Népújság, 2017. április (69. évfolyam, 76-98. szám)
2017-04-01 / 76. szám
Markó Béla Vonalak (In memóriam Haller József) Ahogy a kemény ceruzában megbúvik a puha grafit, a frissen ácsolt keresztfában már Jézus lelke lakozik, a Golgota fehér porában, akár az üres papíron, vonalat húz szenvedő teste, s nyomában leheletfinom rajzok maradnak itt is, ott is, mert ennyi a feltámadás, a halban önmagára ismer végül a haldokló halász, alig érinti meg a holdat, alig tapintja az eget, tintába mártott szárnyú fecske cikázik a fejünk felett, meg sem karcolja életünket, csak éppen hogy végigsuhint, s átadja mégis, amit érzett, míg köztünk volt: a földi kínt, valahogy így kellene élni, látszólag érintetlenül, mert amikor a nap lenyugszik, a hold majd úgyis felmerül, nem kell a mélységbe leszállni, csak mint az ablakot az ág, egy kéz a tükröt simogatja, s véresre karmolja magát. Jézus teste ceruzacsonk már, elfogy belőle a grafit, egy-két vonás még éjszakája, és fehérsége elvakít. Haller József: Megváltók Költő és költészet a színházban? Mi sem természetesebb, bár ha színházról beszélünk, nem feltétlenül a lírára gondolunk. Ezúttal viszont bármennyire színes, változatos és mozgalmasan játékos volt is a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kétnaposra nyúlt világnapi eseménysora, annak valódi rangját, súlyát egy poéta, Kovács András Ferenc adta meg. KAF-ra főszerepet osztottak a szervezők, többes szerepet. Teátrumi verseiről irodalmi szimpóziumon értekeztek, interjúban faggatták a nagy nyilvánosság előtt, majd kivételes színészi erőpróbának is beillő egyéni előadóestjén bizonyíthatta, hogy verseinek ő maga a legértőbb, legihletettebb tolmácsolója. A szélesebb közönséget megcélzó rendezvények között ez a több epizódra tagolt, késő estébe nyúló, lírai központú kistermi délután mély benyomást keltve tárta fel Thália és a költészet múzsáinak szoros kapcsolatát. A szerepköltészet mindig izgatta a kritikusokat, a jelek szerint a legújabbak is így vannak vele. Kovács András Ferenc eddigi életművét, pontosabban a KAF-féle „poétika és gondolkodásmód szerepjátszó és emlékezettechnikai alakzatainak vizsgálatát” a Fiatal Írók Szövetsége, illetve ennek az írói tömörülésnek néhány olyan magyarországi képviselője is felvállalta, akik közül Mészáros Márton, Pataki Viktor és Porczió Veronika be is mutatta dolgozatát a Korpa Tamás vezette Ophelio Barbara búcsúzik című, március 27- i szimpóziumon. Nem könnyű, ha a közönség csak a fülére alapozva próbál figyelemmel követni három nagy igényű, szakértelemmel és szakmai nyelvezettel felvértezett tudományos értekezést, de az irodalomtörténészek elemzése RAF költői alteregóiról, Caius Licinius Calvus, Jack Cole, Kavafis, Alekszej Pavlovics Asztrov, Lázáry René Sándor és a többiek helyéről, szerepéről olvasva is érdekesnek bizonyult. Mintegy három és fél évtized gazdag lírai termését vizsgálták meg a fiatal irodalomtörténészek az első kötettől, a Tengerész Henrik intelmeitől a legfrissebb sokadikig, meggyőző volt az eszmefuttatásuk. A rejtőzködő lírikus önvallomása, amely ez alkalommal a jóval fiatalabb költő, kritikus, szerkesztő Korpa Tamással folytatott beszélgetésből kerekedett ki, már oldottabban tükrözte KAF költői alapállását, színházi vonzatait. A Theatrum Mundi verseimet költői estjének is kölcsönző százperces összeállítás pedig már teljes pompájában, sokszínűségében, többkúrúságában megcsillogtatta azt a szépséget, amit a világ színpadszerűsége s az emberi színjáték, az örök komédia meg tragédia Kovács András Ferenc lírai megjelenítésében felmutat. Az előadóest már többfelé magával ragadta a hallgatóságot, a költő is szuggesztíven gazdagította versei lehetséges olvasatainak bőséges halmazát. N.M.K. Főszerepben Kovács András Ferenc Theatrum Mundi... KAF a költői esten Fotó: Rab Zoltán SZERKESZTETTE: NAGY MIKLÓS KUND , 1274. s7 2017. április 1. «