Népújság, 1994. augusztus (46. évfolyam, 150-171. szám)
1994-08-02 / 150. szám
NBPO.TCAO 4 O1DAB 1094. augusztus 2. Polgári nosztalgia A valamikori vásárhelyi polgár két helyre járt úszni, fürödni. A Hétfákhoz (amiből ma már egy sem él, kikezdte az idő, villámcsapások, no meg a mindenkori hatalom érdektelensége), meg a Ritzbe. A legutóbbi Árgusban Lázár László kollegám írt rendkívül érdekes riportot a Ritz dinasztiáról, ebben van néhány érdekes utalás a hajdani Ritz fürdőre. A hajdanira, mert a fürdőből ma már csak emlékek és egy vedlő, elfeküdni kész épület maradt, a már alig látszó felirat tanúsága szerinti öltöző. Nyaranta nosztalgiára hajlamos nyugdíjasok, régen volt ifjú titánok sétálgatnak a Maros holtága partján, a buján tenyésző gondozatlan fű között elmélkedve és emlegetve a hajdani patriarkális, ám mégiscsak zajosan jókedvű fürdőt. Volt ugyan egy próbálkozás, és érdekes módon pontosan a Ritz család egyik ifjontabb tagja részéről, hogy újjáélesszék a város patinás zugát, ám amikor a bérlő elvégezte a szükséges számításokat, rájött : akkora pénzösszegre lenne szükség az újjáépítésre, amennyi nincs is. Mert egy ilyen beruházás csak hosszú távon, lassan térül meg. Hogy mégsem lenne érdektelen hozzákezdeni, arról tessenek csak megkérdezni a hajdani vásárhelyieket. A mederben szemét, hulladék, iszap, buján tenyészik a hínár, sás, olykor tucatnyi pecázó népesíti be a partot, hogy aztán gumicsizma vagy vörösszem akadjon a horogra. Már kineklenek szerencséje szerint. Nem is halászok ezek, inkább amolyan sporthorgászok, akik inkább a párórás nyugalom, mintsem a gazdag fogás reményében jönnek ki a vízpartra. Olykor kibic is akad a Fűzfa vendéglő szűkre szabott számú törzsvendégei közül. Úgy tűnik, csak egy nagyobb, intézményesített beruházás segíthetne a jelenlegi állapoton. A jelenlegi városgazdák kell(ene), hogy megszavazzanak olyan összeget a telep újjáélesztésére, mely elegendő volna arra, hogy a már ugyancsak megzsúfolódott fürdőhelyeket a Ritzcel tehermentesítse. Valamikor volt is szó egy bizonyos második víkendtelepről, de hát a pénzhiány, s méginkább az érdektelenség nem hagyta termőre érni az ötletet. Ami elkészült belőle, az is csak árválkodik a szigeten. Hogy kár kihasználatlanul hagyni a lehetőséget — ebben mindenki egyetért. S ennyi. Marad a piszkos, egészségtelen folyómeder, meg a málladozó vakolatú öltöző. Ez utóbbi is csak addig amíg valaki nem látja meg a benne rejlő építőanyag-lehetőséget. Aztán szép lassan azt is ellopkodják majd, mint annyi mindent az utóbbi négy esztendő alatt. S akkor már valóban elfújhatjuk a rekviemet a Ritz fürdő felett ... BAKÓ ZOLTÁN VAJHA GYÖRGY felvétele Érdektelenség miatt?! Szennyes, zsúfolt a Víkend-tere?! E nyári kánikulában érthető módon túlzsúfolódik Marosvásárhely hétvégi telepe, hiszen manapság egyre kevesebben tudják megengedni maguknak, hogy a várostól távolabb töltsék el a pihenőnapokat. Sajnos, a tapasztaltak szerint, ezt a közkedvelt helyet kevésbé gondozzák az erre hivatottak és a telepen levő épületek tulajdonosai vagy bérlői. Ezért döntött úgy a polgármesteri hivatal városgazdálkodási osztálya, hogy július 29-én taláskozást szervez mindazokkal, akik érdekeltek a rend és a tisztaság, a civilizált körülmények megteremtésében, illetve fenntartásában. A megjelölt gyűlésteremben