Népújság, 2007. július (59. évfolyam, 150-175. szám)

2007-07-02 / 150. szám

2 NÉPÚJSÁG 2., hétfő A Nap kel 5 óra 36 perckor, lenyugszik 21 óra 18 perckor. Az év 183. napja, hátravan 182 nap. ­ Háton érten­e! Ma OTTÓ, OTTOKÁR holnap KORNÉL: SOMA napja. OTTÓ: több germán név becéző alakjából önállósult. KORNÉL: a latin Cornelius nemzet­ségnév rövidüléséből alakult, amely eredetileg vagy somfát, vagy szarvat jelenthetett. SOMA: a magyar nyelvújítók lelemé­nyéből jött létre, a Cornelius eredeti jelentését figyelembe véve. Merényletek hétvégéje (Folytatás az 1. oldalról) Különleges védelmet kapott a wimbledoni tenisztorna és az a kon­cert, amelyet a tíz évvel ezelőtt, autó­szerencsétlenségben elhunyt Diana hercegnő emlékére rendeztek. Hatalmas sorok alakultak ki vasár­nap a nagyobb brit repülőtereken, az előző napok merényletkísérletei után elrendelt biztonsági szigorítások mi­att. Vasárnap délután a londoni Heathrow-n a terminálok előtt is több száz méteres sorok kígyóztak, mert az utasokat már a bejáratoknál is biztonsági ellenőrzésnek vetették alá. Hasonló torlódásokat jelentettek a vasárnap részben megnyitott glasgow-i repülőtérről is. Nem hivatalos értesülések szerint öngyilkos merénylethez használatos, robbanószerrel megrakott övet talál­tak a glasgow-i repülőtér ellen meg­kísérelt merénylet egyik elkövetőjén, a támadási kísérlet többi eszköze pe­dig azonos volt azokkal, amelyeket az előző nap Londonban meghiúsí­tott terrorcselekmény kitervelői is használtak. A brit rendőrség több házat átkuta­tott vasárnap reggel Glasgow közelé­ben. A rendőrök Glasgow Renfrewshire nevű elővárosában vé­geztek házkutatásokat - közölte a helyi rendőrség szóvivője, hozzáté­ve, hogy a nyomozás sikere érdeké­ben nem közölhet részleteket. Eddig négy gyanúsítottat vettek őrizetbe Nagy-Britanniában a meg­hiúsított glasgow-i és londoni me­rényletkísérletek nyomán. Robbanás az ibizai repülőtéren Közepes erősségű robbanás rázta meg szombaton 14 órakor az ibizai re­pülőteret, amelyet előzőleg biztonsági okokból lezártak minden irányú légi forgalom elől — közölték szemtanúk. Repülőtéri illetékesek bejelentették, hogy tűzszerészek ellenőrzött robban­tással megsemmisítettek egy gyanús csomagot, amelyről később kiderült, hogy nem tartalmazott robbanószert. A Gara című baszk napilap, amelynél a Baszk Haza és Szabad­ság (ETA) terrorszervezet rendsze­rint jelentkezni szokott merénylet el­­követőjeként, már valamivel koráb­ban feltette internetes oldalára: há­rom névtelen telefonhívást is kapott arra vonatkozóan, hogy „robbanó­szerkezetet” helyeztek el az ibizai re­pülőtéren. A fenyegetést követően a légikikötőt kiürítették, forgalmát tel­jesen lezárták - közölték légiforgal­mi illetékesek. A merényletfenyege­tés idején 3000 turista várakozott a repülőtéren. Marosvásárhelyi sikerek Kisvárdán Díjosztással fejeződött be szomba­ton Kisvárdán a Határon túli magyar színházak XIX. fesztiválja. Kincses Elemér marosvásárhelyi rendezőnek színházi munkássága el­ismeréseképpen, Kovács Ildikó ren­dezőnek a bábművészet terén végzett alkotómunkájáért adományozott életműdíjat a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium. A fesztivál fődíját a szakmai zsűri által is egyértelműen legjobbnak ítélt előadás kapta. A nyugati világ bajno­ka című komédiát a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház játszotta. A Szü­lőföld Alap megosztott díját a Maros­vásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata az Yvonne