Népújság, 2005. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

2005-06-01 / 125. szám

Maros megye legolvasottabb napilapja! LVII. évfolyam 125. (16001.) sz., 2005. június 1., szerda 12 oldal, ára 5000 lej- 50 báni ­­2. oldal A Györffi Kálmán írta dara­bot nem kis meglepetésünkre kizárólag gyerekek a báb­csoport tagjai adták elő meg­lepően ügyesen, jól és nagy beleéléssel, pedig a produkci­óhoz marionettjáték tánc és ének is tartozott. (Csim-Bumm a Bűvös cilinderrel) Jogot a lélegzésre! Nyugdíjasok sztrájkőrsége a prefektúra előtt Tudósításunk a 8. oldalon Fotó: Szász Károly Újabb magyar segítség Temes megyébe A Budapesti Vízművek Rt. továbbra is segítséget kíván nyújtani az árvíz sújtotta területen élők ivóvízellátásában, ezért kedden újabb öt vízműves szakembert küldött Temes megyébe - közölte Péterffy Gábor, a vízművek sajtószóvivője kedden az MTI-vel. Több mint egy hete érkezett Öregfaluba a Vízművek első, 11 tagú segélycsapata, amely az általuk vitt víztisztító gép­sor segítségével négy település ivóvízellátását oldotta meg. Auto Trade International Marosvásárhely, telefon: 213,444 Bemutató szlet - 1989. December 22 sugárút 30. szám (Bibrie üzlet mellett) Az ajánlat júniusban érvényes, amíg a készlet tart. 7­% os kamat vb leasing -in­n keresztül 5. októl Több mint nyolcvan éve, Trianon óta, a magyar történelem és Erdély írott történelme Makfalván és vidékén hi­ánycikk. A vele való foglalkozást szi­gorúan tiltották üldözték és miatta a diktatúra alatt halálbüntetést is szab­tak ki, mint Sass Kálmán ötgyermekes érmihályfalvi református lelkészre. (Makfalva) BUSZ- _______N^p Boldogság A közvélemény-faggatás évadját éljük Mindenféléről kérdezősködnek a rango­sabbnak vagy kevésbé rangosnak látszó, esetleg teljesen ismeretlen közhangulat­­méricskélők Hitelességük a hiteltelensé­­gükben van, hiszen az erről-arról alko­tott véleményünk után kutakodók felmé­rései közötti ellentmondásokból kiderül, ki merre és kinek a szekerét tolja-húzza. Azét persze, aki fizet, s arra, amerre a megrendelő szívesen látná magát pozíci­onálva a politikában s a piacosított köz­életben. Az egyre bizonytalanabb jövő, a lehetetlenebbnél lehetetlenebb alternatí­vák miatt éleződik a verseny, biztos be­futóra szavazni egyre nehezebb. A szóban forgó felmérések láthatóan kettős funkciót töltenek be, egyre nyil­vánvalóbban az ön- és közszédítés esz­közei. Minden közvélemény-kutatás ugyanis annyit ér, amennyit elhiszünk belőle. Azt tudjuk meg tehát, hogy mi­lyen aktuális illúzióban kell ringatnunk magunkat, s kell ringatniuk magukat a pártoknak. Végül is nem sikerül, mert minden felmérés nélkül tudjuk, hogy a közvélemény józan eszű akkor is, ha úgy tesz, hogy beveszi a szédítést. Már csak ezért sem mennék ehelyt bele a „mi mennyi" latolgatásba. Inkább azon szó­rakozom el, hogy az önmagára sokat adó Nyílt Társadalomért Alapítvány méricskélőit ezúttal a „boldogság­indexünk” érdekelte. Az amúgy semmi értelme kérdésre adott válaszokból kide­rül, hogy honfitársaink 6 százaléka na­gyon boldog, 49 százaléka „eléggé" boldog (hogy mihez képest elég, nem derül ki). A többi, boldogtalan, leszámít­va azt az 1 százalékot, aki, akárcsak Bá­lám számára, halálra vajúdja magát a határozatlanságban. Kész boldogtalan­ság. Mármost ebből az egyszerű ábrából könnyen levezethető, hogy a többség (56%) valamiféle drogfüggőségben szenved A boldogsághormon-túltengés pedig annak ellenére következett be, hogy hétköznapjaink kicsorduló siránko­zásban telnek Mitől lehet hát mégis bol­dog a nép többsége? Talán attól, hogy csupa hétköznapi gondja-baja van. Bi­zonytalan a megélhetése, de már bele­szokott. A klasszikus mondás szerint: a ló s az eb beledöglik az ember megszok­ja. A