Népújság, 2001. április (53. évfolyam, 77-98. szám)

2001-04-02 / 77. szám

2 NÉPÚJSÁG ÁPRILIS 1_____________________________ 2., hétfő A Nap kel 6 óra 56 perckor, lenyugszik 19 óra 44 perckor. Az év 92. napja, hátravan 273 nap. A HÉT : Hiten élteibe! Ma ÁRON, holnap BUDA és RICHARD napja. ÁRON: héber eredetű, jelentése: ihletett, tisztán látó. RICHÁRD: germán eredetű, je­lentése: erős fejedelem. Tizenhárman döntősök Szombaton a Bolyai Farkas líceum dísztermében a millenniumi rendezvé­nyek sorozatában, a költészet világnap­ját köszöntve zajlott a Ratkó József vers- és prózamondó verseny, amelyet a Kós Károly Alapítvány a magyaror­szági nagykállói diákokkal karöltve, a helyi tanács és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával szervezett. A versenyre 42-en neveztek be, marosvásárhelyi, udvarhelyi és székelykeresztúri diákok. Bevezetőt mondott Finna Géza, a Kós Károly Alapítvány elnöke, aki kiemelte, hogy a Bolyai- és Kós­­szellem ezúttal Ratkó anyanyelvmű­velői szellemével találkozik. Ratkó Józsefről Parajdi Balogh Annamária tartott rövid előadást. A benevezett diákok közül 13-an jutottak a döntőbe, amelyet április 27-29. között bonyolítanak le Nagykállóban. A rangos verseny döntősei: Deme­ter Zoltán, Kővári Zolna Katalin, Halmágyi Éva, Máté Annamária, Bokor Anna Ildikó szavalásban, I­lyés Emőke prózamondás­ban, Kozsik Szabolcs, Demeter Zoltán, Sós Zsuzsa, László Áron, Ilyés Le­vente, Csegzi Kamilla megzenésített vers kategóriában. A zsűri elnöke Borsos Zsolt, tisz­teletbeli elnöke Ratkó Lujza, a költő özvegye volt. Tagjai Mészáros Jó­zsef, Kilyén Ilka, Szász Hajnal és Kádár Ildikó. (mezey) A szavalóverseny résztvevői Fotó: Szász Károly Ne legyen lyukas e földgolyó (Folytatás az 1. oldalról) Nos, ezek a benyomások, impresszi­ók, gyermekkori élmények mind­mind ott láthatók Molnos Ferenc ké­pein, mintha egy életmű állna előt­tünk, nyitott könyvként, benne a Sóvidék jellegzetességeivel, számlál­­hatatlan értékével. Tófalvi elsősor­ban Molnos akvarelljeit, illetve a táj­képeit tartja maradandóknak, az sem baj, ha itt-ott fellelhető egy-egy nagy előd, például Szécsi András hatása. Molnos folytatja az erdélyi tájfesté­szet legjobb hagyományait. Ez pedig a szülőföld szeretetével együtt jár, Tófalvi Zoltán Tóth István emléké­vel zárta beszédét: a költő felidézte paraszt édesapja intelmét: soha egy darab földet el ne adjanak, mert ha mégis úgy tesznek, azzal a földdel, amit eladtak, abban a dűlőben lyukas­­lesz e nagy kerek földgolyó. Tóth István költő elsősorban az objektivizált, tárgyiasult írásairól beszélt. Valamikor a nyolcvanas évek közepén úgy gondolta, megírja mindazokat a dolgokat, amelyekhez élete során köze volt, igyekezett tető alá hozni, ami valamit csak jelentett számára. Úgy tervezte, négy kötet­ben próbálja összegezni munkássá­ga lényegét, visszatérve, de nem is­mételve bizonyos dolgokat. Köny­vet írt az élettelen tárgyakról, kö­vekről, földről, természeti jelensé­gekről Lapidárium címen, ami kő­zetet jelent, de a verseskönyv persze nem ásványtaniig értendő. A kö­vek után a növények következtek, amelyek a költő rendkívül kedves kísérői mindig, ezért megírta a Her­bárium című kötetét. Tóth István szerint a legszebb képeket Balassi­tól napjainkig a flórából, a növényi világból szokták venni a költők. Az állatvilág szintén­­fontos életében. ,, Rég elporladt lovainkat becézge­­tem álmaimban" — idézte fel gyer­mekkorának nosztalgikus képeit. Megírta hat harmadik kötetét, Besztiárium Címmel. Mert az ember nemcsak kövekkel, növényekkel, állatokkal, hanem emberi eszmék­kel, érzelmekkel és gondolatokkal találkozik élete folyamán, kézirat­ban megszületett a Szolárium című negyedik kötet is. A Napnak, a fénynek jelentése általában­­valami pozitívumot szokott kifejezni, így hát a Szolárium is pozitív emberi megnyilvánulásokról szól. Anyagi okok miatt ez ideig csak a Herbári­um és a Besztiárium került az olva­só asztalára, de a kéziratban maradt könyvek is remélhetőleg megjelen­nek nemsokára. A költő mesélt életéről, gyermek­korára emlékezett, ötvenéves