New Yorki Magyar Élet, 1983 (36. évfolyam, 12-48. szám)

1983-03-19 / 12. szám

Az alábbi írást Hervay Gizella, erdélyi írónő rótta papírra közvetlenül halála előtt, öngyilkos lett 1982 őszén. Férje, Szilágyi Domokos, az erdélyi költészet egyik leg­nagyobbika szintén önkezével vetett végett életének. Ér­zékeny lelkük nem tudta elviselni az erdélyi magyarság tragédiáját, amelyet költői víziójukban még felfokozot­­tabban éltek át. Írásából, — mondhatnánk — „végrendeletéből” köz­lünk részleteket. Megírom, hogy tudassam a világgal: ELVETTÉK TŐLÜNK AZ ÉLET LEHETŐSÉGÉT! Szétszórattunk, áttelepítettek, városainkat idegenek lepték el, rendőr áll­ már porrongyunk előtt is. Akit m­ég élni, írni hagynak, azt kirakatba szánják.. Hogy hivatkozni lehessen — íme,­ „megoldottuk” a nem­zetiségi kérdést. De próbáljon meg valaki, az­­elűzött­­ megek jajkiáltásával érvelni — megsemmisíttetik. A testvériség nevében, amiben komolyan hittünk. Mikor még odahaza éltem, az­­volt a sora a beszél­getésnek, hogy három ember nem mert megszólalni, ha összegyűlt, mert a harmadik biztos besúgó. Valaki a hár­munk közül, ügy is volt. Nemcsak elhitették velünk — be is súgtak. Megtudtuk. Talán azt is akarták, hogy meg­tudjuk­ * Ma már az van, hogy két ember nem mer leülni egymással beszélgetni. Férj, feleség sem. Szerető szere­tőjével sem.- Nincsenek már barátságok, nincsenek már szerelmek. Besúgták a barátokat,, besúgták a szerelmeket. Erdélyben, ahol vonatra ültünk, ha valaki írt valamit, vagy festett, rohantunk egymáshoz, ha valaki bajban volt. Ahol természetes állapot volt az, hogy egymásnál halunk meg a földön, egymásért álltunk sorba húsért,­­egymás gyerekét vittük az iskolából haza. Egy-egy kiló cukorért másfél órákat villamosoztam naponta, és újabb órákat álltam sorba, hogy aztán ócska gyermekruhába csomagolva — ne lássák, hogy cukor — elküldtem Kolozs­várra Nagy Kálmán árváinak, akiket Szilágyi Domokos nevelt. — Írom, amire emlékezem­ Amire nem emlékszem pontosan, arról nem írok. Kényszerítem­­ magam, hogy­ emlékezzem. Amit nem tudok pontosan, annak utánané­zek, utánajárok. Már­ amennyi statisztikai adat egyáltalán ■hozzáférhető. Ráadásul minden hivatalosan közzétett sta­tisztikai adat megbízhatatlan és részrehajló. Írom, amit csak fel tudok fogni, mert irracionális már az egész. Ami­­történik velünk, írom azt, amit ott­hon még elgondolni sem mertem, mert megzsaroltak, megfélemlítettek. Anyját gyereke, gyereket anyja ellen fordítottak. Testvért testvér ellen, barátot barátja ellen.­­Írom, hogy GYARMATOSÍTOTTÁK A MUNKAERŐN­KET, AZ ÉLETÜNKET, AZ AGYUNKAT, DE MÉG AZ ÁLMUNKAT IS! Írom, hogy NEMZETISÉGI ELNYOMÁS AZ TÁRSA­DALMI ELNYOMÁS! Írom, hogy TÖRTÉNELEM ALÁ SZORÍTOTTAK MINKET, versenyképtelenné tettek bennünket, életképte­lenné tesznek. Ma már a megmaradás is hősiesség! MEGJELENT! HÁROM A MAGYAR IGAZSÁG, NEGYEDIK A RÁADÁS! Katyi Endre, a három kiadást megért Angels on Devil’s Island című könyv szerzője magyar nyelven is kiadta