Népújság, 1995. május (47. évfolyam, 84-102. szám)

1995-05-03 / 84. szám

­ Szépen leégett Strasbourgban Iliescu elnök kormányzópártja: az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése szocialista csoportjá­nak továbbra is csak „társult“ tagja lehet, mert Törökország tagságának felfüggesztése ü­­­­gyében arra szavazott a négy PDSR-s úriember, hogy a törö­kök továbbra is az Európa­i Ta­nács tagjaként irthassák a­­kur­­dokat..a Szolidaritás a török idők emlékére?! ■ Inkább a za­varodottság jele, hiszen külön humoros mozzanata az ügynek, hogy a szocialista csoport elnö­kéhez intézett magyarázkodásuk­ban azt írták a PDSR-s hon­atyák, hogy „azt hitték, az 1208- as ET-ajánlást tűzték szavazás­ra .H­a A képmutató politizálás­ba alaposan bele kell tanulni! — ha csak arra hagyatkoznak, ami­vel itthon bolondíthatják a köz­véleményt, csak lebőgés lehet a vége... a Kétségtelen, forró hely­zet volt, hiszen —­ láthattuk — még a diplomáciai „rugalmasság­ban“ jártas Adrian Nastase is elvesztette a fejét, amikor az 1201-es ajánlás újraérvényesíté­­sével szertefoszlott a Martinez úrba fektetett „bizalom“ -- de meglehet, hogy Kozirev, orosz külügyminiszter váratlan nyilat­kozata okozott meglepetést: az orosz kormányzat nem marad kö­zömbös az Oroszország határain kívül rekedt oroszok sorsát ille­tően..." a Ezen lesz még emész­­tenivaló... a Érdekes, hogy az 1201-estől nem­ messze eső 1203- as ajánlásnak mennyire kevés fi­gyelmet szentelnek, holott a ci­gánykérdés külön ajánlásban va­ló összefoglalása a még csak éb­redező roma öntudat várható gondjait vetíti előre!­­ Románia akkor teszi jól, ha a legnagyobb roma népességű országként ide­jekorán felkészül a „magyar kér­désnél“ is komplikáltabb kisebb­ségi probléma kezelésére! — lásd a demográfiai arányok alakulását már most, s még inkább a jövő­ben...­­ Meglepő is, meg nem is, hogy négyen pályáznak az RMDSZ szövetségi elnöki tisztségre... — az előző kongresszustól eltérően, ezúttal nem fog tűkön ülni a „belső“ közvélemény, mert ideje­korán színt kell vallani: a jelöl­teknek írásban kell visszaigazol­niuk, hogy vállalják a jelölést és a megmérettetést! ■ A „játék“ persze nem négy, hanem legfel­jebb kétesélyes, hiszen a szövet­ségi elnökséghez aligha elég a puszta ambíció — politikai és közéleti személyiségként kell meggyőző alternatívát jelentsen minden pretendens!­­ Nem kom­plikációmentes a Tőkés László jelölése sem: amennyiben vállalja a jelölést, „Implicite" lemond a tiszteletbeli elnökség lehetőségé­ről... ■ Mint hallotd, eredeti de­mokrácia dühöng az udvarhely­széki RMDSZ szervezetben: Ka­tona Ádám vezényletével a helyi elnökség kisebbsége (összesen hárman!) kettő az effvhez ará­nyú „többségi“ döntéssel jelölték ki a kongresszusi küldötteket... — a látszatra azért adtak, mert Katona Ádám fő helyi ellenlá­bas­­ig a listára­ került... s Hiá­ba, mert az otromba manipulá­ció kiderült... ■ Vajoni a csalás etikai kérdés? — s ha igen, a csaláson fogott RMDSZ vezér — mintha mi sem­­történt volna? — ott lehet küldöttként a kong­resszuson? e Beindulóban a Ca­­ritas-perek, s ha jól sejtem, az ügy valamikor a választási kam­pány hivatalos kezdete körül ér majd kritikus­­szakaszába, hogy Gh. Funart — ha úgy adódik! —, legyen amivel sakkban tarta­ni... — könnyen a célgömbre