New Yorki Magyar Élet, 1979 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1979-01-06 / 1. szám
1979. január 8. BÚZA JÁNOS GYÖRGY: Gyémánttermő hegyek alján Marcelina kívül maradt a körön, mint igazi nemes asszony. Távolról ügyelte, hogy Rudolf hosszú haja és göndör szakálla hogyan esik áldozatul a mester ollójának, borotvájának. Pali szőke apostol szakálla és váltig érő hullámos haja összekeveredett a földön az én őszülő ütökömmel, és szürke lapát szakállammal. Gyors és fájdalommentes volt a művelet, a mester éles nyeles borotvát használt, alig vágott meg ott-ott, de azt is bekente timsós plajbásszal, majd befecskendezett jól fehígított kölnivízzel, hajunkat megkente, nyakunkat bepúderezte. Mikor a zsebünkbe nyúltunk, így szólt szerényen: — Hajvágás és borotválkozás öt Bolivár, kedves lovagok! ... — Ezért a pénzért én egy hónapig nyilatkozom és borotválkozom Caracasban! — förmedt rá Pali- Igaza volt, egy Bolivárért minden jobb borbély, aki nem tartozott a szindikátusba, megnyírt és megborotvált a fővárosban. De itten nem lehetett alkudni a fa árnyékában. A körülötte álló bámész néptömeg elkezdte suttogni, hogy mi „mussziók”, azaz idegenek vagyunk, így jobbnak láttuk fizetni és távozni. — Harangoznak, kezdődik a mise, kisérjük Marcelinát a templomba! — fordultam Rudolfhoz. A főtér négy sarkán lévő nyolc bárban egyszerre elhallgatott a tizenhat villanyzongora és a harminckét önműködő lemezváltó gramafon, mikor a toronyban felállított hangszórón a mise közvetítése megkezdődött. Az asszonyok keresztet vetettek, a vidékről bejött állattenyésztő lovasemberek a nyeregkápán keresztbevetett lábbal, levett kalappal hallgatták. Marcelina a fejére terítette a fekete csipke mantillát, a koszorúba font hajába szúrt aranycirádát fésű fölé, és mezítláb, lábujjhegyban fellibegett a lépcsőn. Mi szorosan utána tolakodtunk. " A kisméretű, kozmiális stílusú, agyagfalu templom nem tudta befogadni mind a híveket. Becsületére legyen mondva La Paragua városának, vegyes összetételű és bizonytalan eredetű őslakos és bevándorolt lakosságának, hogy velük született spanyol lovagiassággal előre engedték a nőket és a gyermekeket, míg a férfiak, akik már nem fértek be, kint a lépcsőkön és a torony árnyékában tömörültek zárt sorba. Akinek pedig ott sem jutott hely, az a tér túlsó oldaláról hallgatta a hangszórót. A mise megható volt. Egy fehérbőrű fiatal páter misézett, trópusi fehér reverendában. Tőle jobbra, az oltár lépcsőjén, egy kis indián fiúcska, baloldalán pedig egy koromfekete, gyapjashajú néger gyerek ministrált. Ezzel képviselve volt Venezuela lakosságának összetétele: a hódító fehérbőrű spanyol, a bennszülött őslakos indián, és a rabszolgaként behozott, de a függetlenségi háború után felszabadított néger. A prédikáció alapigéjéül a páter Ésaiús próféta könyvének I. része 18. versét választotta: — „Ne jertek! törvénykezzünk, azt monda az Úr! ha bűneitek skarlát-pirosak, hófehérré tesznek; és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú!”