New Yorki Magyar Élet, 1979 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1979-01-06 / 1. szám

1979. január 8. BÚZA JÁNOS GYÖRGY: Gyémánttermő hegyek alján Marcelina kívül maradt a körön, mint igazi nemes asszony. Távolról ügyelte, hogy Rudolf hosszú haja és göndör szakálla hogyan esik áldozatul a mester ol­lójának, borotvájának. Pali szőke apostol szakálla és váltig érő hullámos haja összekeveredett a földön az én őszülő ütökömmel, és szürke lapát szakállammal. Gyors és fájdalommentes volt a művelet, a mester éles nyeles borotvát használt, alig vágott meg ott-ott, de azt is bekente timsós plajbásszal, majd befecskendezett jól fehígított kölnivízzel, hajunkat megkente, nyakunkat bepúderezte. Mikor a zsebünkbe nyúltunk, így szólt sze­rényen: — Hajvágás és borotválkozás öt Bolivár, kedves lo­vagok! ... — Ezért a pénzért én egy hónapig nyilatkozom és borotválkozom Caracasban! — förmedt rá Pali- Igaza volt, egy Bolivárért minden jobb borbély, aki nem tar­tozott a szindikátusba, megnyírt és megborotvált a fővá­rosban. De itten nem lehetett alkudni a fa árnyékában. A körülötte álló bámész néptömeg elkezdte suttogni, hogy mi „mussziók”, azaz idegenek vagyunk, így jobb­nak láttuk fizetni és távozni. — Harangoznak, kezdődik a mise, kisérjük Marceli­­nát a templomba! — fordultam Rudolfhoz. A főtér négy sarkán lévő nyolc bárban egyszerre el­hallgatott a tizenhat villanyzongora és a harminckét ön­működő lemezváltó gramafon, mikor a toronyban felállí­tott hangszórón a mise közvetítése megkezdődött. Az asszonyok keresztet vetettek, a vidékről bejött állatte­nyésztő lovasemberek a nyeregkápán keresztbevetett láb­bal, levett kalappal hallgatták. Marcelina a fejére terí­tette a fekete csipke mantillát, a koszorúba font hajá­ba szúrt aranycirádát fésű fölé, és mezítláb, lábujjhe­­gyban fellibegett a lépcsőn. Mi szorosan utána tolakod­tunk.­­ " A kisméretű, kozmiális stílusú, agyagfalu templom nem tudta befogadni mind a híveket. Becsületére legyen mondva La Paragua városának, vegyes összetételű és bizonytalan eredetű őslakos és bevándorolt lakosságá­nak, hogy velük született spanyol lovagiassággal előre en­gedték a nőket és a gyermekeket, míg a férfiak, akik már nem fértek be, kint a lépcsőkön és a torony árnyé­kában tömörültek zárt sorba. Akinek pedig ot­t sem ju­tott hely, az a tér túlsó oldaláról hallgatta a hangszó­rót. A mise megható volt. Egy fehérbőrű fiatal páter misézett, trópusi fehér reverendában. Tőle jobbra, az ol­tár lépcsőjén, egy kis indián fiúcska, baloldalán pedig egy koromfekete, gyapjashajú néger gyerek ministrált. Ezzel képviselve volt Venezuela lakosságának összetéte­le: a hódító fehérbőrű spanyol, a bennszülött őslakos indián, és a rabszolgaként behozott, de a függetlenségi háború után felszabadított néger. A prédikáció alapigéjéül a páter Ésaiús próféta köny­vének I. része 18. versét választotta: — „Ne jertek! törvénykezzünk, azt monda az Úr! ha bűneitek skarlát-pirosak, hófehérré tesznek; és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú!”