Népújság, 2010. november (62. évfolyam, 255-280. szám)
2010-11-01 / 255. szám
Maros megye legolvasottabb napilapja! LXII. évfolyam 255. (17642.) sz., 2010. november 1., hétfő Ára: 1,20 lej (előfizetőknek 0,73 lej) ■ 2. oldal A Lórántfi Zsuzsanna Kulturális Egyesület idén több rendezvényt szervezett a névadó fejedelemasszony emlékére. Ugyanis idén születésének 410., halálának 350. évfordulójára emlékeznek és emlékeztetik azokat, akik úgy érzik, tisztelettel kell fejet hajtani nemzetünk nagyasszonyai előtt. (Lorántffy Zsuzsanna, a nagy mecénás és a korabeli művelődés) Megfeneklettek az IMF-fel folytatott tárgyalások Nem kizárt a szerződés felfüggesztése Megfeneklettek az IMF-fel folytatott tárgyalások a lakossági hitelekre vonatkozó 50-es kormányrendelet miatt, így a küldöttség látogatása hosszabb lehet, és nem kizárt az sem, hogy felfüggesztik a szerződést - nyilatkozták a megbeszélésen jelen levő források. A kormány és a koalíciós pártok nem bizonyultak rugalmasnak a lakossági hitelekről szóló, a már folyósított kölcsönökre is vonatkozó 50-es kormányrendelet lényeges módosítása szempontjából. A hatóságok nem tartják normálisnak, hogy az IMF itt, Romániában kizárólag a bankok érdekeit tartja szem előtt. „Az IMF az 50-es kormányrendelet eltörlését kérte” - mondták a források. (Folytatás a 3. oldalon) Járóka Lívia kapta a román külügyminisztérium érdemdíját Járóka Lívia európai parlamenti képviselő (Fidesz) kapta a román külügyminisztérium érdemdíját, elismerésül a kisebbségek társadalmi befogadásának elősegítése érdekében kifejtett tevékenységéért. A díjat Teodor Baconschi román külügyminiszter adta át egy jótékonysági est keretében. Járóka Lívia beszédében Európa legégetőbb stratégiai kihívásának, ugyanakkor az egyik legígéretesebb lehetőségének nevezte a romák társadalmi befogadását. (Folytatás a 3. oldalon) 4. oldal Roppant fontos mérkőzést nyert meg az FCM Marosvásárhely tegnap délutáni hazai pályáin, a tabella sereghajtója, a kiesés elleni harcban érdekelt Kaizveten rivális Sportul ellen, így, noha egy Szelemért mindenképp csak 3 pont jár, a vásáryiek tegnapi sikerével bezsebelt három bajnoki pont értéke a szokványosnál sokkal nagyobb. (Kiütötte az FCM a sereghajtót) r \ i \ PÉNZÜGYI SONÖifUT t»UGÍUÜiuK; I .»4k4ósc<» mindenkinek zoosrn /128 tóBapa int m ä.öOO f tf 88 /120 ftorsaßra / 57 € / HÖ 18860 HíRá/128 ftOfi»ía/t14€/HÖ (.KOI I’( Rí Dl I ( I NU KKí’fV Mii n>sv;isíirlidy, Konndalom it. I, s/, TEL: 11265/210-452, 0265/210-453 Nyitva 1 4—18 óra között . 5. oldal A magar versenyző az élről indulhatott, miután a heves eső miatt törölték a szombat délutáni időmérő edzést, s a versenybizorság úgy döntött: a pole pozíció a három szabadedzés legjobbját, vágás Talmácsit illeti meg. (Talmácsi 8. lett Estorilban) Pislákoló fények Amikor már a falevelek majdnem mind lehulltak, a természet virágai mind elnyúltak, a sötét éjszakák lassan átvették az uralmat a nap nagy része fölött; szemünk és szívünk a fény felé fordul, keresi annak életet adó melegét - de nem találja. Ilyenkor, november elején elindulunk, ki-ki ahhoz a sírhoz, ahol nyugszik egy csöppnyi fém az életéből. Hisz minden szerettünkkel kis fényt is eltemetünk, minden rokonunk, barátunk, ismerősünk elköltözésével sötétebb lett világunk. No, nem az a világ, amelyben oly sok fény és csillogás van, hanem lelki világunk. Az a belső világ, amely szüleink, testvéreink, házastársunk eltávozásával üressé, sötétté vált. Igyekszünk magunkat vigasztalni, gyógyítani a sebeket, megkeresni az űrt pótló társaságot, de nem akar vigasztalódni lelkünk. Pedig még a Világ Világosságát is befogadjuk. Ám az () lelkében is sötét volt, amikor barátját elveszítette, könnyeket hullatott érte. Hogyne telepedne rá a mi életünkre a gyász, a fájdalom sötétsége, amikor ismeretünk töredékes, szeretetünk pedig korlátozott. Elindulunk ilyenkor szeretteink felé. Gondolatban megáll az idő, néhány évvel vagy évtizeddel visszaforgatjuk az idő kerekét. Ilyenkor együtt vágunk, látjuk lelki szemeinkkel azokat, akik hozzánk tartoztak, akiket a halál sem tudott kiszakítani belőlünk; halljuk hangjukat úgy, mint égkor régen. Ebben a bensőséges lelki egyideiben fért segíti bennünk. Picim, pislákoló fény, mint annak a gyertyának lángja, amelyet megguújtunk a sírokon. Kinek is kell a fény? Nem azoknak, akik - hitünk szerint - már az örök világosság birtokosai, hanem nekünk, élőknek, nekünk, akik a gyertya vágya mécses fényében a föld alól ránk eső tekinteteket véljük felfedezni. Ott gyjtjuk meg szeretteink sírján, tálévi meg sem várjuk, hogy a gyertya csonkig égjen, vágy szemünk láttára eloltja az ősz hideg szele, miként kioltotta szeretteink életét a halál szele. De a fény, gyertyáink pislákoló férne bennünk ég tovább. Égjen csak, pislákoljon, míg egyszer végleg ki nem alszik. Akkor majd reméljük a mi sírunkhoz is eljön valaki, akinek sokat jelentettünk. Meggyújt egy pislákoló gyertyát és elmond egy fohászt, mint most mi: „Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik! ” Baricz Lajos Fotó: Vajda György A székház a közösség névjegykártyája Tudósításunk a 2. oldalon Fotó: Nagy Tibor