azonban a hivatalos meghívottakon, azaz a rendőrség, az állategészségügyi rendőrség képviselőin, valamint a házigazdákon kívül mindössze 5 víkendház tulajdonosa és bérlője jelentkezett. Emiatt a gyűlést elhalasztották augusztus 4-ére (csütörtök 12 óta) hiszen a közölni- és a megbeszélnivalók fontosságát tekintve ilyen kis létszámú hallgatósággal eredménytelen lett volna a találkozó. Annyit a polgármesteri hivatal képviselői előrebocsátottak, hogy az adókra és illetékekre vonatkozó 27/1994-es törvény értelmében az épületbérleti díjak helyi adókká változtak A municípiumi tanács 33-as határozatának megfelelően július elsejétől visszamenőleg egy négyzetméter beépített területért NAPONTA 500 lejt kell fizetni. Ugyanakkor, az épületek és a környék rendbentartásának az elmulasztásáért 250.000—1 millió lej közötti kihágási büntetést róhatnak ki. Desróczi Ferenc A FÖLDVÁRI HALÁLTÁBOR - dokumentumriport - 8 AZ ÍGÉRETEKBEN NEM VOLT HIÁNY Már november első napjaiban, az akkori Maros megyei Magyar Demokrata Szövetség beadványnyal fordult a letartóztatások és internálások megszüntetéséért. „Főispán úr — tisztelettel tudomására hozzuk, hogy a mai napon a következő szövegű táviratot küldtük a Magyar Népi Szövetség bukaresti országos irodájához. Kérjük sürgős közben,járásukat Groza miniszter úrnál, a Belügyminiszter Urnál, és a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál, hogy sürgősen függesszék fel a magyar hadseregből hazatértek elhurcolását, a dél-erdélyi menekültek és más ártatlan állampolgárok internálását!...“ — Szabad Szó, 1944. november 10-i száma. A Székely Demokrata tömegek kívánsága. Engedjék haladéktalanul vissza az elhurcoltakat. Legelső kötelességünk, mindent elkövetni azért, hogy a tűzhelyükről, otthonukból elhurcoltak, kikergetettek újra övéik körében hajthassák nyugalomra fejüket. Az akkori román kormány meg is ígérte, hogy otthon töltik a karácsonyt az elhurcoltak, deportáltak, de ez csak ígéret maradt. Valahányan hazatértek ugyan december végéig Tirgu- Jiuból és egyetlen csoport Földvárról, a legelgyengültebbek, erőtlenebbek, akiknél órák kérdése volt a teljes elmúlás. Különben Földváron még „telt ház“ a táborban, csupán az említettek és azok hiányoznak, akiket eléggé erőseknek találtak, hogy Focsani felé szállítsák, s onnan a túlélőket a beszarábiai és a Kaukázus környéki orosz fogolytáborok megcsappant létszámának növelésére. Az üresen maradt helyekre még akkor is csoportokat hoztak. A Földváron sínylődő elhurcoltak hozzátartozói i meg akarták látogatni karácsony előtt az ottlévőket, élelmiszert és ruhaféleségeket akartak beadni, hiszen nagyon kevesen vannak ellátva téli holmival, a nagy többséget nyári öltözetben kényszerítették az útra. A látogatókat azonban közel sem engedték a táborhoz és semmit nem engedtek átadni. A kormányígéret tehát hazugságnak bizonyult. A tavaszi hónap beköszöntésével megalakult a Dr. Petru Groza vezette kormány, az új kormányfő és Kelet-Közép Európa hírhedt zsandárja, Sztálin közötti táviratváltást követően visszatértek a román hatóságok Észak-Erdély területére. A táviratban foglaltak, a fegyverszüneti egyezmény szellemében újonnan kötelezik a román kormányt a demokratikus jogok, az együttlakó nemzetiségek teljes egyéni és kollektív jogainak biztosítására, intézményrendszerük