Népújság, 1999. augusztus (51. évfolyam, 177-202. szám)

1999-08-02 / 177. szám

Mi a leg­fontosabb? A gumihoz hasonlóan nyúlékony, lassan már év­tizedesre sikeredett átmeneti időszak éveiben mifelénk nem csak a gazdaság van válságban. Az ember, az em­beri élet értéke is egyre csökkenőben van. Erre egy legutóbbi példa a ploienti-i Astra labdarúgójá­nak tragikus halála a lab­darúgó első osztály nyitófor­dulójában. A Vrabiont-ügy valóban üggyé vált, és még hosszú ideig előkelő helyen foglalkoznak majd vele. Je­lenleg a kérdések ott tar­tanak, vajon nem tiltott ajzó­szerek használata, magyarul doppingolás okozta-e a 23 éves játékos halálát? Erre választ egyelőre még nem tudni. A holttestet felbon­colták ugyan, de a halál okát még nem tudták pontosan megállapítani, tehát a vizs­gálat még folytatódik. A valóban súlyos prob­léma viszont az, hogy a játékosnak úgy kellett meghalnia, hogy szakképzett orvosi ellátásra esélye sem volt. Szakorvos nem volt a pályán, a mentőautó fel­szerelése egy hordágyban merült ki. A szabályzat biztosítja az orvosi ellátást a bajba kerülő játékosnak. Papíron. Egy ember élete kellett hozzá, hogy kiderüljön, kőkorszaki állapotok uralkodnak e téren. Vannak százmilliók új játékosok vásárlására, de nincs egy komoly mentő a pálya szélén. Hetekig folyik a vita, ha kétértelműen fütyül a bíró, de egy embernek kell meghalnia, hogy kiderüljön, az első osztályból kilenc csapatnak van szakorvosa. Szóval mennyit ér egy ember­élet? Mai mellékletünket Benedek István állította össze NÉPÚJSÁG-MELLÉKLET Szerkeszti: Farczádi Attila! Miért kerültek el a külföldiek? Nem kis csalódást okozott a szervezőknek, de a város sportszerető közönségének is, hogy a tizenegy meghí­vott nemzet közül csupán kettő küldte el képviselőjét Marosvásárhelyre, Románia Nemzetközi Összetett Lo­vaglóversenyére. Ezek közül is csak a török Sinan Apa ve­hetett részt hivatalosan a versenyen, a bolgár Dilan Ef­­timov csak jóval a rajtlista lezárása után érkezett, ráadá­sul saját ló nélkül. A helyzetet megmentendő, a bolgár ver­senyző egy helyi lóval, ver­senyen kívül vehetett részt a viadalon. A külföldöt rajtuk kívül csak a verseny főbírája, a francia Alain James képviselte. Nagyon sok találgatásnak adott okot mind a rendezők között, mind a sajtó képviselői körében, hogy mi az oka en­nek a tömeges távolmaradás­nak. Sokan Románia külföldi rossz hírét nevezték meg, de mivel a marosvásárhelyi aré­nát már a legtöbb helyen is­merik, tudják, hogy kielégítő feltételeket teremt a verseny­zésre, ez a magyarázat nem állta meg a helyét. Itt-ott elej­tett félszavakkal sokan a Ro­mán Lovasszövetség apá­tiáját, sőt rosszindulatát kár­hoztatták. Több mint gyanús — mondták ugyanazok —, hogy Bukarest sem képvisel­teti magát a versenyen. Szó ami szó, szöget ütött a fe­jünkbe a dolog, s ezért a török résztvevőtől, Sinan Apától — mint kívülállótól — próbáltuk megtudni, hogy mi is okoz­hatta ezt a kellemetlen jelen­séget. Az isztambuli Apa, úgy véljük, rávilágított egy-két dologra, amire a jövőben talán figyelni kellene. Túl protokol­láris, hivatalos, már-már rideg a szervezés — mondta a török versenyző, majd így folytatta: — Egy-egy ilyen verseny megszervezésében a szemé­lyes kapcsolatok rendkívül fontos szerepet játszanak. Ő személyesen első alkalom­mal van Marosvásárhelyen — nyilatkozta —, s nagyon meg van elégedve a verseny­­feltételekkel, remek munkát végeztek a helyi szervezők. Állította, hogy jövőre fel­tétlenül visszatér, s más ver­senyzőket is fog hozni ma­gával. Ezt most is megtehette volna, de mert a meghívón az szerepelt, hogy Olaszország, Németország, Magyarország, Ukrajna stb. lovasai is részt vesznek, megijedt, hogy a túl magas színvonal miatt gyen­gébb képességű kollégái szé­gyent vallanak. Ezért — fej­tette ki Apa — el kell felejteni a Lovasszövetséget, s