Nimród, 1973 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-10 / 1. szám

Tilos lőni, vélt mozgásra, vagy zörgésre! Tilos a hajtó­vonalat vagy a szomszédokat veszélyeztetve lőni, vala­mint a hajtók között kitörő, vagy a nyiladékon átugró vadat célozva puskacsővel követni. Lényeges fejezet: vadászrész és lődíj. Egy vadászati idényben a vadász ötven-hatvannál több apróvadat vadászrészként nem kaphat! Nagyvadból az elejtő vadászt a trófea és a bel­sőség illeti meg. Nagyvadat egészben vadászrészként kiadni nem szabad. A vadászrész mennyiségéről a meg­határozott keretek között a vadásztársaság közgyűlése dönt. Apróvad vadászata esetén az értékesítésre leadott minden darab vad után a vadászt lődíjként meghatá­rozott számú töltényjuttatás illetheti meg. Nem adható lő­díj a vadászrész (kompetencia) és az értékesítésre nem kerülő vad után. Trófeás vad lövéséért lődíjat fizetni nem szabad. A sutavad apasztásban szakszerűen közre­működő sportvadászt — a közgyűlés határozatának meg­felelően — lődíj illetheti meg. A vadászat után ünnepélyes külsőségek között készí­tett terítékkel kell megadni a vadnak a tiszteletet. Rész­letesen szól ezután a Szabályzat a teríték elkészítésének módjáról és a vadászat befejezése utáni teendőkről. Ezt követőleg a balesetvédelmi szabályok, az elsőse­gély nyújtásához szükséges eszközök kerültek megálla­pításra, majd pedig a személyi sérüléssel járó vadászati baleset esetén történő eljárás, valamint a jelentési kö­telezettséggel kapcsolatos rendelkezések képezik a Sza­bályzat befejező részét. A következő napirendi pont a MAVOSZ költségvetés elvei és az 1973. évi költségvetési előirányzat tervezet volt. A költségvetés alapelveit az Országos Intézőbizott­ság 1968 májusában állapította meg, az akkori állásfog­lalások jól szolgálták a vadgazdálkodás-fejlesztés cél­jait és anyagilag megalapozták a Szövetség működését. A Szövetség bevételi forrásai a vadásztársaságok által befizetett szövetségi tagdíjak, a vadexport után vadgaz­dálkodásra történő visszatérítés, vadgazdaságaink bevé­telei, valamint az egyéb bevételek. A Szövetség bevéte­leit a vadásztársaságok vadgazdálkodásának ösztönzé­sére, fejlesztésére, a vadászok és vadásztársaságok ér­dekvédelmére, a vadászok oktatására, vadgazdaságaink fejlesztésére és gazdálkodására, valamint a választott testületek és függetlenített apparátus működéseinek fe­dezetére és a Nimród vadászújság kiadására fordítja. A Szövetség költségvetési gazdálkodásában köteles ér­vényesíteni a népgazdaságban kialakult Irányelveket, a pénzgazdálkodásra vonatkozó állami utasításokat. A bevételeket általában az elmúlt évi szinten tervez­tük. A szövetségi tagdíjat, mely a Nimród évi előfize­tési díját is magában foglalja, 22 000 főre számította az előterjesztés. Részletesen indokolja az ácsi és árpádhal­mi vadgazdaságok bevétel-tervezését, valamint az egyéb bevételi terveket. Ezt követőleg a kiadások részletes és szakszerű indokolását tartalmazza az előterjesztés. A szövetségi tagdíj megállapítása volt a harmadik elő­terjesztett napirendi pont. A szövetségi tagdíj 1963 óta vadászonként 132,— Ft, az 1971. évi 22 000 vadászlétszá­mot figyelembe véve ez 2 900 000,— Ft. Ebből a vadá­szok a Nimród Vadászújság megküldésével visszakap­nak személyenként évi 48,— Ft-ot, vagyis összesen ke­reken 1 000 000 Ft-t, a tényleges szövetségi tagdíj ös­­­szege a központi és megyei szervek működéséhez mind­­összesen 1 900 000 Ft. A szövetségi tagdíj tarthatatlansá­gát bizonyítja többek között, hogy a vadásztársaságok összes bevétele 1962/63 évben 29 700 000 Ft volt , 1971 évben 138 200 000 Ft. Az év végi pénzmaradvány 1962/63 évben 367 000 Ft volt — 1971 évben 42 200 000 Ft. A szö­vetségi tagdíj pedig 1962/63-ban is 132,— Ft és 1971-ben is 132,— Ft volt. A Szövetség a vadgazdálkodási alap­ból közel 40 000 000 Ft-ot fordított a vadászat és vadgaz­dálkodás fejlesztésére, a szövetségi tagdíj azonban nem változott. Az előterjesztés ezután javaslatokat terjesztett elő a szövetségi tagdíj megállapítására. A továbbiakban foglalkozott az előterjesztés a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek és a vadásztársaságok konferenciája időpontjának