Nimrod, 1931 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1931-01-01 / 1. szám

A helyes eljárás az volna, ha a hivatalos közegek csak a megbízhatóság vagy a meg nem bízhatóság megállapításához szükséges ténykörülményeket nyo­moznák ki, amelyeknek alapján aztán a hivatal a vadászati szakképviselő szakvéleményének előzetes meghallgatása után hozná meg ítéletét a kérvényező speciális megbízhatósága felől. Hogy melyek volnának azok a körülmények, amelyek a vadászati megbízhatóság helyes megállapí­tásának alapjául kell hogy szolgáljanak, igen helyes és üdvös volna azt részletes vita tárgyának tenni és ennek alapján a kiderítendő körülményeket kérdő­ív alakjában a nyomozó hatóság és közegek részére összeállítani. Reméljük, hogy a hatóságainknak és vadászati szakszervezeteinknek megértő együttműködése a fenti elvek alapján meghozza az óhajtott javulást vadászati viszonyainkban. /. L. A KIS VADAK ÉLETMÓDJA TEKINTETTEL A TENYÉSZTÉSRE. Manapság minden tényezőt meg kell ragadnunk, hogy valamelyik hasznot hajtó ágazatát a földműve­lésnek, iparnak, vagy kereskedelemnek előbbre vigyük, sőt tökélyre emeljük. Sajnos van egy ágazata a földművelésnek, amely igen-igen el van hanyagolva, sőt még sok ellenséggel is küzködik. Ez a vadtenyésztés. A vadtenyésztés, mint ilyen, ma egyáltalában nem is létezik tulajdonképen. Nem létezik abban az érte­lemben, amelyet a nyugati népek — akik ennek nagy hasznát belátták — ma rendszeresen és szakszerűleg, s mindenekelőtt eredményesen gyakorolnak. Nem kívánok most foglalkozni a vadtenyésztés dicséretével, annak anyagi előnyeivel, csupán az a célom, hogy e cikk kereteiben elmondjam, mivel élnek vadjaink s mi volna reájuk nézve az eldorádó, ha a tenyésztésükről szó esne valamikor. Egyben azzal is óhajtok foglalkozni, vájjon igaz-e az a vad, hogy a vad több kárt okoz, mint hasznot hajt? Első­sorban is két nagy csoportba kell osztani vadjainkat. 1. Az átvonuló és vándor állatokra. 2. Az állandóan itt élő és itt szaporító állatokra. 1. Vándorok: Az első csoportot is ketté kell osztanunk, mert egyik része csupán csak átvonul és nem szaporít itt. Ezekkel bizony a fentitt szempontból nem kell foglalkoznom. Ilyenek : az erdei szalonka, a mocsári szalonkák, lilék stb. sok-sok fajtája, a daru, a vadhattyú, a vadludak, gyöngyvérek, lilikek sok fajtája (kivéve az itt költő tőkés, vagy nyári ludat), a kacsák, búvárok, bukók egynémely fajtája, a néha­napján nálunk is megjelenő kóbor pusztai talpastyuk. Nagyon természetesen a káros ragadozó madarakat nem sorolom fel. Van közöttük azonban olyan, amely kivételesen itt is költ; egy-két elvétve itt ragadó példány bizo­nyítékul szolgál (szalonka), de ez oly ritkaság, hogy számot alig tesz. Az itt költők között vannak igen értékes fajok is. Ilyen a fürj meg a tőkés­ kacsa. Mind akettő megérdemli a velük való foglalkozást. A fürj az egyetlen tyúkfélénk, amely nem állandó vadunk. Életfeltétele nagyon primitív. Igen kis igényű, mégis nagyon pusztul évről-évre. Ennek bizony nem mi vagyunk az okai. Kizárólag alföldi lakos és pedig a művelt vidék madara. Élelmét leginkább apróbb magvak és férgek, lárvák, bogarak képezik. Költeni szintén a műveit földön szokott, azonban igen szívesen fészkel a búzatábla melletti kaszálón is. Vándorlása közben pusztul és vész el százezer számra. Minálunk igazán nem lehet panasza, mert a nép igen szereti s nem irtja. A tőkés kacsa lassan-lassan ki fog pusztulni, elsorvasztja a kultúra. Pedig ebben nem ő a hibás, hanem a gazdaközönség. Kár érte. Egy kis felvilágosítás árán könnyen meg tudnánk menteni, sőt még a kultúra dacára szaporodhatna is. A tőkés kacsa alaptermészete szerint igen házias, barátságos, sőt bizalmas állat. Egyáltalában nem félénk. Élelme növényi magvak, zöld levél, azontúl álcák, pajorok, apró hal-ivadék stb. Költő­helye valamely mocsár, tocsogó, kopolya, ér, vizes árok gazzal benőtt része, esetleg füzes, csalitos hely a víz közelében (még a fán is fészkel ritka esetben), kaszáló, vetés stb. Egyáltalában nem válogatós, csak némi búvóhely akadjon számára. Sok esetben elegendő neki egy pár négyzetöles pocsolya is. Az a legfontosabb, hogy búvóhelye és nyu­galma legyen. De sajnos az újabb időkben ezt­ a kettőt nálunk nem leli fel. Ha tehát azt akarjuk, hogy a tőkés kacsa nálunk ki ne pusztuljon, mindenkit kérek, ügyeljen az alábbiakra a leggondosabban : 1. A területünkön lévő hasznavehetetlen, gazos, nádas, csukis, sásos, bokros, csalitos, nedves helyet ne kaszáltassuk, ne égessük, ne taroljuk le őszkor. 2. Tavaszkor a legszigorúbban ügyeltessün­k ezekre a költő helyekre, hogy a tojás­szedés megaka­­dályoztassék.

Next