Népújság, 2003. június (55. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-02 / 125. szám
NEPUJSAG-MELLEKLET A Teke Bajnokok Ligája Óriási, kellemetlen meglepetés Saját pályáján vesztette el a Romgaz-Elektromaros a Bajnokok Ligája döntőjébe jutásának esélyét Hosszú évek óta először szenvedett hazai pályán vereséget a marosvásárhelyi Romgaz-Elektromaros női tekecsapata. Olyan régen, hogy már maguk az érintettek sem emlékeznek rá, hogy mikor. De mert minden hoszszú kolbásznak vége szakad egyszer, így a marosvásárhelyi tekecsapat sikersorozatának is vége kellett szakadnia, s iszonyú kellemetlen, hogy ilyen fontos találkozón történt meg, mint a Bajnokok Ligája csoportmérkőzéseinek harmadik fordulója. No persze, a marosvásárhelyiek mostani legyőzője, a szlovén Miroteks Celje nem egy tucatcsapat, s szinte törvényszerű volt, hogy amikor mégis bekövetkezik egy itthoni vereség, akkor az egy erős ellenfél ellen történjen. Ám annak ellenére, hogy a szlovénok válogatottakat, sőt különböző korosztályi szinten világbajnokságokat nyerő játékosokat vonultattak fel, a találkozó előtt alig hittük volna, hogy ez bekövetkezhet. Celjében az utolsó váltásig vezetett a Romgaz-Elektromaros, szinte ujjai közül engedte ki a győzelmet, majd az ausztriai Schattendorfban simán nyert a szlovénok ellen, s akkor pedig ki gondolta volna, hogy éppenséggel az olyan jól ismert hazai pályán maradnak alul? Alighanem maguk az érintettek sem. Ám mint Seres Sándor érdemes edző már korábban kifejtette, mindig mindent nem lehet megnyerni, s a marosvásárhelyi sportkedvelők kénytelenek voltak ezúttal lenyelni a keserű pirulát, az olaszországi Bolzanóban sorra kerülő döntőn a címvédő csapat nem lesz jelen. A váratlan eredményért leginkább a szlovén játékosok „hibáztathatók”, akik kivételes elszántsággal érkeztek Marosvásárhelyre, hisz tudták hogy csupán a győzelem esetén juthatnak döntőbe. Ezt az elszántságot aztán annyira eredményes játékra váltották, amely egész egyszerűen bénítóan hatott az ellenfelekre. Noha a marosvásárhelyi játékosok többsége hozta az átlagot, ezúttal kivételesen jó teljesítményre lett volna szükség a győzelemhez, ez pedig nem következett be. Ráadásul a csapat összeredményét döntően befolyásolta a negyedik váltásban bekövetkezett krach, az itt elért 494 fás eredmény végül sokat nyomott a latban a végkimenetelnél. Hiába jött be tehát az átlag, ha a legjobb egyéni eredmény nem haladja meg az 565 fát, ez az országos bajnoki címhez még elég lehet, a legmagasabb európai szinten viszont már kevés. ■Mil«*«« l EllTTTiXTiTjTKlin A tekét szeretni kell Noha a Bajnokok Ligája facsoportjában a csata tulajdonképpen a Romgaz-Elektromaros és a Miroteks Celje páros mérkőzésére szorítkozott, a mezőnyben mégiscsak három együttes volt. Az osztrák Sonnenhof Schattendorfról azonban azért esik kevesebb szó, mert az osztrákok igazi amatőr csapatot alkotnak. Mindhárom fordulóban a harmadik helyen végeztek, s mindháromszor csillagászati pontkülönbségre lemaradva a többiektől. Az osztrákok filozófiájára jellemző, hogy míg a celjei csapat mikrobusszal érkezett, amelyben a játékosok, az edző, a vezető és a sofőr kapott helyet, a Schattendorf nagy turistabusszal jött, fékekkel, gyerekekkel, rokonokkal. Akik egyébként hangosan szurkoltak, s lelkesen tapsoltak minden egyes kilencesre, holott nyilvánvaló hátrányban voltak. Kirándulni jöttek, azért hogy jól érezzék magukat, s ettől az ilyen apróság, mint az utolsó hely, sem tudta elvenni a kedvüket. A Sonnenhof Schattendorf csapatában egyébként teljes a generációs harmónia. Míg a legfiatalabb játékos, Edith Spreitzer 24 éves, a 451 fát teljesített Theresia Hartinger az éppen betöltött 56 esztendejével lépett pályára. De mégsem ő volt a legidősebb! Az utolsó váltásban, az utolsó harmincas sorozat közepe után, már a tarolás közben, a 47 éves Németh Istvánná megbotlott és elesett. A kényszerű csere következtében Herta Jandl jött be, aki már túl volt három sörön, hisz meg sem fordult a fejében, hogy neki ma itt játszani is kell. Herta