Népújság, 2001. október (53. évfolyam, 229-255. szám)

2001-10-01 / 229. szám

Újra lesz Vásárhelyen fogathajtás­ ►Augusztus végén, a német­­országi Riesenbeckben tar­tottak fogathajtó lovasver­senyt, ahol annak a Herman bárónak az erdejében zajlik ez a világbajnokság, akinek a fia, most már negyedik éve támogatja a nyárádszeredai kórházat Az idén harmadik alkalommal vettek részt ro­mániaiak a világbajnokságon kettes fogathajtó-váloga­tottal. Ennek szövetségi kapi­tányaként, a delegációt Kele­men Atilla képviselő vezette. A „román” fogathajtó-válo­gatott tagjai Veres Attila, Ká­dár Barna, Pál Vilmos voltak, s kapitányuk egy RMDSZ-kép­­viselő. Kelemen Atilla szerint, porosz precizitással meg­szervezett világbajnokság volt, s mind a három szám­ban sikerült kissé előrelépni. - Miből állt a verseny? - Összetett fogathajtó verseny volt. A marosvásárhelyiek valószínű még emlékeznek rá, hiszen a fogat­hajtás újkori bölcsője Romániában Marosvásárhely. '89-ig minden év­ben Koronkában voltak az országos döntők. Az első nap a díjhajtás, illet­ve a bemutatás versenyszáma zajlik, második nap a maraton, egy 22 kilo­méteres terepverseny, és a harmadik nap van az akadályhajtás.­­ Hány ország vett részt a világ­­bajnokságon? - Sok világbajnok is részt vett a versenyen, az Amerikai Egyesült Államoktól Ausztráliáig, Argen­tínáig, mindenki itt volt. Mintegy 28 ország képviselte magát 70 fogat­tal. - Hogyan szerepelt a román vá­logatott? - Mind a három számban a román válogatottból volt olyan, aki kifeje­zetten jó teljesítményt nyújtott. Pél­dául a nagyváradi Veres Attila a 28. helyezése a 70 fogathajtóból díjhaj­tásban, nagyon jó eredmény. Eddig mi soha ilyen elöl nem végeztünk. A maratonban a legjobb helyezést a kézdivásárhelyi Kádár Barna érte el, míg az akadályhajtásban Veres Attila, és a gyergyóalfalusi Pál Vilmos ért el értékelhető csapat­­eredményt. Azt hiszem, hogy a nemzetek kö­zötti 15. helyezésünk azért nagyon jó, mert ez a sportág komoly felké­szülést igényel. Ma roppant drága a kocsi, a felszerelés, a lovak. Azt hi­szem a Forma 1 után ez a legpénzigényesebb sportág, s mi eddig minden versenyen az utolsó három között voltunk. Igaz, csak hat éve veszünk részt lovasverse­nyeken, ezért eredmény, hogy a középmezőnybe tudtuk magunkat felküzdeni. Egy másik érdekesség, mondhat­ni, fogathajtó sporttöténetet is írtak ezen a lovashajtó bajnokságon, az, hogy először sikerült egy hajtónak megvédenie a világbajnoki címét ugyanazokkal a lovakkal. Ez a ma­gyar Lázár Vilmosnak sikerült. Azt is tudni kell, hogy az utolsó három világbajnokságot a Lázár család nyerte, ezelőtt négy évvel a kiseb­bik testvér, Zoltán volt a világbaj­nok, utána kétszer is Lázár Vil­mos. Az is érdekes, hogy Lázár Vilmos mindhárom lova a Fogaras melletti Alsószombatfalván te­nyésztett romániai lipicai ló volt. Ez a román lótenyésztést is méltat­ja, hiszen a sok német, holland és más drága ló mellett bebizonyítot­tuk - amit én már tizenvalahány éve mondok —, hogy a román lipi­cai lónál kevés alkalmasabb erre a fogathajtó sportra. A lipicai lova­kat 400 éve tenyésztik, és a spa­nyol magasiskola követelményeit mindig csak olyan lovak tudták tel­jesíteni, amelyeknek az idegrendsze­re bírta ezt a terhelést. Ez a fajta pedig 400 éve az idegrendszeri ter­helésre van tenyésztve. ■f Miért szűnt meg Marosvásár­helyen ez a sportág? - Elsősorban a rendszerváltás az oka. Annak idején állatorvosok, téeszek, állami gazdaságok fogatai versenyeztek. Most már ez a sport­ág majdnem teljes egészében ma­gánbefektetők és magánverse­­nyeztetők „művelik.” Nem akarok előre eldicsekedni, de a fogathajtó bizottság