a nagysikerű, francia guayana-i megpróbáltatásokról szóló leírást „Az Ördögsziget angyalai” címmel. A két könyv együttesen megrendelhető az alábbi címen: CORVIN PUBLISHING LTD., NYUGATI MAGYARSÁG 2,1745 — 13 St. S-W. — Calgary, Alberta CANADA T2T 3P5 Ára: $12­00 plusz egy dollár portaköltség. Windsor # Windsor # Windsor FASS TRAVEL SERVICE Detroit—Budapest—Detroit Can. S799.00-től 3, 4 és 6­­hetes tartózkodásra. Közvetlen Charter utazásik átszállás nélkül. Gyermekeknek (2-től 12 éves korig) kedvezményes ár. A járatok a CIVIL AERONAUTIC BOARD által engedélyezve vannak. BUDAPESTRŐL — Rokonod kihozatala SZ11#MTI 7 naptól 1 évi tartózkodásra. Kedvezményes utazások, Belgrádba, Bécsbe, •valamint a világ minden részére a legalacsonyabb árakon. Autóbérlés, hotelfoglalás, útlevelek és vízumok beszerzése. Master Card és Visa credit kártyával is­­fizethetik útjukat. Irodánk már 12 éve készséggel szolgálja WINDSOR—DETROIT, és környéke magyarságát. 1500 Parent Ave., Windsor, Ont. NEX 417 Tel.: (5,19) 253-1143, (313) 965-3410 'KKAWIWZE* és COMTURIST KÉPVISELET ! Kiáltása mélyből (Erdélyből): „Elvették tőlünk az élet lehetőségét!” Tudod, mi volt a legiszonyúbb Szilágyban? A jövőt­­lenség. Hogy mindenki csak menekült, senkinek a fejé­ben nem fordult meg a jövő, de még a lehetősége sem. Ha megkérdezel egy szilágysági gyereket, hogy mi akar lenni, kínai a kérdés, mert jó gyerek van annyira okos, hogy tudja, az lesz belőle, ami lehet. Eszébe sem jut, hogy valaki akarjon lenni. Eszébe sem jut, hogy valakivé akarjon válni. Tudja már gyermekkorában, hogy lehetet­­len l­­akarnia valamit is. Lehetetlen vágynia valamire. Ez a koravén bölcsesség már a jövő lehetőségét is lekaszálja gyermekeink feje fölül. Úgy nő fel a gyerek, hogy eszébe sem jut törekedni valami felé. Olyan bölcs már gyerekkorában, hogy már nem is él, csak vegetál. A tanítónő, aki kimegy a faluba tanítani, nem akar semmit. Semmi elképzelése sincs arról, hogy mit tehetne a tehetetlenség ellen. Annyira természetessé vált az emberek számára, minden magyar­­számára, hogy semmit sem akarhat, semmit sem tehet, hogy csak menekülhet, el hazulról, hogy semmibe sincs beleszólása." Csak néhány fiatal értelmiségi fejében él a jövő lehe­tősége, akarása — elvontan. Holott a jövő akkor élő, ak­kor­ alakítható, ha az ujjunk begyével tapintjuk ki. Ak­kor átélhető, akkor emberi. Akkor válik erővé. Egyetlen bátor mondat már lehetőség. Ha elhangzik. . —Mondj rá példát! Nézd. Nekem 18 éves koromban adtak egy papírt a kezembe, hogy hontalan vagyok. Nem volt szabad elhagy­nom Kolozsvárt, rendszeresen jelentkeznem kellett a rend­őrségen. Szilágyba sem utazhattam haza. Az anyámhoz sem.