Nevelési Emléklapok 3-4. (Pest, 1847)
épen nem mondhatjuk még, hogy nevelési irodalmunk vajmi nagyon műveltelnék, nem még azt sem, hogy mi magunkra nézve teendőink közül vajmi hatalmasan igyekeznénk tisztába jönni, mind a mellett hogy a m. t. társaság legutolsó neveléspályázati kérdésére 14 felelet érkezik, ez még mind igen kevés, pedig ott arany is csalja az eszméket; én a magyar nevelési könyvet mind megszoktam szerezni és figyelemmel kísérni a hazai neveléseszmélet fejleményét, de bizony csak meg kell vallanom, itt a munka még mindig, csak sporadikus tünemény, azt még korántsem lehet szellemműszeres életnek nevezni a melly az egésznek egységét és egészséges beléletét engedne sejteni. Tehát csak találkozást mentül gyakrabban, találkozását eszközöljük a nevelőknek személyileg, találkoztat eszmeileg, találkozást tér, felekezet, nyelv és elvirányi különbség nélkül. E füzetek sem akarnak és nem akarnak egyéb, mint illy találkozási tér lenni, s ugyanazért jön, különösen e jelen kettőbe többféle értekezmény és nevelési közlemény felvéve, és ha ez, amilly jótékony és miért ne vallanám meg, áldozati indulattal nyujtatik, hacsak kis részben is örvendhetend részvétes fogadtatásnak, akkor tán szabad reményeive ígérnem, miként ez, időhöz szabatlan vagy időhatártól független füzetkék még folytatásukat is érendik. Ez esetben tehát legyenek felkérve tanítótársaink a közremunkálásra- E jelen kettős füzet mintája szerint: helyt adandunk eredeti nevelési korszerű értekezményeknek, vonatkozzanak azok vagy nevelési eszméletre, a hová a methodika is tartozik — általán véve, vagy pedig legyenek azok neveldéink és tanodáink gyakorlati eljárásából elvonva; helyt adandunk továbbá hazai nevelési munkák bizálmányinak, bel- és, külföldiek ismertetésének ; helyt, honunk nevelési múltját felderítő történeti közleményeknek, nem különben a jelen állapotot ismertetési hirleményeknek; helyt, ha szabad lesz , még rövidebb nevelési híreknek és tudósításoknak is, teszem azt, tan- és örömünnepélyekről, vagy személyi változtatásokról, újabb intézetek, tervezetek és általában nevelési javaslateszmék közlésének , sőt felkérjük ihlettebb és költőibb keblű társainkat, hogy ollykor a nevelési eszméket költeménybe is foglalnák, vagy általában az ifjúság számára különösen dalszerkezetű és így danolásra hangszerezhető költeményeket imának, azok is kedves és köszönettel veendő meglepetésünkül szolgálandónak, annyival inkább, mivel a nyilvános közlésen kívül, még ifjúsági dallamozott dalok kiadásával foglalkozó néhány nevelőbarátunkat még különösen is megörvendeztetnők ezáltal. És mindezzel forogjunk még egy ideig az összes nevelés mezején, közlönyt a pusztán néptanítók, közlönyt a pusztán gymnasiális és tudományosabb intézeteknél tanárok és különvéve, akár magány akár nyilvános nevelők számára létesíteni még nem lehet. Érjük be tehát illy előfutókkal, kik még minden adományt felnyalábolni és minden mozdulni kívánót útra indítani kénytelenek, nehogy egyoldalú futással elszigetelten és magánosan maradjanak. Idővel majd külön válandnak a mezők és mindegyik külön mező a maga külön mivelőire találand, de ott nem vagyunk még együtt is kevesen , külön meg semmik. S im ezekről akarom a könyvecskének mindjárt elején értesíteni az olvasót, kit mindig nevelőnek képzelek, jól tudva mikint mások a kik nem azok, bármennyit beszéljenek is a nevelésről — amellyről egyébként ma mindenki szólani tud vagy legalább akar, bizony csak igen gyéren, de azért annyival dicséretesebb kivétellel veszik és olvassák a nevelési munkákat. Egy jövő füzettel már tán csak ősz táján fogok ismét bekopogtatni és belépni azokhoz, kik „tessék!" vagy „szabad“-dal üdvözlendenek, s ezt azért, mert be akarom várni a Sopronyban e nyár folytán összegyülekezendő prot. tanárok köztanácskozmányának vagy tanárkar gyűlésinek eredményét, a mellyel ha sikerülend, ismét füzeteink számára igyekvenek kinyerni. Ez idő alatt, talán szabad lesz, az előbbi füzetek árának beküldésére is felszólítani azokat, kik néhányat eladni kegyeskedtek. Egyébiránt az előbbiek közül is szolgálhat még, amint tuljesen a hirdetés mondja, Pest. Május 12-kén 1847-ben. Dr. Tavassy Lajos..