mindenféle kiszolgáltatottságot rutinosan viseljük már el, hivatali pac­­kázás, hatósági zaklatás, oda se neki. Zavartalanul működik a kiskapus rend­szer, minden megoldható, elintézhető, túl lehetünk rajta, ha tudjuk hol, merre nyílik az ajtó. Boldogok ellenben kétségtelenül attól lehetünk hogy a sors nagy többségünket megkímélte a gazdagságtól, a vagyon­­függőségtől. Ami minél nagyobb, annál nagyobb boldogtalanság forrása. Bol­dogok lehetünk hogy legfeljebb amo­lyan hétköznapi irigykedések vesznek körül. Mert, na teszem azt, gyárakat, földeket meg egyebeket birtokolnánk, mindjárt támadna mohó irigység s szán­dék annak megszerzésére. Elég a gyanút elhinteni, hogy amink van, tisztességte­len eredetű, s máris nyakunkon a rend­őr, az ügyész, a finánc, s a jogállam ná­lunk honos, amúgy trehány és felületes rendszere szakad a nyakunkba. S tovail­lannak a csodaautók villák a sűrűn pergő profit, helyette boldogtalanul ül­dögélhetnénk a patkányoktól hemzsegő rendőrségi cellában. Amíg az érdekszö­vetségek bonyolult mechanizmusai ki nem szabadítanak Ha csak ugyanazok az érdekszövetségek nem szántak eleve áldozati báránynak Hát nem kész bol­dogság az ilyesmit elkerülni? Nem vitás, boldog akarok maradni! Tömeges elbocsátás az Azomuresnél Az Azomure§ Rt. vezetősége a tegnap a karbantartó műhely 70 al­kalmazottjának nyújtotta át az elbo­csátási értesítést. Maria Dandarou, az Alternativa 2002 Azomure§ Szakszervezet elnö­ke elmondta, a határozat törvényte­len, mivel az Azomure§ vezetősége februárban terjesztette elő a tömeges elbocsátásra vonatkozó tervezetet, s annak gyakorlatba ültetésére 45 na­pos hatályt szabtak meg. A tervezet szerint április 17-ig bocsáthatták volna el a karbantartó részlegen dolgozókat. A tegnaptól 70 alkal­mazott (vízszerelők, üvegesek, szi­getelők, kőművesek, ácsok) maradt munka nélkül. Dändarau vélemé­nye szerint az a legsúlyosabb, hogy a vegyipari kombinát most már egyetlen szerelő nélkül maradt, ellenben az irodai személyzet az Azomures alkalmazottainak 20 szá­zalékát teszi ki. .Átszervezésről, a munka hatékonnyá tételéről beszél a vezetőség, s közben megfontolat­lan, logikátlan leépítéseket eszkö­zöl” - nyilatkozta a szakszervezeti vezető. (n. a.) • • Ülésezett a megye konzultatív tanácsa Felmosással és dorgálással egybekötve Tegnap hét napirendi téma megvitatására hívták össze a Megyei Konzul­tatív Tanácsot, ezek között szerepeltek az egészségüggyel, rendőrséggel, oktatással és szakmai átképzéssel kapcsolatos problémák. Az intézmény­­vezetők többsége a jelentés felolvasása után komoly „fejmosásban” ré­szesült mind a prefektus, mind a megyei tanácselnök részéről, és egyes polgármesterek sem úszták meg dorgálás nélkül. Az ostor a legnagyobbat a megyei egészségbiztosítási pénztár gazdasági igazgatóján csattant, aki megpróbálta adatokban érzékeltetni a pénztár idei költségvetését, és elmondta gyakorla­tilag mindazt, ami nem titok: hogy a LXlZAVZ.3iU_/ IVt/VWtUU IVCipUll OZ. igényelt összegnél, hogy még annyi pénz sem áll rendelkezésükre, mint tavaly, hogy bizonyos szolgáltatások­ra (elsődleges orvosi ellátás, járóbeteg-rendelés, fogászati járóbeteg-rendelés, egészségügyi programok, otthoni gondozás) jutott kellő összeg, ám másokra (kórházi szolgáltatások, fizikoterápia, sürgős­ségi ellátás) nem. Ciprian Dobre pre­fektusnak észrevehetően jó előre elő­készített kérdése volt csupán az igaz­gatóhoz: mennyit kapott a SMURD és mennyit a megyei mentőszolgálat? Kiderült, hogy utóbbi tízszer annyit. (antalfi) (Folytatás a 6. oldalon) 6. oldal Az idén is a meglepe­tést az a 16 pontból ál­ló városismereti kérdő­ív jelentette, amelyet a versenyzők beérkezésük után töltöttek ki. (Bringázás Marosvásárhely népszerűsítéséért)

Next