Népújság, 2004. január (56. évfolyam, 1-24. szám)

2004-01-05 / 1. szám

Maros megye legolvasottabb napilapja! LVI. évfolyam 1. (15571.) sz., 2004. január 5., hétfő 8 oldal, ára 5000 lej 2. oldal 2. oldal Éjfél után kisorsol­ták a tombola nyer­tesét, aki egy­ ró­zsaszín, tízkilós új­évi kismalacot vi­hetett haza. Ezenkí­vül 10 más nyere­ményre lehetett pá­lyázni. El sem koccintottuk az óévet, két, nehéznek ígér­kező szülést kellett levezet­nünk. Éjfél után 5 perccel megszületett a 3,3 kilo­grammos Viola Cálin Emanuel, akinek édesanya Teremiújfaluból hozta be a mentő. A szülés nem volt gondmentes. Érdekes, hogy Paviás Nedvedet eddig még soha nem jelölték Aranylabdára, márpedig csak igen ritka esetben for­dul elő, hogyy valaki egyetlen jelöléssel befusson. Rosszmájútok máris meg­jegyzik, hogy a díj sokat veszített ezzel értékéből, hiszen valójában egyetlen egész éves kiemelkedő teljesítmény is elegendő ahhoz, hogy­ valaki elnyerje az elismerést. B.ú.é.k. 2004­ - Szilveszteri hangulatképek A szilveszter éjszaka kinek mulatozást, kinek a kötelesség teljesítését je­lenti. Míg egyesek táncolnak, esznek-isznak, pezsgőt bontanak, mások az új év küszöbén is mindennapos munkájukat végzik. Bárhogy is legyen, a a jó hangulat, vidámság és a remény áthatja ezeket az órákat. Egy kicsit átváltozunk - ha csak néhány órára is számvetést végzünk és bízunk benne, hogy a következő esztendő jobb lesz. Legalábbis ezt tapasztaltuk szilveszteri körútunk során. Fotó: Szász Károly A költő szobránál Mióta Marosvásárhelyen felavat­ták Petőfi Sándor szobrát, a költő hí­veinek szép szokásává vált, hogy az új év első napján összegyűlnek a vi­lágszabadság halhatatlan harcosának Hunyadi László alkotta bronzmásá­­nál. Így történt ezen a január elsején is, jó néhányan egybejöttek az EMKE megyei szervezete által meg­hirdetett déli emlékezésre. A magyar és az egyetemes líra nagy alakját dr. Ábrám Zoltán EMKE-elnök, majd Nagy László unitárius lelkész idézte föl. A lelkipásztor újévi áldása is hozzájárult a meghitt hangulathoz, amelyet Fodor Imre alpolgám­ester békét, összetartást szorgalmazó gon­dolatait követően az Engel Olga és Kozsik József tolmácsolta két Petőfi­­vers még inkább megerősített. A ko­szorúzást a tízéves Bernády-kórus műsora kísérte, közkedvelt Petőfi­­dalait a jelenlevők együtt énekelték a kórustagokkal. A bensőséges ünnep­ség a Himnusz eléneklésével zárult. ( nk ) Közel lakom a főtérhez, a petárdák robbantását még jóval éjfél előtt, már este 7 óra körül hallottam. Úgyhogy nem volt meglepetés: a főtérre érve lépést sem lehetett tenni anélkül, hogy kétméterenként ne robbant vol­na az ember lába mellett-előtt egy petárda. Talán csak a­ tömörülők úsz­­ták meg, bár ha itt „ejtenek” el egy ilyen robbanómicsodát, komolyabb következményekkel járt volna. So­kan voltak: felnőttek, fiatalok, még kisgyereket is elhoztak szüleik. Sőt, kedvenc kutyáját is pátyolgatta- Főtéri ünnepség nyugtatgatta egy szilveszterező. A“ főtéri színpad köré a koncertek von­zották a fiatalságot, az idősebbek a városháza, kultúrpalota mellé, a főté­ri parkba húzódtak inkább, az éjféli ígéretes tűzijátékra várva. A SMURD csoportja állítólag egy ré­szeget és egy felrobbant petárda mi­att megsérült személyt szállított el. Az éjszaka során négy forgalmi rendőr teljesített szolgálatot. Az ün­neplő tömegben Homonyik Sándor közkedvelt magyarországi énekes is feltűnt (ő is koncertezett), barátaival körülvéve. Kérdésünkre elmondta, nagyon jól érezte magát Marosvásár­helyen. Autogrammot is osztott, és fényképezőgépünk elé állt. Az éjféli, várva várt tűzijáték fe­ledtette az esetleges bosszúságokat, a színes fényzuhatag tíz percen át gyö­nyörködtette a közönséget. Pezsgős­üvegek pukkantak, jókívánságok röpködtek, ölelkező, ujjongó embe­rek - feledhetetlen élmény. Aztán a tömeg hazafelé indult, üvegtörmelé­ket hagyva maga után... (antalfi) Popcorn és Homonyik Fotó: Szász Károly BANGA íltt ! Szolgálatteljesítés közben a vasutasok Csupán 1-2 taxi várakozik de­cember 31-én este 10 óra körül a vo­natállomás épülete előtti parkolóban, a hely kihaltnak tűnik. A váróter­mekben azonban meglehetősen so­kan éjszakáznak. Egyesek a földön pihenik fáradalmaikat, mások a pado­­kon várják az idő múlását. Éjfélig még két óra van, 22.30 órakor Székelykocsárdra, 22.39 órakor Bras­sóba indul személyvonat, 23.23 óra­kor pedig Bukarestbe indítanak sze­relvényt. De lehet, hogy az új év első járatára várnak, a 3.58 órakor induló brassói személyvonatra. Addig azon­ban még órák vannak. A pályaudva­ron vasutasok beszélgetnek, takarító­személyzet végzi a feladatát. A for­galomirányító irodában ketten van­nak szolgálatban, este 7 órától más­nap reggel 7-ig.­­ Éjfélkor összegyűlünk, jókíván­ságokat mondunk, ám pezsgőt nem bonthatunk. Az alkoholfogyasztás tilos, mondja Marian Eugen vasúti forgalomirányító. Megszoktuk már, hogy ünnepek alatt nekünk szolgálat­ban kell lennünk, hiszen a vonatok közlekednek - teszi hozzá. Kollégá­ja, Kasper Walter 8. alkalommal szil­veszterezik munkahelyén, családja nélkül. Nem valami kellemes, de az ő váltása került sorra, így nem tehet mást. Velük együtt még legalább öt­­venen teljesítenek szolgálatot: moz­donyvezetők,­­szerelők, pénztáros stb., ők az új évet munkahelyükön köszöntik.

Next