... A páter nyilván jó pszichológus volt, és ismerte a hívők többségét, melyet bártündérek és táncosnők alkottak, hamiskártyásokkal és kérges tenyerű, eldurvult lelkű bányászokkal együtt. A templom megtelt sóhajtásokkal és feltörő zokogások szipogásával. Az elegáns, feltornyozott hajú bártündérek csipkekendőikkel törölgették a könyeiket és versenyezve verték a mellüket. Lovagjaik, a hamiskártyások serege, lehajtott fejjel, komoran maguk elé bámultak. Az egyszerű öltözetű bányászasszonyok és gyermekeik seregestül tódultak áldozni mise után az oltár elé. Marcelina is odafurakodott, de aztán viszszafordult: — Nem gyóntam, — mondá sírva, — mióta a zárdából kijöttem! . . . A páter sorba osztotta az ostyát, és a hívek összetett kézzel, szemresiltve indultak kifelé. A szenteltvíztartót hamarosan kiürítették. Minket is kisodort a tömeg. Marcelina vállára terítette a mantilla szélét, hogy le ne tépjék róla. A bártündéreken díszes, hímzett, fehér mantilla volt, a bányászasszonyokon fehér vászon fejkendő, vagy fekete reboza. A kislányaikon fehér tüllfátyol. Kinek-kinek anyagi és társadalmi helyzetét meg lehetett ítélni a mantillákról. Amint a tömeg kiért a templomból, a villanyzongorák és lemezváltó gramafonok hangorkánya megindult. A férfiak a bárok előtt, az utcasarkokon csoportosultak, rágyújtottak és beszélgettek. Egy külön tanulmányt képezett a viselkedésük: akinek új, színes nyakkendője volt, az egyedül egy oszlopnak támaszkodott, és hagyta bámulni magát. A férfinép mind fehér ingben, de fekete, hosszú nyakkendővel parádézott, fehér pantallóban, de mezítláb, vagy kötéltalpú alpargatásban. Úgy látszik a fekete nyakkendő kötelező volt a vasárnapi templomba járáshoz. Megfigyeltem azonban egy másik csoportot. Ezek színes napelleni szemüveget viseltek, de a szemüveg sarkába még rá volt ragasztva az ára, és egy kis aranyszínű köralakú címke, a szemüveg márkájával. Ezt nem vették le róla, és hivalkodva bámultatták magukat. Mintha csak mondták volna: — Oly jól megy a dolgunk, hogy már napszemüveget viselünk! ... Mi hárman fehér, rövid, feltűrt szélű kanadai lisztes zsák shortban és mezítláb szerénykedtünk, és igyekeztünk Marcelinát közrefogva mielőbb elhagyni a főteret. Nem volt rajtunk nyakkendő, sem napszemüveg, mezítláb túrtuk a port, és siettünk hazafelé, a korai bőséges reggeli után egy kiadós ebédet remélve. Parsonra is gondoltunk, és mikor a csónakunkat rejtő titkos ökölre értünk, csaknem kővé váltunk ijedtünkben! Parson a csónak partra húzott farán ült, előtte keresztbe téve a kivont bozótkés, és térdein a lövésre kész puska. Mikor lőtávolba érkeztünk, Parson vállalta a puskát és ránk kiáltott: — Stop! Hands up! .. . és arca zord kifejezést öltött. — Megbolondult ez? — kérdezte Pali. — Már régen sejtem, hogy dilis! — Ne löjj Parson, mi vagyunk! — kiáltott rá Rudolf — |||| ismertem csak rád a hangodról! A válástért Parson és leeresztette a puskát. — Olyan idegenek vagytok megnyírva, megborotválkozva! Gyémántbörze La Paragunban —• Történt valami, amíg templomban voltunk? .. kérdezte Marcelina Faultól. — Nem képzeli, hogy mi történt! Távozásuk után víz ellenében jött egy farmotoros csónak. Mellém fordult három bennszülött félvér ült benne. Azt kérdezték szívélyesen, van-e eladó gyémántom? . .. — Mondtam nekik, hogy csak most érkeztünk gyémántmosásra. Erre megfogták a csónakunk szélét, mondván, hogy majd segítenek, és a suruccák, meg a szerszámaink után nyúltak. Erre kigöngyöltem a hamakákból a puskát, és álljt vezényeltem nekik, intve, hogy