­­ Megtanultam 18 évesen, hogy aki hontalan, az rend­őri felü­gyelet alatt áll. Mikor már jól tanultam, akkor megkérdezték, hogy románnak vallom magam, vagy magyarnak. Román vagyok, vagy magyar. Magyar vagyok — válaszoltam. Román rendőrfelügye­let alatt 18 évesen. És elmentem az Erzsébet útra a ma­gyar nagykövetségre — akkor még működött —, néhány kiló papírt kitölteni. Máig sem tudhatom, hogy Magyar­­országnak nem kellettem a főjegyző nagyapám miatt, vagy a román rendőrség tette fel úgy a­­kérdést, hogy eleve eldöntötte a választ -­- függetlenül attól, hogy én mit­­felelek. Valószínűleg ez történhetett. Eldöntetett !— megkaptam a bulletint, hazautazhattam Szilágyba. Nevelőapám meg szilágysági szokás szerint „háztól jött” — beállított a rendőrségre egy demizson­gorral. De az a hatalom, aki annyira­ biztos a dolgában, hogy felteszi a kérdést, és mindegy neki, hogy mi a válasz, mert a választ már eleve eldöntötte, ez az önelégült ha­talom nem számol­­valamivel. Azzal, hogy én akkor 18 évesen román rendőri felügyelet alatt komolyan feltettem magamnak a kérdést. Hogy román akarok lenne, vagy magyar. És választottam. Válaszoltam a kérdésre. Dön­töttem. Döntöttem akkor is, ha az én döntésem semmit sem szorzott vagy osztott a hatalom döntésében. Belül döntöttem, döntésemet fennhangon elmondtam, és ezt a hatalomnak tudomásul kellett vennie. Szabad mertem lenni hontalanul, 18 évesen rendőri felügyelet alatt. A hivatal csak egy űrlapot, annak is csak egy rubri­káját akarta kipipálni, hogy el legyen intézve az ügy. Hogy jelenthesse a hatalomnak: az ügyet elintéztük. Gépiesen gondolkodott a hatalom, amikor eleve el­döntött valamit, amikor egy emberi sorsot kipipálható rubrikának tekintett. Gépiesen gondolkodott — tehát nem gondolkodott. Csak kipipált egy rubrikát. Én viszont gon­dolkodtam, beleszóltam a saját sorsomba. Kipipálható rubrika helyett saját sorsot választottam. Én kerültem ki valójában győztesen. Akkor értettem meg, hogy ez a kérdés: románnak vallod magad, vagy magyarnak — a­mi „lenni­­vagy nem lenni” kérdésünk. És vallom, amíg élni hagynak, hogy minden kérdé­sünk lenni vagy nem lenni. Minden kérdésünk létkérdés immár. Minél inkább szétszóratunk, annál inkább. A kisebbségi kérdés nem erdélyi kérdés, nem felvidé­ki kérdés. Magyar kérdés. A puszta létünkről van szó. Az egész magyarság puszta létéről. Arról, hogy életünk lesz-e, vagy halálunk. Mintha a Szózatban élnénk. Nem lehet ezt a kérdést megkerülni, vagy hajtogatni, megmaradni, megmaradni. A puszta megmaradás hát­rálás. Ez a történelem logikájából nyilvánvaló. Gyarapod­ni kell észben, erőben, öntudatban. Közösségben kell gondolkodni — mert éppen ezt nem engedik. Közösségben kell élni, mert éppen ezt nem engedé­lyezik. Mert éppen ezt akarják betiltani. Hogy a sok ma­gánember egyenként megsemmisíthető legyen. Jövőben kell gondolkozni, mert éppen a jövőnket feje­zik le. Egységben kell gondolkozni, mert szétszóratunk. Mindenhol otthon kell lenni, ahol magyarság él. Min­denhol otthon. Nem vendégjárásban. .Közös gondban. Min-­­ denkiért, mindenkivel együtt kell gondolkozni. Mert egyet­len emberöltő alatt csak Erdélyben eltűnt négyszázezer ember. Előbb csak papíron, statisztikákban, aztán a való­ságot hozzáigazították a statisztikákhoz. Áttelepítéssel, rátelepítéssel, szétszóratással, kiűzetéssel. Amit még nem végez el a tömegek áttelepítése, azt elvégzi a nyomor kényszere. A megmaradás kényszere. És miközben védekezünk, hátrálunk, eltűnik négy­­százezer emberünk. Kimutathatatlan az is, hogy mennyi idő alatt, lévén a statisztikák hamisak, megbízhatatlanok.