Népújság, 2003. szeptember (55. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-01 / 203. szám

2 NÉPÚJSÁG SZEPTEMBER 1., hétfő A Nap kel 6 óra 37 perckor, lenyugszik 19 óra 54 perckor. Az év 244. napja, hátravan 121 nap. ­ Ottan érteAAa! Ma EGYED, EGON, holnap REBEKA, DORINA napja. EGYED: görög eredetű név, amely latin közvetítéssel érkezett hozzánk, régóta használt a magyar formája. Jelentése: pajzshordozó. EGON: több germán név be­­cézéséből önállósult REBEKA: héber eredetű név görögös alakja, jelentése: megigéző, megbabonázó, vagy jól táplált. Múzeumavatás és konferencia Sáromberkén A Sáromberkén szombaton felava­tott Néprajzi-Falutörténeti Múzeum nem csak a benne található tár­gyak miatt egyedi. A megnyitót kö­vető konferencia sem volt páratlan a maga nemében. Ami az esemé­nyeket rendkívülivé teszi az, hogy a történések mozgatórugói ez al­kalommal helybéli, egyetemet fris­sen végzett vagy még diákoskodó fiatalok. Vajda András és Orbán János megálmodták és kemény munkával meg is valósították álmukat, egy néprajzi és falutörténeti múzeumot. Tem­észetesen mindez csak a kette­jük tenni akarásából nem jöhetett volna létre, szükség volt még a refor­mátus egyház által felajánlott egykori iskolaépületre, amelyet közös erővel újítottak fel, szükség volt hozzá a hely­béliek adakozókészségére, amellyel padlásaikon porosodó értéktelennek vélt tárgyaikat rendelkezésre bocsá­tották és egyéb támogatásokra. Amint a megnyitón dr. Keszegh Vilmos tanszékvezető egyetemi ta­nár is elmondta, lehetnek szerény he­lyek, melyeket a bennük rejlő kin­csek tesznek gazdaggá. Sárom­berkén az egykori iskolaépület való­ban eltörpül a kastély vagy a Teleki kripta mellett, mégis a most benne berendezett múzeum kiemeli valami­kori szürkeségéből. Nagy Géza nyu­galmazott refom­átus lelkész ugyan­akkor hangsúlyozta, a múzeum fi­gyelmeztetés, hogy amelyik közös­ség nem becsüli meg múltját, bünte­tésként arra kényszerül, hogy újra át kell élje. A megnyitón még felszó­lalt dr. Szabó Miklós történész, vala­mint a helybéli református lelkipász­tor Porkoláb Levente, elismerő és köszönő szavakkal illetve a fiatalo­kat. A Kanadában élő Teleki Sámuel üdvözletét Dán József hozta el az egybegyűlteknek, ugyanakkor reá emlékezett Bethlen Anna is. Végül az érdeklődők népes seregét csoportonként vezették végig a szer­vezők a múzeumon. Itt megcsodál­hattunk néhány épen megmaradt da­rabot a kastély elpusztult bútorzatá­ból első és második világháborús emlékeket, iratokat, fényképeket, a néprajzi részlegen pedig az egykori népi kézművesség remekművei vár­ják az ide látogatókat. Amint az ide­genvezetést is felvállaló ifjak el­mondták, leegyszerűsítve elmondha­tó: a falu padlása költözött be a volt iskola épületébe. Szombaton délután a megnyitót követően Lokális történelmek elne­vezéssel konferenciára került sor a sáromberki kastély dísztermében. Itt számos­ kiváló előadás hangzott el Teleki­ Domokos levelezéséről (dr. Viczián István, Budapest), A sáromberki Teleki kriptáról (Orbán János, Sáromberke), A sáromberkiek részvételéről a szabadságharcokban (dr. Szabó Miklós, Marosvásárhely), Az 1868-as oktatási törvény hatásai­ról a helybeli felekezeti oktatásra (Berekméri István, Sáromberke), a helybéli Köblös Elek pártvezér vita­tott egyéniségéről (Nagy Domokos, Sáromberke), A Maros menti har­cokról 1944-ben (Berekméri Árpád Róbert, Marosvásárhely) valamint az első és második világháborús doku­mentumok néprajzi vonatkozásairól (Vajda András, Sáromberke). Az egész napos rendezvény során kiderült, hogy a megvalósult álmok mellett további tervek is léteznek, szeretnének a frissen létesült múze­umban egy régiós kutatóműhelyt lét­rehozni, bővíteni és önállósítani a múzeumot, további adatokat és tár­gyakat gyűjteni stb. Az esemény kapcsán pedig feltét­len el kell mondani, hogy Sáromberkének ugyan nincs