lövök, ha el nem hordják magukat. Megértették, begyújtották a motort és visszafordultak, ahonnan jöttek. Azóta kézbe vágott fegyverrel tartom a vártát! ... — Úgy látszik, hogy Otto Kohringnek mégis igaza volt! — szólt komolyan Rudolf. — Martinez gyémántja,az „Evangélika” itt megrontotta az erkölcsöket. Ilyen dolog az Icabaru völgyében soha nem fordult elő. Ebédeljünk, és délután adjunk túl a gyémántjainkon, amíg nem késő! ... Az ebéd olyan volt, mint a reggelink, csak kissé szótlanabbak voltunk. Mindnyájan éreztük, hogy a civilizáció körzetébe értünk a hosszú őserdei vándorútunk után. Ez már nem a piaroa indiánok vendégszerető, baráti körzete. Itt már a „vadnyugat” törvénye az úr, „aki bívja, marja!” ... — Az erősebb kutyáé a szuka! — fejezte ki magát klasszikusan Pali. — Még megérjük, hogy kirabolnak bennünket, mielőtt eladhatnánk találatunkat! — morgott Rudolf. — Parson, tiéd a dicsőség, nemhiába lóg a Victoria Kereszt a melleden, a commando-beli hőstetteidért! ... Gyémántjainkat Marcelina varázsfüves gyékény szatyorjába és az én orvosságos tarisznyámba rejtve, besiettünk La Paragua városába. — Egy tisztességes gyémántkereskedőt kell keresnünk, aki nem csap be minket! — szólt útközben Rudolf. — Templomba menet láttam Natalie Dobson cégérét a beváltó irodája felett. Ottó Kohring hívta fel rá a figyelmemet. Dobsont még Icabaruból ismerem! . . . — A nagy versenyfutás után akadtam össze vele. Rostával a kezében kezdte, mint egyszerű gyémántbányász, és négy évig élt a első kutatók között. De 1952- ben máregy kis hordozható páncélszekrényben tartotta az „El Caribe” telepen becserélt és vásárolt gyémántokat. El kell ismerni, hogy a legkorrektebb volt a gyémántbeváltók közül, ő szabta meg 40 USA dollárban a gyémánt karátját, mely alapár a kő nagysága, színe és alakja szerint hatványozódhatik. A súly egysége a Tearét, mely egy gramm egyötöde, azaz 0,2 gramm, vagyis 200 millgramm. Népszerű súlyegység bányászkörökben a kilát, ezt búzaszem súlyával egyenlő és a történelem legnagyobb ékszerésze találta fel: Benvenuto Cellini. — Emlékezz rá Gyurka, rg fordult felém Pali, — amikor Christophen először megjelent a vízmosás mélyén ütött táborunkban, és a tábortüzünk elé esett, lázálmában egyre a gyémántos tarisznyáját lökdöste és így nyöszörgött: — Dobsonnak, Dobsonnak! ... ő is ismerhette valahonnan a nevét! . .. HIr Ezt az alapárat azonban, — folytatta oktató hangon Rudolf, h a gyémántbeváltó előszeretettel leszállítja, ha a gyémánt kristályai tömpék, bányásznyelven pisze, shata vagy roma, ha szénpontocskák vannak benne, ha a Boart-féle alacsony fokú, vagy éretlen Carbonat, vagy alakja miatt csak félig csiszolható „tálla”, míg a másik fele ipari célra való. Ilyen kifogással a beváltó 20 bolivárra, azaz 5 USA dollárra is leszorítja a gyémánt karátját, míg a tiszta tálláért 80 Bolivárt fizet, mint a Caura átrakódónál, majd 100 Bolivárt, mint a Parepona telepen volt szerencsénk kapni. A közvetítő kereskedők láncán át, — akik 50 vagy 100%százalékot keresnek, — jut el a fővásárló, kezébe, ez a Harry Winston cég New Yorkban, aki talán 1000%százalékot keres rajta, ha Antwerpenbe, vagy Brüsszelbe küldi. Az egy karátnál súlyosabb kövek elég ritkák, egy öt karátos kő ára már nem 1000 Bolivár, hanem