ke­rülhet, ha az ügyész képes lesz politikamentesen kérdezni, vagy­is érvényesíti az állam büntető­jogi igényét, s gondol a jogkere­ső polgárok közérzetére! (ma) A helyi autonómia nem égi manna (Folytatás az 1. oldalról) vizsgálhatják, de nem támadható a személye. A helyi közigazgatásról szóló törvény szerint viszont a prefek­tus leválthatja a polgármestert, amit a jelenlegi hatalom gondo­san be is tart, mert egymás után váltogatja le az ellenzéki polgár­­mestereket és tanácsosokat szerte az országban. (Például, a mára­­marosszigeti polgármestert azért menesztették, mert tévét utalt ki egy rokkantnak). Azt is elmondta, hogy bár öt törvénytervezetet nyújtottak be a helyi költségvetésről, a pénzügy­minisztérium „úgy intézte“, hogy mai­ napig sem születhetett meg egy ilyen törvény, enélkül pedig szó sem lehet helyi autonómiáról. Az ezredforduló után esedékes integrációhoz is komoly progra­mokra lenne szükség, ezen jelen­leg Octav Cosmánca és öt prefek­tus dolgozik. El lehet képzelni, hogy mi sül ki belőle — mondta M. Ciumara. A helyi autonómia nem égi manna, azt ki kell dol­gozni, és követeni­ kell a hata­lomtól, hogy tartsa tiszteletben az alkotmány ilyenszerű előírásait (is). Mert — folytatta a képvise­lő —, ő ugyan nem szavazt­, meg az alkotmányt, de tiszteletben tartja, viszont a hatalom nap mint nap lábbal tiporja. Mi a kereszténydemokrata párt? A kereszténydemokrata párt egy európai politikai párt. Aki csak az egységes kommunista pártról hallott, nehezen érti meg hogy a „párt“ szó Európában e­­gészen mást jelent. Magában a szóban benne van az, hogy a tár­sadalomnak egy párt mindig csak egy részét jelenti. Európában sen­ki sem kívánja, hogy mindenki egyféleképpen gondolkozzék, egy parancsnak engedelmeskedjék és ellenségnek tekintse azt, aki más­képpen gondolkozik. A párt­ az egyformán gondolkozó emberek politikai célú szerveződése. A másféleképpen gondolkozó embe­rek más pártot alakítanak. Azért nem haragudhatnak egymásra, legfeljebb vitatkoznak, de feltét­lenül megértik azt, hogy minden embernek emberi joga másként gondolkodni A kereszténydemokrata párt csakis és kizárólag csak azokat kívánja tömöríteni, akik azoknak a nyugati kereszténydemokrata pártoknak a példáját akarják kö­vetni,­­melyek a háború után ké­pesek voltak újjáépíteni a szét­rombolt Európát, sőt békét és ba­rátságot tudtak teremteni az élet­halál harcot vívott nemzetek kö­zött. A Romániai Magyar Keresz­ténydemokrata Párt minden tag­ja és minden szimpatizánsa büsz­ke lehet arra, hogy a mi kezdő kisebbségi pártunkat e nagy múl­tú, nagy tapasztalatú pártok e­­gyenrangú testvérként fogadták közösségükbe. A kereszténydemokrata pártok pedig csakis azokat kívánják tö­möríteni, akik elismerik, hogy minden társadalm­i és politikai törekvésnek, különösen egy szét­­omlott, szétvert társadalom újjá­építésének alapja nem lehet más, mint az a hit és erkölcs, melyet Jézus Krisztus tanított, s ami kétezer éven át kiépítette és fenntartotta Európa közösségét, kultúráját, életformáját. Ez a törekvés nem kötődik egy vallás­felekezethez, nem tartja feladatá­nak ellenőrizni tagjai vallásos gyakorlatát, nem egyházi szerve­­zet. De céljaiban és módszerei­ben­­ az egyetemes keresztény­ ér­tékek alapján kíván működni. Ezért volt képes békét teremteni Nyugat-Európa