burgundi hercegnő tra­gi-groteszk komédiája és a komáromi Jókai Színház Macskabaj című előadása nyerte. A két színészi fődíj tulajdonosa Nagy Dorottya Ma­rosvásárhelyről és Fülöp Zoltán Csíkszeredáról lett. A vendéglátó Kisvárda közönségdíját a Csíkszere­dai Csíki Játékszín Hegedűs a házte­tőn című előadása nyerte el. „A határon túli magyar színjátszás minőségi produkcióiból csaknem negyven előadást láthatott a kisvárdai, a szabolcsi közönség” — foglalta össze az utóbbi tíz napot Nyakó Béla fesztiváligazgató. — „Külön öröm számunkra, hogy ismét bemutatkoztak azok a fiatalok, akik az erdélyi, délvidéki és felvidéki szí­nészképzés eredményét is jelzik. Mindezt a közönség a korábbiaktól is nagyobb érdeklődése fogadta.” A kisvárdai fellépés ezúttal is alka­lom volt a színművészek, a rendezők és a színházi igazgatók találkozására, eszmecseréjére. Ezt erősítette, hogy a Magyar Színházi Társaság elnöksége is ülésezett a szabolcsi kisvárosban. A hagyományoknak megfelelően a rendezvény kísérő programjai sorá­ban volt fotókiállítás, népművészeti és kézműves-kiállítás, valamint kira­kóvásár. Szerény kezdet Megnyitották az Arany János utcai bolhapiacot Szombaton délelőtt tíz asztalt he­lyezett ki a Marosvásárhelyi Polgár­­mesteri Hivatal Piacigazgatósága az Arany János utcában, ahol ezáltal megnyílt a bolhapiac. A tervek sze­rint ide elsősorban régiség- és műke­reskedőket, kézműveseket vártak. A kezdet szerényre sikerült. Néhány ré­giségen, varrottason, bóvlikon kívül nem sokkal várták a vásárlókat az árusok. Filimon Vasile, a piacigazga­tóság vezetője elmondta, a sátrakat és az asztalokat díjmentesen ajánlották fel, az jöhetett, aki akart. Valószínű­leg bizalmatlanság miatt maradtak távol a műkereskedők, művészek. Akik szombaton délelőtt az Arany János utcába tévedtek, elégedetten nyilatkoztak. Ha kinövi magát a pi­ac, a civili­zált körül­ményeknek is köszönhe­tően idegen­­forgalmi lát­ványossága lehet a vá­rosnak - vé­lekedtek, bár a házak homlokzatát rendbe kelle­ne tenni. vagy. TUDÓSÍTÁSOK Eltemették Domokos Gézát (Folytatás az 1. oldalról) regénybe kellett rejtenie politikai hit­vallását. „Kulturális közösségként megmaradhattunk a zsarnokság évti­zedeiben, többek közt a Kriterion ál­tal is, majd pedig politikai közösség­gé változtunk az 1989 decemberében létrejött RMDSZ által” - hangsú­lyozta Markó Béla. Három évig volt az RMDSZ elnö­ke - mondta a szónok -, de ebben a három évben is benne volt Erdély sok száz esztendeje: 1989 decembe­re, 1990 marosvásárhelyi márciusa, majd a későbbi parlamenti összecsa­pások. Domokos Géza azzal is példát mutatott, ahogyan visszavonult a po­litikától. „Pedig legkevésbé neki kel­lett volna magára vennie az 1989 előtti múlt ódiumát, mégis példát adott a nagy szájúaknak, akik azóta is átvilágításért kiabálnak, de ők maguk is.gy nyugodtan ülnek a székükben” - hangoztatta Markó Béla. Gémesi Ferenc a magyar kormány nevében úgy fogalmazott: olyan űr keletkezett a magyar közéletben, amelyet egyhamar pótolni nem tu­dunk. „Bár mindannak, aminek Do­mokos Géza kezdeményezője, része­se, szenvedője volt, ma még nem mérhető le a hatása, hiszen közelmúl­tunkban még túl sok a homály, a bi­zonytalanság vagy szándékos ferdítés és elhallgatás, de az ő több évtizedes tevékenységének értéke már ma is mindnyájunk számára nyilvánvaló” — mondta az államtitkár. Kifejtette: az elhunyt politikus se­gítette népét, hogy felismerje, nem zárkózhat be a múltba, nem valami idealisztikus, utópisztikus