legutóbbi gyűlésén, amit pár hete Kézdivásárhelyen az or­szágos döntő alkalmával tartot­tunk, felvetettük, hogy mi szeret­nénk, ha itt folytatódna a hagyo­mány. Itt van a méntelep, tulajdon­képpen 82-ben innen indult a fo­gathajtás. Úgy képzeltük, hogy itt lovascentrumot hozunk létre. Hi­szen van itt egy fedett lovarda, ami befejezetlenül és kihasználatlanul áll, de itt vannak a sport céljaira előkészített istállók, ott van mellet­tük egy szálloda, vendéglő, tehát itt komoly lovasversenyeket lehet­ne tartani. És hát persze azon is lehetne gondolkodni, hogy például a marosvásárhelyi mezőgazdasági iskolában lovasosztályt lehetne indítani. Mert szakemberhiány van. Itt nemcsak belovaglókat, mé­nesmestereket, de hámkészítőket, kerekeseket, parkolókovácsokat is lehetne képezni. Ezek mind olyan szakmák, amelyekkel sok ember számára munkát lehetne biztosíta­ni. És ha a ló körül teljes iparágak alakulnak ki Nyugaton, bízom ben­ne, hogy Romániában is eljön ez az idő. Remélem, hogy ha jövőre a versenyt elkezdjük, megint egy lépéssel közelebb leszünk a távlati terveinkhez. ►► Mózes Edith Küzdelmes megyei rangadón: Chimica-Nyárádtő 2-111-1) Az utóbbi mérkőzések átlag né­zőszámát meghaladta a szombati megyei rangadóra kíváncsiak szá­ma. Mintegy 700-an voltunk a fel­jutási reményeket tápláló és éllovas chimicai, valamint az újonc C- osztályos Unirea Nyárádtő közötti mérkőzésen. Utoljára a két csapat 1994 tavaszán találkozott a megyei bajnokság keretében és simán 6-0- ra nyertek a házigazdák. Ilyen előz­ményekkel természetesnek tűnik, hogy nagyarányú könnyű győzel­met vártunk most is. Ennek ellent­­mondtak viszont a pályán történtek: a vendégek igen nagy ambícióval, erőbedobással játszottak. Játékosaik jól fedték a térfelüket, gyors táma­dásokat vezettek vagy egységesen védekeztek. Meglepő volt a játéko­sok fizikai adottsága is, valamint jó erőnlétük és taktikai fegyelmezett­ségük. A dicsői csapat nem fogott ki egy jónak mondható napot. Vol­tak a mérkőzésnek olyan periódu­sai, mikor az volt az érzésünk, hogy a vendégek vannak otthon. Szem­mel láthatóan zavarta a dicsőieket a nyárádtőiek szoros emberfogása, gyors és bátor támadójátéka. Nem utolsósorban meg kell említeni, hogy Gyulai, Tintejan és a másod­edző Chira nem is olyan régen még a Chimica színeiben játszottak. Ért­hető tehát az ambíciójuk. A mérkőzés első 10 perce a köl­csönös felméréssel telt el, mindkét csapat tapogatózik, hosszú az iram. Dicker a 4. percben sárgát kap egy kezezés miatt, a vendégek tizenha­tosában. Az első veszélyes akciót a 10. percben jegyezhetjük. Tudósé lő a vendégek kapujára, de Popescu utolsó pillanatában beéri és szöglet­re ment. A 20. percben Gyulai be­mutatja a tehetségét, Tudósé mint­egy 10 méterről lő kapura, de a vendégek kapusa bravúrosan kiüti a kapuba tartó labdát, ami Dickerhez kerül. Csatárunk be is lövi a hálóba, de a taccsbíró lest jelez. A középbí­ró érvényteleníti a találatot és nehéz volna megmondani, hogy ez volt-e a sorozatos hibáinak kezdete. A 24. percben a vendégek várat­lanul megkezdik a vezetést, egy dicsői védelem által felszabadított labdát Laurentiu védhetetlenül lő Holom jobb felső sarkába mintegy 22 méterről. Ritka szép gól volt. A találat felrázza mindkét csapat játé­kosait, a hazaiak veszélyeztetve látják a biztosnak hitt három pont­jukat. A vendégek meg érzik, hogy itt lehet valamit keresni. Felgyorsul a játék. Mindenki idegesebbé válik. A 26. percben Dicker nem éri el a keresztbe adott labdát, Gyulai elka­nalazza előle, majd Holom véd egy veszélyes vendéglövést. A hazaiak nyomása erősödik, de Gyulai szög­letre tolja Tudósé lövését, majd Sző­ke