tanári tapasztalatából kiindulva úgy véli, a legjobb nevelés, ha a gyermek kisko­rától kezdve aktívan részt vesz min­den emberi­ küzdelemben. Legalább­is ezt a tanulságot hozta költőnk a paraszti sorsból. Kilyén Ilka művésznő felolvasott Tóth István kötetben megjelent ver­seiből. Végül, amit elmondhatunk: dicsé­rendő Moldován Irén magyar szakos tanárnő, a marosszentgyörgyi értel­miség, de legfőképpen Baricz Lajos plébános „kultúracsináló” szorgal­ma. Lesz még így máskor is. TUDÓSÍTÁSOK 2001. április 2., hétfő VÉGÉN TÖRTÉNT Ülésezett az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa Kipukkadt a luftballon! Szombaton a marosvásárhelyi Kul­túrpalota nagytermében ülésezett az RMDSZ Szövetségi Képviselők Ta­nácsa (SZKT). Fő célja volt - a költ­ségvetés mellett - dűlőre jutni a belső választások dolgában. Az erről szóló tervezetet az ügyvezető elnökség dol­gozta ki a szövetség alapszabályzata értelmében, illetve a Területi Elnö­kök Konzultatív Tanácsával (TEKT) megejtett előzetes konzultációkat kö­vetően. A Takács Csaba felvezetőjét kö­vető általános vita nyomán alternatí­va elé került az RMDSZ döntéshozó testülete. El kellett dönteniük, mint azt a szövetségi elnök megfogal­mazta, hogy marad-e, és teljes legi­timációval dolgozik az SZKT a je­lenlegi összetételben a 2003-ban sorra kerülő kongresszusig, vagy pedig azt, hogy a szombati tanács­kozáson megvitatják a szabályzatot, elfogadnak egy másfajta választási elvet, s májusban megtartják a belső választásokat. Rövid általános vitát követően, amikor a képviselők egy része a je­lenlegi állapot megőrzése mellett foglalt állást, mások pedig - igaz, elég lanyhán - a teljes megújulás szükségességét hangoztatták, kézfel­emeléssel szavazott a testület. Kipuk­kadt a luftballon, mert kiderült, hogy a mostani testület, minden korábban mutatott igyekezet dacára, nem kí­vánja a megújítást. Az már az RMDSZ-en belül működő KÜLÖ­NÖS mechanizmus eredeménye, hogy­ ilyen és hasonló főbenjáró kér­dések eldöntésében akár törpe ki­sebbség is érvényesítheti az akaratát. Mert harmincvalahány szavazattal le­mondani a belső választásokról leg­alábbis furcsa, ha arra gondolunk, hogy a Szövetségi Képviselők Taná­csának teljes testülete 130-nál több tagot számlál. A NÉPÚJSÁG kérdésére, hogy miképpen értékeli a testület döntését, Markó Béla szövetségi elnök a kö­vetkezőket válaszolta: - Úgy tűnik, ez egy befejezetlen SZKT-ülés, de nem így van. Éveken át végigkísért minket az Szövetségi Képviselők Tanácsa megújításának kérdése. Most született egy döntés, hogy az SZKT a korporatív alapon összeállított felállítást támogatja, de természetesen erről majd a kongresz­­szusnak kell döntenie. Tehát két évig erről nem lesz újabb vita a Szövetsé­gi Képviselők Tanácsában, és tulaj­donképpen megszűnik az a frusztrált­ság, hogy nem hoztunk meg egy fon­tos döntést. Népújság: Azért kissé meglepő, hogy egy olyan dologról, amely szin­te egy évtizede komoly vitákra, sőt nézeteltérésekre adott okot, ma ilyen egyszerűen döntöttek Markó Béla: így van, de ez szük­séges volt. Szükséges volt valószínű­leg az éveken át tartó vita is. Én ma­gam szorgalmaztam, hogy ezt most döntsük el valamilyen­ módon. Egyetértettem volna azzal, hogy újra­válasszuk az SZKT-t más módszer­rel, de azzal is egyet tudok érteni éppúgy, hogy a Szövetségi Képvise­lők Tanácsa maradjon a mostani ösz­­szetételében, mert ez is reprezentatív. Itt vannak a területi elnökök, képvi­selők, szenátorok, fiatalok, önkor­mányzatiak, platformok. Amivel nem tudok egyetérteni, az, hogy bi­zonytalansági állapotban legyen az SZKT, mert ez nem hasznos a dönté­sek szempontjából. Szerintem ez rá is nyomta bélyegét néhányszor a testü­let munkájára. Ezt most levettük a napirendről, s szerintem ez - lehet, hogy sokaknak furcsának tűnik, amit mondok - hozzá fog járulni ahhoz, hogy a következő két esztendőben jobban működjék a Szövetségi Kép­viselők Tanácsa. Tőkés László tiszteletbeli elnök ezzel ellentétben az RMDSZ erkölcsi válsága szerves részének ítélte, hogy a Szövetsé­gi Képviselők Tanácsa leszavazta a