... A páter nyilván jó pszichológus volt, és ismerte a hívők többségét, melyet bártündérek és táncosnők alkot­tak, hamiskártyásokkal és kérges tenyerű, eldurvult lel­kű bányászokkal együtt. A templom megtelt­ sóhajtásokkal és feltörő zokogások szipogásával. Az elegáns, feltornyo­zott hajú bártündérek csipkekendőikkel törölgették­ a könyeiket és versenyezve verték a mellüket. Lovagjaik, a hamiskártyások serege, lehajtott fejjel, komoran ma­guk elé bámultak. Az egyszerű öltözetű bányászasszo­nyok és gyermekeik seregestül tódultak áldozni mise után az oltár elé. Marcelina is odafurakodott, de aztán visz­­szafordult: — Nem gyóntam, — mondá sírva, — mióta a zárdá­ból kijöttem! . . . A páter sorba osztotta az ostyát, és a hívek össze­tett kézzel, szemresiltve indultak kifelé. A szenteltvíztar­tót hamarosan kiürítették. Minket is kisodort a tömeg. Marcelina vállára terítette a mantilla szélét, hogy le ne tépjék róla. A bártündéreken díszes, hímzett, fehér man­tilla volt, a bányászasszonyokon fehér vászon fejkendő, vagy fekete reboza. A kislányaikon fehér tüllfátyol. Ki­­nek-kinek anyagi és társadalmi helyzetét meg lehetett ítélni a mantillákról. Amint a tömeg kiért a templomból, a villanyzongo­rák és lemezváltó gramafonok hangorkánya megindult. A férfiak a bárok előtt, az utcasarkokon csoportosultak, rá­gyújtottak és beszélgettek. Egy külön tanulmányt képe­zett a viselkedésük: akinek új, színes nyakkendője volt, az egyedül egy oszlopnak támaszkodott, és hagyta bá­mulni magát. A férfinép mind fehér ingben, de fekete, hosszú nyakkendővel parádézott, fehér pantallóban, de­ mezítláb, vagy kötéltalpú alpargatás­ban. Úgy látszik a fekete nyakkendő kötelező volt a vasárnapi templomba járáshoz. Megfigyeltem azonban egy másik csoportot. Ezek színes napelleni szemüveget viseltek, de a szem­üveg sarkába még rá volt ragasztva az ára, és egy kis aranyszínű köralakú címke, a szemüveg márkájával. Ezt nem vették le róla, és hivalkodva bámultatták magukat. Mintha csak mondták volna: — Oly jól megy a dolgunk, hogy már napszemüve­get viselünk! ... Mi hárman fehér, rövid, feltűrt szélű kanadai lisz­tes zsák shortban és mezítláb szerénykedtünk, és igye­keztünk Marcelinát közrefogva mielőbb elhagyni a fő­teret. Nem volt rajtunk nyakkendő, sem napszemüveg, mezítláb túrtuk a port, és siettünk hazafelé, a korai bőséges reggeli után egy kiadós ebédet remélve. Par­­sonra is gondoltunk, és mikor a csónakunkat rejtő tit­kos ökölre értünk, csaknem kővé váltunk ijedtünkben! Parson a csónak partra húzott farán ült, előtte ke­resztbe téve a kivont bozótkés, és térdein a lövésre kész puska. Mikor lőtávolba érkeztünk, Parson vállalta a puskát és ránk kiáltott: — Stop! Hands up! .. . és arca zord kifejezést öl­tött. — Megbolondult ez? — kérdezte Pali. — Már régen sejtem, hogy dilis! — Ne löjj Parson, mi vagyunk! — kiáltott rá Rudolf — |||| ismertem csak rád a hangodról! A válástért Parson és leeresztette a puskát. — Olyan idegenek vagy­tok megnyírva, megborotválkozva! Gyémántbörze La Paragunban —• Történt valami, amíg templomban voltunk? .. kérdezte Marcelina Faultól. — Nem képzeli, hogy mi történt! Távozásuk után víz ellenében jött egy farmotoros csónak. Mellém fordult három bennszülött félvér ült benne. Azt kérdezték szí­vélyesen, van-e eladó gyémántom? . .. — Mondtam nekik, hogy csak most érkeztünk gyé­mántmosásra. Erre megfogták a csónakunk szélét, mond­ván, hogy majd segítenek, és a suruccák, meg a szer­számaink után nyúltak. Erre kigöngyöltem a hamakák­­ból a puskát, és állj­t vezényeltem nekik, intve, hogy