Nimród, 1973 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-10 / 1. szám
Tilos lőni, vélt mozgásra, vagy zörgésre! Tilos a hajtóvonalat vagy a szomszédokat veszélyeztetve lőni, valamint a hajtók között kitörő, vagy a nyiladékon átugró vadat célozva puskacsővel követni. Lényeges fejezet: vadászrész és lődíj. Egy vadászati idényben a vadász ötven-hatvannál több apróvadat vadászrészként nem kaphat! Nagyvadból az elejtő vadászt a trófea és a belsőség illeti meg. Nagyvadat egészben vadászrészként kiadni nem szabad. A vadászrész mennyiségéről a meghatározott keretek között a vadásztársaság közgyűlése dönt. Apróvad vadászata esetén az értékesítésre leadott minden darab vad után a vadászt lődíjként meghatározott számú töltényjuttatás illetheti meg. Nem adható lődíj a vadászrész (kompetencia) és az értékesítésre nem kerülő vad után. Trófeás vad lövéséért lődíjat fizetni nem szabad. A sutavad apasztásban szakszerűen közreműködő sportvadászt — a közgyűlés határozatának megfelelően — lődíj illetheti meg. A vadászat után ünnepélyes külsőségek között készített terítékkel kell megadni a vadnak a tiszteletet. Részletesen szól ezután a Szabályzat a teríték elkészítésének módjáról és a vadászat befejezése utáni teendőkről. Ezt követőleg a balesetvédelmi szabályok, az elsősegély nyújtásához szükséges eszközök kerültek megállapításra, majd pedig a személyi sérüléssel járó vadászati baleset esetén történő eljárás, valamint a jelentési kötelezettséggel kapcsolatos rendelkezések képezik a Szabályzat befejező részét. A következő napirendi pont a MAVOSZ költségvetés elvei és az 1973. évi költségvetési előirányzat tervezet volt. A költségvetés alapelveit az Országos Intézőbizottság 1968 májusában állapította meg, az akkori állásfoglalások jól szolgálták a vadgazdálkodás-fejlesztés céljait és anyagilag megalapozták a Szövetség működését. A Szövetség bevételi forrásai a vadásztársaságok által befizetett szövetségi tagdíjak, a vadexport után vadgazdálkodásra történő visszatérítés, vadgazdaságaink bevételei, valamint az egyéb bevételek. A Szövetség bevételeit a vadásztársaságok vadgazdálkodásának ösztönzésére, fejlesztésére, a vadászok és vadásztársaságok érdekvédelmére, a vadászok oktatására, vadgazdaságaink fejlesztésére és gazdálkodására, valamint a választott testületek és függetlenített apparátus működéseinek fedezetére és a Nimród vadászújság kiadására fordítja. A Szövetség költségvetési gazdálkodásában köteles érvényesíteni a népgazdaságban kialakult Irányelveket, a pénzgazdálkodásra vonatkozó állami utasításokat. A bevételeket általában az elmúlt évi szinten terveztük. A szövetségi tagdíjat, mely a Nimród évi előfizetési díját is magában foglalja, 22 000 főre számította az előterjesztés. Részletesen indokolja az ácsi és árpádhalmi vadgazdaságok bevétel-tervezését, valamint az egyéb bevételi terveket. Ezt követőleg a kiadások részletes és szakszerű indokolását tartalmazza az előterjesztés. A szövetségi tagdíj megállapítása volt a harmadik előterjesztett napirendi pont. A szövetségi tagdíj 1963 óta vadászonként 132,— Ft, az 1971. évi 22 000 vadászlétszámot figyelembe véve ez 2 900 000,— Ft. Ebből a vadászok a Nimród Vadászújság megküldésével visszakapnak személyenként évi 48,— Ft-ot, vagyis összesen kereken 1 000 000 Ft-t, a tényleges szövetségi tagdíj összege a központi és megyei szervek működéséhez mindösszesen 1 900 000 Ft. A szövetségi tagdíj tarthatatlanságát bizonyítja többek között, hogy a vadásztársaságok összes bevétele 1962/63 évben 29 700 000 Ft volt , 1971 évben 138 200 000 Ft. Az év végi pénzmaradvány 1962/63 évben 367 000 Ft volt — 1971 évben 42 200 000 Ft. A szövetségi tagdíj pedig 1962/63-ban is 132,— Ft és 1971-ben is 132,— Ft volt. A Szövetség a vadgazdálkodási alapból közel 40 000 000 Ft-ot fordított a vadászat és vadgazdálkodás fejlesztésére, a szövetségi tagdíj azonban nem változott. Az előterjesztés ezután javaslatokat terjesztett elő a szövetségi tagdíj megállapítására. A továbbiakban foglalkozott az előterjesztés a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és a vadásztársaságok konferenciája időpontjának megállapításával