Népújság, 2000. november (52. évfolyam, 255-280. szám)

2000-11-01 / 255. szám

Maros megye legolvasottabb napilapja! LII. évfolyam 255. (14612.) sz., 2000. november 1., szerda Miniszterelnöki határállomás-avatás Kis lépések, de fontosak Orbán Viktor magyar és Mugur Isarescu román miniszterelnök nemzetközi átkelőhellyé nyilvání­totta kedden a Nyírábrány és Érmihályfalva (Valea lui Mihai) kö­zötti határállomást. A két ország himnuszának el­hangzása után,a kormányfők határ­vonal feletti kézfogással avatták fel jelképesen a magyar oldalon mint­egy 35 millió forintos költséggel korszerűsített, ezentúl éjjel-nappal nyitva tartó személyforgalmi átke­lőt. Orbán Viktor beszédében ki­emelte: a határok ma már nem arra valók, hogy az embereket elválasz­­szák egymástól. * - A családoknak, barátoknak nem kell távol érezniük magukat egy­mástól, amikor egyébként közel lak­nak - fűzte hozzá. A miniszterelnök köszönetet mon­dott Mugur Isarescunak azért, hogy az április 14-i megállapodásukat, a (Folytatás a 3. oldalon) Mától felfüggesztik az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek kibocsátását A Gyógyszerészek Országos Pat­­rék kibocsátását - közölte Mariana Jonátusának Maros megyei szervező- Moldovan gyógyszerész, a megyei te úgy döntött, hogy a magán gyógy-­patronátus elnöke, szertárakban mától felfüggesztik az (mezeg) ingyenes és ártámogatott gyógyszer (Folytatás a 2. oldalon) Átszervezik a Munkaügyi Igazgatóságot Civilizált ügyintézést ígérnek idén áprilisban elfogadott, a jövő át­ jelent a jelenlegi intézmény vezetői­­rilis elsejétől pedig érvénybe lépő 19- nek. A Népújságnak az átszervezés­­es számú nyugdíjtörvény értelmében sel kapcsolatos kérdéseire Morent szükségessé vált a Munkaügyi Igaz- Hona vezérigazgató felelt, hatóságok átszervezése, ami országos Mezey Sarolta és megyei szinten nem kis fejtörést (Folytatás a 6. oldalon) 8 oldal, 2200 lej Ez itt az Ön re^Cámiáha^ a fiepye/ fegadta Ne RaCogassal A nap témái VÁLASZTÁSOK 2000 Pozitívumok is elhangzottak. Példá­ul, hogy az RMDSZ-ben csapatmunka folyik, közösen kiosztották a segélyeket, sikerült székházhoz jutniuk, vannak RMDSZ-tanácsosok a helyi tanácsban. Sikernek számít, hogy van egy magyar aligazgató az iskolában. Bár a lakosság 23%-a magyar, mondták, „a kétnyelvű feliratoktól még messze állnak”. (4. oldalon) Egy eldobott cigaretta okozott minden valószínűség szerint tüzet tegnap délután a megyeközponti Progresului utca nyolc szám alatt levő tömb­­házlakás alagsorában. A tüzet a helyszínre kiszálló tűzoltók oltották el. A pincének használt helyiségben az ottlakók anyagi javai, valamint a vízvezeték szigetelése égett el. Mivel az alagsor ajtaja állandó jelleggel nyitva állt, s a gyerekek vagy bárki bemehetett oda, annak kiderítésére, hogy ki dobta el az égő cigarettát, nyilatkozatot vettek a szemtanúktól, lakóktól. Borbély Imre a külhoni állampolgárságról és a „fügefalevélről”... Kórusban ócsárolták az RMDSZ-t Hétfőn este az unitárius egyház marosvásárhelyi tanácstermé­ben Borbély Imre, az MVSZ Kár­pát-medence régiójának elnöke és András Imre, az elnökség tagja tartottak tájékoztatót A külhoni magyar állampolgárság jogintéz­ményéről és az igénylők név­jegyzékének összeállításáról. Merthogy a külhoni magyar állam­­polgárság kérdésköre nem mai szüle­mény, az előadó kis történeti áttekin­tésben szólt az ügy 1994-es nyílt fel­vetéséről, amikor Kolozsváron Tőkés László, Markó Béla, Duray Miklós és mások megvizsgálták a határon túli magyarság anyaországhoz fűző­dő viszonyát, szembesülve azzal a helyzettel, hogy a nemzeti egység megvalósítása ma már határmódosí­tással elképzelhetetlen. Felvetették a külhoni magyar állampolgárság kér­désköre jogi alapokra