Jandl pedig 32 fát tarolt , 1945 januáréban született. Seres Sándor és Doina Baciu már érzik, hogy ezúttal elmarad a sikerFotó: Vajda György „Mi hoztuk az átlagos eredményünket, de ez a nagyon erős szlovénok ellen nem bizonyult elegendőnek - nyilatkozta a vereség után Seres Sándor, a házigazda csapat vezetőedzője. - Úgy tűnik, az országos bajnoki cím megnyerése után nem maradt elég idő a sorok újbóli rendezésére, s a túl sűrűn érkező fontos mérkőzések, valamint a hosszú utazás fáradtsága ezúttal visszahatott a teljesítményünkre. ” A negyedik váltásban úszott el a mérkőzés Az első váltásban a szlovén Andreja Razlag 150 fával kezdett az első pályán, aztán valamivel gyengült az irama, 539 fával adta meg az alaphangot. Muntean Daniela erre 565 fával válaszolt, míg Lesko Jozica 558 fájára Martina Emese 551 fája következett. Ekkor még előnyben volt a házigazda csapat, s ez tovább nőtt a harmadik váltásban, amikor Barabás Carmen, annak ellenére, hogy vastagon bepólyázott lábbal, sérülten versenyzett, 536 fát teljesített a vendégek leggyengébb versenyzője, Savic Rada 510 fájával szemben. A felénél tehát 45 fa előnye volt a Romgaz-Elektromarosnak, s minden a várakozás szerint alakult. Az utolsó előtti váltásban két szlovén versenyző, a többszörös világbajnok Marika Kardinar és Barbara Fidel álltak csatasorba, míg a házigazdák részéről a bajnokságban alig szereplő (ott ugyanis kötelező egy ifjúsági játékos) Golianu Liliana következett. Golianutól azt várták a szakvezetők, hogy tartsa az iramot az utolsó váltás előtt, amikor a Romgaz- Elektromaros nagyágyúinak a feladata lett volna a győzelem végleges kivívása. Az első pályán még minden rendben is ment, sőt Golianu 142 fája az első pályán további tíz ponttal növelte az előnyt, aztán minden kezdett rossz irányba fordulni. A második pálya után - különösen a tarolásban mutatott gyengébb játék következtében - a marosvásárhelyi játékos már 20 fa hátrányba került, majd a 3. pályán egyenesen katasztrofálissá vált a helyzet. Miután három pálya teljesítése után csupán 377 fa állt a neve mellett, s az ellenfelek 420 táján jártak, a szakvezetés csere mellett döntött. Sajnos az ifjúsági Miklós Katalin sem javított az átlagon, s a 30 vegyes gurításból álló váltásában csupán 117 fáig jutott, ami jóval kevesebb, mint az elvárható teljesítmény. Mielőtt az utolsó váltás versenyzői következtek volna, két marosvásárhelyi és egy szlovén tekézővel, már világos volt, hogy az 590 fa összhátrány behozása csak kivételes eredménnyel lehetséges. Ha legalább Doina Baciu rávert volna húsz-harminccal közvetlen ellenfelére, Biserkca Petákra, akkor Duka Tildának elég lett volna a számára normálisnak tekinthető 560-570 fa is, ám Peták folyamatosan tartotta a frontot, s az utolsó pálya előtt már világossá vált, hogy csupán egy csoda fordíthat a meccsen. Csodák pedig nincsenek, a hitét vesztett Baciu 19 fával alulmaradt, míg Duka Tilda átlagon valamivel felüli, ám nem igazán kimagasló 565 fája csupán a statisztikán javított valamicskét. A teke női BL C-csoportja 3. fordulójának eredményei Biserka Peták biztosan őrizte csapata előnyét az utolsó váltásban Teli Tardás Üres Összesen Miroteks Celje__________________________________3283 Bazlag Andreja 336 193 0 539 Lesko Jozica 369 189 1 558 Savic Rada 337 173 2 510 Kardinal Marika 363 186 1 549 Fidel Barbara 375 200 1 575 Peták Biserica 355 197 1 552 Romgaz-Elektromaros__________________________3244 Muntean Daniela 374 191 1 565 Martina Emese 369 182 4 551 Barabás Carmen 367 169 4 536 Golianu Uliana 251 126 4 377 Baciu Doina 353 180 1 533 Duka Tilda 371 194 1 565 Miklós Katalin 83 34 3 117 Sonnenhof Schattendorf________________________3009 Prunner Estella 364 138 10 502 Herczegné Vajda Gabriella 353 191 3 544 Hartinger Theresia 307 144 11 451 Spreitzer Edith 352 160 4 512 Wurnig Doris 342 165 4 507 Németh Istvánná 334 127 3 461 Jandl Herta 32 2 32 Összesített eredmény három forduló után 1. Miroteks Celje 10 pont 2. Romgaz-Elektromaros 8 pont 3. Sonnenhof Schattendorf 3 pont