fejel mellé. A vendégek jól hasz­nálják ki a dicsői védelem hézagait. Könnyen jutnak a kapu közelébe és nagyon veszélyesek a támadásaik. A 34. percben Holomnak újra közbe kell lépnie a kapuja közelében, a dol­gok tisztázása végett. Az 5-ös számú Petrov kap sárgát durváskodásaiért, majd a 41. perc meghozza a várt egyenlítést: Cucerzan mintegy 20 méterről lő kapura: 1-1. A második félidő a nyárádtőiek támadását hozza, uralják a pályát, de veszélyes helyzeteket nem sike­rül összehozni. A dicsőiek erősítik a csatársort, bemegy Tepue meg Curticapean és ellentámadásokkal próbálkoznak. Maier lövését (54. perc) Gyulai megfogja, majd követ­kezik Botezan pályára küldése az elfáradt Callo helyett. Fiatal közép­pályásunk felgyorsítja a játékot, többször is veszélyes akciókat ve­zet a vendégek kapujára, jelezvén, hogy érik a gól. A 67. percben Curticapean centerez jobb oldalról és Tudósé fejjel ügyesen megcsúsz­tatja a hosszú sarokba a labdát: 2-1. A vendégek nem adják fel és a 72. percben egy lepattanó labda majd­nem megtéveszti Holom kapust. A 74. percben a mérkőzés leg­szebb akcióját láthatjuk. Tudósé szökteti Botezant, csatárunk közép­re játssza be magát, 10 méterről fölé rúg. A 80. percben Curticapean lövi mellé a 16-os sarkáról. A mérkőzés körüli ideges hangu­latnak az eredménye, hogy a 88. percben Tudósét hátulról vágja fel Popescu a középpályán. Egymás­nak esnek és mindketten sárga la­pot kapnak. Chimica: Holom, Maier, Florea, Szőke, Cucerzan, Pintea, Vasile, Stefan (Tepus), Callo, Botezan, Stefan, Dicker (Curticapean), Tudósé, Unirea Nyárádtő: Gyulai, Szabó, Ötvös, Popescu, Bot­is (Cernatescu), Petrov, Florea, Nagy (Chira), Tim­­es­an, Joó, Laurentiu és Savu. A C-divízióban a Chimica vezet 15 ponttal. A Gaz Metán 1-0-ra győzte le a gyergyószentmiklósi Viitorult. ►► Incze Csaba ► Vívás Bronzérmesek a CSU felnőtt párbajtőrözői Nem csekély sikert arattak a ma­rosvásárhelyi párbajtőrözők az or­szágos csapatbajnokságban, hisz hosszú évek után a felnőttek ismét dobogóra állhattak. A teljesítményt még az sem árnyékolhatja be, hogy a négyes döntőből a Steaua - amely megszüntette vívó szakosztályát - visszalépett, mert már a döntőbe ke­rülés is komoly fegyverténynek szá­mít, s az előző elképzelések szerint a Steaua legyőzése volt tervbe véve a bronzérem megszerzése érdekében. Ilyen körülmények között vívóink a döntőben az ország pillanatnyilag két legerősebb csapata ellen szere­peltek, s a nagyváradi Crieul és Craiova ellen is egyformán 45-30 arányban szenvedtek - várható mó­don - vereséget. A csapat fejlődése azonban a két vereség ellenére is figyelemre méltó, s ha Bögözi Bálint mellé hasonló képességű vívók nő­nek fel, ismét a bajnoki címért küzd­het a marosvásárhelyi vívósport. Az első, aki erősíti majd a csapatot, a Marosvásárhelyen nevelkedett Bratu Gheorghe, aki bukaresti egyetemis­taként a Steaua színeiben vívott, ám annak megszűnte után ismét a CSU-t fogja erősíteni. * Rendkívül örvendetes hír érkezett a vívás utánpótlása területéről is. A Frankfurtban megrendezett ifjúsági B-kategóriás nemzetközi versenyen, amelyen 250 tőröző és párbajtőröző vett részt a világ minden sarkából, Marosvásárhely egyetlen képviselő­je, a párbajtőröző Andrei Radu, a több mint kiváló 3. helyet szerezte meg fegyvernemében. A rendkívüli tehetségű vívó Pongrácz Antal, a szakosztály elnöke közbenjárására jutott el erre a versenyre, különböző szponzorok és a polgármesteri hiva­tal támogatásával. A kisifjúsági kor­osztályú Andrei Radu, aki nagyob­­bakkal is sikeresen vette fel a harcot, a jövő héten Budapesten vesz részt egy hasonlóan komoly nemzetközi seregszemlén.

Next