lövök, ha el nem hordják magukat. Megértették, begyúj­tották a motort és visszafordultak, ahonnan jöttek. Azó­ta kézbe vágott fegyverrel tartom a vártát! ... — Úgy látszik, hogy Otto Kohringnek mégis igaza volt! — szólt komolyan Rudolf. — Martinez gyémántja,­­az „Evangélika” itt megrontotta az erkölcsöket. Ilyen dolog az Icabaru völgyében soha nem fordult elő. Ebé­deljünk, és délután adjunk túl a gyémántjainkon, amíg nem késő! ... Az ebéd olyan volt, mint a reggelink, csak kissé szótlanabbak voltunk. Mindnyájan éreztük, hogy a civi­lizáció körzetébe értünk a hosszú őserdei vándorútunk után. Ez már nem a piaroa indiánok vendégszerető, ba­ráti körzete. Itt már a „vadnyugat” törvénye az úr, „aki bívja, marja!” ... — Az erősebb kutyáé a szuka! — fejezte ki magát klasszikusan Pali. — Még megérjük, hogy kirabolnak bennünket, mie­lőtt eladhatnánk találatunkat! — morgott Rudolf. — Par­son, tiéd a dicsőség, nemhiába lóg a Victoria Kereszt a melleden, a commando-beli hőstetteidért! ... Gyémántjainkat Marcelina varázsfüves gyékény sza­­tyorjába és az én orvosságos tarisznyámba rejtve, besiet­tünk La Paragua városába. — Egy tisztességes gyémántkereskedőt kell keresnünk, aki nem csap be minket! — szólt útközben Rudolf. — Templomba menet láttam Natalie Dobson cégérét a be­váltó irodája felett. Ottó Kohring hívta fel rá a figyel­memet. Dobsont még Icabaruból ismerem! . . . — A nagy versenyfutás után akadtam össze vele. Rostával a kezében kezdte, mint egyszerű gyémántbá­nyász, és négy évig élt a első kutatók között. De 1952- ben már­­egy kis hordozható páncélszekrényben tartotta az „El Caribe” telepen becserélt és vásárolt gyémánto­kat. El kell ismerni, hogy a legkorrektebb volt a gyé­­mántbeváltók közül, ő szabta meg 40 USA dollárban a gyémánt karátját, mely alapár a kő nagysága, színe és alakja szerint hatványozódhatik. A súly egysége a Tea­­rét, mely egy gramm egyötöde, azaz 0,2 gramm, va­gyis 200 millgramm. Népszerű súlyegység bányászkörök­­ben a kilát, ez­t búzaszem súlyával egyenlő és a tör­ténelem legnagyobb ékszerésze találta fel: Benvenuto Cellini. — Emlékezz rá Gyurka, rg fordult felém Pali, — ami­kor Christophen először megjelent a vízmosás mélyén ütött táborunkban, és a tábortüzünk elé esett, lázál­mában egyre a gyémántos tarisznyáját lökdöste és így nyöszörgött: — Dobsonnak, Dobsonnak! ... ő is ismerhette va­lahonnan a nevét! . .. HIr Ezt az alapárat azonban, — folytatta oktató han­gon Rudolf, h­ a gyémántbeváltó előszeretettel leszállít­ja, ha a gyémánt kristályai tömpék, bányásznyelven pi­sze, shata vagy roma, ha szénpontocskák vannak ben­ne, ha a Boart-féle alacsony fokú, vagy éretlen Carbo­nat, vagy alakja miatt csak félig csiszolható „tálla”, míg a másik fele ipari célra való. Ilyen kifogással a beváltó 20 bolivárra, azaz 5 USA dollárra is leszorít­ja a gyémánt karátját, míg a tiszta tállá­ért 80 Boli­várt fizet, mint a Caura átrakódónál, majd 100 Boli­várt, mint a Parepona telepen volt szerencsénk kapni. A közvetítő kereskedők láncán át, — akik 50 vagy 100%­­százalékot keresnek, — jut el a fővásárló, kezébe, ez a Harry Winston cég New Yorkban, aki talán 1000%­­százalékot keres rajta, ha Antwerpenbe, vagy Brüsszelbe küldi. Az egy karátnál súlyosabb kövek elég ritkák, egy öt karátos kő ára már nem 1000 