megállapításával is. A kon­ferencia előkészítése megkezdődött, összehívására 1973 első félévében kerül majd sor. A közgyűlést Vallus Pál, a MAVOSZ elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket és megállapította, hogy a meghívott 60 személyből 51 jelen van — a közgyűlés tehát határozatképes. Ezt követőleg indult a vita, sor­rendben elsőként az új VADÁSZATI SZABÁLYZAT témakörében. Néhány érdekesebb részlet a vita anya­gából : A vadászrész (kompetencia) szabályozásával kapcso­latos rendelkezések és a vadászati balesetek ügye, ille­tőleg a vadászati balesetek esetén követendő eljárás. Dr. Koller Mihály főtitkár már a vita elején megin­dokolta a vadászrésszel és a vadászati balesetekkel kap­csolatos álláspontot. Elmondotta többek között, hogy a Kibővített Országos Küldöttgyűlés 1972. június 23-i ha­tározata arra kötelezett bennünket, hogy egyes területe­ken jelentkező, mértéktelen haszonszerző tendenciák­nak vegyük elejét! Évenként, vadászati idényenként 56—60 darab apróvad nem kis mennyiségű kompeten­cia, ezzel a számmal, mint felső kerettel, feltétlenül meg kell elégedni. A vadásztársaságok közgyűlése természe­tesen ezen keretszámokon belül is megszabhatja az éves kompetencia mennyiségét, amennyiben a vadgazdálko­dás, vagy egyéb szempontok a vadászrész szerényebb megállapítását igénylik. Ez azonban már a vadásztár­saság dolga. A vadászati balesetekkel kapcsolatban leszögezte, hogy — ha vadászat közben embert meglőnek, az vadászati baleset — függetlenül attól, hogy hány szem sörét okoz­za a sérülést. Ahol a vadászok úgy vadásznak, hogy söréttel vagy golyóval embert lőnek meg, ott a legszi­gorúbb intézkedésre van szükség. Az pedig, hogy valaki könnyebben, vagy súlyosan sérül, két szem sörétet kell a bőréből kinyomkodni, vagy súlyos sérüléssel kórházba szállítják — a véletlen szerencse vagy szerencsétlenség dolga. Az ember irányába leadott lövés dönti el a kér­dést! Meg kell fékezni a fegyelmezetlen vadászokat — ez a vadásztársaság kötelessége elsősorban. A vadász­­társaság elleni intézkedésre csak akkor kerül sor, ha a társaság nem tud rendet teremteni a saját portáján. Vallus Pál elnök javaslatára a közgyűlés a továbbiak­ban együtt tárgyalta a második és harmadik napirendi pontot, a MAVOSZ 1973. évi költségvetési előirányzatát, költségvetés elveit és a szövetségi tagdíj megállapításá­val kapcsolatos előterjesztést. A szövetségi tagdíj megállapításának kérdésében a Közgazdasági Bizottság több változatot dolgozott ki, kü­lönös figyelemmel arra, hogy a megállapítandó összeg arányban álljon a vadásztársaság teljesítőképességével. Tekintetbe vette tehát az előző évi bruttó bevételeket, a bérelt vadászterület nagyságát, a vadászok létszámát és ezen mutatók alapján terjesztett elő javaslatokat, amelyeket azután a megyei intézőbizottságok is rész­letesen megvitattak. A megyei intézőbizottságoktól be­érkezett vélemények értékelése után és azokra figye­lemmel készült el a MAVOSZ előterjesztése, amely vég­eredményben már csak két alternatívát tartalmazott — nos ezek közül választotta ki a közgyűlés az alkalma­sabbat. Bereczki Lajos, a Szolnok megyei intézőbizottság el­nöke felszólalásában rámutatott, hogy a közgyűlés által elfogadott változat jól differenciálja a vadásztársaságo­kat aszerint is, hogy hol nagyobb a vadsűrűség, hol a több bevétel. A vadásztársaságok tehát 1973. január 1-től szövetségi tagdíjat fizetnek — a tagdíj három összetevője: 1. a vadásztársaság előző évi bruttó bevételéhez viszonyított 1%, 2. a bérelt vadászterület után hektáronként 30 fil­lér, 3. vadászonként évi 100,— forint. E három tényező összértéke képezi a fizetendő szövetségi tagdíjat. A közgyűlés ezután tárgyalta és elfogadta a MAVOSZ 1973. évi költségvetési előirányzatot és a költségvetés elveit, és ezzel befejeződött az 1972-es év, sorrendben utolsó, de jelentőségében élenjáró közgyűlési vitája. Életbe lép tehát a VADÁSZATI SZABÁLYZAT, a szövetségi tagdíj és a jóváhagyott költségvetési előirány­zat alapján újra kezdődik a munka. Vallus Pál elnök végezetül köszönetet mondott a­­ jól végzett munkáért és a megjelenteknek kellemes ünne­peket kívánt. — Boldog új esztendőt — jó vadászatot! Dr. K. 1.

Next