Nevelési Emléklapok 3-4. (Pest, 1847)

épen nem mondhatjuk még, hogy nevelési irodalmunk vajmi nagyon mű­­veltelnék, nem még azt sem, hogy mi magunkra nézve teendőink közül vajmi hatalmasan igyekeznénk tisztába jönni, mind a mellett hogy a m. t. társaság legutolsó neveléspályázati kérdésére 14 felelet érkezik, ez még mind igen kevés, pedig ott arany is csalja az eszméket; én a magyar ne­velési könyvet mind megszoktam szerezni és figyelemmel kísérni a hazai neveléseszmélet fejleményét, de bizony csak meg kell vallanom, itt a munka még mindig, csak sporadikus tünemény, azt még korántsem lehet szel­­lemműszeres életnek nevezni a melly az egésznek egységét és egészséges beléletét engedne sejteni. Tehát csak találkozást mentül gyakrabban, talál­kozását eszközöljük a nevelőknek személyileg, találkoztat eszmeileg, talál­kozást tér, felekezet, nyelv és elvirányi különbség nélkül. E füzetek sem akar­nak és nem akarnak egyéb, mint illy találkozási tér lenni, s ugyanazért jön, különösen e jelen kettőbe többféle értekez­mény és nevelési közlemény felvéve, és ha ez, a­milly jótékony és miért ne vallanám meg, áldozati indulattal nyujtatik, hacsak kis részben is ör­­vendhetend részvétes fogadtatásnak, akkor tán szabad reményeive ígérnem, miként ez, időhöz szabatlan vagy időhatártól független füzetkék még folyta­tásukat is érendik. Ez esetben tehát legyenek felkérve tanítótársaink a köz­­remunkálásra- E jelen kettős füzet mintája szerint: helyt adandunk eredeti nevelési korszerű értekezményeknek, vonatkozzanak azok vagy nevelési esz­méletre, a hová a methodika is tartozik — általán véve, vagy pedig legye­nek azok neveldéink és tanodáink gyakorlati eljárásából elvonva; helyt adan­dunk továbbá hazai nevelési munkák bizálmányinak, bel- és, külföldiek ismer­tetésének ; helyt, honunk nevelési múltját felderítő történeti közleményeknek, nem különben a jelen állapotot ismertetési hirleményeknek; helyt, ha szabad lesz , még rövidebb nevelési híreknek és tudósításoknak is, teszem azt, tan- és örömünnepélyekről, vagy személyi változtatásokról, újabb intézetek, ter­vezetek és általában nevelési javaslateszmék közlésének , sőt felkérjük ihlet­­tebb és költőibb keblű társainkat, hogy ollykor a nevelési eszméket köl­teménybe is foglalnák, vagy általában az ifjúság számára különösen dalszer­­­kezetű és így danolásra hangszerezhető költeményeket imának, azok is ked­ves és köszönettel veendő meglepetésünkül szolgálandónak, annyival inkább, mivel a nyilvános közlésen kívül, még ifjúsági dallamozott dalok kiadásával foglalkozó néhány nevelőbarátunkat még különösen is megörvendeztetnők ez­által. És mind­ezzel forogjunk még egy ideig az összes nevelés mezején, közlönyt a pusztán néptanítók, közlönyt a pusztán gymnasiális és tudomá­nyosabb intézeteknél­ tanárok és különvéve, akár magány akár nyilvános nevelők számára létesíteni még nem lehet. Érjük be tehát illy előfutókkal, kik még minden adományt felnyalábolni és minden mozdulni kívánót útra indí­tani kénytelenek, nehogy egyoldalú futással elszigetelten és magánosan ma­radjanak. Idővel majd külön válandnak a mezők és mindegyik külön mező a maga külön mivelőire találand, de ott nem vagyunk még­ együtt is keve­sen , külön meg semmik. S im ezekről akarom a könyvecskének mindjárt elején értesíteni az ol­vasót, kit mindig nevelőnek képzelek, jól tudva mikint mások a kik nem azok, bármennyit beszéljenek is a nevelésről — a­mellyről egyébként ma mindenki szólani tud vagy legalább akar, bizony csak igen gyéren, de azért annyival dicséretesebb kivétellel veszik és olvassák a nevelési munkákat. Egy jövő füzettel már tán csak ősz táján fogok ismét bekopogtatni és belépni azokhoz, kik „tessék!" vagy „szabad“-dal üdvözlendenek, s ezt azért, mert be akarom várni a Sopronyban e nyár folytán összegyülekezendő prot. taná­rok köztanácskozmányának vagy tanárkar gyűlésinek eredményét, a mellyel ha sikerü­lend, ismét füzeteink számára igyekven­ek kinyerni. Ez idő alatt, talán szabad lesz, az előbbi füzetek árának beküldésére is felszólítani azo­kat, kik néhányat eladni kegyeskedtek. Egyébiránt az előbbiek közül is szolgálhat még, a­mint tuljesen a hirdetés mondja, Pest. Május 12-kén 1847-ben. Dr. Tavassy Lajos..

Next