megtartására, visszaállítására az egész ország területén. íme, a távirat tartalmából: „Mivel Románia a közös ellenség ellen való hadviselés érdekében az Egyesült Nemzetek oldalához állt, a román népben él a vágy, hogy ismét Erdély határai között érezhesse magát, melynek egy részétől igazságtalanul fosztották meg... És a választ tekintetbe véve, az új román kormány, mely most vette át az ország vezetését, Erdély területén a kívánatos rendért és csendért, a nemzetiségek jogainak teljes biztosításáért a helyi intézményrendszerek zavartalan működéséért felelősséget vállal“ — Mihail R. — akadémikus, Románia Történelme, Pedagógiai Könyvkiadó, 1952. — A táviratváltás után egyre több az újabb ígéret, éppen a Groza kormány részéről az internáltak és foglyok szabadon bocsátására. Jellemző, hogy a Magyar Népi Szövetség országos vezetősége éppen az új kormányfő közbelépését kérte az ismert neves írónak, a kiváló közéleti személyiségnek, Kacsó Sándornak —, aki Dél-Erdélyben maradt, a Brassói Lapok főszerkesztője volt — a szabadlábra helyezéséért a Târgu-Jiu-i börtönből. Az új kormányfő a táborokról már múlt időben beszélt. A nemzetiségi miniszter, Vladescu Racoara kijelentette, hogy a fogoly- és internáló táboroknak nincs létjogosultságuk, mivel a mezőgazdasági munkálatok elvégzése sok dolgos kezet igényel. — Népi Egység, 1945. március 22. •Lényeges változás azonban ekkor sem történt. Huzavona, Ígérgetések, minden részről. A Nagyváradtól Aradon, Brassón, Földváron át Focsaniig, s onnan az Oroszhonig valóságos láncot alkottak a népirtásra, a magyarok pusztítására berendezett táborok. Ezekben a táborokban még mindig állati körülmények között fogva tartják, dolgoztatják, halálra kínozzák a magyar elhurcoltakat. Mindezek bizonyítják, hogy a nemzetiségellenes régi politika tovább folytatódik az akkori úgynevezett demokratikus fejlődés kezdetén, a totalitáris, rendszer gyökereztetésének napjaiban, heteiben is. A tiltakozás, a minden országrészben érződő felháborodás végére lépésre kényszerítette az ezekről a tragikus eseményekről adó,dig oly keveset, vagy mit sem tudó Groza kormányt. „Hazatérnek a földvári foglyok és elhurcoltak“ — olvastam a Népi Egység 1945. március 26-i számában. A Magyar Népi Szövetség embereivel táborról táborra járva — nyilatkozta a nemzetiségi miniszter — szét fogunk nézni, és ami igazságtalanságot találunk, azt azonnal módomban lesz helyrehozni. . ., szabadon bocsátani azokat, akiket ok nélkül tartanak a táborokban. Így kezdődött el végre, 1045. március végén az egyik leghirhedtebb tábor, a földvári felülvizsgálata, az internáltak „selejtezése“. „A nemzetiségügyi miniszterrel együtt Kurkó Gyárfás, az MNSZ országos elnöke, Bányai László, az MNSZ központi intéezőbizottságának tagja, Zahara ezredes, brassói megyefőnök volt jelen. A tavasz, a felmelegedő idő, a szántóföldekről a dolgos kezek hiánya is követelte az internáltak és foglyok haza bocsátását. A hídvégi református egyházközség Anyakönyve szerint azonban még május hónap folyamán, is temettek halottat. A tábor teljes feloszlatása tehát nemrtént az ígéretek szerint. Közel nyolc hónapi szenvedés és a legkegyetlenebb kínzások után miniszteri. Belátással, türelemmel, jóérzéssel... Panaszlevelet kaptunk. Aláírói többnyire idősebb emberek, nyugdíjasok a Kárpátok sétányról. Valamennyien a