­­ Éppen azért, hogy­ hozzájuk lehessen igazítani a valóságot. Áttelepítéssel, kitelepítéssel, betelepítéssel, rátelepítés­sel. GYERMEKEINK NYELVÉNEK KIFORGATÁSA- 1 •VAL! Hát ezért mondtam el­ ezt a példabeszédet. Ha én 18 évesen román rendőrfelügyelet alatt magyarnak vallottam magamat, akkor ez az emberi cselekvés lehetséges, má­soknak is eszükbe juthat. Tehát másoknak is eszükbe fog jutni a szabadság vállalása rendőri felügyelet alatt —­­ mert egyre több ember­ érti, érzi,­­hogy a szent hatalom irracionálisan működő gépezet. Bábu. Álhatalom. Nem működik. Csikorog. Nem gondolkodik — gyilkol. Hát akkor nekünk egyedüli lehetőségünk gondolkodni. Magunkért. Emberek vagyunk, magyarok vagyunk. A magunk jogos követelését állítjuk a világ szeme elé. Ma­gyarok vagyunk. Életet kell követelnünk gyerekeinknek. Jövőt kell követelnünk gyermekeinknek. Másképp ne­künk sincs életünk, csak áléletünk. Látszatéletünk. Félünk attól, hogy lenacionalistáznak bennünket? Nem vitatjuk el senkitől a jövő jogát,az élet jogát. De azt nem tűrhetjük, hogy tőlünk elvitassák, elvegyék. Elve­gyék az élet lehetőségét is. A testvériség nevében. A test­vériség nevében, amire életünket tettük. A testvériség nevében, amiben felnőttünk, amiért halálra sebződtünk. A testvériségért élt Szabédi László, és öngyilkos lett, mi­kor látnia kellett, hogy a testvériségből a magyarság ki­­záratik. A testvériség volt Szilágyi Domokos létformája, míg reményét vissza nem kellett vonnia. „Rabbá szaba­dultán.” Mert hiába írta: „kiülünk a közös mennybolt alá s itt / s most és mindörökké kérges reménnyel várunk a­­ hajnali csatlakozásig”. Hiába élt kérges reménnyel — végül neki kellett csatlakoznia az öngyilkosok vádló sorá­hoz. Ha még attól is félünk, hogy a Himnuszt és a Szóza-­t­tot fennhangon énekeljük Magyarországon, akkor hová dugjuk magunkat? Az antikváriumba, ahol a néma Him­­­nuszt meg a néma Szózatot árulják?­­Eldugjuk a Himnuszunkat, hogy kapni is lehessen, meg nem is, hogy hallani is lehessen, meg nem is, miköz­ben négyszázezer magyar eltűnik. Előbb a statisztikák­ból, aztán valóságosan is? Néma a Himnuszunk, néma a Szózatunk, mikor a kisebbségeket módszeresen eltüntetni nem lehet, azt a történelem alá szorítják, hogy tüntesse el önmaga? Szülőföldjükről kifizetitek, városaikba nem telepedhet­nek be. Földönfutókká válnak, számű­zöttekké a saját szü­lőföldjükön. Puszta létükért nyelvüket kell kifordítaniuk. Szégyelljük a Himnuszunkat, szégyelljük a Szózatot Magyarországon? Hát ha felhangzik a Szózat, már az is nacionalizmus? Ha kimondatik kétmillió föld alá szorított magyar jajkiáltása, már az is nacionalizmus­? Hát én itthon vagyok. És otthon vagyok Szilágyban és Kolozsvárott, és otthon vagyok Pozsonyban, mintha csak Kolozsvárott lennék. (Ezt tőlem immár senki el nem ve­heti. Ha csak az életemmel együtt. („Beszélgetés önmagunkkal”) A sátán provizóriumában (folytatás az első oldalról) és három vallás országa.