Nimród, 1981 (101. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-10 / 1. szám
A szervezett magyar vadászat I. A múlt század első felében a reformkor gazdasági és társadalmi kibontakozása magával hozta a hazai vadászat átalakulását, fejlődését. A liberalizálódó polgárság a nagyobb városokban a már korábban létesült lövészegyletek mintájára helyi vadászegyesületeket akkori szóval: egyleteket hozott létre. A nemesek kivételezettsége fellazult, mind több polgár engedhette meg magának a vadászatot. A divat is magával hozta a változást. Főúri körökben Széchenyi István példája nyomán megkedvelték az „angolos”, kutyás társasvadászatokat. A kopófalkák fenntartása még a grófi birtokokon sem volt olcsó mulatság, így rendszerint több főnemes szövetkezett, s kopó-vagy agarászegyletet létesített. Agarászegylet létesítésére városi polgárok is vállalkoztak, mivel 1-2 jól nyulászó agár tartása még a kevésbé tehetős vadásznak is megérte. Azonban ezeknek a vadászegyleteknek a száma nem volt magas. Mindössze 25-30 vadászati céllal működő egyesület létezett az országban a szabadságharc előtt. Egyik ritka, az elsők közé tartozó vadászkönyvünket, az 1842-ben Nagyszebenben kiadott Gyakorlott vadász címűt „A Hevesi polgári agarászegyesületnek tisztelettel ajánlja a szerkesztő!’. Kolozsvár, Kassa, Pozsony, Arad, Nyíregyháza mind egy-egy neves országos hírnévre tett egyesület otthona volt. A szabadságharc elbukása után elsőként a csákói vadásztársulatot hívta életre báró Wenkheim Béla 1852-ben. Erről így emlékezett meg 1880-ban a Vadász lap: „Azon levertség közt, mely a nemzetet a 49-iki catastropha után elfogta, midőn vezetőinek nagyobb része száműzve volt, vagy félre vonult középosztálya pedig tétlen busulásnak adta magát: egy sportegyesület volt az, amely megkísérlé lerázni a közönyt s az elfásultságot, a félelmmet - mely dermedné tette a nemzetet, s helyette utat nyitott - társas összejövetelekre, hol rokonság, külföldi és egyébb tudósítások útján legalább beszélgethettek arról, mi sziveiket leginkább nyomta, s egymást tettel, tanáccsal sejthették, s hol egyúttal a lovasvadászatot, mint "a férfias időtöltés és a veszélyek ellen lelkes testet edző mulatságot gyakorolhatták. E sportegyesület, melynek tagjai nagyrészt a lezajlott forradalomban részt vettek: az Alföldi vadászok czímen lettek ismeretesek s tanyájuk Csákón volt, gr. Batthyány László békés megyei félreeső pusztáján, melyet ő kétséggel ajánlott fel e czélra... A Vadász- és Versenylap évfolyamai sok érdekes leírást tartalmaznak e vadászatokból, melyeken magyaros szellem és érzés, magyarom viselet, zöld attila, sárga szarvasbőr nadrág, magyar csizma és pörge kalap uralkodtak...” Az idézet jól példázza, hogy a Bach-korszak elnyomatása idején a vadászfegyverüktől megfosztott, hazájuk sorsát szivükön viselő férfiak a kutyás vadászatot, kopózást, agarászatot használták fel a biztonságos együttlétre, bizalmas beszélgetésekre. Az 1867-es kiegyezést követő, rózsaszínű világban a vadászati szervezetek, társulatok, egyletek megszaporodtak, viszont nőtt a felelőtlenség is. Sokan vadásztak, szerettek zsákmányolni, de tenni annál kevesebbet tettek a vadért. Pusztította a vadat orvvadász, vadorzás és a vadászok nagy része is - tisztelet a kivételnek. Elősegítette a zavarosban „halászók”, pontosabban vadászók tevékenységét az 1872-es félresikerült vadászati törvény, amely alig biztosított nyugalmat a vadnak, s mindössze 100 katasztrális fpldban jelölte meg az önálló vadászterület alsó határát. Alig száz fővel s nagy tenni vágyással alakult meg 1880. február 29-én a Sport-Egyesület. Lapja a Vadász-lap volt (alcíme: A lóvadászat, vadtenyésztés, agarászat, horgász- és egyéb rokon sportnemek, valamint az új „Sport-Egyesület” hivatásos közlönye), amely első évfolyamában, 1880. augusztusában így írt a Sport-Egyesületről: „Körülbelül fél éve, hogy az egylet megalakult, azonban mindaddig, míg az alapszabályok a minisztérium által helyben nem hagyatnak legális alapja nem lehet. Ezek szolgálnak úgy az egyesület mint egyletnek kifelé, ezek a tagok egymás közti viszonyainak szabályozására, ezek a jogok és kötelezettségek megállapíthatására zsinórmértékül, ezek egyszersmind a vadászatok körüli szabályokat és mulasztásokat meghatározván, addig míg ezek a lapban közhírré nem tétetnek, kötelező erővel nem bírhatnak. A vadászatok kezdete küszöbön áll, s majd a tagok azt sem tudják, mi szabad, mi tilos, így zavarok, viszályok keletkezhetnek, melyek elsősorban az egylet érdekeit veszélyeztetik.” A Sport-Egyesület tagsága alig egy esztendő alatt elérte a 300 tagot. Megtalálható volt közöttük a magyar társadalom felső és középső rétege a gróftól a falusi jegyzőig. Területe Aszód-Hatvan-Pécel között volt, de bérelte a pásztói és a bujáki határt is. A vadállomány azonban gyatrának bizonyult: az első esztendő 6 körvadászatán mindössze 300 nyulat lőttek. A tagsági díjként évi 10 forintot kellett fizetni. A Sport-Egyesületbe tömörült gondolkodó, a vadászathoz értő emberek - mint például Eöry Farkas Kálmán - a Vadászlap hasábjain nyílt levélben sürgették, hogy a Sport-Egyesület tevékenyen vegyen részt a jól szervezett vadászat és vadóvás létrehozásában. „A vadászati törvények küszöbön levő revíziója alkalmából illik, hogy a törvények végrehajtásában tényleg részt vegyen, s mintegy ezen törvények kiegészítésére teljes erejéből oda hasson, hogy a vadóvás gyakorlati irányban is lehetségesíttessék, ennek megvalósítására tehát indítványozom, miszerint a Sport-Egyesület egy úgynevezett vadászat-óvó egylet alakítására a szükséges előmunkálatokat megtegye, melynek fő céljait következő pontokban vélem összefoglalni. a. ) A vadászatot illető mindennemű országos és helyi rendszabályok és törvények végrehajtását istápolni - illetve ezek javítását a törvényhozás terén szorgalmazni. b. ) Gyakorlati segédeszközöket és a vadászatnak vadászati szempontjábóli mindennemű, a vadászati viszonyokra vonatkozó intézkedéseket előmozdítani, c. ) Az orvvadászat és vadtolvajlás meggátlására czélzó szabványok végrehajtását és d. ) a vadtenyésztés és vadóvás tekintetében a vadászati jogok bérbeadóinak kölcsönös támogatását eszközölni.” A leírt szavak termékeny talajra hullottak. Megpezsdült az egyesületi élet, élénk, alkotó vita bontakozott ki. Egyre többen tekintették szívügyüknek a magyar vadászatot. ( Folytatjuk ) DR. FODOR TAMÁS A csákói vadásztársaság. Egykorú rajz 2 I