közegben, hanem itt, ebben a sokat szenvedett Köztes-Európában, Romániában él. Hitte és hirdette, hogy a jelenben kell megkeresni azokat az utakat és esz­közöket, amelyek képesek elősegíte­ni nem csupán a nemzet egészében felfogott megmaradást, hanem az egyén életében is ható otthon­­maradást - mondta az államtitkár. Domokos Gézát Zágonban helyez­ték végső nyugalomra. Erdélyből Európába (Folytatás az 1. oldalról) „Nem pártkatonákra van szükség” Tőkés László, az EMNT elnöke ar­ra hívta fel a figyelmet, páratlan tör­ténelmi lehetőség, hogy az erdélyi magyarság európai parlamenti képvi­selethez juthatna, de ez nemcsak egy kell legyen a 35 romániai képviselő közül, hanem Erdély képviseletét hi­vatott ellátni. „Nem pártkatonákra, zsákmánypolitikusokra van szük­ség”, jelentette ki, hanem „vissza kell szerezni a magyar választópolgárok bizalmát”. Véleménye szerint a „gyengült RMDSZ veszélyezteti a je­­löltlistát”. Ezért, ha nem tudták meg­győzni az RMDSZ-t egy közös jelölt­lista felállítására, akkor „a nemzeti erőkre hárul a feladat, segítsék elő az európai képviselet megvalósítását”. Az erdélyi politikában, közéletben tisztu­lásra, megújulásra és összefogásra van szükség jelentette ki Tőkés. Ne csak formailag, hanem ténylegesen is Fodor Imre, a SZNT elnöke kije­lentette: „Fórumunknak arra kellene felelnie, hogyan zárkózzon fel Erdély nemcsak formailag, hanem ténylege­sen is Európához”. Felelevenítette, hogy Erdély évszázadokon át pozitív példa volt Európa számára, hogy „II. András Szászföldre vonatkozó ki­váltságlevele volt lényegében Európa első autonómia-statútuma, Erdély mondta ki elsőnek a vallásszabadsá­got”. Hangsúlyozta: „A pozitív pél­dákra támaszkodva és a negatív pél­dákon okulva születtek meg azok a szervezeteink, melyek felvállalták a romániai magyarság hiteles érdek­­képviseletét” (...) Azonban a céljaikat csak akkor érhetik el, ha Tőkés Lász­ló személyében „hiteles és hatékony képviseletet tudunk biztosítani az Eu­rópai Parlamentben”. A következőkben a Tőkés Lászlót támogató szervezetek képviselői szó­laltak fel, s mindannyian egyetértet­tek abban, hogy nem az RMDSZ, ha­nem Tőkés László képes ellátni az EP-ben az erdélyi magyarság képvi­seletét. Szilágyi Zsolt szerint az lenne a logikus megoldás, hogy „az RMDSZ támogassa Tőkés Lászlót, akár listája visszavonásával”. Szász Jenő szerint „az RMDSZ-en kívül is van élet, s ennek igazolására az „udvarhelyi példát” hozta fel, majd kijelentette: „az egyetlen bölcs döntés az lenne, ha az RMDSZ Tő­kés Lászlót támogatná, nem az RMDSZ listáján, hanem az erdélyi összmagyarság képviselőjeként”. Makkay József, a MORE alelnöke szerint az „egypártrendszer megaláz­za a kívülállókat”, „a magyarság kö­rében nagy az elégedetlenség”, sú­lyos válságban van a magyar közélet. A sajtó sem „nemzeti közösségünk reális problémáival foglalkozik”. Egyebek között kijelentette „az írott sajtó 10%-ban sem független az RMDSZ-től”, aki meg „függetleníti magát”, az előtt „a közéleti pénzek csapja elzárva”. Szerinte „a megol­dás kulcsa a polgári oldal kezében van”, s ideje lenne, ha a sajtó is „elindulna a megújulás útján”. A tanácskozás visszatérő motívu­ma volt, hogy az RMDSZ mélypon­ton van, s magával ránthatja az EP- képviseletet is, ezért minél nagyobb összefogásra van szükség. Tőkés László jó lelkiismerettel” fogadta a támogatást, de véleménye szerint „butaság volna, ha nem tárgyalná­nak” az RMDSZ-szel. Ezt hangsú­lyozta a fórum utáni sajtótájékozta­tón is, azonban, mint mondta, nem ő dönt egy esetleges közös lista ügyé­ben, hanem akik felkérték. Vélemé­nye szerint „elvi lehetősége van egy nemzeti listának”, ugyanakkor „ erkölcsi szempontból” kötelezi a 140 ezer aláírás. 