a nem­zetközi meghívásokat szemé­lyes ismeretségek alapján kell megoldani. Az időközben a helyszínre érkező Viorel Bu­­ban azonnal hozzá is tette — nem kis éllel —, hogy ő már el is felejtette a szövetséget. A magyar lovasok távol­­maradására azonban ez sem ad magyarázatot, hisz szemé­lyes kapcsolatokat is ápolnak Marosvásárhellyel. Az egyik lehetséges magyarázat az, amelyet itt-ott pusmognak az utcasarkokon. Azt állítják a rossz nyelvek, hogy a ma­gyar versenyzők a román bírók részéről előző években tapasztalt rosszindulat mi­att nem jönnek szívesen ide. Az egészen nyilvánvaló, hogy ezt az információt senki nem fogja hivatalosan meg­erősíteni, de ugyancsak kár lenne, ha ez igaz lenne. (bálint) Megkezdődött a B-osztályos bajnoki idény parma­i Német Nagydíj Tűzvörös dupla Mercedes-howban A világbajnokság tizedik for­dulóját a cirkusz leggyorsabb manézsában, a németországi Hockenheimringen szervezték. Ez a kör kétségtelenül az erős motorokkal rendelkező gépeknek előnyös, ezért a világbajnok Häkkinen újabb pole-ja nem is volt meglepetés, viszont H.-H. Frentzen a má­sodik rajtkocka megszer­zésével bizony csúfot űzött a papírformából. Ugyanígy tett a finn Mika Salo is, aki "helyettes" létére az ír Eddie Irvine elől rajtolhatott a Fer­­rarikban. A rajtnai Häkkinen gond nélkül lőtt ki, mögötte viszont Salo zárkózott fel, aki simán megelőzte az előre rajtolt Coulthardot és Frentzent, akik a harmadik, illetve negyedik helyeken köröztek. Mögöttük Barrichello Stewartja szágul­dott, Irvine pedig az utolsó pontszerző helyről figyelte az eseményeket. Coulthard mindent meg­próbált, hogy az előtte haladó Salót megelőzze. Adott pil­lanatban túlerőltette a játékot, beleszaladt a Ferrariba, és ez csaknem fél perces kényszer­­szünetet jelentett a skót szá­mára a depóban, mivel ennyi időbe telt a McLaren meg­sérült orrának helyreállítása. Coulthard a 11. helyen foly­tathatta a csatát. Pár körön belül Barrichello autója is csütörtököt mondott, így mindeközben Irvine már ne­gyedikként ügetett, mögötte pedig pontos helyekre jött fel Panis (Prost) és­­Ralf Schu­macher (Williams). A nagymenők ezen a ver­senyen csak egyetlen szer­vizszünetet iktattak tervbe. A boxlátogatások során Irvi­ne megelőzte Frentzent. Majd ezután látogatta meg szerelőit Salo, és végül Häkkinen, azonban a világbajnok 24,3 másodpercet állt a depóban, és így a 4. helyre esett vissza a két Ferrari és Frentzen mögött. Mindeközben Coult­hardot 10 másodperces idő­büntetésre ítélte a rendező­ség az egyik sikán "rövidre­­zárása" miatt. A világbajnok csapat kálváriája ekkor még nem érkezett el végkifejletéhez. Häkkinen a 26. körben, a bal hátsó kerékfelfüggesztés hi­bája miatt elvesztette uralmát kocsija fölött, és egy látványos pördülés után a kor­látot védő gumikötegeken lan­dolt. Sértetlenül megúszta a balesetet, de ez volt sorrend­ben a harmadik versenye, amikor rajta kívülálló okok gátolták jó szereplésében. Häkkinen kiesése után Salo előreengedte Irvine-t a pályán. Mögöttük Frentzen körözött harmadikként. A negyedik helyet Ralf Schumacher bérelte ki, mögötte viszont az utolsó körökig komoly csata folyt a pontszerző helyekért. Johnny Herbert Stewartja például néhány körrel a hajrá előtt bénult le az ötödik helyen, ekkor Panis Prostja látszott két pont megszerzőjének, viszont a franciát megelőzte a remekül hajtó Coulthard, aki a számára sovány két pontocska mellett a verseny leggyorsabb köridejét is megszerezte. Az utolsó pont a hatodikként beérő Panis zsák­mánya lett. A gyors, a Mercedes házi terepének tekintett német pá­lyán tehát némi szerencsével is támogatottam dupla győzel­met aratott a Ferrari. Eddie Irvine harmadik elsőségét sze­rezte meg, és vezeti a világbaj­noki pontlistát, 52 pont bir­tokában. A címvédő Mika Häkkinen 44 ponttal áll a má­sodik helyen, a harmadik