Nimród, 1981 (101. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-10 / 1. szám

A szervezett magyar vadászat I. A múlt század első felében a reformkor gazda­sági és társadalmi kibontakozása magával hozta a hazai vadászat átalakulását, fejlődését. A li­beralizálódó polgárság a nagyobb városokban a m­ár korábban létesült lövészegyletek mintájára helyi vadászegyesületeket akkori szóval: egyleteket­­ hozott létre. A nemesek kivételezettsége fellazult, mind több polgár engedhette meg magának a va­dászatot. A divat is magával hozta a változást. Főúri körökben­­ Széchenyi István példája nyomán megkedvelték az „angolos”, kutyás társasvadá­szatokat. A kopófalkák fenntartása még a grófi birtokokon sem volt olcsó mulatság, így rendsze­rint több főnemes szövetkezett, s kopó-vagy aga­­rászegyletet létesített. Agarászegylet létesítésére városi polgárok is vállalkoztak, mivel 1-2 jól nyulászó agár tartása még a kevésbé tehetős va­dásznak is megérte. Azonban ezeknek­ a vadász­egyleteknek a száma nem volt magas. Mindössze 25-30 vadászati céllal működő egyesület létezett az országban a szabadságharc előtt. Egyik ritka, az elsők közé tartozó vadászköny­vünket, az 1842-ben Nagyszebenben kiadott Gya­korlott vadász címűt „A Hevesi polgári agarász­­egyesületnek tisztelettel ajánlja a szerkesztő!’. Kolozsvár, Kassa, Pozsony, Arad, Nyíregyháza­­ mind egy-egy neves országos hírnévre tett egye­sület otthona volt. A szabadságharc elbukása után elsőként a csákói vadásztársulatot hívta életre báró Wenk­­heim Béla 1852-ben. Erről így emlékezett meg 1880-ban a Vadász lap: „Azon levertség közt, mely a nemzetet a 49-iki catastropha után elfogta, midőn vezetőinek na­gyobb része száműzve volt, vagy félre vonult kö­zéposztálya pedig tétlen busulásnak adta magát: egy sportegyesület volt az, amely megkísérlé le­rázni a közönyt s az elfásultságot, a félelmm­et - mely dermedné tette a nemzetet, s helyette utat nyitott - társas összejövetelekre, hol rokonság, külföldi és egyébb tudósítások útján legalább beszélgethettek arról, mi sziveiket leginkább nyomta, s egymást tettel, tanáccsal sejthették, s hol egyúttal a lovasvadászatot, mint "a férfias időtöltés és a veszélyek ellen lelkes testet edző mulatságot gyakorolhatták. E sportegyesület, melynek tagjai nagyrészt a lezajlott forradalom­ban részt vettek: az Alföldi vadászok czím­en lettek ismeretesek s tanyájuk Csákón volt, gr. Batthyány László békés megyei félreeső pusztá­ján, melyet ő kétséggel ajánlott fel e czélra... A Vadász- és Versenylap évfolyamai sok érdekes leírást tartalmaznak e vadászatokból, melyeken magyaros szellem és érzés, magyarom viselet, zöld attila, sárga szarvasbőr nadrág, magyar csizma és pörge kalap uralkodtak...” Az idézet jól példázza, hogy a Bach-korszak elnyomatása idején a vadászfegyverüktől megfosz­tott, hazájuk sorsát szivükön viselő férfiak a ku­­tyás vadászatot, kopózást, agarászatot használ­ták fel a biztonságos együttlétre, bizalmas beszél­getésekre. Az 1867-es kiegyezést követő, rózsaszínű világ­ban a vadászati szervezetek, társulatok, egyletek megszaporodtak, viszont nőtt a felelőtlenség is. Sokan vadásztak, szerettek zsákmányolni, de tenni annál kevesebbet tettek a vadért. Pusztította a vadat orvvadász, vadorzás