gyűlölködő nem­zetei között. Testvérpártjaitól pe­dig nagyon határozottan elvárja, hogy ugyanazt az ideológiát kép­viseljék programjukban és meg­nyilvánulásaikban, de főleg a mindennapi élet gyakorlatában. Az RMDSZ nem párt, hanem az erdélyi magyarság érdekvédel­mi szervezete. Nincs saját ideo­lógiája, feladata, hogy összehan­golja a különbözőképpe­ a gondol­kodó egyének és szervezetek mun­káját, együttműködési lehetősé­geit. Ilyen értelemben dolgozhat vele együtt a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt is, igyekezve, hogy a maga esz­méit és céljait az RMDSZ kere­tében minél behatóbban érvénye­síthesse. A kereszténydemokrata mód­szert és ideológiát sokan nem szeretik. Gyávaságnak, megalku­vónak, langymelegnek tekintik, elsősorban a szélsőséges gondol­kodásúak, mind a jobb, mind a bal oldalon. Az ilyeneket a ke­reszténydemokrata nem tekinti ellenségének, de nem kívánja ő­­ket a maga pártjában látni. Van­nak más pártok és platformok, bőven. Azokkal lehet civilizáltan vitatkozni a gyakorlati kérdések­ben, vagy éppen megegyezni kö­zös célokban, nálunk pl. nemze­tünk fennmaradásáért közösen küzdeni, barátokként. De külön pártként, még csak nem is vitat­kozva az elvek, az eszmények felől, elfogadva másságukat, de elvárva, hogy ezt a többi­­párt is így fogadja el. Azért van nevük­ben a párt szó. Amíg ezt meg nem értjük, a­­míg az egységes gondolkozás kö­vetelményét, a kommunista, vagy náci egy­pártrendszer lelki egyen­ruhába öltöztető maszlagját, az önálló gondolkozás jogának tilal­mát ki nem heverjük, addig nem nevezhetjük magunkat európai­nak. De békesség sem lesz közöt­tünk, mert mindig lesznek egyen­lők és egyenlőbbek, jó elvtársak és ezek kiirtandó, elhallgattatni való ellenségei. A Romániai Magyar Keresz­ténydemokrata Párt nevében van még két döntő fontosságú szó. Ez egy magyar párt, a kisebb­ségben élő magyarok közül kí­vánja tömöríteni azokat, akik a fenti eszméket elfogadják, és Is­ten és népünk előtti felelősséggel kívánják szolgálni népünk jövő­jét. Nem nagy szavakkal, nem üres álmodozással, nem nagy ne­vek kultuszával, nem mások ki­­átkozásával — ezt csinálják má­sok, és csinálják is elegen. De, aki csendben, nyugodtan, de ha­tározott kiállással, egyenes ge­rinccel, Isten előtti felelősséggel dolgozni akar ezért a megnyomo­rított népért, annak ebben a pártban van a helye. E párt tagjai Romániában él­nek, létérdekük tehát, hogy Ro­mánia egész társadalma európai szintre emelkedjék. Ezért igyek­szünk együttműködni a román társadalom Európába tekintő de­mokratikus erőivel, így próbálunk pl. együtt küzdeni azért, hogy Románia minden önkormányzata, megyéje és városa elnyerje he­lyi autonómiáját, hogy ebben a szabad keretben kaphassuk meg mi is a minket megillető önkor­mányzati jogainkat. Ez tehát a kereszténydemokra­ta párt. Ez a párt hívja most mindazo­kat, akik a fentiekkel egyetér­tenek és vállalják a munkát né­pünkért. Nem fizetésért — pén­zünk nincs és nem is lesz; nem uralkodó hatalomért — attól mi mindig messze fogunk állni; nem dicsőségért — sokkal valószínűbb, hogy bolondnak fogják tartani. Csak a jó lelkiismeretért, gyer­mekeink boldogságáért, népünk jövőjéért. Aki ezt jónak látja, ne várja a sült galambot, amit mások majd az ő számára is elkészíte­nek. Álljon be a sorainkba és ott tegye meg azt, amit a lelkiisme­rete parancsol. VARGA LÁSZLÓ 1995. május ,1. 