Nimród, 1914 (2. évfolyam, 1-36. szám)
1914-01-01 / 1. szám
11)14 zados bükk porladozó tetemét. .... . A piros koronáji fák leple alatt egy százados bükk teteme nyugszik és lassan porladozva adja vissza létét az anyaföldnek. A játszi napsugár most is vígan táncol rajta, le-leszökken s a patak tükrén újra vidáman csúszik fel, hogy rákapaszkodjék a bükk tetemére, amelynek a kérge már lekorhadt és a fája is porrá válva hulladozik a csermely tükrére. Rajta táncol a napsugár mindaddig, amíg utolsó szálkáját is el nem tünteti az enyészet kebelén. Néhány évvel ezelőtt még ezüstös kérgét csókolgatta a nap, s ma vörös porán lejt végig a napsugár, mintha halotti torra jönne . . .» S követi ezt újabb halotti ének, a meghalt nyár elsiratása. De szép, de szép! Aki ezt írta, Isten kegyelméből való költő az. A szebbnél-szebb költemények hosszú sorát jegyeztem ki József főherceg könyvéből, ám véges-végig kiírni azokat — túlságos megkönnyítése volna mégis a kritikusi feladatnak. Nyugodtan teszem le a tollat. Amit cikkem elején állítottam, nem hizelkedés. Ez a könyv egy felséges szép költemény. Az Athenaeumnak jutott a kitüntető feladat, hogy ezt a felséges szép költeményt méltó pompában juttassa a magyar közönség elé. Magyar írónak, Bársony Istvánnak, a Természet e halhatatlan énekesének, hogy prózában költeményt írjon elébe. Magyar művésznek, Neogrády Antalnak, hogy a művészi fényképek hosszú sora mellett egyegy hangulatos rajzzal díszítse azt. Ez a könyv a mi könyvünk. Minden magyar ember könyve. Egy nagy magyar költő lelke tündöklik benne. Egy nagy magyar ember szívének melegsége árad ki belőle. Boldog vagyok, hogy megismerkedhettem vele. Benedek Elek: Atrónörökös által elejtett zergék. X 1 M R O J)