Bolivár, hanem több­szöröse, szine, alakja és tisztasága szerint. — George, te tudhatod, — fordult felém Rudolf, — hogy a gyémántot így határozza meg a tudomány: Bor­sa carbonata, — azaz kikristályosodott szén. Képlete 11^10—H, mely a legnagyobb tisztaságot jelenti, súly­egysége pedig SP. GR. 3­ 52, mely szerint nehezebb min­den sziklánál is. Ezért van az, hogy a rostában, per­­getés közben, a gyémánt mindig a középre kerül, és lesüllyed a homok és a kövek alá. — De itt vagyunk hála Istennek a főtéren, nem raboltak ki útközben! Néz­zünk Dobson után! . .. Mr. Natalie Dobson megigazította csokornyakken­­dőjét, amikor eléje álltunk nyitott ablakú irodájában, kávéért kiáltott, cigarettával kínált, és leültetett mind­nyájunkat. Rudolf és Marcelina vele szemben foglaltak helyet. Míg mi ketten Pauvall­­ jobb és balszárnyat fedeztük, de minden vadnyugati romantika nélkül, re­volver nem volt a térdünkre helyezve. Dobsonnál sem láttam fegyvert, lehet, hogy a pult alatt tartotta. Elővette nagyítóját, és egyenként megvizsgálta gyémántjainkat. — Egy sincs köztük pisze, és a víz sodrásának nyo­ma sem látszik rajtuk. Egy misztérium a gyémánt kelet­kezése,­­ mondta lebilincselően, — a vulkánok kitöré­se, az elszenesedés és az érés időszakának szükséges­sége, mely megtízszerezi az értékét, titokzatos útja az anyatelérből, • a hegyek mélyéből a folyók medréig, rej­telmes és megmagyarázhatatlan vándorlása a sík, tele­­vény savannákon, és szeszélyes előfordulásai a szikla­­tömbük alatt... de mindezt tudják maguk, hiszen Ru­dolfot még Icabaruból ismerem! . . . Sorba forgatta gyémántjainkat nagyító üvege alatt, és nagyság szerint külön csoportba rakta őket. Majd mo­solyogva folytatta. ..s — De végzetes szerepét a történelemben nem ismerik Királyok, hősök és szép hölgyek nyakára került, akiknek ezután a nyakukba került a gyémánt viselése. A legna­gyobb gyémánt eddig olyan pech-szériában futott, hogy minden örökösre végzetes szerecsétlenséget hozott. Olvas­hatták az újságokban! A délafrikai gyémántok a Kalaha­ri sivatagban és a Sierra Leone-ben gyarmati háborúkat okoztak, tudhatják a történelemből!... Közben Rudolf hiúz szemeinek ellenőrzése alatt pon­tosan lemérte őket, kiszámította értéküket, újabb forró kávét rendelt, és ivott velünk egy csészével. Ez a leg­nagyobb barátság jele a trópusokon, azt jelenti, hogy ,,otthon van az ember”, — está en su casa! — ahogy spanyolul mondják. Rudolf újabb cigarettára gyújtott. Marcelina sóhaj­tozott: — Csak jól kiértékelje őket, Mr. Dobson! Hiszen an­­­­­nyit szenvedtünk érte! Majd éhen haltunk gyémántokkal­­ a csónakban a Paragua folyón! ... Dobson elismerően bólintott. Azután mosolyogva foly­tatta: — Hallottam, hogy egy viharvert csónak egy kis öböl­ben rejtőzködik, és egy vérszomjas fekete ember őrzi fegy­verrel. Nyilván egy újabb Evangélika gyémántot hozott. Talán magukhoz tartozik? ... — Eltalálta, — válaszolt Rudolf. — De most lássuk az árát! ... Dobson megnyálazta ceruzáját, számolni kezdett, ösz­­szeadott, szorzott és kivont... A kisebb gyémántokat ki­­csinylőleg leértékelte, a nagyobbakat elismerően félretet­te a csoportból. Azután kinyitotta páncélszekrényét és kirakott egy csomó bankjegyet az asztalra. — Nem adhatom meg a teljes árat, mert egyes gyé­mántban falevéltöredék vagy fűszál van, másokon