5 ÚT.DAR NÉPÚJSÁG! Szent­görg­y napi ünnepség tudószent­­yörgyön Április 24-e, Szent György nap­ja, az Erdőszentgyörgyi Helyi Tanács határozatának köszönhe­tően a község hivatalos ürn­epe lett. E nevet tisztelő rendezvény­re 29-én, szombaton került sor, a volt Rhédey palota, jelenleg az általános iskola épülete előtti téren. Az ünnepséget Gálfalvi Zoltán polgármester nyitotta meg, aki üdvözölte a jelenlevőket és a meghívottakat: Rédey L. Gábort és Rédey Bélát, a grófi család leszármazottait, valamint Zonda Attilát, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnökét és Németh János képviselőt. Ezután Mur­a Doina történelemtanár, a líceum aligazgatója és Bartos Mik­ós ta­nár, az általános iskola igazga­tója elevenítették­ fel a község múltját, utalva a név eredetére is. A helyi református, katolikus, unitárius és ortodox egyházak képviselői ökumenikus istentisz­­­­teletet tartottak, ugyanakkor a Szent György szimbólumról, en­nek a különböző népeket és val­lási felekezeteket összekapcsoló jellegéről beszéltek. Időközben a hármasfalui általá­nos iskola diákjai egyházi éne­kekkel tették felemelővé a­­ hangulatát. Socotar Gheorghe Dinu helyi tanácsos és Tar Endre polgármester köszöntötték a köz­­ségben lakó Györgyöket és Gheorghekat, majd a helyi tanács nevében mindannyiukat egy-egy üveg borral ajándékozták meg. E rendezvény keretében ki­osztották a líceum volt jeles ta­náráról, Thiesz Tiborról elneve­zett alapítvány által felajánlott díjakat azon általános iskolás és líceumi tanulóknak, akik elnyer­ték az alapítvány irodalmi alko­tói és műfordítói pályázatát, va­lamint a tantárgyversenyeken, il­letve a „Ki mit tud?“ — vetél­­ben jeleskedőknek járó elisme­rő okleveleket és könyvjutal­mat­ is. Ez alkalommal a Rhédey pa­lota kiállító teremmé vált. A köz­ség néprajzi és történelmi vo­natkozású tárgyi emlékei mellet a helybéli általános iskola tanu­lói rajzokat mutattak be, me­lyeknek társaságában helyet kap­tak a Fábián Zoltán erdőszent­györgyi építész által készített, ha­gyományos és korszerű épülete­ket ábrázoló tervrajzok. Az egyik osztályteremben Ré­­dey L. Gábor Németországban é­­lő rádiószerkesztő — a község szülötte, Jihrédey Klaudia grófnő távoli leszármazottjának rokona — történelmi visszaemlékezést tartott az 1956-os magyarországi eseményekről. 16 órától újrra betelt a tér, hi­szen az általános iskola és a lí­ceum tanulói magyar és román nyelven irodalmi-zenés összeállí­tást és népi táncokat mutat­tak be. A főúttól kissé félreeső köz­­művelődési ház az erdőszentgyör­gyi és a bözödújfalui népművés­­­szek által készített tárgyak mel­lett Datu Victor, Molnár Dénes, Szabó Zoltán, Haller József, Ma­jor Gizella és Fekete Zsolt fest­ményeinek adott otthont. S hogy az ünnep mindenkinek megfelelő szórakozást nyújtson, a szervezők sportműsorról is gon­doskodtak. A labdarúgópályán lovasbemutatót tartottak, majd a helybéli futballcsapat öregfiúk­c ifik mérkőzésén szurkolhattak a sportkedvelők. A rendezvényt hajnalig tartó ko­saras bál zárta. Érdekességként elmondhatjuk, hogy munkahelyi kötelezettsége­ik miatt nem lehettek jelen a testvértelepülés — a svájci Plan­tes Quates — képviselői, akik 1990 óta jelentősen támogatták a tanügyi, az