2007. július 2., hétfő Csűrbe nyugszik a Nap, avagy Mikháza, ötödször Megkegyelmeztek az égi hatalmak, és végül nem hullt alá a lógó eső pénteken, a mikházi Csűrszínházi Napok kezdetén. Idén immár ötödik kiadásához érkezett a színes sokadalmat vendégül látó színházi muri, ahol hagyomány a kötelező vidámság, a bál, a beszélgetések, a tárlatok, a tánc, a pálinka, és nem utolsósorban maga a színház, amely eleddig - mint neve is mutatja - csűrben játszódtatott, idéntől csűrt idéző, nyitott nézőterű (de zárható) színházépületben. Amely még teljesen nem készült ugyan el, de a hangulaton ez mit sem változtatott. Péntek délután 6 órakor indult a muri, amelynek legelső felvonása egyszerre volt komoly és vidám, el­gondolkodtató és nevettető. Kacsó Sándor szülőházában, az író emlék­szobájának megnyitójával kezdődött a háromnapos, Nyárád menti szín­ház- és összművészeti fesztivál, majd Lokodi Imre méltató szavai után a Mentor Kiadó három kiadványát mu­tatták be a ház hangulatos, kertes ud­varában: Dsida Jenő Izrael árnyéká­ban című, újonnan kiadott kötetét, Magyar Zoltán Népmondák a Be­kecsalján című gyűjtését és Székely Szabó Zoltán Az semmi című, szin­tén gyűjtését, aminek témája kissé el­tért az előbbiektől. A Bécsben élő színművész a színházi világ bakiit, zűrjeit, vitáit és nem utolsósorban agyontúlzott anekdotáit, magyarán ízes hazugságait gyűjtötte igen szóra­koztató kötetbe. A szerző elárulta: a sztorik nagy részét Kárp György színművésztől hallotta, akivel az egyik kisvárdai fesztiválon betegre röhögték magukat az asztal és más alatt is. A Káli Király István kiadóve­zető által beajánlott könyvbemutató további meghívottaiként és közremű­ködőiként Kovács András Ferenc, Gyéresi Júlia, Vida Ágnes és B. Fü­löp Erzsébet vett részt a délutánon. Amelynek korántsem szakadt vé­ge, hiszen kettős tárlatnyitó követte a könyvbemutatókat: Miholcsa József szobrászművész tárlatát Gáspár Sándor méltatta. Az iskolában berendezett kiál­lítást mintegy azt ellentétezve egészítet­te ki egy másik tárlat, Tompa Klára és Tompa Dezső festett porcelán­­kiállítása, amelynek darabjait a Tompa testvérek az egykori családi hagyo­mányt folytatva készítették igaz mű­gonddal és nagy türelemmel. A színház a színházé: este nyolctól elfoglaltattak a deszkák, elsőként a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem harmadéves diákjai vették őket birtokba, majd fél tíztől a Tom­pa Miklós Társulat művészei. Ray Cooney Ketten a neten című vígjáté­ka zárta az első napot. Másnap este a vásárhelyi Yorick Stúdió és a Tompa Miklós Társulat kö­zös produkciója, az Alvajáró románc került műsorra elsőként, majd a Sandino Divatház divatbemutatója kö­vetkezett. Szombaton a vendég szere­pét a magyarországi Forrás Színház ját­szotta el, ők Steinbeck Egerek és em­berek című darabjával jelentkeztek be Mikházára. Vasárnap a pihenés és az Úr napja, Kilyén Ilka színművésznő közremű­ködésével szentmise kezdte, majd az Ariel Színház jóvoltából bábelőadás zárta a harmadik napot és vele együtt az ötödik mikházi Csűrszínházi Na­pokat, amely még mindig a boldog pionierátus korszakát éli: kötöttsé­gektől, előítéletektől, sémáktól és pó­zoktól mentesen, sok kacagással, me­lyektől zeng a hegyoldal. Aki bújt, elbújt, aki nem volt ott, bánhatja! Nagy Botond

Next