Népújság, 2011. április (63. évfolyam, 76-99. szám)

2011-04-22 / 94. szám

Maros megye legolvasottabb napilapja! LXIII. évfolyam 94. (17785) sz., 2011. április 22., péntek Ára: 1,20 lej (előfizetőknek 0,73 lej) KÖZÉLETI VAPS­LAI* OssiG rm 4. oldal A gazdasági válság nyomán ugyanis Vántu korábban eladta vagy felszámolta a főként nyomtatásban megjelenő kiadványait, és ki­zárólag a hírtelevízióra összpontosított. A médiamágnás azonban így sem tudta elke­rülni a birtokában lévő Realitatea hírteleví­zió eladósodását. (Őrizetbe vették Sorin Ovidiu Vântut) Fedett csarnok a nagypiacon Tudósításunk a 2. oldalon Fotó: Menyhárt Borbála Összeült az agrárkamarák Országos Kezdeményező Bizottsága Harmadik alkalommal ült össze a héten az agrárkamarák Országos Kezdeményező Bizottsága a regionális és a me­gyei bizottságok kinevezett elnökeinek, valamint az ag­rárkamarák létrehozására vonatkozó 253/2010 törvény­határozat metodológiájának a jóváhagyására. „Április 20 és 30-a között ez a­delkezésükre bocsátja a helyi me­­bizottság országszerte regionális kőgazdasági termelők adatbázisát, találkozókat szervez a helyi bizott­ Ezt követően a Megyei Kezdemé­­snyok vezetői számára, ahol az nyerő Bizottságok (amelyek APIA megyei kirendeltsége­ken­ (Folytatás a 4. oldalon) 5. oldal Reneszánsz dalok, pezsgő vajda­­szentiványi táncok, küküllőmenti népdalok teremtették meg a hangulatot a Mikes Ke­lemen magyar nyelv és irodalom tantárgy­verseny országos szakasza záróünnepsé­gén a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. (Szabadon szárnyalni) JESÜK­iL. Szerkeszti: Hagy Botond iFt­Zi Acsittörtökiloittiwzasiiyeräszaiiiai JuHCfef 10,45,11,3,18+19 RSRSG HIS: 3 313 6 4 gg 12,22,24,8,14,37 SOHO HOROC: 16 9224 _____________________________£^ßßcySßd& Kutató kérdőjelek Fontos lépésnek bizonyulhat közeli és távolibb környezetünk életében is az a kezdeményezés, melynek első konkrét lépéseként a minap egy világcég írt alá egyezményt a várossal arról, hogy ide telepítene egy kutatóközpontot. Valami elindult, de csak később derül ki, hogy sikertörténet, avagy látványos kudarc lesz-e belőle, mert magas lóról esni is igencsak nagyot lehet. Felmerült az ügy kapcsán, hogy ennek a már nem kis lépést jelentő egyez­ménynek is politikai akadályokat gördítettek az útjába. Annyiszor hallottunk már ilyen csörtéket a közelmúltban, hogy nem könnyű hitelt adni a hasonló kijelentéseknek. Attól még persze lehet, hogy volt keresztbe tevés, mint aho­gyan az is sejthető, hogy a kezdeményezés mögött is ott van a politikai tőke kovácsolásának szándéka. A környező városok gazdáival aláírt egyezmény kapcsán például felmerül a kérdés, hogy vajon a szebeni egyetemet nem ér­dekelte volna egy ilyen ügy, vagy e város független polgármestere nem illett bele a kormánypalotai csoportképbe? Mert az tény, hogy Nagyszebennek egyetemi viszonylatban például Gyulafehérvár nemigen vihet vizet, de utóbbi elöljárója kormányzati színekben szerepel. Ha a politikai játszmák túl tág teret kapnak egy ilyen, vitán felül tisztelet­reméltó kezdeményezésben, annak komoly kockázatai vannak a projekt sike­rére nézve. Az első lépést jelentő egyezmény után a szakértőknek kell munká­hoz látni, majd azokon a beruházókon lesz a sor, akik a szükséges pénzt ad­ják. Őket pedig valószínűleg fikarcnyit sem érdekli, hogy ki kinek szimpatikus a politikai porondon, mert a beruházónak ez üzlet, amiből ő távlatilag hasz­not akar szerezni. Ha pedig azt fogja látni, hogy adott esetben egy jövő évi hatalomváltás után kétségessé válhat a projekt kormányzati támogatottsága, akkor kétszer is meggondolja, hogy megéri-e pénzt fektetni az ügybe, vagy inkább egy olyan országba volna érdemes telepíteni egy ilyen beruházást, ahol hosszabb távon is biztos, hogy szívesen látják, mikorra a nem kis befek­tetés már fialni is kezdene. Kár volna politikai érdekjátszmákkal veszélybe sodorni egy olyan projek­tet, amelynek a hasznát még akkor is élvezhetné a város és az ország, amikor az utókor már azon vitatkozik majd, hogy a kezdeményezők és a gáncsosko­­dók közül ki, hol és mekkora emléktáblát vagy szobrot érdemel. Bár ahhoz már hozzászokhatott mifelénk a régiek szerint kenyérrel és cirkusszal jól tar­tandó nép, hogy itt a cirkuszt illetően holtbiztosra lehet menni, de már ideje volna végre a cirkuszt olyan felnőtt műfajokban művelni, hogy az ne menjen a kenyér rovására. Benedek István Lakosságarányos finanszírozás Tudósításunk a 4. oldalon Fotó: Antalfi Imola

Next