­ De ne feledjük, hogy századokkal a mai Svájc előtt, a magyar fejedelmi Erdély „a három nemzet és négy vallás országa” volt, s valójában nem egyéb, mint az Árpádok alapí­totta középeurópai magyar hatalom eszméjének és államrendjének folytatása, fejlesztője és fenntartója. Nagyon igaza volt Habsburg Ottónak, amikor a közelmúltban azt mondotta: Ismernünk kell történelmünket, hogy tudjuk hogy hol ál­lunk és onnan merre haladhatunk. A bennünket ért katasztrófák meg­érleltek bennünket. Kigyógyultunk a millenniumi eufóriából és végre megértettük Széchenyi Istvánt, aki szerint „nem a világ közepe az, ahol állunk”. De azt is megtanultuk, hogy „mi a magyar!” Állapo­tunk revízióját követeljük, de azt is megtanultuk, hogy ehhez egész Európa revíziójára van szükség. Ehhez járulhatunk hozzá saját múl­tunk tanulságaival és jelen tetteivel, így tudunk hozzájárulni ahhoz, hogy a világ kiszabaduljék a sátáni provizóriumok kuszaságából.­ Szellemi irányítás nélkül nem lehetséges politikai vezetés. Ezért mindenekelőtt szellemiségünket kell revideálni. A francia forradalom­ megsemmisítette a nemesség politikai egyeduralmát, de helyébe a tömegeket iktatta, zömmel diktatórikus formában, a császárok abszo­lutizmusától a vörös cárok egyeduralmáig. Hívei voltunk és vagyunk a szociális eszméknek. De nem a szocializmus különböző válfajainak, melyek uralomrajutásuk során egyes államokban már nem lehet vilá­gosan megállapítani, hogy törvényes kormányok, vagy a szakszerve­zetek uralkodnak-e valójában? A tradicionális régi nemesség helyett, a privilegizált és könnyen manipulálható tömegek? Eltávolodtunk at­tól, hogy az állam legyen az emberért és nem fordítva. Ezért recseg és ropog minden eresztékében a mai vlágrend. De­ a szabad világban lehetségesek a reformok, az eszmék revideálása. A kommunista he­­miszférában nem. Bármilyen kézenfekvőek legyenek is, ott változta­tásokhoz katasztrófára van szükség. És erőszakkal azt nem lehet el­kerülni. („Hadak útján”) HÍREK ■ Bo, a bátor és értelmes labrador kapta az Egyesült Államok „hős­ebe” kitünte­tést. Megmentette gazdáját a vízbefulladástól. A hölgy rosszul lépett ki egy csó­nakból, s a vízbe esett. Bo feltalálta magát, utána ug­­rott s a nőt hajánál fogva a partra húzta, ügyességét és bátorságát aranyérem­mel, díszes nyakörvvel ju­talmazták, a gazdája külön ezer dollárt kapott (News­week) ELUTASÍTOTTÁK WALESA KÉRÉSÉT GDANSK, Lengyelország — A Lenin Hajógyár közöl­te Lech Walesával, hogy ja­nuár 17-e óta ismét szerepel ugyan az üzem bérlistáján, egyelőre azonban nem tér­het vissza, hogy villanysze­relőként folytassa munká­ját. Korábban kétszer is el­utasították már januárban Walesát, aki szeretne ismét munkába állni. „AMNESZTIA” MAO CE-TUNG ÖZVEGYÉNEK -PEKING — Életfogytig­lani börtönre szállította le a kínai legfelsőbb bíróság Mao Ce-tung özvegyének, Jiang Qing-nek halálbünte­tését, azzal indokolva hatá­rozatát, hogy az özvegy a javulás­­jeleit mutatta két­éves fogvatartása alatt. A 69 éves Qing P.z ún. kultu­rális forradalomban ját­szott szélsőséges szerepéért került bíróság elé. Most műsoron: “JACK & JILL" “FIRM, ‘RIPE.