szikla­darabka. Nem éreztek eléggé, nyilván a vulkáni kitörés­ után kerültek egy kanyonba, és a folyó nem hordta le őket. Nem kérdezem a találat helyét, sem hogy van-e bányász cédulájuk. Nem szokásom a tudakozódás. Ru­dolf, magát még Icabaruból ismerem, Donya Marcelinát is, és Mr. Paulnak híre jár a savannán, hogy ő a leg­jobb sütőmester a Guyanában! Ez mind maguké! ... és bankjegy halomra mutatott. — Használják egészséggel, és jöjjenek vissza mielőbb. Dies mediante! Natalie Dob­son mindig a rendelkezésükre áll! Sok szerencsét! ... Rudolf megszámolatlanul Marcelina gyékényszatyrába tömte a bankjegyhalmazt, azután sorban kezet fogtunk Dobsonnál, és kiszédelegtünk a főtérre. A gyémántbevál­tás kissé megviselte idegeinket.. . Leültünk a templom poros lépcsőjére és tervezgetni kezdtünk. — Nem kaptunk 10.000 dollárt fejenként, ahogy re­méltük! ... szítta meg a fogát Rudolf,­­ kevesebbet adott, mint amit vártam. Ő fizeti helyettünk a 2 száza­lék adót az adóhivatalnak a gyémántok értéke után, így az állam is eleget keresett rajtunk. De többet adott, mint a közvetítő kereskedőktől kaphattunk volna, hiszen emlé­kezhettek a Caura és a Parepona gyémántbevágók árai­ra. Azok bizony megkopasztottak volna! ... m­a folytatjuk — MAGYAR ÉLET 3. oldal Húsz éves évforduló Megemlékezünk egyesületeink, szervezeteink évfordu­lóiról,­­ de valahogy elsiklunk afölött, amikor egy-egy magyar vállalat, üzlet évfordulót ünnepel. Pedig ezek az évfordulók is a magyar életrevalóságot, helytállást példázzák itt a száműzetésben, amiből erőt, biztatást me­ríthetünk. Egy ilyen évfordulóhoz értünk el most: 1979. január 1-én lesz húsz éve annak, hogy létrejött a torontói „For­tuna” vasár- és háztartásfelszerelési üzlet. (388. Spadina Ave.) Ebből az alkalomból felkerestük Menceles Pál tulaj­donost, aki beszélgetésünk során elmondta: — Ősi hagyomány családunkban a vaskereskedés: nagyapám 1850-ben, Szolnokon alapított vaskereskedést. Ezt az üzletet vezette édesapám és én is ott dolgoztam, amíg nem államosították. — 1956-ban jöttem ki csalá­dommal Kanadába, ide Torontóba és 1959. január 1-én nyitottam meg vasár- és háztartásfelszerelési üzletemet. A üzletünket az tette elsősorban népszerűvé a vá­sárlóközönség előtt, hogy főleg európai import cikkeket árulunk, így az európai és magyar emigránsok megtalál­ják nálunk mindazt, amit otthon megszoktak és megsze­rettek. Ezenkívül a magyar vásárlóink részére rendelke­zésre áll a magyar zománcedények és kerámiák bő vá­lasztéka.­­ Nem volt könnyű — mint minden magyar emig­ránsnak — a kezdet. Eleinte csak feleségemmel ketten vezettük az üzletet és elmondhatjuk — szószerinti érte­lemben t éjt-nappá téve dolgoztunk, amíg sikerült üz­letünket elismertté tenni Toronto üzletvilágában. Elér­tük célunkat is: egyetlen fiunk orvosi diplomát szerzett és most saját privát­ klinikáján dolgozik, mint csontátül­tető orvos. Eddig tartott az „interjú”. — Mi, magunk részéről csak annyit fűzhetünk hozzá a fentiekhez: tapasztalat­ból mondhatjuk, hogy 20 év óta nincs olyan magyar intézmény, megmozdulás, gyűjtés, amire a Menceles-csa­­lád jó szívvel ne áldozott volna. Kívánjuk a „Fortuna”-cégnek, annak tulajdonosainak e szép évforduló alkalmából, hogy a jó Isten továbbra is segítse munkájukat, adjon jó egészséget, kísérje siker ezentúl