Népújság, 2013. november (65. évfolyam, 253-277. szám)
2013-11-01 / 253. szám
Maros megye legolvasottabb napilapja! LXV. évfolyam 253. (18545.) sz., 2013. november 1., péntek Ára: 1,50 lej (előfizetőknek 0,88 lej) KÖZÉLETI NAPILAP nyitvatartási programja: naponta: 8-16 óra között, szombat: zárva, vasárnap: 10.30-14.30 óra között. Telefon: 0265/268854. _ _____ 0742-828-647. C oldal 3. oldal Az EMNT Maros megyei szervezete arra kéri Marosvásárhely magyar polgárait, tűzzék ki ablakukba a székely zászlót, amelyhez a szervezet a következő héttől kellő számú zászlót biztosít. (Az EMNT nem veszi le a székely zászlót!) Hétfőn, november 4-én veszi kezdetét Marosvásárhelyen az őszi nagytakarítás, amely során elszállítják a zöldövezetek, udvarok megtisztítása nyomán keletkezett növényi hulladékot. (Jövő héten kezdődik az őszi nagytakarítás) Mindenszentek ünnepe és halottak napja írásunk a 4. oldalon Fotó: Nagy Tibor Kfó/farmBV / / tós Szerkesztőségünk havonta négy díjat sorsol ki hűséges előfizetőinek! Töltse és vágja ki, küldje be e szelvényt november 25-ig! A borítékra kérjük ráírni: HŰSÉGES ELŐFIZETŐ - november Címünk: Red. Népújság, 540015 Tg. Mures, str. Dózsa Gy. nr. 9. Sorsolás az októberi egyszerre, november 27-én Név........................................................................ Cím........................................................................ Tel......................................................................... Előfizetési nyugta száma............................... A nyertes az eredeti előfizetési nyugta felmutatásával veheti át a nyereményt. 0.................................................................................................................... Acsi MMM ÉferásagaiszÉBI 9.7,18,19,39+3 NMierUS 965034 •g* 30,26,1,17,34,29 4ÖS1KHHK: 191396 £ 37,45,4,25,5,6 Wmt 1231659 \ suavt mm _______________ßtijßaSßOQ Kérdések Miért félünk a haláltól? Miért hessegetjük el ősi rítusainkat, miért száműzzük kórházak, idősotthonok falai közé, miért bízzuk a gépekre az utolsó pillanatok felszabadító, megbocsátó lehetőségét? Miért gondoljuk azt a fogyasztói társadalom félelmetesen szaporodó kellékei között, hogy elkerülhetjük a halállal való szembenézést? Miért váltjuk világözönre évről évre felgyűlő lelkiismeret-furdalásunkat? Vajon őszinte-e a gesztus, vagy csak a divat kényszerít bele, hogy azt tegyük, amit mások szoktak ilyenkor? Vajon figyelünk-e a természet hírnökére, amely mind nagyobbakat harap ki a pókhálóval átszőtt színes őszi nappalokból, s ígéretes tavaszok, érett forró nyarak után évről évre az elmúlással szembesít? Azzal, hogy a természet részeiként földi létünkben biztosan eljön a végső elszámolás pillanata? Miről tudunk beszámolni azoknak, akiktől az útlevelet kaptuk, hogy megőrizzük, hogy jobban, szebben folytassuk azt, amit reánk bíztak? Győztük-e a futást az élet hosszabb vagy rövidebb stafétájában? Volte, van-e, akinek átadjuk a stafétabotot? Meg tudtuk különböztetni az értéket az értéktelentől? Meg tudtuk-e tanítani gyermekeinket szellemi örökségünk őrzésére és gyarapítására, még akkor is, ha szanaszét szóródtak a nagyvilágban? Próbáltuk-e elképzelni, hogy mi lesz velünk a halálunk után? Hogyan tudjuk feldolgozni szeretteink végső távozását? Vagy csak állunk vallások és filozófiák metszőpontjában vagy attól távol, elhessegetve a kellemetlen gondolatokat, és csakis a szépre emlékezünk. Színekre, szavakra, ölelésekre, a szeretetre leginkább. S miért hisszük mégis, hogy élettelen dolgokkal, tárgyakkal minden pótolható? És tudjuk-e, hogy az hal meg, akit egyszer s mindenkorra elfelejtenek? Bodolai Gyöngyi Eltorzított műemlék Tudósításunk a 2. oldalon Fotó: Bodolai Gyöngyi