megújulást. Véleménye szerint a testü­let „nem akar megújulni, elégedett ma­gával, szavazógépként működik köszö­ni szépen, jól megvan „ Már nem dön­téshozó, hanem közjegyzői hivatást tölt be" azzal, hogy a csúcson elhatározott döntéseket szentesíti, mondta egyebek között az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Mózes Edith „Sok függ attól, hogy az RMDSZ hogyan politizál” Szombat délelőtt együttes ülést tar­tott az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) és a Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET). Ezen hang­zott el a szövetségi elnök politikai tájék­­koztatója, napirendre került Kerekes Gábor önkormányzati ügyvezető alel­­nök megerősítése, illetve az RMDSZ költségvetésének megvitatása. Ez utób­bi zárt ajtók mögött zajlott. Délután a két testület külön ülésezett: a Kultúrpalota nagytermében határoz­tak a Szövetségi Képviselők Tanácsá­nak megválasztásáról, a kisteremben a SZKT egészítette ki az állandó bizottsá­got és hallgatta meg az Illyés Közala­pítvány Romániai Alkuratóriuma titká­rának a 2000-ben megítélt támogatá­sokról és a 2001-es célpályázatok stra­tégiájáról és prioritásairól szóló tájé­koztatóját. Az SZKT szombat délután tudomá­sul vette a Nemzetépítő Platform meg­alakulását, elvetette Tőkés László ja­vaslatát, hogy a zilahi Wesselényi Re­formátus Kollégium ügyét tűzzék so­ron kívül napirendre, majd rövid úton elhatározta, hogy a jelenlegi felállítás­ban folytatja tevékenységét a 2003-ban sorra kerülő kongresszusig. Ezután, in­terpelláció nem lévén, hirtelen bezárták az ülést. Eredmények és aggodalmak­­ mérlegen Markó Bél aggodalmának adott hangot, hogy négy hónappal a választá­sok után „hajlamosak vagyunk baleset­ként, kisiklásként szemlélni” a szélső­séges nacionalista Nagy-Románia Párt előretörését, s azt gondolni, hogy „okai pillanatnyiak” voltak. A szövetségi el­nök szerint az okok nem számolódtak föl, ma is léteznek, s ezek az okok ve­zették oda az RMDSZ-t, hogy a Társa­dalmi Demokrácia Pártjával sajátos együttműködést alakítson ki, amelyben benne vannak az RMDSZ sajátos cél­kitűzései is, de az általános reform­szempontok is. Sok függ attól, hogy az RMDSZ ho­gyan politizál kint és bent, hangsúlyoz­ta Markó Béla, hogy odaáll-e az olyan szándékok mellé, amelyek az európai integrációs törekvéseket támogatják, és szembefordul-e azzal az irányzattal, amely a tavaly novemberi választások idején a Nagy-Románia Párt előretöré­sét biztosította. Négy hónap leltárát megvonva, a PDSR-vel kötött megállapodásról kije­lentette: decentralista és etatista törek­vések egyaránt felfedezhetők a kor­mánypárton belül, a kormány bizonyos szegmentumaiban egyaránt megfigyel­hető a reformpártiság és a nacionalista retorika. A leltárt elkészítették, mondta, s néhány nappal ezelőtt pontról pontra összegezték Adrian Nastase miniszter­­elnökkel azt is, hogy a továbbiakban mi a teendő. A leltár kiemelkedő pontjának a köz­­igazgatási törvényt nevezte, amelynek elfogadásával, az oktatási törvény mel­lett, „megszületett az elmúlt tíz év leg­fontosabb törvényhozási aktusa”. Az út elején vagyunk, hangsúlyozta, de ez újabb távlatokat nyit az RMDSZ szá­mára. Pozitív gesztusként értékelte a március 15-i kormányfői üzenetet, amely azt jelenti, hogy „az erdélyi ma­gyarság nemzeti ünnepe hivatalosan el­fogadottá vált". Azonban a leltár másik rovatában ott van a nacionalista retorika, a kor­mány habozó magatartása, a nem megfelelő törvények kidolgozása (titoktörvény), ami a szövetségi el­nök szerint joggal vált ki komoly ag­godalmakat. A kormányfőnek is el­mondták, folytatta Markó, hogy az­zal a nyitással, ami a kormány integ­rációs akaratában, akár a helyhatósá­gi törvényben megnyilvánul, együtt tud menni az RMDSZ, de azzal, amit Adrian Paunescu vagy­ Pruteanu sze­nátor képvisel, nem tudnak együtt menni, s kockára tenni az együttmű­ködést és azt is, amit a PDSR prog­ramjában kinyilvánított. Végül hangsúlyozta, hogy a felada­tok elvégzéséhez erős, szolidáris, erköl­csileg tartásos, plurális RMDSZ-re van szükség. (mózes) Fotó: Karácsonyi Zsigmond

Next