többszöröse, szine, alakja és tisztasága szerint. — George, te tudhatod, — fordult felém Rudolf, — hogy a gyémántot így határozza meg a tudomány: Borsa carbonata, — azaz kikristályosodott szén. Képlete 11^10—H, mely a legnagyobb tisztaságot jelenti, súlyegysége pedig SP. GR. 3 52, mely szerint nehezebb minden sziklánál is. Ezért van az, hogy a rostában, pergetés közben, a gyémánt mindig a középre kerül, és lesüllyed a homok és a kövek alá. — De itt vagyunk hála Istennek a főtéren, nem raboltak ki útközben! Nézzünk Dobson után! . .. Mr. Natalie Dobson megigazította csokornyakkendőjét, amikor eléje álltunk nyitott ablakú irodájában, kávéért kiáltott, cigarettával kínált, és leültetett mindnyájunkat. Rudolf és Marcelina vele szemben foglaltak helyet. Míg mi ketten Pauvall jobb és balszárnyat fedeztük, de minden vadnyugati romantika nélkül, revolver nem volt a térdünkre helyezve. Dobsonnál sem láttam fegyvert, lehet, hogy a pult alatt tartotta. Elővette nagyítóját, és egyenként megvizsgálta gyémántjainkat. — Egy sincs köztük pisze, és a víz sodrásának nyoma sem látszik rajtuk. Egy misztérium a gyémánt keletkezése, mondta lebilincselően, — a vulkánok kitörése, az elszenesedés és az érés időszakának szükségessége, mely megtízszerezi az értékét, titokzatos útja az anyatelérből, • a hegyek mélyéből a folyók medréig, rejtelmes és megmagyarázhatatlan vándorlása a sík, televény savannákon, és szeszélyes előfordulásai a sziklatömbük alatt... de mindezt tudják maguk, hiszen Rudolfot még Icabaruból ismerem! . . . Sorba forgatta gyémántjainkat nagyító üvege alatt, és nagyság szerint külön csoportba rakta őket. Majd mosolyogva folytatta. ..s — De végzetes szerepét a történelemben nem ismerik Királyok, hősök és szép hölgyek nyakára került, akiknek ezután a nyakukba került a gyémánt viselése. A legnagyobb gyémánt eddig olyan pech-szériában futott, hogy minden örökösre végzetes szerecsétlenséget hozott. Olvashatták az újságokban! A délafrikai gyémántok a Kalahari sivatagban és a Sierra Leone-ben gyarmati háborúkat okoztak, tudhatják a történelemből!... Közben Rudolf hiúz szemeinek ellenőrzése alatt pontosan lemérte őket, kiszámította értéküket, újabb forró kávét rendelt, és ivott velünk egy csészével. Ez a legnagyobb barátság jele a trópusokon, azt jelenti, hogy ,,otthon van az ember”, — está en su casa! — ahogy spanyolul mondják. Rudolf újabb cigarettára gyújtott. Marcelina sóhajtozott: — Csak jól kiértékelje őket, Mr. Dobson! Hiszen annyit szenvedtünk érte! Majd éhen haltunk gyémántokkal a csónakban a Paragua folyón! ... Dobson elismerően bólintott. Azután mosolyogva folytatta: — Hallottam, hogy egy viharvert csónak egy kis öbölben rejtőzködik, és egy vérszomjas fekete ember őrzi fegyverrel. Nyilván egy újabb Evangélika gyémántot hozott. Talán magukhoz tartozik? ... — Eltalálta, — válaszolt Rudolf. — De most lássuk az árát! ... Dobson megnyálazta ceruzáját, számolni kezdett, öszszeadott, szorzott és kivont... A kisebb gyémántokat kicsinylőleg leértékelte, a nagyobbakat elismerően félretette a csoportból. Azután kinyitotta páncélszekrényét és kirakott egy csomó bankjegyet az asztalra. — Nem adhatom meg a teljes árat, mert egyes gyémántban falevéltöredék vagy fűszál van, másokon szikladarabka. Nem