is. A konferencia előkészítése megkezdődött, összehívására 1973 első félévében kerül majd sor. A közgyűlést Vallus Pál, a MAVOSZ elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket és megállapította, hogy a meghívott 60 személyből 51 jelen van — a közgyűlés tehát határozatképes. Ezt követőleg indult a vita, sorrendben elsőként az új VADÁSZATI SZABÁLYZAT témakörében. Néhány érdekesebb részlet a vita anyagából : A vadászrész (kompetencia) szabályozásával kapcsolatos rendelkezések és a vadászati balesetek ügye, illetőleg a vadászati balesetek esetén követendő eljárás. Dr. Koller Mihály főtitkár már a vita elején megindokolta a vadászrésszel és a vadászati balesetekkel kapcsolatos álláspontot. Elmondotta többek között, hogy a Kibővített Országos Küldöttgyűlés 1972. június 23-i határozata arra kötelezett bennünket, hogy egyes területeken jelentkező, mértéktelen haszonszerző tendenciáknak vegyük elejét! Évenként, vadászati idényenként 56—60 darab apróvad nem kis mennyiségű kompetencia, ezzel a számmal, mint felső kerettel, feltétlenül meg kell elégedni. A vadásztársaságok közgyűlése természetesen ezen keretszámokon belül is megszabhatja az éves kompetencia mennyiségét, amennyiben a vadgazdálkodás, vagy egyéb szempontok a vadászrész szerényebb megállapítását igénylik. Ez azonban már a vadásztársaság dolga. A vadászati balesetekkel kapcsolatban leszögezte, hogy — ha vadászat közben embert meglőnek, az vadászati baleset — függetlenül attól, hogy hány szem sörét okozza a sérülést. Ahol a vadászok úgy vadásznak, hogy söréttel vagy golyóval embert lőnek meg, ott a legszigorúbb intézkedésre van szükség. Az pedig, hogy valaki könnyebben, vagy súlyosan sérül, két szem sörétet kell a bőréből kinyomkodni, vagy súlyos sérüléssel kórházba szállítják — a véletlen szerencse vagy szerencsétlenség dolga. Az ember irányába leadott lövés dönti el a kérdést! Meg kell fékezni a fegyelmezetlen vadászokat — ez a vadásztársaság kötelessége elsősorban. A vadásztársaság elleni intézkedésre csak akkor kerül sor, ha a társaság nem tud rendet teremteni a saját portáján. Vallus Pál elnök javaslatára a közgyűlés a továbbiakban együtt tárgyalta a második és harmadik napirendi pontot, a MAVOSZ 1973. évi költségvetési előirányzatát, költségvetés elveit és a szövetségi tagdíj megállapításával kapcsolatos előterjesztést. A szövetségi tagdíj megállapításának kérdésében a Közgazdasági Bizottság több változatot dolgozott ki, különös figyelemmel arra, hogy a megállapítandó összeg arányban álljon a vadásztársaság teljesítőképességével. Tekintetbe vette tehát az előző évi bruttó bevételeket, a bérelt vadászterület nagyságát, a vadászok létszámát és ezen mutatók alapján terjesztett elő javaslatokat, amelyeket azután a megyei intézőbizottságok is részletesen megvitattak. A megyei intézőbizottságoktól beérkezett vélemények értékelése után és azokra figyelemmel készült el a MAVOSZ előterjesztése, amely végeredményben már csak két alternatívát tartalmazott — nos ezek közül választotta ki a közgyűlés az alkalmasabbat. Bereczki Lajos, a Szolnok megyei intézőbizottság elnöke felszólalásában rámutatott, hogy a közgyűlés által elfogadott változat jól differenciálja a vadásztársaságokat aszerint is, hogy hol nagyobb a vadsűrűség, hol a több bevétel. A vadásztársaságok tehát 1973. január 1-től szövetségi tagdíjat fizetnek — a tagdíj három összetevője: 1. a vadásztársaság előző évi bruttó bevételéhez viszonyított 1%, 2. a bérelt vadászterület után hektáronként 30 fillér, 3. vadászonként évi 100,— forint. E három tényező összértéke képezi a fizetendő szövetségi tagdíjat. A közgyűlés ezután tárgyalta és elfogadta a MAVOSZ 1973. évi költségvetési előirányzatot és a költségvetés elveit, és ezzel befejeződött az 1972-es év, sorrendben utolsó, de jelentőségében élenjáró közgyűlési vitája. Életbe lép tehát a VADÁSZATI SZABÁLYZAT, a szövetségi tagdíj és a jóváhagyott költségvetési előirányzat alapján újra kezdődik a munka. Vallus Pál elnök végezetül köszönetet mondott a jól végzett munkáért és a megjelenteknek kellemes ünnepeket kívánt. — Boldog új esztendőt — jó vadászatot! Dr. K. 1.