egészségügyi egysé­geket és a tanácsot, azonban egy héttel korábban felkeresték Er­­dőszentgyörgyöt, mely alkalom­mal Michelle Eugen Strobach urat a külföldi helység küldötteinek­ vezetőjét Erdőszentgyörgy dísz­polgárává avatták és egy Szent György szoborral ajándékozták meg. — vagy — AZO-ART Marosvásárhelyen Szombaton délelőtt a Maros­vásárhelyi Nemzeti Színház elő­csarnokában nyitották meg azt a fotóművészeti kiállítást, melynek „patron­usai“ a maros­vásár­helyi vegyikombinát fényérzékeny a­­nyagokat előállító üzeme és a nagyváradi Nufárus foto­filmklub. A szalon anyagát már múlt év decemberében bemutatták Nagy­váradon, s amint a megnyitó be­szédekben elhangzott, biztosítani kívánják a folytonosságot. Újszerű, nálunk eddig még ki nem próbált ötletből született ez a kiállítás, mely egyszersmind országos premier. Az elmúlt év közepén a marosvásárhelyi fény­­érzékeny anyagokat gyártó üzem jött a javaslattal, hogy termékeik­ből ingyenesen felajánl anyago­kat olyan fotókluboknak és fo­tóművészeknek, akik ezeket fel­használva neveznek be a kiállí­tásra. Nos, a nagyváradi Nufárul felkarolta az ötletet, s nem sok idő elteltével sor kerülhetett a váradi megnyitóra. A szervezők pedig tovább léptek az ötletekkel — a 12 díjazott szintén fényérzé­keny anyagokban kapta a díjat. A haszon kettős: a közönséget szemet gyönyörködtető látvány­ban részesítik, a gyár pedig megismerteti termékeit a hazai fotóművészet legjobbjaival. (Mert azért mégiscsak a piacgazdaság felé haladunk, kell egy kis rek­lám). Ezúttal nem kívánok a ki­állított anyag értékéről, a művé­szi élményről szólni. Aki kíván­csi rá, május 29-ig megtekinthe­ti a kiállítást a színház előcsar­nokában. Szóljunk Inkább a résztvevők-­ ről,­­ díjazottakról, összesen 108 munkát állítanak ki, s ehhez tár­sul még — versenyein kívül — a marosvásárhelyi fotóklub 14 tag­jának mini-társkiállítása. A 108 munka alkotói között vannak bukarestiek, kolozsváriak, bará­tiak, craiovaiak, ia?i-iak, désiek, nagyváradiak, Râmnicu Vâlcea-­­ iak, székelyhídiak, sepsiszentgyör­­gyiek, szalárdiak, biharszentjáno­­siak, temesváriak és természete­sen marosvásárhelyiek. És íme, az ítészek döntése: Azomure? I. díj: Trestian Govánescu (Rm.­­Vâlcea), Gemanaru Petru (Iasi), Ozolin Duca (Botosani), Vilian Aurel (Bukarest). Azomures II. díj: Liviu Butnariu (Brassó), Fe­leki Károly (Kolozsvár), Murvai György (Nagykároly), Chelaru Ion (Câmpina). Azomures III. díj: Vénig László (Nagykároly), Cipri­­an Moldovan (Kolozsvár), Zágoni Aladár (Sepsiszentgyörgy), Nagy Tibor (Nagyvárad). A nagyváradi foto­filmklub díját a bukaresti , Rizeanu Gheorghe, a váradi Azo-­­ center (képviselet) díját a nagy­váradi Cseke Árpád, a nagyvára­di polgármesteri hivatal külön­díjas a Rm. Valcea-i Laurentiu Margineanu, a nagyváradi Eb System díját a kolozsvári Feleki Károly, a nagyváradi Dracomtex díját a craiovai Nicu Dan Gelep, a zsűri különdíját pedig a buka­resti Octavian Tibor kapta. És még valami idekívánkozik. Annak ellenére, hogy az idő in­kább természetjárásra, víkende­­zésre csábított, a megnyitón leg­alább kétszázan vettek részt. Ami arra enged következtetni, hogy a vásárhelyiek (még?, ismét?) oda­figyelnek, ha művészeti esemény­ről van szó. S ezt az odafigyelést a tárlat anyagával hálálja meg. (bakó)

Next