& JXHCY” “DESIRE” EVE CANADIAN ODEON Theatres Március 12. — Március 19. NEGYVENEDIK HÉT Az ember fél. Teljesen egyedül van, 3 000 000 fényévre az otthonától. Dee Wallace és Peter Coyote a főszerepben. “E.T. THE EXTRA­­TERRESTRIAL” CENTRAL PARKWAY 4 I A MMNTkl I 1 f_UI0A#CE HYLAND I : . Y0NGEAT ST. CLAIR • 962-2891 CENTENNIAL 2 TIZENHARMADIK HÉT! Dustin Hoffman és Jessica Lange a főszerepben. „T00TSIE” ördögien nehéz megélni. WOODSIDE 3 CENTRAL PARKWAY 2 HYLAND II ‘V TÓHGE At ST ClAJR «SGI-2B9I : SHERIQANt2# MISSISSAUGA »8*2 «13 HUMBER 1 B100R LIANE •769-1177-1 ALBION 2 ALBION MALL AT KIPLING • 742 0666-7 — JBVJTMga OAKVILLE 845-5553 4 THORNHILL SO. 2 BAYVIEW & JOHN ST • 886-3211 FAIRLAWN I YÓNGE N.0F LAWRENCE • 481 1231 CENTENNIAL 3 BRAMPTON DON MILLS 1 fl ACCOMMN1MKNT TIZENNEGYEDIK HÉT Egy nevezetes férfi, aki legyőzte az angol birodalmat és szabaddá tette 350 millió ember országát. Ben Kingsley a főszerepben. Felemelt helyárak. “GANDHI” Felhívás: Erőszak alkalmazás. (Theatres Branch Ontario) Dolby Stereo 70 mm WOODSIDE 1 mámoa RUCH AT 0UFFERIN ••63-9605*6 CENTRAL PARKWAY 1 EGÜNT0N E. OF Y0NGE • 486-5600 ODEON- ŰsHáwa PHONE 7255833 DON MILLS 2 4 THORNHILL SQ-T BAYVIEW 4 JOHN ST. • I lamp an ci] TIZENNEGYEDIK HÉT Néhány dolog még mindig van, -amit el kell képzelnünk. Meryl Streep, Kevin Kline és Peter MacNicol a főszerepben. “SOPHIE’S CHOICE” 4 THORNHILL SO. 3 BAYVIEW & JOHN ST. • 886-3211 YORK n EGLINT0N E OF Y0NGE • 486-5600 lurnuNK-w-mM CENTRAL PARKWAY 3 8»%TM Felhívás: durva nyevezet. (Theatres Branch Ont.) Rendőr.:. gyilkos. . . határidő. ... Charles Bronson a főszerepben. Brutális erőszak. “TEN TO MIDNIGHT” VARSITY 1 BLOOR4 BAY »861-6303 FINCH 1 FINCH AT DUFFERIN • 863-B505-8-7 SHERIDAN 1 MISSISSAUGA »822« 13 DUFFERIN If ORIVB-IIM MI iflil O. MILLS & SHEP. 491-3337 WOODSIDE 2 PLAZA 1 OAKVILLE 845-5553 5 DRIVE-IN OAKVILLE Restricted S. OF HWY. 7 ■ 8IB-25QS . A Dufferin Drive In -moziban második műsor: “ENTER THE NINJA” A ROLLING STONES a főszerepben. “LET’S SPEND THE MGHT TOGETHER” 5 DRIVE-IN OAKWILLE VARSITY 2 BLOOR A BAY 861-6303 ALBION MALL AJKIPUN0 *742-0664 CENTENNIAL 1 GEORGETOWN 2 PARKWAY' } V ORIVE-IN V -ELANE CGUNT0N IrDANFORTH ML • 261-613|. FAIRVlEW 2 O- MILLS & 8HEP 481-3337 NEWMARKET OOEON* 8954641 lifti FAMILY 1 Ü. OF STEELES OFF WOODBINE • 498-1348 A Parkway Drive In moziban második műsor: “KIDS ARE ALL RIGHT” NEGYEDIK HÉT Hetven'kedő kaland. Mesés mulatság. Könnyelmű románc. Pirates of Penzance FAIRLAWN II Y0NGE ItÖF LAWRENCE • 461123t [Mt FAMILY [ 1

Next