bevásárló­­központja meg üzemanyagtöltő­állomása, de vannak épületei és ifjai, melyek érdemessé teszik, hogy az arra járó hosszabb-rövidebb időre megszakítsa útját. Köröndi Kinga TUDÓSÍTÁSOK 2003. szeptember 1., hétfő A HÉT VÉGÉN TÖRTÉNT Nagysármási Napok­­ első alkalommal Augusztus 27-29-e között első al­kalommal szervezték meg a Nagysármási Napokat, vagyis a Me­zőségi Hagyományok Fesztiválját. A mezőség megbolydult, népzene-, néptánccsoportok készültek az ese­ményre, népes közönség követte a sám­ási kultúrotthonban megtartott előadásokat. Nagysármás felé menet, Mezőbándon már megpillantottuk a magyar népviseletbe öltözött fiatalo­kat. Péntek reggel volt, gyülekeztek, készültek a mezőségi fesztiválra. Nagy eseménynek számított a délben megtartott román menyegzői szokás bemutatása a község központjában, majd az ezt követő népviseleti parádé. Zenészek kísérték a felvonulókat, a ro­mán és magyar népviseletet bemutató sám­ási, mezőbándi, mezőméhesi, és más településekről érkezett csoportokat (köztük Kolozs megyeit is). A szerve­zők délutánra várták a marosludasiakat és gernyeszegieket.­­ A fesztivál ötlete már a 2003-as költségvetés kidolgozásakor megszü­letett, 55 millió lejt különítettünk el erre a célra. A sármásiak már nem vették túl komolyan az augusztus 29- i hagyományos dinnyevásárt. A tö­meg mindig összegyűlt, de főként a zsibvásár vonzotta az embereket, és végül a kocsmában kötöttek ki. Ezen szerettünk volna változtatni, kicsit felrázni a mezőségieket, feléleszteni a hagyományok iránti érdeklődést - mondta Floare Gheorghe polgármes­ter. A szervezők szándéka csak rész­ben teljesült: a dinnyefelhozatal sze­gényes volt, csak 3-4 helyen árusítot­ták, a tömeg pedig megoszlott a zsib­vásár és a művészi műsor között, előbbi javára. A helyi kultúrotthon azonban megtelt, a hangulatot a néptáncegyüttesek, az énekesek emelték. Itt lépett fel a leányos, belső mezőségi és korcsos táncokkal a Nagysármási Tulipán Kulturális Cso­port 12 táncosa, valamint a Boglárka Táncegyüttes I-VIII. osztályos diá­kokból álló 12 táncospárja is. A Bog­lárkát a Tulipán utánpótlásának ne­vezte Trombitás Jolán, a csoportok irányítója. A községi parkban látható volt Serban Gherasim keramikus művész kiállítása, de mint sok sármási el­mondta, a rendezvény egyik fény­pontja az egy nappal korábban meg­rendezett szarvasmarha-kiállítás, dí­jazás volt. Bizonyára így van, hiszen a mezőségiek közismerten mezőgaz­dálkodással, állattenyésztéssel foglal­koznak. A Sármási Napokon azon­ban elvártuk volna, hogy több falu vegyen részt, mutatkozzon be. Talán jövőre nagyobb érdeklődés övezi e hagyományteremtőnek induló ren­dezvényt... Antalfi Imola II. Gazdanapok Udvarfalván A szakszerűsödés jegyében A Marosszentanna községhez tar­tozó Udvarfalván a helyi tanács, a polgármesteri hivatal és a megyei mezőgazdasági tanácsadó hivatal második alkalommal szervezte meg a gazdanapokat, amelynek keretében virág- és zöldségkiállí­tást rendeztek, volt mint képzőmű­vészeti tárlat, néptáncelőadás, gu­lyásfőzés és lovasfogat-felvonulás is. A tavaly 11, az idén már 20 sátor­ban 16 udvarfalvi termelő állította ki szebbnél szebb terményét a kultúrott­­honnal szembeni téren. Ezenkívül a Dascochim, a Blondy, az Agroflorimpex és az Unimur cégek is felvonultatták termékeiket. S a vi­rágok, zöldségek és gyümölcsök mel­lett sertéseket, szarvasmarhákat, lova­kat, nyulakat és szárnyasokat is kiállí­tottak a gazdák.