Nimrod, 1923 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1923-06-15 / 1. szám

4 NIMROD Ezen rovat hasábjain közöljük egymással tapasz­talatainkat a halakról, a halászatról, ismerkedjünk össze, alkossunk egyesületeket, béreljünk patakokat, folyókat, óvjuk és tenyésszük bennük a halakat. Hegyi patakjaink legtöbbjében megél a pisztráng egyik-másik faja, — sokban gyakori a pérhal; nagyobb folyóink a Vág, Turócz, Duna, Ipoly, Latorca a nagy ragadozó halaknak, a galócáknak, harcsáknak, csukák­nak, fogas, süllőknek, csapó­sügéreknek kedvelt vizei, míg a két északi folyó, a Dunajec és a Poprád a lengyel galócán kívül a legszebb és legnemesebb sport­halat, a lazacot is bírja és mint különlegesség az angolna is fogható benne. Nehogy valaki azonban azt higgje, hogy evvel a halászsport tárgyát képező halak fel vannak sorolva. A Dunában 38-féle, a Garamban 14-féle, az Ipolyban 17-féle, a Latorcában 18-féle, a Turócz folyóban 15-féle, a Vágban 12-féle, a Dunajecben és a Poprádban 15-féle halfaj él. Ami pedig a halászsport eszközeit illeti, az kizá­rólag a horog. Ezen a csalogató nagyon sokféle lehet, vagy a halnak természetes eledele, vagy mesterséges készítmény. A hajlékony halászbottal, a vékony zsineggel és a felkészített horoggal a fürge halat eleméből kifogni nagy ügyességet követel. Aki ezt a sportot szereti, aki a csobogó patak, a hömpölygő folyó mentén szeret tartózkodni, a szép völgyekben, a vizek mélyében is szeret búvárkodni és ezt sportolva akarja tenni, azt szívesen üdvözöljük. Barátkozzunk! Szarvas-, őzagancstáblákat, fegyverásványokat készit JAKUBEK JÓZSEF, RAJEC. Slovensko. Ž. Považská. Képes árjegyzéket 1 Kč bélyeg 3­0 beküldés mellett küld. É­ s ráadásul eldoboltam én is a tüzesen udvarló lant­­farkúak meleg nótáját. E vallomás megbolondította az öreg legényt, félig futva, félig repülve felém jött, pillanat alatt közvetle­nül elém, a földre vágódott és féltékeny köszörüléssel a levegőbe perdült. Archoz nyomtam fegyveremet. Alálőttem! A fekete ördög alig egy ölnyire puskacsövem végétől, kiegyenesedett, kétszer vadul rám csukakolt, sarkon fordult, a rét közepére szállt és e helyi zavar­talan nyugalommal folytatta megszakított dalát. Soha nem tértem még az erdőből oly hosszú orral haza, mint azon a reggelen! A kerülő három napon keresztül pontosan jelen­tette, hogy a csodakakas rendületlenül ott dürög a nagy rét közepén. E három napon át folyton csak a megbabonázott legény mély hangja búgott a fülemben, éjszaka pedig álmaimban megjelent és gúnyosan mindennek elneve­zett, csak valamire való nimródnak nem. És igaza volt: vérbeli vadász ne emeljen közvet­len közelből fegyvert ilyen nemes vadra csak azért, hogy a lövés ronccsá tépje! Nem bírtam tovább ezt a feszültséget, a követ­kező éjszakán kicihelődtünk. A kerülő a bundámat hozta, puskalövésre a dürgő helytől kiterítettük, ráha­saltam, fegyveremet lövésre készen magam elé toltam, emberem pokróccal letakart és tépett aszottfűvel tele­hintett. Ha ma nem kapom meg a csodakakast, hát soha többé! Végtelenbe vesző mozdulatlan várakozás után végre beszállt a kakas és vígan dürgött. Moccanásról szó sem lehetett, hisz e furfangos daliáknak minden szál tollán egy-egy éles szem leselkedik. Csak úgy magamban, hosszú szüneteket tartva, taksáltam az időt: most bontakoznak ki a homályból a fenyők csúcskoronái .. . most lejebb szitál a derengés . . . az erdőszegélyen most nyernek alakot az alvó fák..., keleten hajnali pírba gyűl az ég alja . . ., a fiatalos szélén fekete rigó rikoltása ébreszti társait . . ., a rét másik végén levegőbe lendül a havasi pacsirta és csodaszép dalba fog .. . most már talán annyira ki­virradt, hogy lőni lehet. . . Lassan, vonalról-vonalra, fejemmel fölemeltem a takarót és félszemmel szétnéztem, a kakas puskalövésre ott táncolt előttem a réten. Most megfordult, legyőzőjének fehér tollai élesen megvillantak a hamuszürke derengésben. Kész fegyve­remet lassan vállhoz emeltem, előbb forduljon meg, mivel a nyírfajd sarlójába nem illik lőni, azután szólhat a puska! A kakas e pillanatban elhallgat, kiegyenesedik, a levegőbe lendül, gyors szárnycsattogása jelezte csupán elvonulásának irányát. Elképedve a rétre meredtem! •IHM Ebtenyésztés. •••ess Az ujhorodi ebkiállítás és kotorékverseny. Amit Užhorodon nem tudott produkálni a régi idők kényelme, amihez eddig nem mert hozzáfogni egy egyesület sem a vidéken, azt megcsinálta a most nemrég megalakult Podkarp, Russi Vadászok és Ebtenyésztők Egyesülete. Az Egyesület bemutatkozója volt ez tulajdon­képen s a rendezés nehézségei, a fajebhiány és szer­vezetlenség akadályai ellenében is szépet, nemeset tudott produkálni, mely a legnagyobb bizalmat nyújtja az egyesület további működését illetően. A kiállítás programmja a legnagyobb szaktudással volt összeállítva s publikálása köztársaságunk minden olvasottabb lapjában nagyon szép eredményt hozott. A kiállításon bemutatott ebek a lehető legjobbak voltak s akadtak kiváló reprezentánsai is fajuknak. Valóban dicséretre méltó törekvése az egyesületnek, hogy a megismert ebek felhasználásával szakszerű tenyésztést fog kezdeni. A kiállítást így kölcsönös bemutatkozás­nak is vehetjük, mert nemcsak az egyesület vált isme­retessé, de megismertette azokat a faj egyedeket, melyek eddig ismeretlenül csak a tulajdonosoké voltak, és így a jövőben egyenlőre e megismert ebállomány lesz az irányadója a vidék kynológiájának. A kiállítás és verseny propagálása nagy visszhangra talált az ebkedvelő közönségben. A jelentkezéseket a legnagyobb lelkesedés kísérte mindenütt. Maga az egyesület pedig mindent megtett, hogy vendégei kényel­mét biztosítsa. A kiállítás színhelye az árnyékos vadas­kertben igen jól volt megválasztva. A kutyák ízléses lécboxokban nagyon jól festettek s biztonságukról éjjel­nappali rendőrszemélyzet gondoskodott. A közönség érdeklődése is várakozáson felüli volt s a kerthelyiség

Next