és a vadászok nagy része is - tisztelet a kivételnek. Elősegítette a zavarosban „halászók”, ponto­sabban vadászók tevékenységét az 1872-es félre­sikerült vadászati törvény, amely alig biztosított nyugalmat a vadnak, s mindössze 100 katasztrális fpldban jelölte meg az önálló vadászterület alsó határát. Alig száz fővel s nagy tenni vágyással alakult meg 1880. február 29-én a Sport-Egyesület. Lapja a Vadász-lap volt (alcíme: A lóvadászat, vadte­nyésztés, agarászat, horgász- és egyéb rokon sport­nemek, valamint az új „Sport-Egyesület” hivatá­sos közlönye), amely első évfolyamában, 1880. augusztusában így írt a Sport-Egyesületről: „Körülbelül fél éve, hogy az egylet megalakult, azonban mindaddig, míg az alapszabályok a mi­nisztérium által helyben nem hagyatnak­­ legális alapja nem lehet. Ezek szolgálnak úgy az egyesület mint egyletnek kifelé, ezek a tagok egymás közti viszonyainak szabályozására, ezek a jogok és kö­telezettségek megállapíthatására zsinórmértékül, ezek egyszersmind a vadászatok körüli szabályo­kat és mulasztásokat meghatározván, addig míg ezek a lapban közhírré nem tétetnek, kötelező erővel nem bírhatnak. A vadászatok kezdete küszöbön áll, s majd a tagok azt sem tudják, mi szabad, mi tilos, így zavarok, viszályok keletkezhetnek, melyek első­sorban az egylet érdekeit veszélyeztetik.” A Sport-Egyesület tagsága alig egy esztendő alatt elérte a 300 tagot. Megtalálható volt közöttük a magyar társadalom felső és középső rétege a gróftól a falusi jegyzőig. Területe Aszód-Hatvan-Pécel között volt, de bérelte a pásztói és a bujáki határt is. A vadállo­mány azonban gyatrának bizonyult: az első esz­tendő 6 körvadászatán mindössze 300 nyulat lőttek. A tagsági díjként évi 10 forintot kellett fizetni. A Sport-Egyesületbe tömörült gondolkodó, a vadászathoz értő emberek - mint például Eöry Farkas Kálmán - a Vadászlap hasábjain nyílt levélben sürgették, hogy a Sport-Egyesület tevé­kenyen vegyen részt a jól szervezett vadászat és vadóvás létrehozásában. „A vadászati törvények küszöbön levő revíziója alkalmából illik, hogy a törvények végrehajtásá­ban tényleg részt vegyen, s mintegy ezen törvények kiegészítésére teljes erejéből oda hasson, hogy a vadóvás gyakorlati irányban is lehetségesíttessék, ennek megvalósítására tehát indítványozom, mi­szerint a Sport-Egyesület egy úgynevezett vadá­szat-óvó egylet alakítására a szükséges előmunká­latokat megtegye, melynek fő céljait következő pontokban vélem összefoglalni. a. ) A vadászatot illető mindennemű országos és helyi rendszabályok és törvények végrehajtását istápolni - illetve ezek javítását a törvényhozás terén szorgalmazni. b. ) Gyakorlati segédeszközöket és a vadászat­nak vadászati szempontjábóli mindennemű, a va­dászati viszonyokra vonatkozó intézkedéseket elő­mozdítani, c. ) Az orvvadászat és vadtolvajlás meggátlá­­sára czélzó szabványok végrehajtását és d. ) a vadtenyésztés és vadóvás tekintetében a vadászati jogok bérbeadóinak kölcsönös támoga­tását eszközölni.” A leírt szavak termékeny talajra hullottak. Megpezsdült az egyesületi élet, élénk, alkotó vita bontakozott ki. Egyre többen tekintették szív­ügyüknek a magyar vadászatot. ( Folytatjuk ) DR. FODOR TAMÁS A csákói vadásztársaság. Egykorú rajz 2 I

Next