fektetésének lehetőségét, miként mondta Borbély Imre, a „határokon átnyúló magyar konföderáció megteremtését” „Legyengített erejű állampolgárság” A magyar állampolgárságot ki kell terjeszteni az egész nemzetre, "ezer szállal kötni" egymáshoz az elszakadt részek magyarságát. A külhoni magyar állampolgárság kérdése a Magyarok Világszövetségében már 1997-ben vita tárgya lett, csakhogy politikai körök­ben megbukott az ügy, elutasította a magyarországi politikai ellenérdek. Borbély szerint megfelelő alap a külho­ni honpolgárság elnyerésére, és a törté­nelmi egység adujával szerinte minden­féle ellenérv időközben semlegesíthető. Az exodus veszélyét sem látja a külhoni magyar állampolgárság intézményesü­lését követően, hiszen aki el akar men­ni, valamilyen módon elmegy, más­részt "bezártsági pánik" lenne úrrá az erdélyi magyarságon. (lokodi) (Folytatás a 3. oldalon) Pozitív változások a mezőzáhi elhelyezési központban Kis családok a nagy árvaházban Az országban elsőként családi mo­dulokat alakítottak ki a 94 árva és el­hagyott lánynak otthont adó mezőzáhi elhelyezési központban. A Dove és a Keresztyén világ gyerme­kei alapítványok támogatása által megvalósított kis családi lakrészeket tegnap hivatalosan is átadták. Az ün­nepélyen a megyei és országos intéz­mények, alapítványok, a megyei el­helyezési központok vezetői vettek részt. Az 1911-ben, Ugrón István, Auszt­­ria-Magyarország nagykövete által építtetett műemlék épületben levő elhelyezési központban 3-20 év kö­zött lányok nevelkednek. A tavasszal kezdődött átalakítási munkálatok nyomán a vas­emeletes ágyak helyé­be fából készült ágyak és asztalok kerültek, s a magas szobák igazi lak­részekké alakultak. Míg a falhoz rög­zített felső részen az ágyak és éjjeli­­szekrények kaptak helyet, a szabadon maradt földszinten társalgó-tanuló termet, konyhát rendeztek be. Mo­dern felszereléssel látták el a mellék­­helyiségeket, s a tavasszal a nagy, közös konyhát és a mosodát is kor­szerűsítik. Nicula Aurelia igazgatónő lelkesedve mutatta be a vendégeknek a felújított, s igazán otthonos termeket, s Simon Virág (Folytatás a 6. oldalon) Világítunk Tanúiként az emlékezésnek, ma fény­lenek s fehérek a temetőink. Öröklétbe szenderült szeretteink, múltunk mozaikképének megannyi kedves, szerves része, a virágok, a gyertyák imbolygó lángja között ti­teket idézünk képzeletünkbe, erőtel­jesebben, mint az esztendő más napjain, nemcsak mert tiértetek szólnak ma a harangok, minekünk a számbavétel ideje is ez: dülöngő fej­­fáink mellé még hány keresztet állí­tottunk egy év alatt, mekkorává nőtt az a fájóan drága hagyaték, mely gondjainkra bízatott mint történel­münk, nemzettudatunk, kultúránk, önazonosságunk, létünk része. Mek­kora a veszteségünk és mekkora a felelősségünk a jövő iránt. Ma az emlékek jobban sajognak, mint máskor; kísért a múlt, mindazok a szép, és féltve őrzött élmények, ame­lyek a rendre sírba szállott szeretteinkhez kötődnek, s életünk egy-egy hosszabb-rövidebb idősza­kát jelentik. A hantot körülállja a család, szel­lő lobbantja magasabbra a gyertya lángját s a kereső tekintet vigaszta­lódva, megbékélve pihen meg a gyermekek, az Unokák arcán, tartá­sán, mozdulatán. Ott a folytonos­ság, az elveszettnek hitt vonás, az a kis ránc, az az összevont szemöldök, az a széltől, óvó aggodalom, az a kéztartás. És megvilágosodik ben­nünk, hogy mi dolgunk a világon. Fölöttünk a csillagos ég, végtelen temető, sok-sok pislákoló vagy ra­gyogó fénnyel. Végtelen, mint maga az élet... Mert nincs elmúlás, amíg bármi, amit alkottunk, teremtettünk csináltunk, fennmarad a jövőnek. S amíg megőriz az emlékezet. S amíg halottak napján virágot állít és gyertyát gyújt a szeretet. Ferenczi Ilona

Next