éreztek eléggé, nyilván a vulkáni kitörés után kerültek egy kanyonba, és a folyó nem hordta le őket. Nem kérdezem a találat helyét, sem hogy van-e bányász cédulájuk. Nem szokásom a tudakozódás. Rudolf, magát még Icabaruból ismerem, Donya Marcelinát is, és Mr. Paulnak híre jár a savannán, hogy ő a legjobb sütőmester a Guyanában! Ez mind maguké! ... és bankjegy halomra mutatott. — Használják egészséggel, és jöjjenek vissza mielőbb. Dies mediante! Natalie Dobson mindig a rendelkezésükre áll! Sok szerencsét! ... Rudolf megszámolatlanul Marcelina gyékényszatyrába tömte a bankjegyhalmazt, azután sorban kezet fogtunk Dobsonnál, és kiszédelegtünk a főtérre. A gyémántbeváltás kissé megviselte idegeinket.. . Leültünk a templom poros lépcsőjére és tervezgetni kezdtünk. — Nem kaptunk 10.000 dollárt fejenként, ahogy reméltük! ... szítta meg a fogát Rudolf, kevesebbet adott, mint amit vártam. Ő fizeti helyettünk a 2 százalék adót az adóhivatalnak a gyémántok értéke után, így az állam is eleget keresett rajtunk. De többet adott, mint a közvetítő kereskedőktől kaphattunk volna, hiszen emlékezhettek a Caura és a Parepona gyémántbevágók áraira. Azok bizony megkopasztottak volna! ... ma folytatjuk — MAGYAR ÉLET 3. oldal Húsz éves évforduló Megemlékezünk egyesületeink, szervezeteink évfordulóiról, de valahogy elsiklunk afölött, amikor egy-egy magyar vállalat, üzlet évfordulót ünnepel. Pedig ezek az évfordulók is a magyar életrevalóságot, helytállást példázzák itt a száműzetésben, amiből erőt, biztatást meríthetünk. Egy ilyen évfordulóhoz értünk el most: 1979. január 1-én lesz húsz éve annak, hogy létrejött a torontói „Fortuna” vasár- és háztartásfelszerelési üzlet. (388. Spadina Ave.) Ebből az alkalomból felkerestük Menceles Pál tulajdonost, aki beszélgetésünk során elmondta: — Ősi hagyomány családunkban a vaskereskedés: nagyapám 1850-ben, Szolnokon alapított vaskereskedést. Ezt az üzletet vezette édesapám és én is ott dolgoztam, amíg nem államosították. — 1956-ban jöttem ki családommal Kanadába, ide Torontóba és 1959. január 1-én nyitottam meg vasár- és háztartásfelszerelési üzletemet. A üzletünket az tette elsősorban népszerűvé a vásárlóközönség előtt, hogy főleg európai import cikkeket árulunk, így az európai és magyar emigránsok megtalálják nálunk mindazt, amit otthon megszoktak és megszerettek. Ezenkívül a magyar vásárlóink részére rendelkezésre áll a magyar zománcedények és kerámiák bő választéka. Nem volt könnyű — mint minden magyar emigránsnak — a kezdet. Eleinte csak feleségemmel ketten vezettük az üzletet és elmondhatjuk — szószerinti értelemben t éjt-nappá téve dolgoztunk, amíg sikerült üzletünket elismertté tenni Toronto üzletvilágában. Elértük célunkat is: egyetlen fiunk orvosi diplomát szerzett és most saját privát klinikáján dolgozik, mint csontátültető orvos. Eddig tartott az „interjú”. — Mi, magunk részéről csak annyit fűzhetünk hozzá a fentiekhez: tapasztalatból mondhatjuk, hogy 20 év óta nincs olyan magyar intézmény, megmozdulás, gyűjtés, amire a Menceles-család jó szívvel ne áldozott volna. Kívánjuk a „Fortuna”-cégnek, annak tulajdonosainak e szép évforduló alkalmából, hogy a jó Isten továbbra is segítse munkájukat, adjon jó egészséget, kísérje siker ezentúl is minden