pozí­ciót pedig a 33 pontot össze­gyűjtő Frentzen vette át. A csapatok versenyében a Ferrari 90 ponttal áll az élen a 74 pon­tot gyűjtött McLaren előtt. A harmadik helyen a 38 pontos Jordan áll. Két hét múlva a magyar nagydíj következik. A mogyoródi pályán a sebesség nem számít sokat, itt a taktika és a vezetni tudás a lényeg, nehéz tehát előre találgatni, ki van elméleti előnyben. Min­denesetre aki arra számított, hogy Michael Schumacher kiesésével a világbajnokság el­szürkül, az alaposan tévedt, erre a két legutóbbi futam a bizonyíték. Benedek István Kajak-kenu — Seat maraton-vb Pétervári Pál aranyérmes Minden várakozást felül­múlóan kezdtek a magya­rok Győrben a Seat kajak­kenu maraton-vb-n: Pétervári Pál kenu egyesben 1988 és 1998 után harmadszor is aranyérmes lett, a kajakosok között Szonda Kornélia és Salga István a 2., a kenusok mezőnyében Kolozsvári Gá­bor a 3. helyen végzett. Az elején a portugál Jose Sousa állt az élre, mögöt­te Pétervári Pál, a magyarok 44 esztendős korelnöke la­pátolt. Váratlan, kellemetlen megle­petést okozott, hogy Kolozsvári Gábor, aki érem­esélyesként rajtolt, közel 200 m-rel lemaradt és csak 6. volt. A folytatásban Pétervárinak is akadt gondja, egy alkalom­mal kibillentették egyensú­lyából, mégis sikerült az élre állnia. Kolozsvári is felzárkó­zott, s ők ketten vezettek a második 12 km-es körben. A folytatásban feljött melléjük a cseh Pavel Bednár, s az utolsó 1 km megkezdéséig nyílt volt a verseny hármójuk között. Ekkor Kolozsvári leszakadt, a másik két éllovas azonban fej­fej mellett haladt. Az utolsó 100-150 méteren úgy hajrázott Pétervári, mintha akkor kezdődött volna a 36 km-es erőpróba. Pillanatok alatt 10 m-es előnyt szerzett, és kétséget sem hagyott afelől, hogy ezúttal is verhetetlen. — Ezek után nehéz lesz el­­döntenem, hogy folytatom-e, nehéz lenne abbahagyni egy ilyen sikert követően — nyilatkozott az MTI-nek az eredményhirdetés előtt a há­romszoros világbajnok. — Amikor a második kör­ben kibillentem az egyensú­lyomból, és félig-meddig ki is estem a hajóból, nem hittem volna, hogy ez lesz a vége. Tavaly könnyebben nyertem, ez most nagyon nehéz volt. Ráadásul a hajrában eszembe jutott. Bednár már indult 200 méteres sprintversenyen is, féltem, hogy le tud hajrázni. Szerencsére ez pont fordítva történt. II. Nemzetközi sakkfesztivál Csíkszeredában A Csíkszeredai Caissa Sakk Klub a Hargita Megyei Sport­­igazgatósággal közösen má­sodik alkalommal rendezi meg Csíkszereda nemzetközi sakk­fesztiválját, melyre 1999. au­gusztus 18-26. között kerül sor a Jakab Antal Tanulmányi Házban. Az 50 millió lej összdíja­zású sakkfesztivál 5 versenyt foglal magában: egy nagymes­ter-versenyt a nemzetközi cím viselőinek és Élő-pontszám­­mal rendelkező sakkozóknak; a Csibi József-emlékversenyt, melyen bárki részt vehet; két gyerekversenyt a 12 és 16 é­­ven aluli fiatalok számára; egy villámversenyt 1999. augusz­tus 21-én 10-12 óra között, melyre bárki benevezhet. A nagymester-versenyen naponta 15-21, míg a többi versenyen naponta 16-21 óra között kerül sor a fordulókra. A rendezők a sakkfesztivál idején naponta tanulmány- és feladványfejtő versenyt, kirán­dulásokat, focizási és úszási lehetőséget biztosítanak a résztvevőknek. A Csíkszeredai Caissa Sakk Klub biztosítja a teljes sakkfel­szerelést. A nézőközönség belépése ingyenes. A rendezők 10 ország 150 sakkozójának részvételére számítanak. Románia legrangosabb nyílt sakkfesztiválja kiváló reklámlehetőség a szponzorok számára. Az anyagi támo­gatást a következő szám­lára várják: Club Bah Caissa Miercurea Ciuc, cod fiscal 10694147, cont 2511.1- 1915.1/ROL BCR M-Ciuc, jud. Harghita. Beiratkozásokat 1999. au­gusztus 15-ig fogad Bíró Sán­dor nemzetközi sakkmester a következő címen: Casuja Por­­tala 68, 4100 Miercurea Ciuc- 1, tel/fax: 066-116-712.

Next