Nimrod, 1931 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1931-01-01 / 1. szám
A helyes eljárás az volna, ha a hivatalos közegek csak a megbízhatóság vagy a meg nem bízhatóság megállapításához szükséges ténykörülményeket nyomoznák ki, amelyeknek alapján aztán a hivatal a vadászati szakképviselő szakvéleményének előzetes meghallgatása után hozná meg ítéletét a kérvényező speciális megbízhatósága felől. Hogy melyek volnának azok a körülmények, amelyek a vadászati megbízhatóság helyes megállapításának alapjául kell hogy szolgáljanak, igen helyes és üdvös volna azt részletes vita tárgyának tenni és ennek alapján a kiderítendő körülményeket kérdőív alakjában a nyomozó hatóság és közegek részére összeállítani. Reméljük, hogy a hatóságainknak és vadászati szakszervezeteinknek megértő együttműködése a fenti elvek alapján meghozza az óhajtott javulást vadászati viszonyainkban. /. L. A KIS VADAK ÉLETMÓDJA TEKINTETTEL A TENYÉSZTÉSRE. Manapság minden tényezőt meg kell ragadnunk, hogy valamelyik hasznot hajtó ágazatát a földművelésnek, iparnak, vagy kereskedelemnek előbbre vigyük, sőt tökélyre emeljük. Sajnos van egy ágazata a földművelésnek, amely igen-igen el van hanyagolva, sőt még sok ellenséggel is küzködik. Ez a vadtenyésztés. A vadtenyésztés, mint ilyen, ma egyáltalában nem is létezik tulajdonképen. Nem létezik abban az értelemben, amelyet a nyugati népek — akik ennek nagy hasznát belátták — ma rendszeresen és szakszerűleg, s mindenekelőtt eredményesen gyakorolnak. Nem kívánok most foglalkozni a vadtenyésztés dicséretével, annak anyagi előnyeivel, csupán az a célom, hogy e cikk kereteiben elmondjam, mivel élnek vadjaink s mi volna reájuk nézve az eldorádó, ha a tenyésztésükről szó esne valamikor. Egyben azzal is óhajtok foglalkozni, vájjon igaz-e az a vad, hogy a vad több kárt okoz, mint hasznot hajt? Elsősorban is két nagy csoportba kell osztani vadjainkat. 1. Az átvonuló és vándor állatokra. 2. Az állandóan itt élő és itt szaporító állatokra. 1. Vándorok: Az első csoportot is ketté kell osztanunk, mert egyik része csupán csak átvonul és nem szaporít itt. Ezekkel bizony a fentitt szempontból nem kell foglalkoznom. Ilyenek : az erdei szalonka, a mocsári szalonkák, lilék stb. sok-sok fajtája, a daru, a vadhattyú, a vadludak, gyöngyvérek, lilikek sok fajtája (kivéve az itt költő tőkés, vagy nyári ludat), a kacsák, búvárok, bukók egynémely fajtája, a néhanapján nálunk is megjelenő kóbor pusztai talpastyuk. Nagyon természetesen a káros ragadozó madarakat nem sorolom fel. Van közöttük azonban olyan, amely kivételesen itt is költ; egy-két elvétve itt ragadó példány bizonyítékul szolgál (szalonka), de ez oly ritkaság, hogy számot alig tesz. Az itt költők között vannak igen értékes fajok is. Ilyen a fürj meg a tőkés kacsa. Mind akettő megérdemli a velük való foglalkozást. A fürj az egyetlen tyúkfélénk, amely nem állandó vadunk. Életfeltétele nagyon primitív. Igen kis igényű, mégis nagyon pusztul évről-évre. Ennek bizony nem mi vagyunk az okai. Kizárólag alföldi lakos és pedig a művelt vidék madara. Élelmét leginkább apróbb magvak és férgek, lárvák, bogarak képezik. Költeni szintén a műveit földön szokott, azonban igen szívesen fészkel a búzatábla melletti kaszálón is. Vándorlása közben pusztul és vész el százezer számra. Minálunk igazán nem lehet panasza, mert a nép igen szereti s nem irtja. A tőkés kacsa lassan-lassan ki fog pusztulni, elsorvasztja a kultúra. Pedig ebben nem ő a hibás, hanem a gazdaközönség. Kár érte. Egy kis felvilágosítás árán könnyen meg tudnánk menteni, sőt még a kultúra dacára szaporodhatna is. A tőkés kacsa alaptermészete szerint igen házias, barátságos, sőt bizalmas állat. Egyáltalában nem félénk. Élelme növényi magvak, zöld levél, azontúl álcák, pajorok, apró hal-ivadék stb. Költőhelye valamely mocsár, tocsogó, kopolya, ér, vizes árok gazzal benőtt része, esetleg füzes, csalitos hely a víz közelében (még a fán is fészkel ritka esetben), kaszáló, vetés stb. Egyáltalában nem válogatós, csak némi búvóhely akadjon számára. Sok esetben elegendő neki egy pár négyzetöles pocsolya is. Az a legfontosabb, hogy búvóhelye és nyugalma legyen. De sajnos az újabb időkben ezt a kettőt nálunk nem leli fel. Ha tehát azt akarjuk, hogy a tőkés kacsa nálunk ki ne pusztuljon, mindenkit kérek, ügyeljen az alábbiakra a leggondosabban : 1. A területünkön lévő hasznavehetetlen, gazos, nádas, csukis, sásos, bokros, csalitos, nedves helyet ne kaszáltassuk, ne égessük, ne taroljuk le őszkor. 2. Tavaszkor a legszigorúbban ügyeltessünk ezekre a költő helyekre, hogy a tojásszedés megakadályoztassék.