törekvésüket. Gratulálunk! Levél telefonon Ezt a postaládát, melyből csak egyetlen kísérleti példány készült az NSZK- beli SEL laboratóriumban, nem a postás üríti ki. Ha belehelyezik a levelet, a postaláda fényképező berendezése önműködően fotókópiát készít róla, s ezt a képet elektronikus jelek formájában telefonvonalon továbbítja a készülék a címzett postahivatalnak. Ott egy hasonló berendezés a kapott villamos jelekből összerakja a levél másolatát, majd borítékolja. A levelet azután hagyományos módon a postás kézbesíti. A SEL kutatómérnökei remélik, hogy 15- 20 év múlva a levetek 50- 60 százalékát így lehet majd eljuttatni a címzetthez. Az igényes hölgyek FODRÁSZ SZALONJA SILHOUETTE HAIR DESIGN 21 Vaughan Rd.—654-0166 A Bathurst—St. Clair-nél, az egyetlen magyar fodrász szalon Szeretettel várja: Elizabeth Artands Barátait a KENNEDY Travel Bureau Ltd. szolgálja (kl 1926 óta! önt miért nem? 1979-ben látogasson Budapestre, vagy hozassa ki rokonait CHARTER GÉPPEL IKKA küldeménnyel mindég örömet okoz. Látogasson meg. — írjon. — Telefonáljon. (416) 362-3226 296 Queen St. W. Toronto Ont. M5V 2A1 (416) 921-8945 424 Bloor St. W. Toronto, Ont. M5S 1X5 TRANSEX Division of Kennedy Travel Bureau Ltd. 424 Bloor St. W. Toronto, Ont. M5S 1X5 (416) 923-1193 iiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiuniiiiiiiiiiiiiiiRiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiuv CAN ADIAteOREONTheatres December 29 Január 4 MÁSODIK HÉT Legjobb 2 órai szabadság a városban !Alan Alda, Walter Matthau és Jane Fonda a főszerepben! California Suite Az Ontarioi filmközpont figyelmeztetése! Nem gyerekeknek való. HYLAND YONGE AT ST. CLAIR • 962-2891 SHERIDAN 12 MISSISSAUGA • 822-5313 ■PJHzIMJM KJPUN8 ft ALBION •742-680-7 BH!HkVI,lll.»,fiH BLOOR ft JANE • 769-1177-8 DON MILLS' DON MILLS CENTRE • 447-6451 OAKVILLE 845-5553,,. ■JHTOiffn 0DE0N • 895-4641 HYLAND- Oshawa PHONE 723-2143 BRAMPTON nAFflM . Ul-2271 Restricted TIZEDIK HÉT Billy Hayes hihetetlen kalandjainak valós története Midnight Express HYLAND II Y0NGE AT ST. CUIR • 962 2891 VARSITY ;1 BLOOR ft BAY • 961-6303 LAKESHORE 0DE0N. NEW TORONTO • 259-4011 WESTOIM Restricted MÁSODIK HÉT Ettől kelemlesebb ünneplés nem lehet semmlyen házasságban. Alan Aida és Ellen Burstyn a főszerpben. Same Time Next Year Az Ontarói filmközpont figyelmeztetése! A nyelvezete nem gyermekeknek való. EGLINTON E. OF YQNGE. 4800600 Adultant. NYOLCADIK HÉT Izgalmas szerelmi história I Anthony Hopkins, Ann Margaret és Burgess Meredith I Magic YORK II EGLINTON E. OF Y0NGE • 486-5600 •ADULT INTUTAINMINT MÁSODIK HÉT Dolby sztereó szisztéma csak a Varsity-ben Lily Tomiin és John Travolta a főszerepben Moment by Moment.^VARSITY I :M BLOOR & BAY 961-6303 MMumonuM YÖNGÉ LAWRENCE « 481-1231 ALBFOIUM KIPLING ft ALBION •742-0686-7 FAIR VIEW 2 O. MILLS ft SHEP. 491-3337 .FINCH'S FINCH AT DUFFERIN *663-9505-6-7 SKYWAY BURLINGTON 632-1892 ELANE EGLINTON & DANFORTH RD. • 261-6135, HUMBER 2 - BLOOR & JANE ■ 769-1177-6 Adult entertainment TIZEDIK HÉT A varázsló! A sztárok! A zene! Diana Ross, Michael Jackson, Nipsey Russell és Richard Pryor The Wiz FAIRLAVIN I YQNGE IL0F LAWRENCE • 481-1231 FAIRVIEW 1 O. MILLS & SHEP. 491-3337 ODEON r' Oshawa SHERIDAN 1 I SHERIDAN MALL» 822-5313 Adult'iRnt.