Népújság, 2017. április (69. évfolyam, 76-98. szám)

2017-04-01 / 76. szám

Markó Béla Vonalak (In memóriam Haller József) Ahogy a kemény ceruzában megbúvik a puha grafit, a frissen ácsolt keresztfában már Jézus lelke lakozik, a Golgota fehér porában, akár az üres papíron, vonalat húz szenvedő teste, s nyomában leheletfinom rajzok maradnak itt is, ott is, mert ennyi a feltámadás, a halban önmagára ismer végül a haldokló halász, alig érinti meg a holdat, alig tapintja az eget, tintába mártott szárnyú fecske cikázik a fejünk felett, meg sem karcolja életünket, csak éppen hogy végigsuhint, s átadja mégis, amit érzett, míg köztünk volt: a földi kínt, valahogy így kellene élni, látszólag érintetlenül, mert amikor a nap lenyugszik, a hold majd úgyis felmerül, nem kell a mélységbe leszállni, csak mint az ablakot az ág, egy kéz a tükröt simogatja, s véresre karmolja magát. Jézus teste ceruzacsonk már, elfogy belőle a grafit, egy-két vonás még éjszakája, és fehérsége elvakít. Haller József: Megváltók Költő és költészet a színházban? Mi sem természetesebb, bár ha színházról beszélünk, nem feltétlenül a lírára gondolunk. Ezúttal vi­szont bármennyire színes, változatos és moz­galmasan játékos volt is a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kétnaposra nyúlt világnapi eseménysora, annak valódi rangját, súlyát egy poéta, Kovács András Ferenc adta meg. KAF-ra főszerepet osztottak a szervezők, többes szerepet. Teátrumi verseiről irodalmi szimpóziumon értekeztek, interjúban faggat­ták a nagy nyilvánosság előtt, majd kivételes színészi erőpróbának is beillő egyéni előadó­estjén bizonyíthatta, hogy verseinek ő maga a legértőbb, legihletettebb tolmácsolója. A szélesebb közönséget megcélzó rendezvé­nyek között ez a több epizódra tagolt, késő estébe nyúló, lírai központú kistermi délután mély benyomást keltve tárta fel Thália és a költészet múzsáinak szoros kapcsolatát. A szerepköltészet mindig izgatta a kritiku­sokat, a jelek szerint a legújabbak is így van­nak vele. Kovács András Ferenc eddigi életművét, pontosabban a KAF-féle „poétika és gondolkodásmód szerepjátszó és emléke­zettechnikai alakzatainak vizsgálatát” a Fiatal Írók Szövetsége, illetve ennek az írói tömö­rülésnek néhány olyan magyarországi képvi­selője is felvállalta, akik közül Mészáros Márton, Pataki Viktor és Porczió Veronika be is mutatta dolgozatát a Korpa Tamás vezette Ophelio Barbara búcsúzik című, március 27- i szimpóziumon. Nem könnyű, ha a közönség csak a fülére alapozva próbál figyelemmel követni három nagy igényű, szakértelemmel és szakmai nyelvezettel felvértezett tudomá­nyos értekezést, de az irodalomtörténészek elemzése RAF költői alteregóiról, Caius Li­­cinius Calvus, Jack Cole, Kavafis, Alekszej Pavlovics Asztrov, Lázáry René Sándor és a többiek helyéről, szerepéről olvasva is érde­kesnek bizonyult. Mintegy három és fél évti­zed gazdag lírai termését vizsgálták meg a fiatal irodalomtörténészek az első kötettől, a Tengerész Henrik intelmeitől a legfrissebb sokadikig, meggyőző volt az eszmefuttatá­suk. A rejtőzködő lírikus önvallomása, amely ez alkalommal a jóval fiatalabb költő, kriti­kus, szerkesztő Korpa Tamással folytatott be­szélgetésből kerekedett ki, már oldottabban tükrözte KAF költői alapállását, színházi vonzatait. A Theatrum Mundi verseimet költői estjé­nek is kölcsönző százperces összeállítás pedig már teljes pompájában, sokszínűségé­ben, többkúrúságában megcsillogtatta azt a szépséget, amit a világ színpadszerűsége s az emberi színjáték, az örök komédia meg tra­gédia Kovács András Ferenc lírai megjelení­tésében felmutat. Az előadóest már többfelé magával ragadta a hallgatóságot, a költő is szuggesztíven gazdagította versei lehetséges olvasatainak bőséges halmazát. N.M.K. Főszerepben Kovács András Ferenc Theatrum Mundi... KAF a költői esten Fotó: Rab Zoltán SZERKESZTETTE: NAGY MIKLÓS KUND , 1274. s7­­ 2017. április 1. «

Next