváni nyugdíjas matematikata­­nár szolgáltatta a „bizonyítékot": Malomfalván ..valamiképpen“ e­­lőkerült a térkép A földet an­nak rendje-módja szerint­­ ki­mérték. Nincs veszekedés, nincs acsarkodás, ha problémásan is, de Malomfalván — úgy néz ki — alkalmazták­­ a Földtörvényt. Miért? Mert a térképen tal­ál­ható egy sánc, egy híd — egy fix pont —, ahonnan a mérnöki urak elkezdhették a mérést, így senki sem tolhatta odébb a cö­­veket. Azonnal tisztázódtak a kollektív által végzett föld „ko­­meszálások“, földcserék stb. A földtörvény egyik alapvető hibá­ja, hogy nem törvényesítette e­­zen térképek használatát. Ám ezt kiküszöbölendő, a helyi hi­vatalosságok használhatták vol­na a térképeket — nem hasz­nálták, mert nem találják azo­kat. De nagyon valószínű, hogy van, ahol nem is akarják meg­találni ezeket. Olyan híresztelések U szájra kaptak, hogy szándékosan eléget­ték őket. Példa erre a felső Ma­ros menti falu, ahol nemcsak holmi papírokat, hanem munka­­könyveket égettek el, és ma már nem tudnak nyugdíjat számítani. S, ha nem égették el? Kik és hol rejtegetik a térképeket, hi­szen azok segítenének abban, hogy végső soron, a földtulajdo­nosok minél gyorsabban meg­kapják a birtokleveleiket. Vajon, a dologban illetékes szervek nem tudnának-e vála­szolni a kérdésre? Talán előse­­gíthetnék a földtörvény alkal­­­mazásának gyorsítását megyénk­­ben. KILYÉN ATTILA

Next