Nimród, 1920 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1920-01-01 / 1. szám
2 ISTIMR Ön 1920. JANUÁR HÓ. A FÖLDMÍVELÉSÜGYI MINISZTER A MAGYARORSZÁGI VADÁSZATRÓL. Munkatársunk beszélgetése Rubinek Gyula földmivelésügyi Miniszterrel. Kormánybiztost kérünk a vadászati ügyek intézésére! Majd egy esztendeje, hogy zászlónkat félárbócra bocsájtva gyászolunk ... A magyar vadászatot gyászoljuk, amelynek a kegyelemdöfést Búza Barna — a félbolseviki agrárminiszter — adta meg . . . Hasábokat írhatnánk arról, milyen kárt okozott egyetlenegy nyilatkozatával a magyar vadászat előttünk mindenkor szent ügyének, ám nagy a papírhiány és a kár a papirosért. .. A múltakra borítsuk egyelőre a jótékony feledés fátyolét és foglalkozzunk jelenünkkel, jövőnkkel! A magyar vadászatot gyászolnunk nem szabad ! Nem lehet! A magyar vadászat ügyének fel kell támadnia tetszhalálából, melybe annak idején esett... Egyesült erővel, vadászos kollegialitással, minden nehézséget és akadályt legyőzni kész hazafias elhatározással kell felkarolnunk vadászatunk lassan-lassan újra éledő tetszhalott testét . . . A Nimródot is ez az elhatározás vezette, mikor munkatársát elküldötte Rubinek Gyula földmívelésügyi Miniszterhez, hogy a magyar vadászközönség tájékoztatására felvilágosításokat szerezzen. Munkatársunk a következőkben számolt be küldetéséről : «Rövid várakozás és egy-két «benfentes» után bejutottam; a Miniszter láthatólag jól volt hangolva s csak mikor a magyar vadászat jelenjéről és jövőjéről kérdeztem meg, borult el kissé a homloka. — «Szomorú a jelen, bizony nagyon szomorú!» — kezdette a beszélgetést a Miniszter — «s a jövő sem kecsegtet vérmes reményekkel. Természeti szépségekben s vadban egyaránt leggazdagabb vadászterületeinktől akarnak bennünket megfosztani. A nagyvad meghalt számunkra s az apróvad állapotok annyira dezoláltak, hogy igen hosszas és erélyes munkára lesz szükségünk, amíg ezeket az állapotokat még a megmaradt kis országterületen is konszolidálni képesek leszünk. A vadállomány maga tekintélyes nemzeti kincset képez, melyet helyre kell állítanunk már csak államgazdálkodási szempontok kedvéért is. A vadászás «nem úri passzió» többé, hanem fontos közgazdasági jelentőségű ténykedés. Egy ily fontos ügynek mielőbbi rendezése államérdek s én tervbe is vettem egy vadászatügyi kormánybiztos kinevezését. A kormánybiztosság hatáskörébe különösen a vadászati jog rendezése s ezzel kapcsolatban a vadorzás megszüntetése és a vadtenyésztés feladatainak valósítása tartoznék. Mondhatnám már-már érett is a helyzet a kormánybiztos kinevezésére, csak még a személyi kérdések tekintetében nem tudtam dönteni. Ismétlem, egy ily nagy nemzeti kincs helyreállítása eminens államérdek s e helyreállításhoz a legelső eszköz a vadászat jogának rendezése.» — Tervbe vette Nagyméltóságod a vadászati törvény revízióját már a nemzetgyűlésen tárgyaltatni . — kérdezte munkatársunk. — «Hogyne! A lehető legközelebbi jövőben. Szeretném azonban ezt az egész kérdést előbb a kormánybiztossal letárgyaltatni.» — Nem szándékozik Nagy méltóságod, a németországi földmivelésügyi miniszter vadorzási rendeletéhez hasonló rendelettel szabályozni addig is a vadorzás kérdését ? — «Nem olvastam még ezt a rendeletet.» — Röviden összefoglalva: a vadőrök majdnem korlátlan fegyverhasználati joga van benne szabályozva — mondotta munkatársunk. — «Bizony ez helyes is! Nem szabad azt bevárni, míg a vadorzó használhatja a fegyverét. Majd elolvasom ezt a rendeletet.» •— A vadászati szakoktatás kiterjesztését tervbe vette-e Nagyméltóságod 9 —• «Minek? Hiszen az erdészeti iskolákban ,a vadőri tanfolyamokon rendszeresítve van a vadászati szakoktatás !» — Nem lehetne a gazdasági szakoktatással párhuzamosan — kérdezte munkatársunk — a gazdasági akadémiákon is rendszeresíteni a szakoktatást . A Nimród indított is már ebben az irányban egy akciót. — «Oh, igen ! Nagyon is lehetségesnek tartom ; az ötlet jó is, de az akció megindítása nem elég — mondotta a Miniszter — tessék konkrét előterjesztéseket tenni az egész vadászati ügy reformjára vonatkozóan. Dolgozzanak a vadászati egyesületek! Az akciók eredményét konkrét javaslatok alakjában a Ministérium elé is kell terjeszteni.» — Tud-e Nagy méltóságod arról az akcióról, mely a vadászati szakoktatással kapcsolatban a hadirokkantak munkába helyezését célozza 9 — kérdezte munkatársunk. — «Erre is csak azt felelhetem, hogy az akció nem elég. Konkrét javaslatokat kérek. Kész tervezeteket.»* — Éppen most tárgyalja a Hubertus egyesület az első ily kész tervezetet — felelte munkatársunk — s amint letárgyalta, fel fogja terjeszteni. Még egyetlen egy kérdésem volna Kegyelmes Uram. Van-e remény a tavaszi apróvadtelepítésre 9 — «Honnan ? Miből osszam ki ? Hiszen nincs vadunk ! Olyan siralmas a vadtenyésztés állapota is . . . De erről már beszéltünk — mondotta — reményiem, mire ismét szerencsém lesz, vigasztalóbb szavakkal fogadhatom. Isten önnel!» — ... «Elmentem. — fejezte be elbeszélését munkatársunk a szerkesztőségben, s most csak azon gondolkozom, hogyan lehetséges az, hogy ugyanabban a miniszteri szobában valamikor egy Búza Barna is «nyilatkozhatott» ...?!» * A magunk részéről nincs sok hozzáfűzni valónk a Miniszter úr terveihez és nyilatkozataihoz csak egy: a nyilatkozat nyomán a kormánybiztos kinevezését mielőbb kérjük és a kinevezés nyomán a leendő kormánybiztos mielőbbi intézkedéseit. A Minister maga mondotta, hogy a «vadállományunk dezolált ® . . ."Itt a tavaszi szaporodás és minden elmulasztott perc évekre kiható veszteséget jelenthet. Erélyes, hozzáértő és főként a vadászok előtt is tekintéllyel bíró kormánybiztost kérünk : Bársony Istvánt!! —s. —s. * Akciónk eddigi eredményéről és az azzal kapcsolatos eseményekről mai számunk más helyén számolunk be. Mindenesetre hálás köszönetünket fejezzük ki a földmivelésügyi Miniszter úrnak, amiért ily lelkes megértéssel siet támogatásunkra. A szerkó