­­ A terménykiállítás bizonyítja, hogy községünk gazdái szorgalma­sak és nyitottak, itt hagyománya van a zöldségtermesztésnek, s mi szíve­sen vállaljuk fel az ilyen jellegű ren­dezvények szervezését - mondta megnyitójában Viorel Bubeu, Marosszentanna polgám­estere. A meghívottként jelen levő Makkai Gergely képviselő hangsú­lyozta, az európai uniós integráció­ban nagyon fontos a minőség és a szakismeret. Az udvarfalviak a felvo­nultatott termékeikkel bizonyítják, hogy megállhatják a helyüket bár­mely nyugat-európai piacon, azonban nem szabad itt megállni. Állandó képzésre van szükség, s ma már örömmel mondhatjuk, hogy mind a Sapientián, mind pedig a nyárádszeredai egyetemi oktatásban lehetőséget biztosítanak azoknak, akik a kertészetet, zöldségtenyesztést választják szakmájuknak. Ráduly György helyi tanácsostól, szervezőtől megtudhattuk, a Románi­ai Magyar Gazdák Egyesülete által szervezett gazdatanfolyamon több mint 30-an vettek részt, ezek közül 20-an ezüstkalászos gazdák. A köz­ségben több mint 150 család él zöld­ségtermesztésből. A kiállításon is vannak már olyan fiatalok, akik biz­tosítják, hogy „a szakma ne haljon ki”. Van folytonosság, van akire ala­pozni a jövőben is. Az előző évi ren­dezvénytől eltérően az idén két komány elhatározta, hogy gulyást is főz, s azt is már kitervelték a szerve­zők, hogy a téli gazdasszony­­tanfolyam résztvevői a III. gazdana­pon gulyásfőző versenyt is szervez­nek, azt bizonyítandó, hogy az udvar­falviak nemcsak kiváló zöldséget ter­mesztenek, hanem remekül főznek is. Az idei rendezvényt az udvarfalvi ál­talános iskola egyik osztályában be­rendezett képzőművészeti tárlat egé­szítette ki. Az alkotásokat udvarfalvi képzőművészeti szakközépiskolások: Ráduly Melinda, Ráduly Erzsébet, Ráduly Györgyi, és Mátyás Rozália készítették. Délután a helybéli iskolá­sok néptáncműsort mutattak be, s a fogathajtó versenyen részt vevők is ellátogattak Udvarfalvára.­­ A rendezvény egy hosszú távú falufejlesztési program egyik lépése. Szeretnénk, hogy a kis- és középvál­lalkozóknak, illetve mezőgazdasági termelőknek szóló SAPARD- program keretében minél több pályá­zatot nyújtsunk be, s ebben elsősor­ban azokra a termelőkre számítunk, akik itt bemutatkoztak. Egy követke­ző lépésben pedig a faluturizmust szeretnénk felkarolni, hiszen itt lo­­vaglási lehetőséget is biztosíthatunk. A zöldség- és a virágkiállítást pedig mindenképpen nem csak helyi, ha­nem hagyományos megyei rendez­vénnyé szeretnénk fejleszteni - nyi­latkozta lapunknak Viorel Bubau pol­gármester. Vajda György Horváth István és a mezőgazdaság A Horváth István Alapítvány, az RMGE (Romániai Magyar Gazdák Egyesülete) Marozsa­ ózdi és istvánházi gazdaköre szervezésében augusztus 30-án, szombaton szarvasmarha-kiállításra került sor Magyarózdon. Az odalátogatók ez alkalommal kis füzetet vehettek át, amelynek negyedik oldalán a magyarózdi születésű Hor­váth István vallomását olvashatjuk: „Parasztként felemel­kedni nem lehetett, bármennyire is értelmes és tehetséges volt valaki, legfennebb csak kiemelkedni a paraszti sor­ból...” Ezek a sorok adták a kiállítás megszervezésének ötletét - mondta Csomós Attila, az RMGE Maros me­gyei szervezetének elnöke. A Malozsa völgyében élő emberek megélhetését ma is a tej és a tejtermékek bizto­sítják. Szükség volt a megmérettetésre ahhoz, hogy a gazdálkodókat a kiállítás jobb munkára késztesse. A gaz­dák 40 állatot vonultattak fel. A bírálóbizottságnak (dr. Dán Péter tud. kutató, Náznán Jenő, a Megyei Mezőgaz­dasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság igazgatója, Ko­vács József, a Megyei Állatnemesítő és Szaporodásbioló­giai Hivatal alkalmazottja) nem volt egyszerű, hogy kivá­logassa a szebbnél szebb állatok közül a legszebbet. Vé­gül is 12 díjat osztottak ki különböző kategóriákban. A legfiatalabb állattenyésztő ifj. Kóródi Imre (Magyarózd) Makkai Gergely RMDSZ-képviselőtől 500.000 lej ju­talmat kapott. A díjkiosztás után újra Horváth István sorai kívánkoznak ide: „Be kell bizonyítanom a világ előtt, nem csak magamat hozom, hanem a mélybe szorítottak egész seregét, akik emberi értékeik alapján más sorsot érdemelnek”. Mennyire valósághűek ma is ezek a gondolatok, nem csupán a Malozsa völgyében. Szerte az országban. (hilyen)

Next