Május 1 strand szomszédságában lévő toronyblokk lakói, akik régi panaszukat fogalmazták meg. Nevezetesen azt, hogy évről évre, csaknem három hónapig — enynyi kb. az idény tartama, ugye — hetente egy nap kivételével, amikor fertőtlenítik a vizet — nyitástól zárásig kénytelenek hallgatni a túl nagy hangerővel működő hangszórókból áradó monoton, silány muzsikát. Pihenésről napközben szó sem lehet. Pedig sok az idős ember, a kisgyerek, a beteg, és bizony a megpihenni vágyó dolgozó is a tömbházban Megkerestük az ügyben az illetékeseket is, és elmentünk strandszemlére, sőt be egy lakásba, hogy fülünkkel győződjünk meg a dolgok reális állásáról. A főgondnok a Maros Sportklubnál keserű hanghordozással beszélt. Úgy, mint aki az üllő és a kalapács között él, dolgozik. — Tény, hogy az évek óta tartó panasz néha jogos, néha kevésbé — kezdi mondandóját A. Gy., majd így folytatja: Működési rendszabályzatunkban az erre vonatkozó megkötés — beleértve a csendóra tiszteletben tartásának szükségességét is — létezik. Mi, a klub többtagú adminisztrációs testülete, hetente beszéljük meg közösen a gondokat, problémákat, panaszokat, mert az emberek a telepvezetőt is megkeresték ebben az ügyben. Ők a hangos zene ellen, a strandolók a hangos zene mellett szóltak neve. Tény, hogy az a sokdecibelű muzsika, amit a közénkotiak, ha nehezen is, de elviselnek ha muszáj az idősebbeket kimondottan zavarja.. Ők már objektíve érzékenyebbek az ilyesmire. És van még néhány objektív tényező — részletezi a dolgot a továbbiakban a főgondnok, aki egyébként — pedagógus lévén — sok megértéssel, jóindulattal kezeli az ügyet —, mindössze három és igen régi, tölcsértípusú hangszóró működik az egész strandon, melyek nem alkalmasak a kellemesebb, jobb zene felerősítésére. Kettőt közülük a nagy medence két végén helyeztünk el, szemben egymással, a harmadikat tölcsérével jobbra a szárazon, tehát a fűben napozók felé. Ennek a hangja szállhat a tömbház felé. Annyit tehetünk, hogy ezt lennebb engedjük, vagyis a tölcsért. A baj az, hogy nagyon magas a tömbház és a hangot visszaveri. Végül a rögtönzött strandszemléről: szerdán délelőtt a strand bejáratánál — jó napot fogtunk ki?! — normálisnak tűnt a hangerő És a blokk távolabb magasodik. Benn sem volt bántó Beszélgetni lehetett tőle. Viszont a városszerte szeméthez szokott szeme az embernek szinte nem hitt annak, amit látott. Keresni kellett egy-egy cigarettás vagy fagylaltos dobozkát, pálcikát, „elhullatott“ csokis papírt... A tömbházban a folyosón egyáltalán nem hallszik a zene, de a lakásban valóban igen. Különösen a monoton ütemű dobpergés. És tényleg hangosabbnak tűnt, mint lent A háziasszonyból ömlött a tok- és panaszszó a mellettem álló főgondnoknak Hogyan lehetne megnyugtatóan zárni e tényfeltáró sorokat?! Helyrehozni azt, amit annakidején úgymond startból elrontottak mások!! Azzal, hogy ,,szomszédokká“ tették a strandot és a tömbházat... Marad hát a türelem és megértés a lakók részéről, és a jóérzés, a rendszabályzat és a korosabb nemzedékbeliek tisztelete. Belátással kell együtt élni egy ilyen „kényszerközösségben" is... JÁRAY FEKETE KATALIN | ÉRTESÍTÉS ! | A MONDO TAXI-nak a New York kávéházban tartott sorsolásán kihúzott nyertes számok: ) I. díj: 0705000222; \ II. díj: 0743000322; ^ III. díj: 0742000009. \ Különdij: 072400001.8.