is minden törekvésüket. Gratulálunk! Levél telefonon Ezt a postaládát, mely­ből csak egyetlen kísérleti példány készült az NSZK- beli SEL laboratóriumban, nem a postás üríti ki. Ha belehelyezik a levelet, a postaláda fényképező be­rendezése önműködően fo­tókópiát készít róla, s ezt a képet elektronikus jelek formájában telefonvonalon továbbítja a készülék a címzett postahivatalnak. Ott egy hasonló berende­zés a kapott villamos je­lekből összerakja a levél másolatát, majd borítékol­ja. A levelet azután ha­gyományos módon a postás kézbesíti. A SEL kutató­­mérnökei remélik, hogy 15- 20 év múlva a levetek 50- 60 százalékát így lehet majd eljuttatni a címzett­hez. Az igényes hölgyek FODRÁSZ SZALONJA SILHOUETTE HAIR DESIGN 21 Vaughan Rd.—654-0166 A Bathurst—St. Clair-nél, az egyetlen magyar fodrász szalon Szeretettel várja: Elizabeth Artands Barátait a KENNEDY Travel Bureau Ltd. szolgálja (kl 1926 óta! önt miért nem? 1979-ben látogasson Budapestre, vagy hozassa ki rokonait CHARTER GÉPPEL IKKA küldeménnyel mindég örömet okoz. Látogasson meg. — írjon. — Telefonáljon. (416) 362-3226 296 Queen St. W. Toronto Ont. M5V 2A1 (416) 921-8945 424 Bloor St. W. Toronto, Ont. M5S 1X5 TRANSEX Division of Kennedy Travel Bureau Ltd. 424 Bloor St. W. Toronto, Ont. M5S 1X5 (416) 923-1193 iiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiuniiiiiiiiiiiiiiiRiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiuv CAN ADIAteOREONTheatres December 29 Január 4 MÁSODIK HÉT Legjobb 2 órai szabadság a városban !Alan Alda, Walter Matthau és Jane Fonda a főszerepben! California Suite Az Ontarioi filmközpont figyelmeztetése! Nem gyerekeknek való. HYLAND YONGE AT ST. CLAIR • 962-2891 SHERIDAN 12 MISSISSAUGA • 822-5313 ■PJHzIMJM KJPUN8 ft ALBION •742-680-7 BH!HkVI,lll.»,fiH BLOOR ft JANE • 769-1177-8 DON MILLS' DON MILLS CENTRE • 447-6451 OAKVILLE 845-5553,,. ■JHTOiffn 0DE0N • 895-4641 HYLAND- Oshawa PHONE 723-2143 BRAMPTON nAFflM . Ul-2271 Restricted TIZEDIK HÉT Billy Hayes hihetetlen kalandjainak valós története Midnight Exp­ress HYLAND II Y0NGE AT ST. CUIR • 962 2891 VARSITY ;1 BLOOR ft BAY • 961-6303 LAKESHORE 0DE0N. NEW TORONTO • 259-4011 WESTOIM Restricted MÁSODIK HÉT Ettől kelemlesebb ünneplés nem lehet semmlyen házasságban. Alan Aida és Ellen Burstyn a főszerpben. Same Time Next Year Az Ontarói filmközpont figyelmeztetése! A nyelvezete nem gyermekeknek való. EGLINTON E. OF YQNGE. 4800600 Adult­ant. NYOLCADIK HÉT Izgalmas szerelmi história I Anthony Hopkins, Ann Margaret és Burgess Meredith I Magic YORK II EGLINTON E. OF Y0NGE • 486-5600 •ADULT INTUTAINMINT MÁSODIK HÉT Dolby sztereó szisztéma csak a Varsity-ben Lily Tomiin és John Travolta a főszerepben Moment by Moment­­.^VARSITY I :M BLOOR & BAY 961-6303 MMumonuM YÖNGÉ LAWRENCE « 481-1231 ALBFOIUM KIPLING ft ALBION •742-0686-7 FAIR VIEW 2 O. MILLS ft SHEP. 491-3337 .FINCH'S FINCH AT DUFFERIN *663-9505-6-7 SKYWAY BURLINGTON 632-1892 ELANE EGLINTON & DANFORTH RD. • 261-6135, HUMBER 2 - BLOOR & JANE ■ 769-1177-6 Adult entertainment TIZEDIK HÉT A varázsló! A sztárok! A zene! Diana Ross, Michael Jackson, Nipsey Russell és Richard Pryor The Wiz FAIRLAVIN I YQNGE IL0F LAWRENCE • 481-1231 FAIRVIEW 1 O. MILLS & SHEP. 491-3337 ODEON r' Oshawa SHERIDAN 1 I SHERIDAN MALL» 822-5313 Adult'iRnt.

Next